Kedves Kacsa1111!
Idézem a kölcsönszerződés kamatra vonatkozó mondatát:
„A Bank a kamatnak az Adós számára kedvezőtlen változtatására akkor jogosult, ha a tőke és pénzpiaci kamatlábak emelkedése, a Bank forrásköltségeinek a változása ezt szükségessé teszi.”
Ez egy misztikus lila köd. Konkrétan semmihez nem köthető a kamat.
Talán átlagolja a Szerb dínár 12% kamatát, és a Svájci frank 0% kamatát, aztán felszámít 6%-ot?
Mert közismert, hogy jelenleg a CHF és HUF jegybanki alapkamatai egyaránt csökkennek.
A mondat alapjaiban is logikátlan, hiszen a Banknak a hitel folyósítás pillanatában van szüksége forrásra, azonban az adósnak a teljes futamidő alatt elő kell teremtenie a pénzügyi forrásokat a hiteltörlesztéshez. Tehát a pénzügyi források szűkülése éppen az adóst sújtja, nem pedig a bankot.
Tehát biztosítékra az adósnak lenne szüksége.
Kisarkítva a bank az alábbi módon is fogalmazhatott volna:
"Amennyiben az Adós bármely okból kifolyólag a szakadék szélére kerül, akkor a Bank jogosult lökni rajta."
Etikailag védhető ez a magatartás?
A vállalati hitelezésnél, ha változó a kamat, akkor a mindenkori ügyleti kamatot a Nemzeti bank irányadó kamatához kötik. BUBOR+X %. A kölcsönszerződéskor az alku tárgya az X értéke, tehát a bank árrése.
Fix kamatra akkor szokott hitelezni egy bank, ha eleve magas kamatot állapít meg, rövid a futamidő, vagy csökkenő BUBOR-t prognosztizál (pl. mostanában).