gyermekláthatás

Azért nem találtad, mert ilyen soha sehol nincs leirva, ugyanis elvileg a teljes tilalomtól az egy hét az egyik szülőnél, egy hét a másiknál tartamig terjedhet. Mindig a gyerek érdekeit kellene szem előtt tartani, persze a gyerek érdekére hivatkozik az anya is, amikor megpróbálja az apát eltiltani, és az apa is, amikor megpróbálja a gyerek elhelyezését megváltoztatni.

Kérdés, hogy miben tudtok megegyezni. Van két birói gyakorlat.
Az egyik egy igen elavult, az elmult pár száz év csökevénye, amelynek az volt a lényege, hogy a pasi szerepe csak annyi, hogy tartsa el a családot (ez esetben fizesse a tartásdijat), de pár száz évvel, sőt még 10 évvel ezelőtt is, a pasik sem nagyon ragaszkodtak láthatáshoz, emiatt láthatási jogot minimálisat enged, pl. pár hónapos gyerek esetén előfordul, hogy kéthetente pár órát. Ez a gyermek érdekeivel igen ellentétes, nem beszélve a diszkrimináció tilalmáról szóló szabályokra és az apa érdekeire.

Elvileg ugy kellene a gyermek elhelyezését és a kapcsolattartást megállapitani, hogy egyáltalán nem veszik figyelembe a nemeket (legjobb lenne, ha mondjuk a biró nem is tudná, hogy melyik szülő milyen nemü), ez esetben biztos, hogy a gyermek érdekeinek megfelelő döntés születne.

Elvileg ugyanis a két szülő nevelési képessége azonos, tehát a szétválásuk esetén azonos mértékben van joguk a gyermekkel tartózkodni, tehát az egy hét egyik, egy hét a másik szülőnél a reális kiindulási alap. Ha korlátozott a nevelési képesség, akkor a korlátozás tipusának (mondjuk képtelen ellátni, vagy iszik, vagy lelkileg zsarolja a gyereket) és mértékének megfelelően csökkenthető a kapcsolattartás mértéke.

A birói gyakorlatban most tapasztalható átalakulás már figyelembe veszi ezt az elvet. E szerint például a gyermekeknek kb. 50 százalékát apáknál kellene elhelyezni, ehhez képest egyenlőre 1 százalékát sem helyezik el náluk, holott nyilvánvalóan nem 99-szer jobb szülők a nők, mint a férfiak.

Az biztos, hogy ha minden ügyben ugy kapná a biró az iratot, hogy a neveket az ügyben felcserélnék, tehát ő ugy tudná, hogy a férfinak megjelölt személy nő, egészen más döntések születnének, mint amilyenek igy születnek.

Érdemes lenne bizonyitási inditványként azt inditványozni a diszkriminativ döntések esetében, hogy a jogesetet irják le egy olyan esetben, amikor a férfinél van a gyermek elhelyezve, és a nő akarja a gyereket megszerezni, meg egy olyan esetben, amikor nőnél van a gyerek elhelyezve, és a férfi szeretné megszerezni, és mindkét ügyet tegyék egy biró elé ugy, hogy felcserélik a nemeket és ezt a biró nem tudja. Milyen döntést hozna? Meglepő eredmény születne.

A Te esetedben azt kell figyelembe venni, hogy ezidáig körülbelül mennyi időt tartózkodott a gyerek az apjánál, és ezt érdemes szabályoztatni.

Ha nem az egy hét egyik, egy hét másik szülőnél történő kapcsolattartást vesszük figyelembe (a gyerek számára ez a legjobb megoldás), akkor kéthetente egy hétvége, hét közben mondjuk két nap, a szünidők fele, minden második évben a szenteste, szilveszter, a gyerek születésnapja, és minden évben a másik szülő születésnapja, névnapja, szüleinek, egyéb közeli rokonainak születésnapja jöhet szóba. Ezen felül telefoni kapcsolattartás esténként, netán csomagküldés, levelezés, ha erre az apa és a gyerek (legalább az egyik) igényt tart.

Szerintem ülj le az apával is beszélgetni ezekről a dolgokról. Egyébiránt, ha idáig Te nevelted a gyereket, és rendesen jár iskolába, van ruhája, tud hol aludni és nem akadályozod a kapcsolattartást, kizártnak tartom, hogy a gyerek elhelyezését megváltoztatják. Anyagi okokra hivatkozva biztos nem fog ilyen döntés születni.

Kedves Derill!

