Videodigitalizálás

Sziasztok!

Üzletünkben beindítottuk a videodigitalizáló szolgáltatásunkat. Ez általában az ügyfelek házi videóinak DVD-re való kiírását jelenti. (esküvő, keresztelő, szülinap, nyaralás, stb.) Ezekkel gondolom jogilag nincs is semmi probléma.

De mi van olyankor, havalaki műsoros videókazettát akar bedigitalizáltatni? Csak vélelmezhetem, hogy a filmet megvette és a saját tulajdonát képezi. (és nem videotékából hozta)
Elég-e ilyenkor egy előre legyártott formanyomtaványt aláíratnom vele, miszerint büntetőjogi felelősségére kijelenti, hogy a digitalizálásra beadott anyag a saját tulajdonát képezi?

Illetve mi van ha valaki mondjuk riportsorozatokat vett fel egy televíziócsatornából (melynek emblémája folyamatosan látszik a felvételen) ? Ha VHS-re felveheti, akkor archív célra szabad-e DVD-re írnunk neki?

Ha valaki tudna válaszolni, azt nagyon megköszönném.

Üdv: Ufonauta

Õ otthon átírhatja archív célra. Ti nem, mert ezért pénzt szedtek, és így haszonszerzés céljából sértitek meg a szerzői jogokat, ezzel bűncselekményt követtek el.

Igen erre én is gondoltam, de itt megint egy értelmezési gondba estem a törvénnyel kapcsolatban. Mert igaz, hogy nekünk hasznunk származna ebből (hisz azért csinálnánk), de a törvény szerintem a haszonszerzés címén az üzleti célból történő többszörözést érti. Vagyis, ha mondjuk százasával másolnánk ugyanazt a filmet, majd kiraknánk a boltban árulni.
Én úgy értelmezem, ha ő otthon készíthet magának egy archív másolatot, de ő ezt technikailag nem tudja kivitelezni, akkor azért megbízhat vele valakit.
Vagy nem.....? Nah ezt nem tudom.

• Megrendelő büntetőjogi felelősége tudatában kijelenti, hogy az általa leadott nyersanyag a saját tulajdonát képezi. Valamint tudomásul veszi,

Röviden úgy foglalható össze a helyzet, hogy jogellenes amit csináltok.

Bővebben a következőről van szó (szerintem):

A szerzői jogi törvény szerint alapjáraton díjköteles a szerzői mű többszörözése. A többszörözésre maga a szerző vagy a törvény adhat felhatalmazást egyébként. Nyilván a szerzőtől senkinek nincs közvetlenül ilyen felhatalmazása, viszont ismeretes a szabad felhasználás intézménye.

Eszerint főszabályként természetes személy másolatot készíthet a műről magáncélra, ha ez nem szolgálja még közvetve sem jövedelemszerzés vagy fokozás célját.

Csakhogy kivétel kivételeként azt is kifejezetten rögzíti, hogy nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra. /Szjt. 35.§ (3)/

Vagyis törvényi felhatalmazás híján a szerzőtől kell(ene) felhatalmazást kérni és kapni ahhoz, hogy rajtatok kersztül digitalizálhassa az illető a művet.

1. A szerzői jogi mű senki más tulajdonát nem képezheti, csak a szerzőét, illetve a tulajdonjog mint olyan nem is igazán értelmezhető egy nem materiális szerzői művel kapcsolatban, ezért a lap alji megjegyzés teljességgel értelmetlen.

Azzal meg a jogszabályokból következően tisztában kell lennetek, hogy a szerzői jogaival az aki behoz nektek egy VHS másolatot nem rendelkezik, mivel az csak saját felhasználásra jogosítja fel, de többszörözére nem, Ti pedig semmiképen sem többszörözhetitek, és félreértés ne essék, egy másolat is többszörözés. Egyel több lesz.

A helyzet az, hogy én nem nagyon forszíroznék ilyesmit, mert sorban indulnak az iylen másolók ellen az eljárások. Akár filmek, akár könyvek miatt, normál fénymásolók miatt is.

Mindez természetesen csak a szerzői jogvédelem alatt álló művekre vonatkozik, illetve azok közül is csak azokra, amelyek felett nem a hozzátok besétáló kuncsaft jogosult rendelkezni.

