A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 122. § szerint, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, valamint minden további három óra munkavégzés után a munkavállaló részére - a munkavégzés megszakításával - legalább húsz perc, legfeljebb egy óra egybefüggő munkaközi szünetet kell biztosítani.
Amennyiben a napi munkaidő alatt a munkavállaló többször jogosult munkaközi szünetre, ezek együttes időtartama az egy órát nem haladhatja meg.
Az Mt. 117. § (1) bekezdés a) pontja szerint - eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában - a munkaidőbe a munkaközi szünet időtartama - a készenléti jellegű munkakör kivételével - nem számít be.
A 3 órát meghaladó rendkívüli munkavégzés (köznapi szóhasználattal: túlmunka, túlóra) után legalább 20 perc munkaközi szünet jár.
Fő szabályként tehát a munkaközi szünetet a munkaidő megszakításával kell kiadni, azaz ekkor munkavégzés nem történik.
Amennyiben 20 percnél hosszabb munkaközi szünetet biztosít a munkáltató, azt több részletben is kiadhatja, ügyelve arra, hogy 20 percnek egybefüggő tartamban kell teljesülnie.
A munkaközi szünet minimálisan biztosítandó mértéke tehát 20 perc, de ennél hosszabb tartamot is rögzíthet a felek megállapodása, a kollektív szerződés vagy belső szabályzat.
Fiatal munkavállalónak legkevesebb 30 perc munkaközi szünetet kell biztosítani, ha napi munkaideje meghaladja a 4,5 órát.
A Mt. általános szabálya szerint a munkaközi szünet ideje a munkaidőnek nem része, ezért ennek időtartamával a munkahelyen tartózkodás ideje meghosszabbodik, a munkaközi szünet idejére pedig díjazás nem jár.
A munkaközi szünet kifejezés a korábban használt étkezési idő fogalmát váltotta fel, amellyel egyúttal azt is kifejezésre kívánta juttatni a jogalkotó, hogy bár azt leggyakrabban étkezésre használják fel, de ez a pihenőidő szolgál pl. tisztálkodásra, dohányzásra stb. is. A kérdésben a munkaközi szünet mellett az -ebédszünet- fogalom, a korábbi szemléletet látszik tükrözni.
Nincs annak akadálya, hogy a munkaközi szünet biztosítása kötelezettség megtartásával a felek megállapodjanak, vagy a munkáltató megállapítsa, hogy a munkaközi szünet a munkaidőbe beleszámít. Ebben az esetben viszont a munkavállalót a munkaközi szünet idejére megilleti a személyi alapbére.