Azt szeretném megtudni, hogy meg lehet-e kérni az ideiglenes elhelyezést sürgősséggel, kellően megindokolva még a következő tárgyalás előtt??
Milyen súlyos indok kell hozzá??
Ha az apa önkényesen többször is kivonja a közös szülői felügyelet alól, az elég indok??
Úgy, hogy még nem is beszélhetek a gyerekkel és nem is nála van, hanem elviszi a nagyszülőkhöz többszáz km-re.

Igen, és elég indok, feltéve, hogy Te viszont nem vontad ki, azt pedig, hogy ő kivonta, tudod bizonyitani.

Erre is hivatkozz, hogy nem is nála van, tehát nyilvánvalóan az a szándéka, hogy elzárjon a gyerektől.

Reggel vittem óvódába fél 8-kor. mentek állatkertbe a csoporttal. A férjem 10 óra körül odament az állatkertbe és elvitte a gyereket és közölte az óvónőkkel, hogy már nem is megy többet oviba.
Ezekután otthon összepakolta a cuccait és elvitte 300 km-re anyósomékhoz.
Otthagyta, majd még az este visszajött és ma már dolgozik is. Én megdöbbenve vettem tudomásul a tényt, mikor délben mentem a gyerekért.
Nem volt megbeszélve és ez már többször is előfordult!
Nyilvánvalóan csak azért vitte el a gyereket, hogy ne velem legyen, hiszen mi kértük a komplex családvizsgálatot a bírónőtől és most várjuk az időpontot a vizsgálatra, amit a bírónő július közepére saccolt.
Nagy a valószínűsége, hogy addig nem is akarja visszahozni!!
Erre is hivatkozhatok az ideiglenes elhelyezési kérelemnél??

Leutazhatsz az anyósodhoz, és elhozhatod a gyereket. Ha az anyósod nem adja oda, bemehetsz a rendőrségre, azzal, hogy Te vagy a szülői felügyeleti jog jogosultja, az anyósod nincs kirendelve gyámnak, szeretnéd elhozni a gyereket, de nem engedték, kéred a segitségüket, egyben feljelentést teszel családi állás megváltoztatása miatt az anyós ellen, ugyanis jogellenesen tartja magánál a gyereket. (Ne hagyd magad elhajtani a rendőrség által, irásban tedd meg a bejelentést.)

Ha az anyósod nem tud semmiféle jogerős határozatot felmutatni arról, hogy ő a gyerek törvényes képviselője, a rendőrség köteles intézkedni.

Javaslom, hogy esetleg ezt is nyomtasd ki, és vidd magaddal. Hivatkozz a Családjogi Törvény szülői felügyelettel kapcsolatos rendelkezéseire.

A helyedben egy "kört" futnék az óvodával is! Az óvónőkkel és az óvodavezetővel is!
Bizony nagyon keményen felelősségre kell őket vonni ezek után. (Ha jogilag nincs lehetőség, legalább szóban számonkérni a felelőtlenségüket.)
Ha mindkét szülő elviheti az óvodánál lévő írásos nyilatkozatok alapján, akkor is!
Ha ilyen nincs, vagy csak te vagy jogosult elvinni, akkor pláne!

Ha nincs még vmilyen okból ilyen írás, azonnal írj egyet, az óvodavezető pedig köteles(!) ezt betartani, az óvónőkkel pedig betartatni!

Ja, és rádaásul nem is az óvodából vitte el!...
Szóval, ha van ilyen papír - mármint hogy ő is elviheti AZ ÓVODÁBÓL -, ebben az esetben az állatkertből akkor sem volt joga elvinni.

dija: miért kellene az ovónőket felelősségre vonni? Õk ugyanis kötelesek kiadni a gyereket mindkét szülőnek, bármelyik is megy értük. Mindkét szülőnek fennáll a szülői felügyeleti joga. Viszont az anyósnak nincs szülői felügyeleti joga.

Sem jogilag, sem szóban nem lehet az ovónőket felelősségre vonni. Olvasd vissza, balázs01 még csak most kezdte a válópert, most folyik a gyermekelhelyezési per. Tehát hiába ir az anya bármilyen irást, azt ugyanazzal a lendülettel, ahogy az ovónő átveszik, a kukába is teheti, ugyanis az apa is irhat ugyanilyen erővel egy másikat. Milyen alapon fogadná el az ovónő az egyiket vagy a másikat? Kizárólag végrehajtható határozat alapján tagadhatja meg a gyermek kiadását.

