Hagyatéki kérdés

Az kevés.

„7:17. § [Az írásbeli magánvégrendelet alaki érvényességi feltételei]
(1) Az írásbeli magánvégrendelet alaki szempontból érvényes, ha készítésének ideje az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt

1. sajátkezűleg írt végrendelet esetén elejétől végéig maga írja és aláírja;

...
(2) A több különálló lapból álló sajátkezűleg írt írásbeli magánvégrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el.”

Keltezés, sorszámozás alaki kellék, ha ezek bármelyike hiányzik, és egy törvényes örökös megtámadja, akkor érvénytelen lesz. (De lehet, hogy már a közjegyző vissza fogja dobni érvénytelenség miatt).

Kedves Fórumozók!

Örökség ügyében szeretnék segítséget, tanácsot kérni. A történetem röviden.

2003-ban meghalt a bátyám, aki Kanadában, Québecben élt. A betegsége súlyos és gyors lefolyású volt így személyesen nem tudta megvalósítani akaratát, hagyatékának megküldését részemre.

Halála után telefonon hívott egy barátja, aki egy levelet is számomra, hogy bátyám meghalt és megkérte őt, hogy küldje meg nekem a pénzét. A barát egy kis pénzről írt és beszélt.

Kiutaztam másik testvéremhez, felkerestük a barátot, közölte, hogy végakarata szerint én vagyok az egyetlen örököse, testvérem a halott kívánsága szerint nem kaphat semmit. Kiderült több tízezer kanadai dollárról van szó, aminek csak kevesebb, mint a felét akarta átadni, ezt én keveselltem. (Másnap már nem találtuk az illetőt). Másik testvérem ezek után nem akart segíteni, megsértődött, hogy bátyám rá nem akart hagyni semmit. Hazajöttem sikertelenül.

Nemrégen egy kanadai ismerőstől kaptam egy levelet, benne kézzel írt meghatalmazással a bátyám ingóságainak eladására, és 2006 októberi keltezésű, kanadai, ügyvédi levelet. A levélben az ügyvédi iroda az én meghatalmazásomra hivatkozva követeli az Idősek Otthonától (ahol a bátyám utolsó két évében élt), hogy én követelem, hogy bátyám valamennyi ingóságát, iratait és dokumentumait küldjék meg az ügyvédi irodának.

Én az ügyvédi irodában soha nem jártam, semmilyen meghatalmazást nem adtam, és tőlük semmilyen levelet, értesítést sem kaptam.

Sajnos nincs tudomásom írott végrendeletről, bár így is örökös vagyok, mert bátyám soha nem volt házas, gyermeke nem volt.

Bátyám hazatelepülési szándékára utaló levelén, a barátja levelén, az ingóságok eladásra vonatkozó meghatalmazáson, és az ügyvédi iroda levelén kívül sajnos semmi nincs a kezemben.

Idős vagyok, teljesen egyedül élek, és nagyon bosszant és bánt, hogy nem tudom mit tegyek, tehetetlennek érzem magam. Valóban bele kell nyugodjak, hogy egy idegen gyakorlatilag elrabolta halott bátyám több tízezer dollárját, ami ráadásul az én örökségem. Ráadásul egyedülálló kisnyugdíjasként azon is gondolkodnom kell, hogy kiváltsam-e a gyógyszereimet.

Kedves fórumokozók abban kérek tanácsot, segítséget, hogy mit tehetek, kihez kellene fordulnom?

Előre is köszönöm.

„Valóban bele kell nyugodjak, hogy egy idegen gyakorlatilag elrabolta halott bátyám több tízezer dollárját, ami ráadásul az én örökségem.”

Ez lenne a legcélravezetőbb. Ehhez pénz is kell, idegek is, talpraesettség is. Itt mindegyikkel probléma van.

testverem
"Testvéremmel ketten vagyunk egyenes ági rokonok nélkül,tehát halála esetén én vagyok a törvényes örökös.Kérdésem, hogy ha egy kivülálló személyre végrendelkezik akkor én jogosult vagyok-e a köteles részre?"