A nyilatkozat hasznos lehet, csak abban a megrendelőt arról nyilatkoztassátok, hogy a mű magáncélú többszörözésére felhatalmazással rendelkezik, vagy az nem áll szerzői jogvédelem alatt.

Egyébként egy esetleges polgári követelés mellett büntetőjogi felelőssége is van minden közreműködőnek, gondatlan alakzatban is a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése vétsége (akár bűntette) miatt.

Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásokat!
Szóval egyértelmű, hogy az archíválás ilyetén formája törvénybe ütközik.
Pontosan ezért kérdeztem rá, hogy nehogy belefussunk ilyesmibe. Maradunk a személyes felvételek archíválásánál. Hála a magasságosnak van belőle bőven.

Minden esetre a főnököm délelőtt felhívta az ASVA-t és ott egy hölgy szintén azt mondta, hogy általunk nem kivitelezhető a szerzői jogvédelem alá eső felvételek archíválása.
Az illető otthon készíthet másolatot, de mi nem az ő példányáról, mert ahogy fogalmazott az már hamisítás. Így az általam beidézett passzust le is hagyjuk a megrendelőlapról.
Azért elmosolyodom rajta, hogy ki az a hülye, aki hozzánk hozza hamisítani a filmjeit, amikor eredetiben olcsóbban megkapja a legújabb premier filmet is, mint a mi digitalizálási áraink. :)

Minden esetre nem ártott tiszta vizet önteni a pohárba, így később nem eshetünk pofára.

• Üdv: ufonauta

Legközelebb ne az ASVA-t hívja fel, hanem az Artisjus jogi osztályát. De ha biztosra akar menni, írjon nekik levelet, fog kapni választ. Elvégre csak ők a "legilletékesebbek" a kérdésben :)

SF

Sziasztok!

Végigkövettem a beszélgetést archiválás ügyben. Kérdések merültek fel bennem. Ha megengeditek leírom őket:

the big cat írja (# 2005.06.13. 22:21:16):

"Õ otthon átírhatja archív célra. Ti nem, mert ezért pénzt szedtek, és így haszonszerzés céljából sértitek meg a szerzői jogokat, ezzel bűncselekményt követtek el."

Nyilvánvalónak látszik számomra, hogy ez a jog átruházható. Ha nem így van, kérem nevezzétek meg a tiltó passzust.
A "pénzt szedtek érte", szerintem nem túl szakmai kifejezés. A "számla ellenében történő szolgáltatás végzése" viszont igen. Mint ilyent, nem látom törvényen kívülinek. Kérdés egy bíró hogy ítélné meg az "archiválás", a "videó-restaurálás" célját szolgáló számla ellenében történő szolgáltatást? Nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy nem tévesztené össze az illegális másolatokat ezerszámra gyártó és a piacon szabadon vásárolható másolatok ügyével.

TomSecret írja (# 2005.06.14. 14:00:45):

"A szerzői jogi törvény szerint alapjáraton díjköteles a szerzői mű többszörözése."

Megítélésem szerint a végzett archiválási tevékenységre ez nem vonatkozhat, hiszen nem többszörözésről van szó. "Nem mellette, hanem, helyette." Ugyanis az ügyfél a régi VHS kazettáját már el aszeretné dobni. Ezért annak tartalmát korszerű DVD-formátumban kívánja megőrizni. Vagyis a többszörözés kifejezés nem takarja le a dolgot. Ellenkezőleg. Egyetlen darab volt a birtokában, és továbbra is egyetlen darab marad, csak más adathordozón foglalhelyet.

Írja továbbá:

"Csakhogy kivétel kivételeként azt is kifejezetten rögzíti, hogy nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra. /Szjt. 35.§ (3)/"

Csakhogy ezzel az állampolgár szabad önrendelkezési jogát tiltja meg. Mivel az állampolgárt megillető jog szabadon átruházható más személyre, el kell azt dönteni, hogy melyik jogszabály élvez prioritást. Melyik?

Írja továbbá (# 2005.06.14. 14:21:27):

"A szerzői jogi mű senki más tulajdonát nem képezheti, csak a szerzőét "

Ez így szerintem nem igaz. Mi van például a közszolgálati tévékben vetített műsorral, annak videomagnóra történő felvételével. Az is a szerző tulajdona?

Írja továbbá:

A helyzet az, hogy én nem nagyon forszíroznék ilyesmit, mert sorban indulnak az iylen másolók ellen az eljárások.