A szülő nemcsak az óvodából, hanem bárhonnan elviheti a gyerekét, legyen az állatkert, szinház, vagy bármi más. Te mint szülő döntöd el ugyanis, hogy a gyereked résztvesz-e az óvoda egyéb programjain.

Amiket Te irtál, az mind totál jogellenes, akár az apa, akár az anya követi el.

szia derill!

megint vitatkozhatunk :))

Az óvodát nem annyira a jogszabályok, mint inkább a saját szabályai, rendelkezései irányítják.

Amit írtam, arról mindenhol, minden óvodában kell(!) nyilatkozni.

Az óvoda nem kér be hivatalos jogi iratokat.
Az óvónőknek pedig minimum gyanúsnak kellett volna hogy legyen ez a fellépés... Hiszen tudniuk kell minden gyerekről, hogy mi a "háttere".

Jogilag persze, a törvényeket nézve biztosan igazad van.
De én nem is a jogi oldalát néztem, hanem a "gyakorlatit", és hidd el, hogy gyakorlatban ez így működik.
Szerintem megér egy kört, hogy - ha később az anyának ítélik a gyermeket - ilyen akkor(!) ne fordulhasson elő.

Szerintem tanulj egy kis jogot mielőtt tanácsokat kezdesz osztogatni, különben a kérdezőt igen nagy bajba sodrod, ugyanis ő issza meg a levét annak, hogy rossz tanácsot fogadott meg.

Egy óvodai szabályzat a jogforrási hierarchiában sehol sincs, és nem lehet diszkriminativ, továbbá nem ütközhet jogszabályba. A nyilatkozat tehát semmit sem ér, ha az a másik szülőre és nem harmadik személyre vonatkozik. A szülő csak azt tilthatja meg, hogy 3. személynek kiadják a gyereket, azt nem, hogy a másik szülőnek.

A szülői felügyeleti jogot ugyanis az óvoda sem sértheti meg. Ha korlátozni akarja a szülő felügyeleti jogát, ezt kizárólag jogerős határozat alapján teheti meg, ehhez pedig be kell azt kérnie a szülőtől, vagy a biróságtól.

Szülők (általában a nők) szoktak néha odarohanni az óvonőhöz azzal, hogy ne adja ki a gyereket a másik szülőnek, azonban az óvonő ilyenkor max széttárhatja a kezét, hogy mi alapján? Ennyi erővel ugyanis a pasi is odarohanhatna, hogy ne adja ki a nőnek. A diszkrimináció pedig ugyebár tilos.

Semmiféle fellépésnek nem kell gyanúsnak lennie, ugyanis az apa sem köteles magyarázkodni, hogy miért viszi el a gyereket és az anya sem. Milyen alapon kérdezné meg az óvonő az egyiktől, és a másiktól nem? Egyébiránt meg mi köze az óvonőnek ahhoz, hogy a szülő hova megy a gyerekével? Kizárólag akkor kifogásolhatja, ha a gyerek a tankötelezettség előtti kötelező óvoda miatt jár óvodába, mert ott meg van szabva, hogy mennyit hiányozhat a gyerek.

Egyéb időszakokban ha az óvonő tudja, hogy a gyereknek mi a háttere, akkor is ki kell adnia a szülőnek.

Kizárólag akkor tagadhatja meg a kiadást, ha a gyermek sulyos veszélyeztetésnek lenne kitéve, ha a szülő elviszi, de ez esetben is csak addig, amig a gyámhivatal, vagy a rendőrség megérkezik (azon esetek tartoznak ide, amikor a gyámhivatal ideiglenes hatállyal elhelyezi a gyermeket máshol, és faxon értesiti az óvodát arról, hogy a határozat már megszületett, és előzetesen végrehajtható, megy a gyerekért, azonban ez sem szokott előfordulni, mert a gyámhivatal nem hozza az óvodát olyan helyzetbe, hogy neki kelljen magyarázkodni a szülőnek).

Attól, hogy valami néhány helyen a gyakorlatban néhány tudatlan óvonő miatt igy működik, attól az még nagyon is jogellenes, és az ilyen óvonőket fegyelmileg mindenképp, de súlyosabb esetben akár bűntetőjogilag is felelősségre lehet vonni egy esetleges családi állás megváltoztatása miatti bűnsegédi minőség miatt.

Ha az egyik szülőnek itélik a gyereket, akkor viszont ez nem fordul elő, mivel a szülő beviszi a határozatot az óvodába, és a határozatban benne van, hogy a másik szülő szülői felügyeleti joga szünetel.