Nem vagy jogosult köteles részre a testvéred után.

testverem,

A megfogalmazás helyes, csak hiányos. A törvény szerint köteles részre lehet jogosult a leszármazó, a házastárs és a bejegyzett élettárs, valamint a szülő. Ezek is meghatározott sorrendben, men feltétlenül mind egyszerre. De más nem. A testvér a törvény szerint nem jogosult köteles részre - akkor sem, ha az egyedüli törvényes örökös lenne.

testverem,

Amúgy : Ptk. 7:75§

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?…

Te ezt legalább annyira félrenézted, mint a köteles részre jogosultságot. (Igazán nem sértegetésként, de megkérdezem: gyakran van problémád a szövegek értelmezésével?)

testverem,

Próbálj már meg légyszíves rávezetni, hogy ki és hol sértegetett... én tényleg nem látom.

(Az aláírásod...)

Nálunk elég bonyolult a helyzet.

Az unokabátyám 1991-ben hosszan tartó betegség után elhunyt. A hálát követően a feleségével közös házuk felét az akkor 4 és 13 év közötti gyerekei megörökölték. A vagyon kezelője nagykorúságukig az özvegye volt.

Az asszony két évvel később összejött egy másik férfivel, aki szintén özvegy volt. Az úri ember két (7 és 14 éves) gyermekét vitte a kapcsolatba.

A néhai unokabátyám felesége a férfi soha nem házasodtak össze. Eleinte azért nem, mert mindketten a kiskorú gyermekek okán özvegyi nyugdíjat kaptak, amit házasságkötés esetén elbuktak volna.

A bonyodalom ott kezdődött, hogy 1995-ben mindketten eladták az előző házastárssal közösen vett házat, és vettek egy közöset. A két eladott ház fele, mint örökség elvileg már a gyerekeké volt az eladáskor, de mivel ők kiskorúak voltak így az eladásba nem szólhattak bele. Aztán, hogy még jobban bonyolódjon a dolog 1999-ben született egy közös gyermekük is. Ekkor az élettársi kapcsolatban élő páros úgy gondolta, hogy végrendeletet ír, amelyben haláluk esetén a 7 gyerek a tovább élő élettárs haszonélvezete mellett azonos mértékben örökli a házat.

Mára már mind a hét gyerek nagykorú. Az asszony múlt hét elején elhunyt. (Még a temetést intézik)

Felmerül a kérdés, hogy mivel az új házba került befektetésre az asszony elhunyt férje által a gyerekekre hagyott házrészből származó pénz, így tarthat-e az a 4 "gyerek" az "új" házból nagyobb részre igényt, mint amit az anyjuk a végrendeletében rájuk hagyott, vagyis a ház felének egyhetede?

KBS,

Ja, tényleg, az szokott. Lehet, finomítani kellene...

UjLeEleZso50,

„A két eladott ház fele, mint örökség elvileg már a gyerekeké volt az eladáskor, de mivel ők kiskorúak voltak így az eladásba nem szólhattak bele.”

Ezt árnyalni kellene, de itt lehet keresnivaló. Ha jól értelek a tulajdonjogát örökölte a két gyerek az ingatlan felének. De mivel kiskorúak voltak, a szülő volt a gyám.

Ha ezt eladták, akkor a gyerekeknek tulajdonrészt kellett volna kapniuk az új házban. Ha ez nem történt meg, akkor a gyám (szülő) gondatlanul kezelte a gyerekek vagyonát. A tulajdonjogi igény pedig nem évül el. Abban a házban ennek a két gyereknek biztosan jár eleve valamennyi öröklésen kívül is.

Mondjuk azt nem értem, hol jön a képbe 7 gyerek, én csak 2+2+1=5 gyermeket számláltam.

Másrészt pedig, a szülők végrendeletben tetszőlegesen hagyományozhatják a vagyonukat bárkire, legfeljebb a köteles részre szorítva a kizárt örököst. Ha a két gyermek úgy gondolja, hogy neki több jár az ingatlanból, akkor az örökhagyók gondolhatják úgy, hogy azokra a gyerekekre nem hagynak semmit. Szóval azért összességében nem biztos, hogy jobban járnak, ha erősködnek.

