Fleck Zoltán és a bírói hatalom

Fleck Zoltán
A Budapesten és Győrött oktató egyetemi docens pályája indítása óta vizsgálja a bírói függetlenség szociológiai összetevőit. Az egykor Kulcsár Kálmán akadémikus által alakított jogszociológiai tanszéknek 1998 óta tagja az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Kutatóként újabban a jogászság társadalmi összetételével, a jogalkalmazás szociológiájával és az előítéletek működésének mechanizmusával is foglalkozik. Alapító szerkesztője a 2003-ban indított, Kontroll című jogszociológiai periodikának, s tagja a társadalomkritikai profilú, Egyenlítő című folyóirat szerkesztőségének is.

Vitaindítónak szánom és nem értek mindenben egyett a cikkben foglaltakkal de mindenképp érdemes a vitára kölönösen az hogy fleck valóban ezért nem mondhatta el a beszédét a jogász egylet éves konferenciáján?

Fleck Zoltán jogszociológus
"Létezik egy sajátos érdekszövetség"
2006. június 21. 18:45
A bírói hatalom Magyarországon hajlamos bezárkózni és ellenállni minden lényeges változásnak - állítja Fleck Zoltán (41 éves) jogász-kutató, aki kritikus véleményét egy múlt heti országos jogászkonferencián nem mondhatta el.

HVG: Talán éppen most, amikor interjút ad Budapesten, kellene előadást tartania Balatonfüreden, a Magyar Jogászegylet éves konferenciáján a bírósági reform folytatásának szükségességéről. A szervezők azonban a hírek szerint visszavonták meghívását. Milyen kifogásuk támadt?

F. Z.: Azt gyanítom, nem annyira a személyemmel, mint inkább vitaindítóm témájával kapcsolatban alakulhatott ki ellenérzés. Már önmagában az komoly visszatetszést váltott ki egyesekben, hogy valaki kívülálló létére foglalkozni merészel az igazságszolgáltatás belső ügyeivel és szervezeti kérdéseivel. Én magam egyébként az 1997-ben bevezetett igazságszolgáltatási reform kapcsán tapasztalható feszültségekről készültem beszélni. Nem forradalmi változásokat kívántam sürgetni. Mindössze a már évekkel ezelőtt kiépült bírósági modell korrekciójának a szükségességét szerettem volna néhány területen felvetni.

HVG: Tekinthetők-e egyáltalán "belügynek" a harmadik hatalmi ágnak is nevezett bírói hatalom működésével kapcsolatos kérdések egy demokratikus jogállamban?

F. Z.: Az egészséges társadalmakban, ahol nem erősödtek meg túlzottan az önvédő, korporatív struktúrák, magától értetődően lehet kritika tárgya az igazságszolgáltatás működése. A magyar bíróságok azonban nem csupán szervezeti ügyekben tűrik nehezen a kritikát, hanem az ítélkezéssel kapcsolatosan is. A bírák egyszerűen nem szoktak hozzá, hogy egy-egy jogterületen rendszeresen elemezzék az ítélkezési tendenciákat. A jogászközvélemény és a jogtudomány itthon máig nem tudatosította, hogy a kritikának alkotmányos funkciója is van. Arra a kérdésre például, hogy érvényesül-e a törvény előtti egyenlőség elve, egyebek közt az ítéletek összehasonlítása alapján lehet válaszolni.

HVG: A bíróságok bezárkózása aligha csak nekik róható fel. A Medgyessy-kabinet kezdeményezett például olyan törvényi változásokat, amelyek nyomán a sajtó már a nyilvánosan kihirdetett ítéletek leírt változatához sem juthat hozzá a bíróságokon.

F. Z.: A magyar jogásztársadalomban hosszú évek óta létezik egy sajátos érdekszövetség. Egyrészt a bíróságok vezető tisztségviselői, másrészt az ügyvédtársadalom rendkívül erős lobbit képez. Ezen önmagában aligha lehet fennakadni. Az viszont már egyáltalán nem magától értetődő, hogy ezek a lobbik adott esetben döntően határozzák meg a törvény-előkészítés folyamatát.

