Kényszerítés - önbíráskodás

Tisztelt Fórumlátogatók !

Történetemet már korábban leírtam kényszerítés címszó alatt, a lényeget bemásoltam a levél aljára.
Azóta az ügyészség további hosszabbításokat rendelt el.
Ennek okán most azt vizsgálják, hogy akkoriban, a telefonon a volt bnő és annak barátja által a vallomásukban elmondott fenyegetés elhangzott-e. A barát a telefonnál hallgatózva hallotta (hallucinálta)illetve állításuk szerint később is történt egy ilyen eset, aminek az ex bnő egyik kollégája is fültanúja volt...a kolléga a tanúvallomásában elmondta, hogy nem hallotta, hogy kivel beszél a hölgy és hogy mit, de utána látta, hogy megijed, majd közölte vele, hogy én voltam, megfenyegettem...
Az ismételt, most már önbíráskodás cselekménnyel megvádolva a gyanúsítotti vallomásomban természetesen tagadtam a vádakat.
Szükség esetén a párom is tudja bizonyítani, mivel jelen volt az első telefonbeszélgetésnél. (nem igazán szeretném belevonni, csak ha muszáj.)
Kérdés, hogy meddig juthat el az ügy illetve mit tehetek, hogy megvédjem magam !?
Amennyiben bárkinek van véleménye, hozzászólása, tanácsa, azt szívesen veszem és előre is köszönöm.

Üdv.

T.

-----------------------------------------

...Pár évvel ezelőtt barátnőmmel elváltak útjaink. Mivel volt "közös" vagyonunk ezért nem lehetett egyik napról a másikra megoldani. Az autó az ő nevén volt, de mindketten tudtuk, hogy 80-20 %-os a tulajdoni arány az én javamra. (A vételnél az én autómat számították be a többit közösen fizettük ki.) A lakás eladásnál a szerződésben feltűntetett 50-50 % sem volt helytálló, ezért szóbeli megállapodásunk során arra jutottunk, hogy a lakásból fele-fele és nálam marad az autó. (A berendezést a lakásból a hölgy elvitte, majd ezt tényként közölte, amikor mentem volna a részemért...) Szóval az autót én használtam, majd amikor az átíratás következett volna, a hölgy kitalálta, hogy az autóra szüksége van és adjam át neki. Az én reakcióm természetesen a megdöbbenés volt. Az idő telt és az ex úgy gondolta, cselekednie kell. Egyik reggel trélert hívott és elvitte az autót. Hazaérve láttam, hogy az autó nincs sehol. Telefonáltam neki, ő tagadta, hogy tudna az autó hollétéről. Ekkor elsétáltam a rendőrségre, megtettem a feljelentést ismeretlen tettes ellen. Másnap a szomszédok személyleírása alapján feljelentés kiegészítést küldtem a gepárd csoportnak, melyből kiderült, hogy volt barátnőm vitte el a szóban forgó gépjárművet. Miután közöltem vele telefonon a tényt, miszerint körözik a járművet és látták, hogy ő vitte el az autót, egyezséget ajánlott. (vagy inkább megzsarolt...) Vissza adja az autót, ha a feljelentést visszavonom. Együtt bementünk, visszavontam, megmutattam, majd aláírta a szerződést. Ezek után lezártnak tekintettem a dolgot. Õ azonban nem. Pár nap múlva feljelentett és kényszerítéssel vádolt. A vádirat tele volt hazugsággal, amit én a körülményekhez képest nyugodtan fogadtam. A vádirat nagyjából arról szólt, hogy én megfenyegettem telefonon őt és a barátját is (torokelvágás), majd behajtókkal és nepperekkel fenyegettem meg, illetve a szerződés aláírásánál a rendőrség épületében kényszerítettem ki az aláírását. A rendőrnek elmondtam az én verziómat, erre közölte, hogy meg kell gyanúsítania. ...az ügyészség azóta meghosszabította a nyomozást.