A legtisztább egyértelműen az lenne, ha leülnének közösen, és megbeszélnék, ki hogy gondolja, és meg tudnának egyezni valamiben. Ha ez nem megy, úgyis per lesz, aztán mindenki utálhat mindenkit. Nem jobb az.

Kedves drbjozsef!

„Mondjuk azt nem értem, hol jön a képbe 7 gyerek, én csak 2+2+1=5 gyermeket számláltam.”

Úgy látom, hogy a gyerekek számát értendően kicsit félreérthető voltam. „Az unokabátyám 1991-ben hosszan tartó betegség után elhunyt. A halálát követően a feleségével közös házuk felét az akkor 4 és 13 év közötti gyerekei megörökölték. A vagyon kezelője nagykorúságukig az özvegye volt.” - ezt írtam. Az értelmezése szerint pedig csak a két megemlített életkort vette alapul, ami két gyereket jelentene. Ebben az esetben a 'év közötti' összetételen van a hagsúly. Két 4 éves kislány (ikrek), egy 8 és egy 13 éves fiúról volt szó.

A férfi részéről az 1993-as összejövetelükkor bekerült a 'családba' egy (akkor) 7 és egy (akkor) 14 éves fiú. Így már 6 gyerek volt.

Aztán 1999-ben megszületett a közös gyermekük, így a gyermekek száma immáron hét.

Az én szövegem:
„A két eladott ház fele, mint örökség elvileg már a gyerekeké volt az eladáskor, de mivel ők kiskorúak voltak így az eladásba nem szólhattak bele.”

A válasz:
„Ezt árnyalni kellene, de itt lehet keresnivaló. Ha jól értelek a tulajdonjogát örökölte a két gyerek az ingatlan felének. De mivel kiskorúak voltak, a szülő volt a gyám.

Ha ezt eladták, akkor a gyerekeknek tulajdonrészt kellett volna kapniuk az új házban. Ha ez nem történt meg, akkor a gyám (szülő) gondatlanul kezelte a gyerekek vagyonát. A tulajdonjogi igény pedig nem évül el. Abban a házban ennek a két gyereknek biztosan jár eleve valamennyi öröklésen kívül is.”

Pontosan az a helyzet, hogy az unokabátyám özvegye és az élettársa 1995-ben eladták azokat a házakat, amelyeket előző házastársaikkal közösen vettek és amelyek így azoknak a haláláig közös néven voltak. Az unokabátyám 1991-es halálakor az ő részét a 4 gyermeke megörökölte. A gyermekek örökségét azok 18. életévük betöltéséig a felesége kezelte. A ház örökrészén haszonélvezeti joggal rendelkezett a tovább élő házastárs. (Hasonló a felállás az élettárs esetében is)

„Másrészt pedig, a szülők végrendeletben tetszőlegesen hagyományozhatják a vagyonukat bárkire, legfeljebb a köteles részre szorítva a kizárt örököst. Ha a két gyermek úgy gondolja, hogy neki több jár az ingatlanból, akkor az örökhagyók gondolhatják úgy, hogy azokra a gyerekekre nem hagynak semmit. Szóval azért összességében nem biztos, hogy jobban járnak, ha erősködnek.”

Ez nem mond ellent mindannak, amit az előző hozzászólásomban, illetve itt is (fentebb) ecseteltem?

„A legtisztább egyértelműen az lenne, ha leülnének közösen, és megbeszélnék, ki hogy gondolja, és meg tudnának egyezni valamiben. Ha ez nem megy, úgyis per lesz, aztán mindenki utálhat mindenkit. Nem jobb az.”

A keresztfiam (a néhai unokabátyám legidősebb gyermeke) és az elhunyt édesanyja élettársának a idősebbik gyermeke bő 2 hónapja ügyvéd és tanúk jelenlétében írásos felhatalmazást kaptak arra vonatkoztatva, hogy az 1995-ös házeladások valamint házvétel és a tulajdonjoggal kapcsolatban utánajárjanak annak, hogy minden rendben van-e vagy esetleg az új ház megvételekor mivel annak vételárában a két régi ház eladási összege jó részt benne van, így nem kellett volna-e már alapvetően a megvételtől kezdve tulajdonrésszel rendelkezzenek a félárvák (mert sajnos egyik oldalról a 4, másik oldalról a 2 gyerek esetében erről van szó). Ebben az iratban benne van, hogyha az ügy lezárta előtt bármelyik fél elhalálozik (ami a keresztfiam édesanyja esetében sajnos bekövetkezett), addig a végrendelete nem bontható fel, ameddig a vizsgálat le nem zárul.
A keresztfiam édesanyja az elmúlt hét elején -hosszan tartó betegség után- elhunyt.