HVG: Tapintatosan arra céloz, hogy például egy ügyvéd igazságügy-miniszternek, nevezetesen Bárándy Péternek hosszabb távon hasonlóak voltak az érdekei, mint a bírák egy részének: távol tartani a sajtót az igazságszolgáltatás napi működésétől?

F. Z.: Nem feltételeznék a korábbi igazságügy-miniszterről ilyet. Azt viszont volt alkalmam megtapasztalni, hogy az igazságszolgáltatás átláthatósága tekintetében kialakult egy csaknem általánosnak nevezhető vélemény a bíróságokon. Finoman szólva kisebbségben vannak azok a bírók, akik magától értetődőnek tartanák, hogy az ítéletüket szabadon kritizálják.

HVG: A bírói önkormányzatért indult küzdelem idején még komoly szerepet töltött be nálunk az igazságszolgáltatásban egy fiatal bírákból álló reformer csapat, amely a Bírák Lapja révén katalizálni tudta a folyamatokat. Mi az oka annak, hogy például e gárda mára erősen háttérbe szorult?

F. Z.: Valóban volt egy szép forradalmi időszaka ennek a folyamatnak. Persze a bírák forradalma azzal a követeléssel indult, hogy emeljék fel a fizetésüket. Nem óhajtok azonban cinikus lenni. Az új bírósági modell kidolgozásában valóban fontos szerepet játszott a Bírói Egyesület néhány jeles tagja. Hogy ők azóta miért tűntek el, nem tudom. Magának a reformnak az egyik nagy tévedése azonban kétségkívül az volt, hogy a bírák a végrehajtó hatalomban látták a függetlenségüket veszélyeztető egyetlen "ellenséget". Arról mindenki megfeledkezett, hogy az igazságszolgáltatási hierarchia egyik legfontosabb pozícióját itthon hagyományosan a megyei bíróságok elnökei birtokolják. Vagyis a középszintű vezetők. Már 1989 előtt is ők voltak azok, akikkel a megyei pártbizottság és a vb-titkár vagy a megyei főügyész kapcsolatot tartott. A megyei elnöki hatalom, melynek képviselői időközben persze teljesen kicserélődtek, az új bírósági szervezetről szóló 1997-es törvény megszavazása után is megkerülhetetlen maradt. Ráadásul a megyei elnököket választották be a bírák jelentős részben az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba (OIT) is. Így előállt az a különös helyzet, hogy a megyei elnökök voltaképpen magukat ellenőrzik.

Az interjú második része

HVG: Az a reformjavaslat, amiről nem volt alkalma beszélni, ezen akar változtatni?

F. Z.: Alkotmányos rendszerben egy hatalmi ág kulcspozícióit betöltő személyek nem működhetnek kontrollálatlanul. Ezért indokoltnak tartanám például, hogy a megyei elnököket a jövőben ne választhassák meg az OIT tagjává. Írásos elemzésemben kitértem arra is, hogy a strasbourgi esetjogot, néhány ügytípust leszámítva, egyelőre nem alkalmazzák a hazai joggyakorlatban, s hogy korszerűtlen a továbbképzés és az ellenőrzés rendszere. További probléma, hogy Magyarországon a bírói utánpótlás belterjes. Álláspontom szerint a megüresedő posztok legalább 10 százalékát más jogászi pályák tapasztalt képviselőivel volna indokolt betölteni.

HVG: Az utóbbi években már az egyetemi emberek, sőt állítólag parlamenti biztosok sem juthattak hozzá egyes bírósági ítéletekhez. Nem sért meg a bírói kar ezzel néhány nemzetközi szerződést?

