"Semmilyen előírás nincsen" - dr. Németh Péter

Sziasztok!

Leiterjakab írta egy másik topicban: "Kógens, parancsoló tartalmú norma."

Ez szerintem esetünkben is fennáll. Megszámoltam, az 1998. évi Be.-ben 779-szer szerepel a "kell" szó (önmagában, nem egy másik szó részeként), néhány hozzászólással előbb két paragrafusból bevastagítottam fél tucatot + "rendel ki", "megszünteti" stb. Ezek után (de ezek előtt is) úgy ítélem meg, a "semmilyen előírás nincsen" nem helytálló jogilag. Vagy tévedek?

Megerősítésképpen még egyszer: arról írt, hogy bármit ÉS bármikor ÉS bármilyen sorrendben megtehetnek.

Ezzel a mondattal az alezredes úr a Legfőbb Ügyészségnek címzett, éppen a saját és a beosztottjai munkáját tényszerűen taglaló panaszomat utasította el, nem is tudom, volt-e ehhez "joga". A LÜ csak annyit reagált a panaszomra, hogy további eljárás végett megküldi a II.-III. kerületi Ügyészségnek, ők azonban nem reagáltak semmit, csak megküldték az Ifjúságvédelemnek, ahol a főnök írt néhány nevetséges gondolatot, hamarosan olvashatjátok majd. Két panaszt írtam a LÜ-nek, mindkettővel így jártam. A levelek szerint a panaszok (bepanaszolt általi!) elutasítása után "további jogorvoslatnak helye nincs".

Nincs véleményetek?

JuK

Kedves Nick!

Amennyiben csak a sorrendiségre (esetleg az időpontra) összpontosítunk, akkor Neked is részben igazad van (mondom ezt laikusként), de azért a "semmilyen" minősítés akkor sem helytálló. De az eredeti idézet így hangzott: "... hogy milyen eljárási cselekményeket, milyen sorrendben, és milyen időpontban tervezzen és hajtson végre a nyomozó hatóság." Nem véletlenül szedtem a vesszőt is vastaggal, mert ez így azt jelenti, hogy az eljárási cselekményeket is szabadon választhatják meg, semmilyen előírás nincsen azokra vonatkozva sem. És a panaszom sem kizárólag a sorrendiségre vagy az időpontokra vonatkozott, hanem a cselekményekre is!

Így ez az Év Rendőre szájából legfeljebb egy rendőrállamban helytálló jogilag (szerintem). ;-)

JuK

Részben igazad van, annyiban pontatlan voltam, hogy a gyanúsítotti kihallgatás idejét valóban meghatározza a törvény. Mást azonban nem.
Ami példákat írsz, azok nem idevágak. A 179.§ /2/-/3/bekezdése már nem sorrendet határoz meg, hanem egy eljárási cselekmény (a gyanúsítotti kihallgatás) tartalmát.

A lefoglalt könyvek és egyéb tárgyak vissza nem adása sem az eljárási cselekmények sorrendjének kérdése. Ha tényleg meghszüntették a nyomozást, és már a panaszkodási határidő is eltelt, már semmilyen eljárási cselekmény nincs, és a lefoglalt dolgokat is haladéktalanul vissza kell adni (ha így rendelkeztek).

Kedves Nick!

Köszönöm a válaszod, ugyanakkor én a Be. egyszeri (illetve az új Be. hatálybalépésekor újbóli) átolvasása során is találkoztam olyan bekezdésekkel, amik épp arról szóltak, hogy:
1., milyen eljárási cselekményeket
2., milyen sorrendben
3., milyen időpontban
tervezzen és hajtson végre a nyomozó hatóság.
Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy olvasatomban a teljes Be. (elsősorban annak a nyomozásra vonatkozó szakasza) erről szól.

Csak néhány példát említenék (találomra vastagítottam be a releváns részeket, sokkal több van ezekben is):
Be. 179. § (1) Ha a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetőleg - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság a gyanúsítottat a 117-118. § szerint kihallgatja. A fogva lévő gyanúsítottat huszonnégy órán belül ki kell hallgatni. E határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a gyanúsítottat a nyomozó hatóság elé állították.
(2) A gyanúsítottal a kihallgatás elején közölni kell a gyanúsítás lényegét, az erre vonatkozó jogszabályok megjelölésével.
(3) A gyanúsítottat figyelmeztetni kell arra, hogy védőt választhat, illetőleg védő kirendelését kérheti. Ha az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendel ki védőt. Ha a gyanúsított kijelenti, hogy nem kíván védőt megbízni, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság nyomban védőt rendel ki.

Én ebben úgy látom, hogy a konkrét eljárási cselekmények sorrendje és időpontja is definiálva van.

A Be. 155-re pedig többször hivatkoztam, ugyanis nem tudom elképzelni, miért volt szükség pl. a kereskedelmi forgalomban kepható (100%-osan érdektelen) könyveimre a nyomozás érdekében (mind a mai napig nem kaptam őket vissza):
155. § (1) A lefoglalást a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megszünteti, ha arra az eljárás érdekében már nincs szükség; a lefoglalást meg kell szüntetni, ha a nyomozást megszüntették, illetőleg annak határideje - ideértve a 176. § (2) bekezdésének második mondatában szabályozott esetet is - meghosszabbítás nélkül lejárt. A lefoglalás megszüntetése helyett a más jogszabályban meghatározott módon kell eljárni, ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik. A bíróság által elrendelt lefoglalást a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.

