"Béríratott szakdolgozatok"

http://www.jogiforum.hu/publikaciok/557

Talán azért nem háborít fel sokakat, mert ők a szakdolgozatukat, szakdolgozataikat becsületesen készítették el. Főiskolai, egyetemi oklevelük megszerzésének alapvető feltételeként fogadták el, hogy saját maguknak, saját kútfőből kell elkészíteni. A szakirodalmat könyvtári kutató munkából merítették. Ezen szakirodalom idézése természetes volt, bár volt rá figyelem felkeltő előírás. Az első - főiskolai- szakdolgozatom megírása kapcsán írógépet béreltem. Vettem 500 db "tükörfényes" papírt. A hiba esetén "papír kukába", újra kezdés. A kész művet elvittem egy könyvkötőhöz, beköttettem 2 példányban és leadtam. Igaz a másodiknál már ott volt a számítógépes "csoda", de az csak arra volt jó, hogy hiba esetén nem kellett a papírt kidobni, hanem lehetett javítani anélkül is. A kész munkát ugyanúgy el kellett vinni- már nem könyvkötőhöz- egy erre is szakosodott fénymásoló szalonba. Sőt elektronikusan is fel kellett tölteni az egyetem meghatározott honlapjára. Ilyen munka alatt szóba sem jöhetett a plagizálás. Mi még megvédtük a szakdolgozatokat. Komoly bírálók előtt. Itt nem a "svindrelek " a hibások, hanem a bírálók.

Az utolsó mondatban lehet az igazság. Minden a bírálón múlik.
Én a JATE.-n Nagy Károlynál írtam, de ott szerintem lehetetlen lett volna plagizálni. Neki a fejében volt minden ami témáról eddig megjelent, megjelenés alatt állt vagy ezután fog megjelenni bármelyik világnyelven.

Gábor! A szakdolgozatot annak tekintettük ami a rendeltetése. A felső fokú végzettségünk megalapozójának. Ez volt a helyzet az évfolyam dolgozatnál is. Ma már a "szerezzünk diplomát" akció elkerülhetetlen kellemetlen élményének fogják fel.

Kedves Attika, amellett, hogy egyébként igazat adok neked, nem túl meggyőzően érvelsz. :)
A rituálé, amit leírsz – tükörfényes papír, újragépelés, kötészet, izémizé stb. – fikarcnyit sem óv meg a plagizálástól. Nem egy embert ismerek, aki azzal dicsekedett, hogyan gépelte le újra a könyvtárból kivett más szakdogákból kigyűjtögetett oldalakat, és adta be sajátjaként anno. Ha nem lett politikus, vagy más fővalaki, soha nem fog lebukni. Védés meg most is van, igaz, olyan, amilyen, de ez sem a kortól függ. Azt meg nem is értem, hogyan lehetne a szakdolgozat rendeltetése a végzettség megalapozása. :)

És bár - ahogyan írjátok - a bírálókkal sem lehet minden rendben, ha bármit átengednek, ez a dolog az adott tanszékek vezetésén és elvárásain múlik. Eleve nem normális, ha évről évre ugyanazokat a semmitmondó témákat adják meg, fogadják el, csak azért, mert a tanárok lusták bármi másnak utána nézni. Ugyanarról, ugyanazon helyen, ugyanabból az elvárt szakirodalomból, ugyanannál a lusta tanárnál sok újra nem lehet számítani. Van, ahol ma (na jó, tavaly) pont egy konzulens töri le a hallgató kezdeti lelkesedését azzal, hogy ugyan már, nem kell új dolgok után kutatgatni, fölösleges munka, lehet benne Ctrl+c, Ctrl+v, csak ügyesen, kicsit át kell rendezni a szavakat. A konzultáció során simán ki kellene derülnie, ha nem a diák dolgozik, de amíg a konzulensek nagy része még félévenként 10 percet is sajnál a munkára (közben folyton emlegeti, mennyire nem fizetik meg ezért), és nemhogy valódi segítséget nem nyújt, de még az átküldött anyagot is anélkül hagyja jóvá, hogy elolvasta volna, majd csak a végén kapkod, mert akkor veszi észre, mekkora xar, addig a diákokról le is lehetne szállni.

Kedves Kaméleon!
Nem érvelni akartam igazán, hanem arra felhívni a figyelmet, hogy amikor a szakdolgozat megírásakor írógépet bérelsz- ha jól emlékszem 250 Ft volt egy hétre- tükörfényes papírt veszel és magad "pötyögöd" be a tartalmat. Magad mész a könyvtárba, akkor magadat is adod. Eszedbe nem jut "plagizálni".