A keresztfiamék azóta több jogásszal beszéltek már, de egyértelmű választ nem kaptak.

Elképzelhető-e az, hogy a jelenlegi (papíron elvileg) két tulajdonos mellé egyik részről 4, másik részről két új tulajdonost kell bejegyezni mindaz előtt, hogy az elhunyt végrendeletét felolvasnák?

A megtisztelő válaszát előre is köszönjük!

UjLeEleZso50,

„Ez nem mond ellent mindannak, amit az előző hozzászólásomban, illetve itt is (fentebb) ecseteltem?”

Mármint mi minek?

„Elképzelhető-e az, hogy a jelenlegi (papíron elvileg) két tulajdonos mellé egyik részről 4, másik részről két új tulajdonost kell bejegyezni mindaz előtt, hogy az elhunyt végrendeletét felolvasnák?”

Minden elképzelhető, meg az ellentéte is. Ezt a bizonyos "megbízást" ennél sokkal pontosabban kellene ismerni, de tartok tőle, nem fogja a hagyatékot intéző közjegyző a végtelenségig nyújtani azt, csak mert kutatgatnak.
Talán nála kellene érdeklődni.

UjLeEleZso50,

Egyébként nemigen értem, mit "vizsgálnak". A még élő szülőt meg kell kérdezni, hogy az eladás után letétbe lett-e rakva a gyerekeket illető pénz, vagy sem. Ha nem, akkor jár nekik a házból.

A két régi házban a két gyerekesnél a szülőé volt a fele, és 1-1 negyed a két gyereknek, a másiknál szintén fele a szülőé, és 4db nyolcad a gyerekeké.
Másképpen : 4/8 +2/8 + 2/8 az előbbi, és 4/8 + 1/8 +1/8 +1/8 + 1/8 az utóbbinál.

HA feltételezem, hogy a két ingatlan nagyjából egyforma értékű volt, és az új közösbe forgatták mindkét eladási árát teljesen, akkor az újban a két szülőé 4/16 + 4/16 rész (negyedek), két gyereké 2/16, négy másiké 1/16 rész.

Ha végül majd mindkét szülő elhuny, és a 7 gyerek örökölné a szülők részét, akkor a fentiek alapján, ha nem 1/2-1/2 lenne a szülőké, hanem a fenti (mert a nem közös gyerekek a saját másik szülőjüktől örököltek), és egyformán akarják a részeiket a 7 gyereknek juttatni végrendelettel, akkor két gyereknek 22/112-ede, négy gyereknek 15/112-e, és az egy közösnek 8/112 része kellene legyen.

Vagyis most, egy szülő elhunyta után, és az eredetileg örökölt részek visszarendezése után a túlélő szülőé kellene maradjon 1/4 (28/112) rész, két gyereké 18/112, négy gyereké 11/112, és a közös gyereké pedig 4/112.

Ha a két régi ingatlan nem volt egyforma értékű, akkor az értékek aránya még belekavar és megbonyolítja a számítást, hiszen az értékesebb ingatlanhoz tartozó családtagoknak még egy kicsivel nagyobb rész jár.

Ha nincs visszarendezés, mindenkié (végül, a másik szülő halála után) 1/7 rész lenne, vagyis 16/112 rész. Ehhez lehet viszonyítani, ki mennyivel járna jobban, vagy rosszabbul.

Ezt kellene leülni, és megbeszélni. Megértetni most már csak a túlélő szülővel, hogy a nem közös gyerekek örököltek a saját MÁSIK szülőjüktől is, ezért az az igazságos, ha abból a részből se a közös gyerek se a másik ági gyerekek nem örökölnek.