Indulnak, de a kimenetük kétséges. Tudomásul kell azt venni, hogy hazánkban a törvénykezés és a bíró gyakorlat még az "átmenet korszakát" éli. Ezért, ha valamikor volt, hát most van szükség a jó ügyvédre…

Mindezek alapján úgy látom, a téma koránt sincsen kitárgyalva. Pedig nem ártana a dologban a jogi tisztánlátás, hiszen senki sem akar önszántából egy túlkapás áldozata lenni...

Kedves ambroa,

Számomra nem derült ki, hogy milyen minőségben foglalkozol a joggal általában, vagy a szerzői joggal szűkebben, de azt látom, hogy lelkesen érdeklődsz a téma iránt.

Mint hozzászólásod egyik megszólítottja kérlek engedd meg, hogy a sorrendiséghez hűtlenül néhány szóval reagáljak felvetéseidre:

"Nyilvánvalónak látszik számomra, hogy ez a jog átruházható. Ha nem így van, kérem nevezzétek meg a tiltó passzust.
"
Nos, a jogfejlődés a szerzői jogtól függetlenül már régen eljutott arra a pontra, amikor felismerte az egyén szabad cselekvésének, önrendelkezésének korlátait. Ma már szerencsére a jogban általában véve is azt valljuk, hogy ez a cselekvési szabadság csak addig terjed, amíg más(ok) vagy a közösség jogát vagy jogos érdekét nem sérti vagy veszélyezteti. Konkrétan a szerzői jog területén a világszerte alkalmazott szabályozási modell alapján nálunk is kimondja a törvény, hogy:

"9. § (1) A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez fűződő és a vagyoni jogok - összessége.

(2) A szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk.
(3) A vagyoni jogok - a (4)-(6) bekezdésekben foglaltak kivételével - nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet."

Az Szjt. mint speciális norma elsődlegesen irányadó a szerzői művekkel kapcsolatos jogviszonyok szabályozása során, eltérni tőle csak akkor lehet, ha azt kifejezetten megengedi. Szóval nincs jogforrási hierarchiális kérdés.

Big 'nem túl szakmai kifejezése' nem a laikusság, hanem a szemléletesség terméke, ráadásul tartalmilag abszolúte helyes megállapítás. De ezt majd ő jobban kifejti.

Ami az archiválás-restaurálás-többszörözés dilemmáját illeti, tanácsolom, hogy ugyancsak kapaszkodjunk az Szjt.-ben található (kicsit terjedelmes) meghatározásra:

18. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Többszörözés:

1. a mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen, valamint
2. egy vagy több másolat készítése a rögzítésről.

(2) A mű többszörözésének minősül különösen a nyomtatással megvalósuló mechanikai, filmes vagy mágneses rögzítés és másolatkészítés, a hang- vagy képfelvétel előállítása, a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára való rögzítés, a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása.

Ez alapján gondolom aggálytalanul eldönthetjük, hogy mi minősül többszörözésnek. A felvetéseddel ilyenformán sajnos nem tudok egyetérteni, mert irreleváns, hogy mi a felhasználó szándéka a többszörözni kívánt mű bármely példányával.

A művel kapcsolatban a tulajdonjog sajátos értelmet nyer, amennyiben elsősorban szerzői jogról beszélhetünk, ami személyhez fűződő és vagyoni jogokból tevődik össze. Tulajdonképpen a tulajdonjogot úgy kell értelmezni, hogy az azzal járó polgári jogi jogosítványok nem is az eredetileg előálló műpéldányra koncentrálva jelentkeznek, hanem a mű bármilyen módon történő felhasználásának engedélyezésével kapcsolatban biztosítanak kizárólagos jogot a szerző(k)nek, és senki másnak.