A 2002. november 23-án lefoglalt fényképezőgépem még mindig lefoglalás alatt van, holott 2004. január 21-én bűncselekmény hiányában megszüntette az ügyész a nyomozást. A magyarázat egyszerű: "Semmilyen előírás nincsen..."

JuK

1. A bevezetőben idézett mondás jogilag helytálló.
2. A kirendelt védő jelenlétének tényleges értéke - tisztelet a nagyon kevés számú kivételnek - azonosan egyenló a nullával.

Nos a kirendelt védőtől ne várj sokat, mert láttam már olyan kirendelt védőt, aki jóformán annyit csinált az "ügyfeléért", hogy amikor perbeszédet kellett mondani:

"Mindenképpen eltúlzottnak tartom az ügyészség indítványát, és kérem enyhébb büntetés kiszabását, köszönöm."

Slussz ennyi volt. Ezek után nem tartom olyan meglepőnek, hogy a kirendelt védőd "fütyül" rád.

Köszönöm az észrevételeket.

Big Cat: a "Házkutatás..." topicban láthattad, hogy az ügyvédem 14 alkalmat mulasztott el a 14-ből, hogy reagáljon bármire, sőt, ő is megkapta ezeket a leveleket, mégis tovább hallgatott. A "laikus felháborodásom" - mint írod - abból fakad, hogy 14 hónapig ártatlanul vádoltak egy olyan bűncselekménnyel, amelynek elkövetőit a társadalom (jogosan !!!) megbélyegzi, talán éppen emiatt nem volt hajlandó ez a kirendelt védő beszállni a játékba, talán csak pénz akart. A laikusságommal odáig jutottam az "ügyvédem" segítsége nélkül, hogy bűncselekmény hiányában megszüntették a nyomozást.

Jakab: tanulságos a történeted, de (laikus felháborodásomban) kissé átfogalmaznám:
"Dehát nem is történt bűncselekmény!",
mire az Év Rendőre (a BRFK "szentje"):
"A BRKF-nak nincs szüksége bűncselekményre (hiszen semmilyen előírás nincsen, hogy milyen eljárási cselekményeket hajtsunk végre)!"

Amit pedig a letöltendő szabadságvesztésről írtam, a lehető legkomolyabban gondoltam. Több éves munkám eredményétől fosztottak meg egy északa alatt ok nélkül, és még a családomtól is el akartak szakítani (az ügyész szerint fennált a szökés és bűnismétlés veszélye, holott nem is történt bcs.!) Azzal ártok magamnak, ha évekig gürizek feleslegesen, mert bármikor elvehetik mindenemet. És ha ez Szerintetek, jogismerettel rendelkezők szerint is így van, akkor inkább kivárom azt a néhány évet-évtizeted a hűvösön, amíg Kína után (http://www.jogiforum.hu/hirek/10269) végre Magyarországon is lehet az állampolgároknak magántulajdona, amit az állam véd, és nem elvesz. ;-)

Big Cat, Jakab: érdekelne a véleményetek az alezredes úr "indoklásáról", hogyan értelmezhető ez laikus felháborodás nélkül.

És persze továbbra is érdekel mindenki más véleménye is.

JuK

Pár napja láttam egy filmet El Grecóról, a toledói festőről, akit eretnekséggel gyanúsított meg a Szent Officium. El Greco hevesen tiltakozott, hogy

"Dehát nincs is ellenem semmilyen bizonyíték!",

mire a Szent Officium "ügyésze":

"A Szent Officiumnak nincs szüksége bizonyítékokra!"

De egyetértek azzal, hogy ne vagdalkozz a szavakkal, hanem bízd hozzáértőre a dolgot.

Jobb lenne, ha inkább az ügyvéded reagálna a nyomozóhatóság leveleire, mert laikus felháborodásodban csak magadnak ártasz.

"Tájékoztatom hogy semmilyen előírás nincsen arra vonatkozóan, hogy milyen eljárási cselekményeket, milyen sorrendben, és milyen időpontban tervezzen és hajtson végre a nyomozó hatóság."

E szavakkal zárta utolsó hozzám intézett levelét dr. Németh Péter alezredes úr, az Év Rendőre, ezzel összefoglalta, milyen értékrend szerint folytatta ellenem a nyomozást az általa vezetett Ifjúságvédelmi Alosztály. Bizonyítási indítványomban a következőképpen reagáltam erre a (bennem) letűnt korok emlékét idéző hozzáállásra:

"Amennyiben a tisztelt Bíróság egyetért az alezredes úr szavaival, hozzájárulok, hogy tárgyalás nélkül letöltendő szabadságvesztésre ítéljenek, mivel ez számomra a jogállamba vetett hit utolsó morzsáinak elvesztését jelentené, és ez esetben - függetlenül attól, hogy családos emberként immár kilencedik éve dolgozom állandó munkahelyemen - a továbbiakban nem kívánok a társadalom hasznos tagja lenni."

Érdekelne a véleményetek...

Köszönettel:
JuK