Majd, akkor megyek sorba a kérdések mentén.
1. Mi számít a 3,5 MFt. alá és mi fölé?
A különadó törvény értelmezése tárgyában az adóhatóság „Tá j é ko z t a t ó a magánszemélyek egyes jövedelmeit terhelő 98 százalékos mértékű különadó új szabályairól” címmel 2011. február 9-én egy részletes értelmezést tett közzé.(nekem el van mentve, de a NAV honlapján archívumban is biztos megtalálható ) Ebből idézek:
III. pont vége: „Egy jogviszony megszűnésére tekintettel több időpontban megszerzett bevételeket össze kell számítani, még abban az esetben is, ha a bevétel megszerzése több adóévre esik. Ha a kifizetés több időpontban, részletekben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély először a különadó-alapot nem képező –tehát az általános szabályok szerint adóköteles – jövedelmet szerzi meg. A különadó alapjának megállapításához a magánszemély nyilatkozatot adhat arról, hogy az egy időpontban, de több jogcímen megszerzett jövedelmek közül melyik után kívánja a közterheket az általános szabályok szerint teljesíteni. Abban az esetben, ha a magánszemély ilyen nyilatkozatot nem tesz, akkor a méltányos eljárás feltételének az felel meg, ha a munkáltató azt a bevételt tekinti a különadó alapjának, amelyikkel összefüggésben az általános szabályok szerint fizetendő közterhek összege a legmagasabb.”
Utóbb módosították a különadó törvényt, de az a szakasz, amit az iránymutatás értelmezett, nem módosult, tehát ezt tekinthetjük általános szabálynak.
Mivel te nem nyilatkoztál (arra biztosan emlékeznél), akkor a bérszámfejtőnek úgy kellett eljárnia, hogyha egy időpontban fizetett mindent, hogy a legnagyobb adó-és járulékterhelési tételeket rakja a különadó alá. Ha jól emlékszem e tekintetben pont 2012-ben volt egy váltás, mivel addig a végkielégítés és a szabadságmegváltás volt a legkedvezőbb közteher viselés alatt (ezek után nem kellett egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot fizetni), így jellemzően ezek kerültek a 3,5 MFt. alá. Ha nincs bérjegyzéked, amiből pontosan kiderülne, hogy jogcímenként mi tartozott általános közteher alá és mi a különadó alá, akkor még segíthet az Adó Adatlap, amit kilépéskor kaptál, hiszen ha nem különadós volt a végkielégítésed és a szabadságmegváltásod, akkor azok az Szja alá tartoztak. Ennek megfelelően tehát az adatlap Szja alapokat részletező sorain nem „a munkaviszonyból származó rendszeres bérjövedelem” soron szerepelnek, hanem „munkaviszonyból származó nem rendszeres bérjövedelem” és/vagy „más nem önálló tevékenységből származó jövedelem” soron.
2. Havonta más volt az egy munkanapra eső bér a felmentési idő alatt? Ezt mondjuk nem nagyon értem, de mindegy is, a lényeg az, hogy minden hónapra ki lehet számolni. Tehát januári egy munkanapi, februári, stb. Ha ez megvan, akkor megállapítjuk, hogy ha a törvény szerinti 50 naptári nap felmondási idő járt volna neked, akkor az mettől meddig járt volna.
Ezt követően keressük azt a 25 naptári nap felmentési időt, amire te jogosult lettél volna és amire az Mt. azt mondta, hogy „a munkavállaló kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni.” (Azért, ha lehet, meg ne kérdezd a NAV-tól, hogy szerintük neked mi lett volna a jó:) Ha már megvannak az egy munkanapra jutó összegeid, akkor egy nagy időutazásban számold ki, hogy szerinted te hogy kérted volna. A mai tudásoddal nyilván úgy fogod kiszámolni, hogy a 25 naptári nap 25 munkanapnak feleljen meg (pl hétfő-csütörtök főként azokban a hónapokban, amikor a legnagyobb a K).
3. Én az előző szösszenet végén arra utaltam, hogy azokban az esetekben, amikor a munkavállalót azért mentették fel hosszabb időre, mint a felmondási idő fele, mert a felmondás indoka a munkáltató működésével összefüggő ok volt – pl. kiszervezés, átszervezés, azaz megszűnt mondjuk az a tevékenység, munkakör, amire a munkavállalót korábban alkalmazták - , akkor nehezen értelmezhető (pofátlan) juttatásként a félidőn felüli felmentés és hogy ennek megfelelően azt 75%-os közteherrel sújtsák visszamenőleg. Naná, hogy munkáltatói felmondás esetén a munkavállalónak ebbe semmi beleszólása sincs, ezek egyoldalú jognyilatkozatok, sőt ha a különadó törvény hatályba lépését követően került rá sor, akkor a munkáltató pontosan tisztában volt azzal, hogy azokra a 98%-os büntetés vonatkozik. ő nem juttatott ezzel, hanem büntetett. Ha engedi ledolgozni, akkor az normál bérként adózott volna.