Nem tudom miért a közszolgálati tévék műsorainak jogi sorsát firtatja kérdésed, mindenesetre a műsorszolgáltatókat ilyen szempontból nem kategorizálja a törvény. Az általuk sugárzott művekre ugyanúgy az Szjt-t kell alkalmazni mint bármely más szerzői műre. A szabad felhasználás keretei között készített másolati példány csak eszköz minőségében a felhasználó tulajdona, a segítségével rögzített mű nem a tulajdona, annak magáncélú használatára szerez csupán jogot a törvény kifejezett rendelkezése nyomán. (35.§ (1) )

Végezetül azt is írtad, hogy: "Tudomásul kell azt venni, hogy hazánkban a törvénykezés és a bíró gyakorlat még az "átmenet korszakát" éli. Ezért, ha valamikor volt, hát most van szükség a jó ügyvédre…"

Gondolom alaposan áttanulmányoztad a hozzáférhető bírósági határozatokat és annak alapján vontál le következtetést a bírói gyakorlatra nézve, vagy mégsem? A törvénykezés folyamatosan változik, a szerzői jogot (is) új és új kihívások érik, ezekre újabb és újabb jogalkotói válasz születik sikerrel vagy nem. A szerzői jog nem statikus. Így átmeneti korszakról beszélni még relatíve sem lehet, vagy pedig akkor csak átmeneti kor létezik...

Ha azonban arra akartál rávilágítani, hogy az elektronikus eszközök elterjedésével tovább kell fejleszteni a bírói joggyakorlatot, és meg kell tölteni tartalommal a helyenként igencsak keretjellegű szabályozást, nos akkor azt hiszem, ebben egyetérthetünk.

Jó ügyvédre pedig vélhetően mindig szükség lesz, a jogszabályi környezet cizelláltságától függetlenül is ...

Kedves TomSecret!

Mindenekelőtt köszönöm a válaszod!

"Számomra nem derült ki, hogy milyen minőségben foglalkozol a joggal általában, vagy a szerzői joggal szűkebben, de azt látom, hogy lelkesen érdeklődsz a téma iránt."

Nem vagyok jogász. Érdeklődésemet az vezeti, hogy hasonló cipőben járok mint ufonauta fórumtársam. Csak az én üzletemben 1989 óta folyik archiváló, restauráló tevékenység mind fényképek, mint VHS kazetták stb terén. Ez 16 év gyakorlat ebben a szakmában. Ez egy átélt történelem, ahol rendszertelenül és összehangolatlanul folyt az átmenet szellemében a törvénykezés és annak gyakorlata is. Hogy értsd, az-az ügyfél aki nekem mondjuk egy 1976-os szilveszteri TV-kabarét jön DVD-korongra íratni nem fogja méltányolni az azóta harmincötször megváltott törvényeket. Azt fogja gondolni, hogy ehhez joga van. És én is azt gondolom, hogy mint vállalkozó jogom van az ő kérésére ÁFA-s számlával a cégbíróságon bejegyzett céges tevékenységet gyakorolni. Most meg olvasom, hogy ez tulajdonképpen bűncselekmény? Hát az ember csak áll és ácsorog az ilyen ostoba törvénykezésen, és az ilyen oktalan jogolvasaton.

Nézd, én azt gondolom, hogy a DVD-korongon megvásárolt szerzői jogdíj pontosan azt szolgája, hogy az állampolgár a birtokában lévő műalkotást arra jogosult legyen archiválni. Minden kétséget kizáróan erre a jogot ő -a hologramos matrica tanúsága szerint- megvásárolta. Az, hogy ezt a jogát megbízásban ránk ruházza, és mi végezzük el helyette, nem hiszem, hogy bűncselekmény kategória lenne mondjuk egy mai Németországban, vagy Angliában. Szerintem nálunk sem az, csak egy törvényi túlszabályozásról, illetve annak oktalan értelmezéséről lehet szó. Mármint szerintem, de én nem vagyok jogász, csak egy normális ember.

Mi egyébként a berendezéseink bérbevételét és a szakemberünk tanácsadói közreműködését számlázzuk le az ügyfélnek. Kikerülve ezzel a hazánkban leledző átmeneti állapotra jellemző és gyakran változó buta állapotokat.

Méltányolnám, ha az itt felvetettek szellemében újra fogalmaznád véleményed.

A jogszabályi környezet nem ok nélkül szigorú. Ma, amikor a fájlcserélőkön és a kalózpéldányok terjesztőin keresztül hihetetlen méreteket öltött az illegális felhasználás, ezt igazán indokoltnak látom.

Sajnos ezek a fránya jogszabályok lépten nyomon keresztezik valakinek az érdekeit. A szerzői jog célja természetesen elsőrsorban az, hogy a szerzők és felhasználók jogait kijelölve mindkét fél érdekeit szem előtt tarva rendezze a művek felhasználásával kapcsolatos jogi helyzetet.