Ugyanakkor mondhatja az élő szülő, hogy a nem közös gyerekek MÁSIK szülője nem gondoskodott halála előtt végrendeletről, de az akarata az volt, hogy amit összeraktak szülők házat a saját pénzükből, azt ne a gyerekeik örököljék, hanem a házastársa. De mivel ez hivatalosan nem foglalták írásba, ezért a gyerekek örököltek "papíron", de azért rendelkezett a részükkel a túlélő házastárs, mert azt így akarta az elhunyt.

De ki tudja, ez is csak egy fikció.

Bármi, ami nem alapul közös megbeszélésen, és megegyezésen, csak tüskét fog elhelyezni valamelyik félben, és megromlik a viszony.

Egyébként az örökösök egymás között tetszőlegesen oszthatják el egymás között az örökséget ún. osztályos egyezség keretében. Igaz, ebben csak az örökség tárgyaival rendelkezhetnek, a túlélő szülő 1/2 részét ebbe nem vonhatják bele. Viszont megegyezhetnek, hogy a túlélő szülő nem vérszerinti gyerekei többet örököljenek most, a vérszerintieknek meg ad a sajátjából ajándékba illetékmentesen, és megpróbálhatják kihozni a fenti számítás szerintire, vagy bármilyen más arányúra, amilyenre csak akarják, amiben meg tudnak egyezni. (Teljesen illetékmentesen nem fog menni valszeg).

Letétbe helyezés biztosan nem történt! Ez már egyértelmű, mindkét fél részéről.

A keresztfiamék, vagyis néhai unokabátyámék háza a faluhoz viszonyított jobb fekvése valamint a minimálisan jobb belső felszereltség miatt 4,6 millióért kelt el. A másik ház távolabb feküdt a falutól, valamint kicsivel lelakottabb volt. Ezért 3,6 millióért kelt el. Az új ház 11,3 millióba került. A fölös rész hitelből ment, ahogy a részleges felújítás. A hitel visszafizetésre került 2015-ben.

A keresztfiamék már beszéltek egy olyan eshetőségről a mostoha(nevelt) testvérekkel, hogy esetleg a most elhunyt nevelőanyjuk által rájuk hagyott részről lemondanának. Az egyik nagyon gondolkodik, a másik elzárkózik ez elől. A féltestvér esetében fel sem merülhet ez a kérdés, hisz ő vér- és jog szerint az örökhagyó örökrészének bizonyos hányadára úgyis jogosult.

Mennyiben rúghatja fel az örökösödést az a tény, hogy az unokabátyám által 1991-ben a keresztfiamra és a három fiatalabb testvérére hagyott fél ház értéke nagyobb volt az 1995-ös eladáskor, mint a másik ház, ami ugyanabban az évben került eladásra, és amelynek vételára szintén az új ház vételárába került befektetésre?

Feltételezve, hogy a hitelt közösen fizették vissza, akkor a házvásárláskor így kellett volna bejegyezni a tulajdonokat :

• 5,09% a négy testvérnek fejenként
• 34,07% a fentiek szülőjének
• 7,96% a két testvérnek fejenként
• 29,65% az utóbbiak szülőjének

Most, hogy a 4 testvér szülője elhunyt, és az volt a végakarata, hogy az ő részéből egyformán részesüljön a közössel együtt 7 gyermek :

• 9,96% a négy testvérnek fejenként
• 12,83% a két testvérnek fejenként
• 29,65% marad az utóbbiak szülőjének
• 4,87% a közös gyereknek.

Persze, gondolhatta azt is, hogy minden gyereknek legyen egyenlő tulajdonrésze (ez elég valószínű, feltételezem nem merült fel benne a halála előtt, hogy a gyermekei az apai részüket külön követelni fogják), vagyis :

• 10,05% a hét gyereknek fejenként
• 29,65% marad a túlélő szülőnek.

Ha abban a hiszemben végrendelkezett úgy, hogy egyforma részt kapjon minden gyerek, hogy abban a hitben volt, hogy a teljes 50% részéről végrendelkezik, akkor egyértelműen az utóbbi értelmezés a helyes.

Pusztán pénzügyi szempontból, a régi lakások öröklését is figyelembe véve viszont nem ez lenne a "jogos", a saját szülőktől örökölt részek miatt.