Kedves Dija!
Nagyon- nagyon köszönöm az együttérzésed, de derillnek van igaza!
Õ már sokszor adott nekem tanácsot, én mindig megfogadtam és MINDIG igaza is lett!!
Hidd el, nagy tapasztalat áll mögötte és még soha nem olvastam tőle olyat, ami a gyerek érdekeivel ellentétes!
Szeretem a gyerekeim, elismerem az óvónők munkáját és elég felkészültnek is tünnek jogból.
Nem akarom elveszteni a bizalmukat sem azzal, hogy hozzákezdek "vakdalkózni", hogy miért adták oda a gyereket az apának?! Nincs ideiglenesen elhelyezve egyikünknél sem, így bármikor elviheti bármelyikünk.
Sajna, ez nagyon nem jó a gyereknek sem, mivel sosem tudja, mire számíthat, ki megy érte, de most ez van.
A jog elég faramuci dolog, de valahol meg kell értenem a jogalkotókat is. Egy biztos. A gyerekek a lényeg!!!!
köszönöm Derill!!!

Szivesen, remélem tudtam segiteni. Jelezd, hogy megoldódott-e.

Kedves deril! A jog szempontjából - biztosan - igazad van! Műkedvelő vagyok e területen, majd igyekszem vmit fejlődni :) Talán akkor kevésbé fogok érzelmi alapon közelíteni egy-egy megoldás felé.
Elárulom, hogy én is sokat tanultam - a jövőre nézvést! - a válaszodból! Köszönöm szépen!

balazs01, jó, hogy higgadt és bölcs tudsz maradni, amikor a kisgyermekeddel ilyen szörnyűség történik. Nekem lehet, hogy megrendülne a bizalmam. Nagyon együttérzek továbbra is veled.

"balazs01, jó, hogy higgadt és bölcs tudsz maradni, amikor a kisgyermekeddel ilyen szörnyűség történik. Nekem lehet, hogy megrendülne a bizalmam. Nagyon együttérzek továbbra is veled. "

Dija: nem kevésbé szörnyűségesebb dolgot tesz a nők nagy része, amikor önhatalmúlag kivonja a gyermeket a közös szülői felügyelet alól és mondjuk „hazaköltözik a mamához”. Egy gyereknek ugyanolyan trauma elvesziteni az apát, mint az anyát.

Sejtésem szerint már dolgozik a kormány a megoldáson, és olyan jogszabály meghozatalán, amely egyrészt biztosítani fogja, hogy ez ne történhessen meg, másrészt biztosítja a különélő szülő kapcsolattartási jogát addig is, amig végrehajtható bírósági döntés születik, harmadrészt biztosítja, hogy azonos nevelési képesség esetén a gyermek mindkét szülőjével azonos időtartamot tölthessen együtt (egy hét az egyik, egy hét a másik szülőnél), egyébként meg ahhoz a szülőhöz kerül a gyermek elhelyezésre, akinek jobb a nevelési képessége, függetlenül attól, hogy az milyen nemű.

Derill, csak egy kérdés:

Tegyük fel, hogy általánossá válik, hogy válásnál a gyermeket "egy hét itt - egy hét ott" elvvel helyezi el a Bíróság (mondjuk vita esetén).

Mennyiben szolgálja ez mondjuk a gyermek érdekét pl. abban az esetben, ha egyik szülő Szolnokon, másik Budapesten telepedik le? Egyik héten Szolnokon jár iskolába, másik héten Budapesten? Vagy esetleg kitalálnak egy nagyjából középutas megoldást és Ceglédre íratják be? (és még jó hogy nem Sárospatak - Sopron variációt említettem)

Egyáltalán: mi legyen a gyermek állandó lakhelye? Ami alapján például bölcsi, ovi, iskola fogadja vagy adott esetben nem fogadja? Hol lesz a gyermekorvosa?

Ja és mégegy: ha a gyermek számára az az üdvös és jó hatású, hogy egy hét itt, egy hét ott, miért diszkriminálják azokat a gyerekeket, akiknek elhelyezéséről megegyeztek a szülők, netán egyik szülő csak úgy ukkmukkfukk lelécelt?

Ha meg mégsem olyan üdvös és jó hatású ez a módszer, miért diszkriminálnák azokat a gyerekeket, kiknek a szülei nem tudtak megegyezni? Talán a szülők vétkéért hetedíziglen?

Egyetértek domboldal felvetéseivel.