A video-digitalizálással foglalkozó vállalkozások számára eddig, és ezt követően is világos volt a jogi álláspont: csak a szerzői jogok tiszteletben tartásával működhetnek, akkor is ha ennek szükségességét vagy célszerűségét szubjektíve vitatják.

A matrica a magáncélú másolásra tekintettel fizetendő jogdíj lerovását bizonyítja. Tehát valóban: az ilyen adathordozóra készíthető magáncélú másolat a műről, azonban csakis a törvény által biztosított feltételekkel! Eszerint: "Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra."

Iderakom a jogalkotó magyarázatát is:

"Magáncélú másolás korlátozása digitális másoltatásnál

A műről számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra történő magáncélú másolatkészítés csak abban az esetben minősül szabad felhasználásnak, ha azt a felhasználó saját maga készíti el. Ha tehát pl. egy CD lemezt valaki mással másoltat, hiába történik ez magán célból, szabad felhasználásnak nem minősül. Ha azonban valaki saját maga rendelkezik egy erre alkalmas másoló berendezéssel, saját maga szabad felhasználás keretében megteheti a CD átírását. Ez az új szabály a művek tömeges másolását főként a digitális technikának köszönhetően kitűnő minőségben lehetővé tevő berendezések elterjedése miatt indokolt. Nem egyszer az ilyen berendezések üzemeltetői üzletszerűen folytatják e tevékenységet, természetesen nem jogszerűen. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása fenntartja ezt a szabályt, csupán szórendi változtatással teszi egyértelművé a más személy általi másolatkészítés tilalmát."

Ez a szabályozás egyáltalán nem homályos, hanem kristálytisztán elmondja mit, miért és hogyan. Ez a szabályozás szvsz. se nem ostoba, se nem oktalan, hanem nagyon is gyakorlatias. Amit Angliában vagy Németországban gondolnak a szabad felhasználásról, az Magyarországon nem releváns.

Az említett megoldást (trükköt) egyébként érdekesnek találom, kapásból nem merném egyértelműen minősíteni, de azért gyanítom, hogy ez a törvény megkerülésének számít, így az ilyen (takart) szerződés helyett a valóságnak megfelelő másolási (többszörözési) szolgáltatásk minősülhet adott esetben a bíróság előtt.

Mindezek mellett további sikeres (és jogszerű) működést kívánok.

Írod:

"A jogszabályi környezet nem ok nélkül szigorú. Ma, amikor a fájlcserélőkön és a kalózpéldányok terjesztőin keresztül hihetetlen méreteket öltött az illegális felhasználás, ezt igazán indokoltnak látom."

Már megbocsáss, de nem erről vitatkozunk. Itt nem tömeges kalózpéldány gyártásról van szó. Ha a jogalkotó azt akarja gátolni, akkor foglakozzon azzal. Fogalmazzon egyértelműen. Itt másról van szó. Arról, hogy az állampolgár és a vállalkozó akadályoztatva van jogainak gyakorlásában, amikor is egyetlen darab öreg VHS-szalagot DVD-korongra kell írni.

Oktalanul és indokolatlanul. Hiszen:

1./ Itt nincsen szó tömeges másolásról.
2./ Nem sérülnek a szerző jogai.

A törvény túlszabályozása miatt az állampolgár törvényesen birtokában lévő műalkotást nem tudja megmenteni az enyészettől, ha maga nem rendelkezik a méregdrága berendezésekkel, azok szakszerű működtetésének ismereteivel, na meg a szükséges szabadidővel? Ez mi ha nem égbekiáltó botorság? Ez nyilván nem lehet a jogalkotó eredeti szándéka. Nyilván az sem, hogy a törvényesen működő és adozó vállalkozásokat bűnözőnek nevezze ki…

Idézed:

"Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra."

Hát pontosan ez az amitől a törvény rossz! Ugyanis ezzel egyrészt nem szolgálja a szerző valódi jogait. Másrészről oktalanul akadályozza az állampolgárok szabad joggyakorlatát. Harmadrészt oktalanul hoz nehéz helyzetbe törvényesen működő vállalkozásokat. Butaság a köbön!

Én nem gondolom, hogy épeszű ember ezt a buta jogszbály-mondatot képes lenne európai joggyakorlatnak tartani. Te igen?

Írod:

Ez a szabályozás szvsz. se nem ostoba, se nem oktalan, hanem nagyon is gyakorlatias.

