A jogászszakma lejáratása

Én nappalin végeztem, rááadásul az egyik elismert vidék versenyistállóban...Szerintem a képzésről általánosságban elmondható, hogy végletesen nevetséges, a lelki terrortól a legális puskázásig minden tapasztalható a számonkérések folyamán.

Az elgondolkodtató, hogy csak a berverklizés megy az egyetemeken, és nincs erkölcsi iránymutató a hallgatók előtt, a tanárok nem adják át a tudást, csak az információt.

Mert a tartás, a méltóság része a tudásnak. Szerintem legalábbis. Mára már eljutottunk oda, hogy az végzi el a jogot, akinek szerencséje és/vagy betonstabil valaga van.

Az marad az ügyvédi pályán, akinek vagy van megfelelő alkata ahhoz, hogy alkalmazott maradjon, vagy pedig boldog-boldogtalan kreténségét elvállalva, magánéletet viszonylag vagy teljesen feladva megpróbáljon felszínen maradni, és iyenkor jönnek az erkölcsi kompromisszumok, vagy van olyan jogász, akinél ez fel sem merül talán...

Tény, hogy a respektünket már a képzés visszáságánál kell eredeztetni, a hivatásrendi morális furaságok már csak a mogyorók a habos tortán.

Szia!

Először is: én levelezőn végeztem, de - minden szerénységem mellett:-) - nem "pótszakmaként" akartam, hanem mert dolgozni is szerettem volna az egyetem mellett. ez nappalival nem működik. másik: nem mostanában indult be a levelezőképzés, hanem már régebben is volt, legfeljebb nem ekkora arányban. Ismerek pl olyan ügyvédet, aki ma igen elismert és levelezőn végzett. A különbséget szerintem rosszul határozod meg, nem a nappali vs. levelező, hanem komolyan jogásznak tanuló vs. alibiként diplomát szerzők között kell különbséget tenni. azért azt meg kell állapítani, hogy a jogász képzés az egyik legolcsóbb, mert mi kel hozzá? egy ember, aki elmondja, könyv, terem. ennyi. orvosihoz? gyakorlatok, stb, agrár? szintén. tehát a hibát én inkább az egyetemeknél keresném. Az tény, és ebben teljesen igazad van, hogy az emberek manapság már alapdiplomának tekintik, de a fő gondot - mondom még 1x - az egyetemek jelentik szerintem.

üdv, Zummike

Úgy gondoltam ideje topicot nyitni arról, hogy mi a véleményetek a jogászszakma megítéléséről Magyarországon?

Az elmúlt hetekben igyekeztem egy kicsit jobban odafigyelni az eseményekre, fejleményekre és véleményem szerint botrányos, hogy a magyar jogászképzés milyen irányba halad.

A jogászszakma véleményem szerint 10 évvel ezelőtt még egy – az orvosi szakmához hasonlóan – nagy tekintélyű, magas fokú társadalmi megbecsülést élvező szakma volt. Szerintem ezt a képet sikerült Magyarországon az elmúlt 10 évben részben az egyre gyengébb nappali képzés miatt, másrészt a levelező szak bevezetésével elég rendesen „megkarcolni”. Az egyre gyengébbé és elavultabbá váló nappali képzést most nem szeretném kivesézni, ez egy külön topicnak lehet a tárgya. Nagyobb gondot látok a levelező képzésben. Biztos lesz néhány olvasó, fórumozó, aki nem fog egyet érteni a véleményemmel, de éppen ezért vagyunk itt, hogy mindenki elmondhassa véleményét, még akkor is ha nem értünk mindenben egyet.

Számomra érthetetlen, hogy miért tették Magyarországon lehetővé a levelező képzést. Vagyis tudom, hogy a pénz az oka, na de ennyire le lenne rongyolódva ez az ország, az egyetemek, hogy már ilyen pénzszerzési eszközökhöz kell folyamodni? Levelezőn akarunk oktatni olyan szakmát, amelyet véleményem szerint nem lehet úgy elsajátítani, hogy otthon bemagolom azt az 500 oldalas Pp vagy Be könyvet és nekiugrok a vizsgának. Hiányzik egyrészt a gyakorlati tényező (az, hogy valaki órán, szemináriumon elmagyarázza, hogyan is kell értelmezni a jogszabályt), másrészt hiányoznak az alapok, de kő keményen, mivel nem fogják megérteni az összefüggéseket. Lehet itt esetleg azzal érvelni, hogy a nappali szakon sincs ez máshogy, de úgy gondolom, hogy ez nem mentség a levelező szak bevezetésére. Ha valami rosszúl működik, akkor ez még nem legitimizál más területen való rossz működést.

Ennyi erővel az orvosit is lehetne oktatni levelezőn. Mindenki megveszi szépen a „Fisher Price kémia koffert” aztán lehet kísérletezni, ügyködni ezerrel – és mind ezt otthon. Na de kanyarodjunk vissza a saját szakmánkhoz. Lehet, hogy a levelező szak anno egy nemes célt szolgált, azaz diplomához akarták jutatni azokat az embereket, akik munkájuk révén (pl. közigazgatás, rendőrség, stb.) amúgy is közel álltak a jogászkodáshoz. Na de mit eredményezett valójában a levelező szak beindítása? Kb. 6 hete utaztam a vonaton és egy fiatal hölgy ült velem szembe. Kiderült, hogy a Pázmányra jár levelezőre, de az eredeti szakmája lakberendező. Azért döntött úgy, hogy elvégzi a jogot, mert lakberendezőként nem rúgott labdába. Az ilyen példákhoz hasonlókat láttam még szép számmal. Elképesztőnek tartom, hogy ma Magyarországon a jogászszakma kezd olyan féle pótalternatívává válni, vagyis sokan úgy gondolják, hogy ha nem tudnak labdába rúgni az eredeti pályájukon, akkor majd szépen elmennek jogásznak, nyitnak egy ügyvédi irodát és vesznek egy szép nagy Bömöst. Ha Ha Ha, mindjárt lefordulok a nevetéstől. De találkoztam már nem egy olyan kismamával, aki úgy gondolja, hogy most amúgy is 3 éig otthon lesz a gyerekkel, hát milyen jól jönne a titkárnői szakma mellé egy jogi diploma. Kicsit olyan látszatott kelt, mint ha az emberek azt hinnék, hogy a jog összehasonlítható egy intenzív főző kurzussal vagy egy masszőrtanfolyammal. Mi van itt ebben az országban??? Lassan ott tartunk, hogy az embernek szégyellnie kell magát a jogászdiplomájáért, mert ha azt mondja, hogy jogász, akkor lehet, hogy főállású járőrrendőrnek, titkárnőnek, unatkozó kismamának vagy bukott lakberendezőnek nézik.

Senkit nem szeretnék ezzel a véleménnyel megbántani, tudom azt is, hogy sok a kivétel és ez nem minden levelezősre vonatkozik. Tudom azt is, hogy 1-2 helyen talán sarkítottam is egy picit, de szeretnék egy komoly vitát indítani erről a témáról. Várom a hozzászólásokat, még akkor is ha messze eltérnek az én véleményemről. J