A gyakorlati életben nagyon sok esetben ez kivitelezhetetlen!
A gyermek pedig tényleg nem érezné magát sehol otthon! (Gyakorlatilag állandó költözködésből állna az élete.) És nagyon valószínűnek tartom, hogy a végén paradox módon egyik(!) szülőjéhez sem kötődne igazán. Ez viszont már veszélyes.

Domboldal: az egy hét itt, egy hét ott, csak példa. Nyilvánvaló, hogy iskolás gyereknél, nagyobb távolság esetén más megoldás jöhet szóba, például az egyik tanévet az egyik iskolában, másikat a másikban járja, vagy előfordulhat, hogy nem is oldható meg ily módon. Vannak extrém esetek, de ez az átlag lenne. Nem általános az - szerencsére - hogy ha a szülők elválnak, akkor Magyarország két végére költöznek. Azokban az esetekben természetesen lehet továbbra is a szokásos rendszer (de ha belegondolsz, az sem fer megoldás, hogy az egyik szülő utazzon minden második héten a világ másik végére, hogy láthassa a gyerekét, vonják a tartásdijat, és még a kapcsolattartás költségei is őt terhelik, ráadásul amikor nyáron nála van egy hónapig a gyerek, akkor is fizetnie kell a tartásdijat, mert a birói gyakorlat még nem tart ott, hogy ugy állapitsa meg a tartásdijat, hogy azon időtartamban, amikor a másik szülőnél van a gyermek, kevesebbet (időarányosan), vagy egyáltalán ne fizessen, sőt, ő kapjon.

Ezek egyébként azok az esetek, amikor mondjuk nem mükszik az egy hét itt, egy hét ott, akkor legalább a különélő szülő olyan kapcsolattartást kapjon, ami mindenkinek megfelelő, pl. a szünetek nagyobb hányadát, és a kapcsolattartás akadályozása esetén három-négy alkalommal történő eredménytelen végrehajtási eljárás esetén a gyerek elhelyezését azonnal meg kellene változtatni (persze ha a másik oldal alkalmas és képes a nevelésére).

Ennek egyébként épp az a lényege, hogy sokkal rugalmasabb, sokkal gyerekcentrikusabb szabályozás kellene, mint most van, és sokkal nagyobb teret kellene adni a gyámhivatalnak, mivel a birói eljárás hihetetlenül lassu ahhoz képest, hogy milyen gyorsan nő egy gyermek.
A gyerek születésétől számitva, mire egy jogerős döntés születik, pont az első, legfontosabb időszak, 2-3 év esik ki a különélő szülő életéből, ami mint tudjuk, a gyermek számára igen fontos fejlődési periódus. Ezek nem visszahozható idők, a gyerek menthetetlenül nő, és amit egyszer már elcsesztek, azt nem lehet vissza forditani egy gyerek esetében.

A gyerek állandó lakóhelye lehet megegyezés alapján az egyik szülő lakása, mig a tartózkodási helye a másiké, vagy kisorsolhatják, de a legjobb, ha a gyermek érdekei szerint döntik el ezt is (és nem a szülők, hanem egy pártatlan kivülálló, ha a szülők közt vita van).

Ugyanez a helyzet a háziorvos, óvoda, bölcsöde esetében is, de ismétlem, mint mondtam, nem az a jellemző, hogy a szülők külön városokba költöznek.

A gyermeknek az a természetes, amibe beleszületik, belenevelik. Ez csak neked furcsa. Sok szülőnél müködik a rendszer, egyébként van olyan ország, ahol például eleve a birói döntés ugy szól, hogy fél évig az egyiik szülőnél, fél évig a másiknál van a gyermek. Miután a szülő tudja, hogy fél év mulva a másik szülő neveli a gyereket, igyekszik mindent megtenni, hogy a gyermek ne szakadjon el a másik szülőtől sem, és tudja jól, hogy ha ő akadályozza a kapcsolattartást, a következő fél évben meg ő nem láthatja majd a gyereket, tehát igyekszik együttmüködni. Ez a döntés azt sem vizsgálja, hogy a gyerek szülei hol élnek, a gyermekek pedig eleve ezt szokják meg, fél évig ide, fél évig oda járnak iskolába. Ha belegondolsz, az ilyen gyermekek sokkal jobban tudnak majd alkalmazkodni, sokkal önállóbbak, több barátuk is van, ugyanis a gyerekbarátságok fél év alatt nem szakadnak meg.

Szerintem sokkal rosszabb hatással van a gyerekre az, ha eltiltják valamelyik szülőjétől, mintha egy hétik, hónapig, évig ide, a másik héten, hónapban, évben oda jár iskolába.