Pedig de! Az előbb elmondottak miatt. Ennél butább és oktalanabb már csak akkor lehetne, ha az ügyvédi megbízást, vagy mondjuk a görögdinnye termesztést is akadályozni rendelné.:-)))

Írod:

"Az említett megoldást (trükköt) egyébként érdekesnek találom"

Trükk? Inkább ahogyan az angol mondaná: Self Defense.

Folytatod:

"de azért gyanítom, hogy ez a törvény megkerülésének számít, így az ilyen (takart) szerződés helyett a valóságnak megfelelő másolási (többszörözési) szolgáltatásk minősülhet adott esetben a bíróság előtt."

A kettős mérce tipikus esete. Egyrészt a törvényi túlszabályozást helyesled, másrészt annak nyilvánvaló oktalanságát kikerülő önvédelmet rosszallod. Ezért megkérdezem tőled:

1./ Szó szerint értelmezed a törvényt?
2./ Annak szellemét tartod mérvadónak?

Mert te egyik esetben ezt, a másikban azt teszed. Közben az élet meg próbál a maga medrében csendesen csordogálni. Hidd el nekem, én napi 12-16 órát vagyok a kis műhelyemben. Dolgozom mint a barom, hogy el tudjam tartani a családomat. Becsülettel fizetem a könyvelőt és az állami sarcot. Valószínűleg ezért viselem nehezen, ha a törvénykezés ilyen ökör megfogalmazással még bűnöznek is próbál láttatni…

Nem attól lesz tömeges, hogy egy fő elviszi az egy darab kaziját, hanem attól, hogy sokan elviszik sok műhelybe a sok kazettát, és a sok kicsi sokra megy közhely beteljesül.
Azt hiszem a szabályozás szellemét nem érted. Nem erről az egy darab vhs-ről van szó, hanem a módszerről általában.

Soha nem állítottam sem jogászként sem józan emberként, hogy ez egy tökéletes, ellentmondásmentes és koherens szabályrendszer. Viszont meg kell húzni a határt, mivel a szerzőket lassan teljesen elsorvasztja a kalózkodás, aztán meg nem lesz mit kalózkodni, legfeljebb köztévés szilveszteri műsort, mert azt az állam fenntartja.

Értem én, hogy senkit nem érdekelne egy ősrégi műsor átvétele, ezt személyesen sem ellenezném, és az is meggyőződésem, hogy ha emiatt elkapnának nem büntetőügy lenne belőle, de még csak szerzői jogi vagy polgári per sem indulna.
És lehet hogy újat mondok: de a közös jogkezelők és más jogvédő szervek sem az ilyen felhasználókra vadásznak, hanem a gazdaságilag már érzékelhető károkat okozó fájlcserélő szerverekre és kalózokra. A szerző jogai akkor is sérülnek, ha ez neked vagy a szerzőnek esetleg nem nyilvánvaló.

Nincs kettős mérce, a jogszabály van. Tetszik, nem tetszik. Nekem se tetszik például, hogy nem lehet jóformán megélni se a tisztességes munkából, mert az állam a különféle jogszabályokban akkora terhet rak ránk, hogy megnyomorít. Nem tetszik.
Nem helyeseltem törvényi túlszabályozást, csak a szabályozást.

Mindenféle jogfilozófiai és társadalomelméleti fejtegétesektől mentesen kanyarodjunk vissza a kiindulási helyzethez: felvetettél egy élethelyzetet. Én segítettem a hatályos szabályozás megismertetésében, ami csak nagyon áttételesen értelmezhető szubjektíven. Az ezen túlmenő egyéni értékítélet, érintettség, szemlélet külön halmazt alkot, azzal a jogászi gondolkodás inkább a kodifikáció során számol, nem a jogalkalmazáskor.

Õszintén elismerem és becsülöüm, ha keményen dolgozol. Egy-egy szerző is azt teszi, amikor létrehozza azt a művet, amit mások egyszerűen ellopnak.

Nem szeretem, ha nagyon elkanyarodunk a jogi mezsgyétől. Azt hiszem elmondtam amit szükségesnek véltem mint jogász és mint józan ember is. Nem vindikálom az utolsó szó jogát, de azt hiszem ehhez a témához, nem szeretnék többet hozzátenni.

Ismét köszönöm a válaszod!