De talán itt most nem a betű szerinti jogot kellene elfogadni. Az lenne a jó, ha minden érdekelt fél elfogadná, hogy az örökhagyónak a szándéka az volt, hogy mindenki egyforma résszel rendelkezzen a a hagyatékából. Ez elég valószínű, és minden további nélkül rendelkezhetett volna így (vagyis hogy az egyik gyerek kapjon még X%-ot, a másik Y-t, a harmadik meg Z-t, hogy az összesé egyformára jöjjön ki), ha tudta volna, hogy valamelyik gyermek eleve többet akar magának a rég elhunyt szülője jogán.

Egyszóval az igazságos az lenne, pusztán a saját laikus véleményem szerint, ha semelyik gyerek nem bolygatná ezt a régi eladásokat, a teljes 50% öröklődjön egyforma mértékben. Feltéve, hogy egyetértenek abban, hogy az örökhagyó szándéka ez volt.

(kieg : természetesen, ha megegyeznek, hogy nem bolygatják a tulajdonrészeket, akkor 50% marad a túlélő szülőnek, és csak 7,14% a gyerekeknek fejenként. Ha majd elhuny a másik szülő is, és neki is ez marad a szándéka - úgy maradna az egész dolog csak igazságos persze -, akkor 1/7 része lesz mind a 7 gyermeknek. Ha egyszer a szülők "igazi" szándéka ez volt.)

2019. február 8-án a keresztfiam (néhai unokabátyám legidősebb gyermekekeként) az édesanyjától ügyvéddel és tanúk aláírásával ellátott okiratot adott át, hogy járjon utána jogi szempontból, hogy az apjuk 1991-ben bekövetkezett halála okán törvényes örökösökké váltak. Ez a ház 1995-ben eladásra került. Az akkori eladási ára 4,6 millió forint volt. Ez az összeg teljes egészében beforgatásra került az új ház vételárába, amibe azonban (legalábbis névileg) nem rendelkeznek tulajdonjoggal. Járjon jogilag azután, hogy jogilag kellett volna-e tulajdonjogot kapjanak a testvéreivel. Ha azonban a felhatalmazás nyomán arra jutnak, hogy apai vagyonérték felhasználása okán a ház felének fele (egyszerűbben fogalmazva a ház negyede) őket illeti, akkor az örökhagyó kész a végrendeletét ennek megfelelően módosítani.

Sajnos az itt örökhagyó személy 2019. április 9-én elhunyt, így már a végrendelet módosítására nem kerülhet sor.

A most elhunyt asszony (keresztfiam édesanyja) élettársa is ugyanazon a napon adott felhatalmazást az idősebbik fiának a dolgok után való jogi háttérnek.

Remélem, hogy így már világossá válik, hogy maga az elhunyt és a tovább élő élettárs adott felhatalmazást a két legidősebbnek arra még nagyjából 2 hónappal ezelőtt azzal kapcsolatba, hogy a leendő örökösök járjanak utána annak, hogy korábban jogilag nem járt volna-e nekik valamilyen arányú tulajdonjog a korábban elhunyt szülő által rájuk hagyott értékek okán.

OFF
drmosza, nem tudom, mind igaz, csak sokan félreértik, szerintem leginkább a parasztot veszik rosszul. De nem tudom. Javaslat? :)

UjLeEleZso50,

Értem, így ez már más kérdés, akkor látszólag ők is hajlanak/hajlottak arra, hogy a másik szülőtől anno örökölt rész "különvagyona" volt a gyerekeknek.

Megintcsak oda kanyarodunk vissza, hogy ha ebben nincs vita a felek között, akkor aszerint kellene meghatározni a tulajdoni hányadokat. Ha vita van, akkor tökmindegy melyik fél mit kutat ki, pereskedni kellene.

Mondjuk az továbbra is rejtély előttem, hogy ügyvéd előtti papírt írnak hogy jogi szempontból járjon utána a kérdésnek valamelyik gyerek? De hát ott volt az ügyvéd. Hogy máshogy járnak utána? Beíratkoznak az ELTE jogi karára? Ezt senki más mint egy ügyvéd tudja megmondani.