Dija: ez csak a Te érzésed, mert Te máshoz szoktál hozzá. Ez tényleg sok helyen nagyon jól müködik, néhány esetben nem lenne kivitelezhető, de kivétel mindig mindenhol van.

Egyébként a gyerek mindig ahhoz a szülőhöz kötődik jobban, aki nincs vele (feltételezve, hogy mindkét szülő szereti). Megfigyelték intézetis gyerekeknél (akiket pedig a szülő sokszor sulyosan bántalmazott), hogy mégis erősebb a szülőhöz való ragaszkodásuk, mint azoknak a gyerekeknek, akik nyugodt családi körülmények közt élnek.

Nyilván szükség lenne azoknál a szülőknél, akik nem tudják ezt feldolgozni (és nem a gyerek nem tudná, ebben biztos vagyok), pszichiátriai kezelésre adott esetben, illetve nevelési tanácsokra, de ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy a gyerek adott esetben (és ez most nagyon sokszor előfordul) egyáltalán nem láthatja a különélő szülőt, vagy láthatja, de minden kapcsolattartás vitákkal, a gondozó szülő kiborulásával, a gyerek érzelmi zsarolásával zajlik.

És mi történik ha a gyereknek időközben születik egy kistestvére, ki mondja el neki ,hogy a testvére most félévig nem lesz itt?

Nem tartom jó ötletnek a mindenáron egyenlőségre való törekvést.

Az apa/anya tarthassa a kapcsolatot a gyerekkel ez rendben, ehhez nem kell odaköltözni a gyereknek, különösen nem ha egy városban laknak.

Egy gyereknek a biztonság, az állandóság alapérték nem lehet rángatni.(Épp elég neki a szétköltözés)
Kell neki egy hely amit megszok, ami az övé amit belak.

Én egy 7 éves kislány nevelőapja vagyok, a Derill által leírtak általában bejönnek a gyereknél, de ez a fele-fele lakhatás nem.
Amikor összeköltöztünk a gyerek visszatérő kérdése volt, hogy ugye anya innen nem fogunk elköltözni!? Én pedig megígértem neki ,hogy nem, vlamint azt is ,hogy itt senki nem fogja meg verni.

Most jön a kistestvére, hogy küldeném el egy félévre! Azt hinné a kicsi miatt küldöm.
( Az apja szerint le lesz tojva, ha jön a féltestvére...apuka a PAS syndroma tipikus esete)
A másik oldalon apuka 2 év alatt az 5. barátnőt fogyasztja...és a 4. munkahelyet.
A lányát minden alkalommal hitegeti valamivel, majd nem tartja be, ennek ellenére a kislány a Derill által leírtak szerint szereti, de sokáig ott lenni nem szeret, ezt már sikerült letesztelni.

Egyenlőség csak akkor elképzelhető ha a két nevelő fél is az, különben nem.

Egyébként a rugalmassággal egyetértek, a mi esetünkben a gyerek szülei szóban megegyeztek, ami könnyű volt, mert az apa kijelentette neki nem kell a gyerek ( évente egyszer hívja telefonon) , a nagymama aki szervezi a kapcsolattartást, mivel a fiával él együtt.

Más

nevelőapaként kissé bosszantó, hogy mindenkiről esik itt szó de a nevelőszülőkről csak elvétve.
Pedig az ő helyzetük a legnehezebb.
Nevelik más gyerekét, foglalkoznak vele, fizetik a költségeket és semmilyen joguk nincs akár 10 év után sem, ha sajátomként nevelem akkor az a baj ha nem sajátomként akkor én vagyok a gonosz mostoha...
Ha már egyenlőségről beszélünk.

Szerintem a normalis, gyerekuket valoban szereto szulok nem koltoznek a gyerekuktol hihetetlen tavolsagba, csak kenyszer eseten (nincs 40 km-es kornyezetben munka). Illetve a tenyleg gyerekere gondolo szulo nem sertodik halalra az ex-ere, es nem is kerdeses, hogy ugyanolyan jogai vannak a masiknak.
Tobb elvalt ismerosom van, az egyikojuknel ugy mukodott a dolog, hogy masfel evig egy hetig itt, egy hetig ott volt a gyerek (ket utcanyira laktak egymastol a szulok), es masfel ev utan a fiu dontott, hogy melyik szulojenel szeretne lakni. De mindket szulo ettol fuggetlenul akkor latja a gyereket, amikor akarja, akar minden reggel felugorhat a masikhoz, hogy egyutt vigyek a gyereket isibe, es ezt gyakran meg is teszik.

ps: ez mar lehet, hogy extremnak tunik, de pl. mindkettonek van kulcsa a masik lakasahoz, hogy minden gordulekenyen menjen, illetve vesz esetere.

speedy: nyilván a szülő.
De milyen alapon döntöd el, hogy kinél legyen a gyerek, ha mindkét szülő egyaránt alkalmas a gyerek nevelésére, és mindketten kérik a náluk történő elhelyezést? A gyereknek is az lenne a jó, ha mindkét szülővel kb, egyforma időtartamot lehetne.