F. Z.: Lehet hivatkozni nemzetközi okmányokra és elvekre, ám mindez semmit sem ér, ha egy országban nincs olyan közvélemény, amely kikényszerítené az ítéletek publikálását. Tényleges hatása csak annak lesz, ha valaki emiatt nemcsak beígér, hanem ténylegesen végig is csinál egy pert valamelyik nemzetközi fórumon. Addig nem fog történni semmi, amíg nem válik természetessé, hogy az ítéleteket a tudomány vagy akár a napisajtó már másnap ízekre szedi. Nem ez veszélyezteti a bíróságok tekintélyét, hanem a bezárkózás. Az elektronikus információszabadságról szóló, tavaly elfogadott törvény remélhetőleg valamit javít majd a helyzeten.

HVG: Egy megyei bíróság elnöke egyszer azt mondta, hogy Magyarországon húszféle igazságszolgáltatás kialakulásának a veszélye fenyeget, mert a különböző megyékben gyakran eltérően értelmezik a törvényeket. Lehetséges, hogy az ítéletek intézményes visszatartásával ezt igyekszik elleplezni a magyar állam?

F. Z.: A bírósági dokumentumokhoz nem csak a közvélemény nem fér hozzá. Többnyire maguk a bírák sem tudják, hogyan ítélkeznek kollégáik a szomszéd megyében. Sőt azt is megkockáztatnám, hogy az igazságszolgáltatás felelős vezetői sincsenek tisztában azzal, hogy milyen típusú eltérések mutatkoznak az ország különböző vidékein. A joggyakorlat egységességének legfőbb akadálya éppen az, hogy még a bírói szervezeten belül sem születnek összehasonlító elemzések.

HVG: Nyugat-Európában más a helyzet?

F. Z.: Skandináviában vagy Hollandiában például még az is közérdeklődésre tart számot, hogy milyen a bírói kar összetétele és gondolkodásmódja. Ezekben az országokban a bíráknak minden évben ki kell tölteniük egy kérdőívet, amelyből kiderül, hogyan vélekednek különböző kényes kérdésekről, s milyen a vagyoni helyzetük. Természetesen elemezhető az összes ítélet is, hiszen azokat nyilvánosságra hozzák. Németországban is már másnap megjelenik a kihirdetett ítélet az interneten.

HVG: Mi az oka, hogy a Legfelsőbb Bíróság (LB) csak elvétve él a jogegységi döntések kibocsátásának a lehetőségével?

F. Z.: Lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok, de talán jobb is ez így. Amennyiben az LB egymás után bocsátaná ki az iránymutatásait, erősen korlátozná a bírák döntési autonómiáját. Tanulmányomban úgy fogalmaztam: nem jó, ha az ítélkezési gyakorlat nem egységes, de még rosszabb az egységesen rossz ítélkezés. Márpedig átfogó elemzés híján nem volna szerencsés, ha néhány emberen múlna, hogy milyen döntések születnek az utolsó faluban is. Ráadásul egyelőre az is kétséges, vajon mindig a legjobbak kerülnek-e a felsőbb ítélkezési fórumokra.

HVG: El kell viszont ismerni, hogy ma már olykor gyors reakciókra is képes a hazai igazságszolgáltatás. A közelmúltban pár napon belül leültettek egy szurkolót, aki az MTK-Újpest-meccs után megütötte a játékvezetőt. Általánosabb értelemben is sikerült felgyorsítani az ítélkezést a bírói önigazgatás 1997-es bevezetése óta?

F. Z.: A konkrét eset kétségkívül látványos: a gyorsan meghozott ítélet szinte minden napilapba bekerült. Ki törődik azonban azokkal a szerencsétlenekkel, akiknek az ügye továbbra is négy-öt éve húzódik, vagy előzetes letartóztatásban ülnek már másfél esztendeje? A bírói kar leterheltsége kétségkívül rendkívül nagy Magyarországon. Egy olyan bíró, akinek kétszáz ügye van folyamatban, nyilván a legjobb szándékkal sem képes látványos eredményeket produkálni. Az igazságszolgáltatás vezetői ugyanakkor sokat tehetnének, hogy a terheket arányosabban osszák el az országban, mert óriási eltérések mutatkoznak a megyék között.

BABUS ENDR
http://hvg.hu/…riss130.aspx