"Viszont meg kell húzni a határt, mivel a szerzőket lassan teljesen elsorvasztja a kalózkodás, aztán meg nem lesz mit kalózkodni,"

Nézd, ha lesz ma egy szabad félórám, rögvest elkezdem sajnálni a hollywoodi dollármilliomosokat. Tényleg, milyen szar lehet nekik...

Azt hiszem nem vagy képes más ember fejével gondolkodni. Erre utal például ez a megfogalmazásod:

"ha emiatt elkapnának"

Nem érted? Nem engem kell elkapniuk. A rosszfiúkat üldözze a törvény. Én a jó fiúk csapatában játszom.

Egyébként meg, köszönöm a válaszaidat, a magam részéről itt befejeztem a társalgást.

Szevasz.

Az arhíválás jogának átruházása véleményem szerint sem tiltott dolog.
Ha az illető beviszi hozzátok az agyonra játszott kedvenc filmjét, hogy archíváljátok, akkor szerinem ti is el tudjátok dönteni, hogy az adott film valóban saját célra kell vagy valaki tovább akarja adni.
Kérdés

• Mikori a film? (ha 5-6 éves akkor biztos nem továbbadásról van szó)
• Hány példányt kér egyszerre vagy sorozatosan.

szvsz én nem foglalkoznék ilyennel...

Üdv mindenkinek!
Látom feléledt egy kicsit a topik.

És bár valószínűleg TomSecret! topiktársunknak igaza van, ennek ellenére magam is botorságnak tartom a rendelet "kivétel kivételeként" szereplő passzusát. Hiszen egyértelműen a nagybani másolást és a dealerek által terjesztett kalózmásolatokat akarja kordában tartani (vagy minimumra csökkenteni) úgy, hogy ezt a feladatát ebben a formában nem tudja betölteni, viszont a tényleg házi archíválásra szakosodott becsületes vállalkozásokat ellehetetlenítheti.
Azért írtam, hogy ellehetetlenítheti (feltételes módban), mert hála az égnek van elég, valóban házi archíválni való anyagunk. Ami ugyan nem jelenti azt, hogy szivesen elküldjük (márpedig a szabály értelmében elküldjük) azt az ügyfelet aki egy ősrégi szilveszteri műsort akarna halhatatlanná tenni.

Nem beszélve a ma már szinte beszerezhetetlen bakelit hanglemezek CD-re archíválásáról. Jómagam például legalább 150 darabos bakelitkollekcióval rendelkezem, amelyek nagy többsége CD-n meg sem jelent. Márpedig ha a hazai zenekarok (Illés, Omega, Fonográf, Piramis, stb.) munkássága a nemzeti kultúránk része, mint ahogy az is, akkor ezeket a bakeliteket az enyészetnek adni (a törvényalkotók kalózoktól való félelmében) nemcsak botorság, de egyenesen bűn. Szerencsére a saját bakelitjeimet én archíválhatom magamnak, de ugyanezt egy ügyfélnek már nem tehetem meg.

Sziasztok!

Beszélgessünk most arról is egy kicsit, hogy a szerzőjogi lézer-hologramos matrica -mint megvásárolt jog-

• kinek és milyen lehetőségeket biztosít?
• Ha csak adatokat rögzítünk rá, kit támogatunk és miért?
• ha egy magánszemély vásárolja meg és megbízást ad egy cégnek, hogy a lemezre az ő általa megjelölt (egyébként ismeretlen tartalmat) rögzítse, akkor az legális-e?
• ha eleve bérmunkában történő film-archiválási szándékkal vásárol ilyet egy cég, akkor azzal letudta-e a szerzőjogi kötelezettségeit? Ha nem, akkor ezt miért köteles kifizetni?
• jut e ebből bármennyi összeg mondjuk egy magyar dalszövegírónak?
• alapjaiban hibás-e ez a konstrukció, ha az előbb feltett kérdésekre nem adható megnyugtató válasz?
• európainak tekinthetőe-e egy ilyen megoldás, vagy csak megint egy törvénykezési * állunk szemben?

Senki? Sejtettem…

A válaszokat megtalálod az alant írtakban, illetve a más hasonszőrű topikokban sokadmagammal kifejtettek között.
Ha nem sikerül megtalálni, szívesen segítek.

Köszönöm TomSecret!, a válaszokat ismerem. Csak gondoltam megismerem mások véleményét is a dologról...