Csak azért nem tartod jónak, mert itt ez a szokás terjedt el. Amikor először hallottam a skandináv gyakorlatról, én is elcsodálkoztam, és aztán elgondolkoztam rajta, és rájöttem, hogy igazuk van.

Itt szó nincs rángatásról, hanem arról van szó, hogy van egy begyöpösödött nagyon rossz gyakorlat, ami egyáltalán nem szolgálja a gyerek érdekét, annál inkább az anyáét. Nem a gyerekek ragaszkodnak a szüleikhez olyan mértékben, ahogyan ezt a nők sokszor beállitják, hanem a nők (és néha a férfiak is). Ez a tipikus majomszeretet, amikor a "nehogy baja legyen" elven egy zárt világban nevelkedik a gyermek, majd amikor kikerül az életbe kitör a pánik, mert ott saját magának kellene boldogulnia.

Hihetetlen sok felnőttet ismerek, aki a szülője (és mindig az anyja) nélkül egy tapodtat sem képes mozdulni, ha az anya meghal, egy tragédiaként éli meg, hónapokra depresszióba esik, kiboritja a környezetét, önálló életre képtelenné válik, holott a természet rendje az, hogy a szülők egyszercsak meghalnak.

Most tényleg azt hinné, de ha eleve igy indult volna a dolog, akkor nem hinné, hiszen még a kistestvér jövetele előtt tudta volna, hogy fél évig nálad, fél évig az apjánál fog élni, aztán ujra nálatok, és ujra az apjánál. Mondom, ez tényleg szokás kérdése. Ráadásul nem is azokra az esetekre szól, amikor a másik szülőnél mondjuk bántalmazásnak lenne a gyerek kitéve.

A skandináv gyakorlat egyébként elég sok más érdekességet is tartalmaz. Pl. ha a szülők nem tudnak megegyezni a gyermek elhelyezésében, a gyereket odaadják egy nevelőszülőnek, és fél év mulva ujra rákérdeznek, hogy már megegyeztek-e. Addig a nevelőszülő neveli a gyereket. Ha nem egyeztek meg, ujra fél évig a nevelőszülő neveli. Mindezt addig, amig meg nem egyeznek.
Ez igy meglehetősen horrorisztikusnak hangzik, azonban ha belegondoltok, lehet, hogy jobb egy idegennél nyugodt körülmények közt élni, mint a civakodó szülők közt hányódni. A szülők meg rá vannak kényszeritve, hogy tényleg a gyerek érdekeit vegyék figyelembe. Nem is nagyon vannak viták és elhuzódó perek.

Igen. A gyerek csak addig akar az apához menni, amig nincs ott. A rossz tapasztalatok miatt nem szeret sokáig ott lenni, de mégis szereti az apját, tehát amikor nincs vele, hiányzik neki. Elég problémás helyzet. De ezek szerint ez tényleg nem az az eset, amikor egy hét itt, egy hét ott. Azt azokra az esetekre irtam, amikor egyébként a két szülő nevelési képessége azonos, mindkettő normális, mindkettő szereti a gyereket és akarja is, és a gyerek is mindkettő szülőt szereti.

A nevelőszülők helyzete miatt benyujtottam egy jogszabálymódosítási javaslatot a minisztériumba. Remélem elfogadják. A lényege az, hogy jelenleg ha Te 10 évig neveled a gyereket, mondjuk 1 éves korától, akkor sincs kapcsolattartási jogod, ha utána elváltok. A változás következtében lenne.