OFF
„De nem tudom. Javaslat? :)”

József! Elég találékony szoktál lenni :)))

(nekem jó így is, értem is, de gondolj bele, sokan a szájbarágós választ sem értik - néha harmadszorra sem, hogyan értenék meg a lábjegyzetedet. Nem veszik észre, hogy nem csak egy válasznál van ott, neki személyesen, hanem mindegyiknél)

„Értem, így ez már más kérdés, akkor látszólag ők is hajlanak/hajlottak arra, hogy a másik szülőtől anno örökölt rész "különvagyona" volt a gyerekeknek.”

A papírban is az volt, hogyha 'különvagyon' illeti meg a házból az előző kapcsolatból (házasságból) született gyerekeket, akkor e szerint készek módosítani, mint a jelenleg fennálló tulajdonmegosztást, mint pedig a végrendeleteiket.

„Megintcsak oda kanyarodunk vissza, hogy ha ebben nincs vita a felek között, akkor aszerint kellene meghatározni a tulajdoni hányadokat. Ha vita van, akkor tökmindegy melyik fél mit kutat ki, pereskedni kellene.”

A férfi részéről a két testvér között van valójában vita arról, hogy le kell-e vagyis lemondjanak-e a mostohaanyjuk által rájuk hagyományozott részről vagy sem. Az idősebbik a lemondás mellett van, míg a fiatalabbik úgy tűnik, hogy a lemondás ellen van.

A most elhunyt asszony előző kapcsolatból (házasságból) született gyermekei (közöttük a keresztfiam) készek lemondani a nevelőapjuk által rájuk hagyni szándékozott vagyonértékről.

„Mondjuk az továbbra is rejtély előttem, hogy ügyvéd előtti papírt írnak hogy jogi szempontból járjon utána a kérdésnek valamelyik gyerek? De hát ott volt az ügyvéd. Hogy máshogy járnak utána? Beíratkoznak az ELTE jogi karára? Ezt senki más mint egy ügyvéd tudja megmondani.”

Ott volt az ügyvéd, de még ő sem találkozott hasonlóval, így a helyszínen nem tudott mit mondani. Aztán a gyerekek is eleinte úgy voltak vele, hogy mindegy a dolog. De nagyjából 3 héttel az asszony halála előtt rákérdeztek a gyerekekre, hogy mit intéztek. Ezután felkeresték az ügyvédet, de még ekkor sem mondott nekik semmit, mert még ilyennel nem találkozott. Most meg ugyebár a haláleset bekövetkezte miatt újra felmerült a kérdés.

Jó napot!
Én az ügyben érdeklődnék, tavaly nyáron meghalt a nagybátjám József és neki van egy felesége de gyerekeik viszont nincsenek! Van egy telek ami 1977 előtt édesanyja(Mária) második férjéé volt de ő elhunyt nekik volt egy közös gyermekük aki rá egy hónapra szintén elhunyt és ez után a hagyatéki tárgyaláson Mária a hagyatékot visszautasította és első házasságából 2 gyermekéte íratta a telket Józsefre és Jánosra.(Ők 7-en voltak testvérek. )Akkor még ezen a telken semmilyen ingatlan nem állt és a többi 5 testvér pedig szóban le is mondott róla. 1982ben József és felesége építettek rá ingatlant majd testvére János is így lett a telken egy ikerház melynek 3/6 Józsefé és 1/3, 1/3, 1/3 pedig János halála után 3 gyermekéé lett. Az lenne a kérdésem, hogy József halála után most a még 2 élő testvére az ingatlant akarja de még él a felesége és hogy van esélyük, ha harcolni akarnak az ingatlanért vagy nincs? Sok helyen azt olvastam hogy van egy fajta elévülési idő mert ezek adatok alapján 42 éve volt a régi hagyatéki és akkor ők nem éltek fellebbezéssel hogy az ő nevükre kerüljön a telek. Most pedig az ingatlanért akarnak harcolni holott az még akkor nem állt a telken semmi. Ilyenkor mi a teendő ?

Ági vagyon az. Azt pedig a testvérek öröklik. Már ha igénylik.