Kandi: ez sem igaz igy. Vannak szülők, akik szeretik a gyermeküket, ugyanakkor megismerkednek valakivel, akit szintén szeretnek, csakhogy az pl. más országban lakik. Nehéz a választás, nem is lehet gyerek és uj házastárs közt választani, egyenlőséget tenni, stb, azonban nem tudom elitélni az ilyen szülőket sem. Attól, hogy ugyanabban a városban él, még ugyanugy előfordulhat, hogy nem láthatja a gyermekét. Itt a fórumon olvastam már olyan esetet is, hogy ugyanabban a házban lakott a két szülő a válás után, az anya mégis kizárólag a biróság által meghatározott időpontban engedte a lányát kapcsolattartásra, és ha az szóba állt az apjával mondjuk a lépcsőházban, ha összetalálkoztak, az anya idegrohamot kapott, és megbüntette a gyereket, a gyámhivatalnál meg feljelentéseket tett az apa ellen, hogy tullépi a kapcsolattartás kereteit. Hülyeség ellen nem lehet védekezni sem a távolság csökkentésével, sem a növelésével.

Ez lenne egyébként a normális. Attól, hogy két ember megállapitja, hogy nem képes együtt élni, barátok még lehetnének, hiszen egykor szerették egymást. Nem hinném, hogy ennek meg kellene változnia. Nem hinném, hogy extrém, szerintem tök normális. Továbbra is biznak egymásban, kedvelik, talán még szeretik is egymást, de már nem mint szextársak, házastársak, hanem mint barátok. Sokan adnak a barátjuknak, barátnőjüknek lakáskulcsot, holott nincs velük szexuális kapcsolatuk. Miért ne lehetne ez igy a volt házastárssal is?

Valahol ezt írtam én is.
Egyenlőség csak akkor van ha a szülők is egyenlők.

A lényeg, hogy a fele-fele alapon történő elhelyezés csak a feltételek megléte esetén lehetséges. (Mindét fél akarja, legyen alkalmas)
Tapasztalatom szerint az iskolában az ilyen gyerekek rosszabbul teljesítenek.
Volt pl egy vándorcirkuszos osztálytársam, kb félévig járt velünk iskolába, nagyon kirítt a többiektől.
NEm tudott csak felszínes kapcsolatot kialakítani, a tanulmányi eredménye meg teljesen összevisza volt.
Talán ezért maradt meg bennem 20 év után, mert nagyon látszott rajta a vándorélet.

Kedves Derill

kicsit furcsa ha két ember kedveli egymást, még egy kicsit szereti is, meg van pár gyerekük és mégis elválnak!?

Kolléganőm nagyanyját idézve, amikor megkérdezte milyen volt a papával 50 évig: Mással se lett volna jobb!

Nekem is volt ilyen osztálytársam, ő nem cirkuszos volt, hanem a szülei utazgattak a világban. A srác jeles tanuló volt, fél évig járt hozzánk, beszélt két nyelvet (angol, francia), ami akkor, a 70-es években nagy szó volt. Egyedül intézte az ügyeit. Tényleg kiritt közülünk, a tudásával, magabiztosságával, önállóságával, ami belőlünk hiányzott.

Pedig előfordul. A szeretet és szeretet közt van különbség. Gondolom vannak barátaid, akiket kedvelsz, de azért mondjuk nem akarnál egy életet leélni velük. Más együtt élni valakivel, és más néhány órát együtt lenni vele. A házasságok nagy része azért romlik meg, mert az együttélést már csak házasokként próbálják ki, és akkor derül ki, hogy az egyik mondjuk a sötét szinű butorokat kedveli, a másik a világosakat, ezért képtelenek mondjuk berendezni a lakást. Az egyik Mózart-ot szeretne hallgatni, a másik viszont valami metál-zenét. Az egyik szeret kirándulni, a másik a WC-re is kocsival menne. Ezért egy idő után szép lassan egymás idegeire mennek. Ez nem arról szól, hogy nem szeretik egymást, csak arról, hogy nem tudnak együtt élni. Ha még meggondolatlanul gyereket is vállalnak, sőt, sokszor még kettőt is, akkor sajnos ez az eredménye. A következményeket pedig egész életen át viselniük kell, tehát nem árt normálisan hozzáállni a dologhoz. Nem mindegy ugyanis, hogy 20-50 évet a másik gyülölésével tölt valaki, vagy inkább ehelyett élvezi az életet, és barátok maradnak. Hiszen a szülőket majd nemcsak a gyerek 18 éves koráig köti össze a vérségi kapcsolat, unokák is lesznek, tehát egy életen át.

A kolleganőd nagyanyjának van igaza. Sokan azért rugják fel a házasságot, mert azt hiszik, a másikkal jobb lesz, aztán a lila köd elszáll, és kiderül, hogy mégsem. Ezek a nótorius válók, akik több házasságon is tul vannak és rosszabb esetben mindegyikből gyermeket is vállalnak.