A jogászszakma lejáratása

Úgy gondoltam ideje topicot nyitni arról, hogy mi a véleményetek a jogászszakma megítéléséről Magyarországon?

Az elmúlt hetekben igyekeztem egy kicsit jobban odafigyelni az eseményekre, fejleményekre és véleményem szerint botrányos, hogy a magyar jogászképzés milyen irányba halad.

A jogászszakma véleményem szerint 10 évvel ezelőtt még egy – az orvosi szakmához hasonlóan – nagy tekintélyű, magas fokú társadalmi megbecsülést élvező szakma volt. Szerintem ezt a képet sikerült Magyarországon az elmúlt 10 évben részben az egyre gyengébb nappali képzés miatt, másrészt a levelező szak bevezetésével elég rendesen „megkarcolni”. Az egyre gyengébbé és elavultabbá váló nappali képzést most nem szeretném kivesézni, ez egy külön topicnak lehet a tárgya. Nagyobb gondot látok a levelező képzésben. Biztos lesz néhány olvasó, fórumozó, aki nem fog egyet érteni a véleményemmel, de éppen ezért vagyunk itt, hogy mindenki elmondhassa véleményét, még akkor is ha nem értünk mindenben egyet.

Számomra érthetetlen, hogy miért tették Magyarországon lehetővé a levelező képzést. Vagyis tudom, hogy a pénz az oka, na de ennyire le lenne rongyolódva ez az ország, az egyetemek, hogy már ilyen pénzszerzési eszközökhöz kell folyamodni? Levelezőn akarunk oktatni olyan szakmát, amelyet véleményem szerint nem lehet úgy elsajátítani, hogy otthon bemagolom azt az 500 oldalas Pp vagy Be könyvet és nekiugrok a vizsgának. Hiányzik egyrészt a gyakorlati tényező (az, hogy valaki órán, szemináriumon elmagyarázza, hogyan is kell értelmezni a jogszabályt), másrészt hiányoznak az alapok, de kő keményen, mivel nem fogják megérteni az összefüggéseket. Lehet itt esetleg azzal érvelni, hogy a nappali szakon sincs ez máshogy, de úgy gondolom, hogy ez nem mentség a levelező szak bevezetésére. Ha valami rosszúl működik, akkor ez még nem legitimizál más területen való rossz működést.

Ennyi erővel az orvosit is lehetne oktatni levelezőn. Mindenki megveszi szépen a „Fisher Price kémia koffert” aztán lehet kísérletezni, ügyködni ezerrel – és mind ezt otthon. Na de kanyarodjunk vissza a saját szakmánkhoz. Lehet, hogy a levelező szak anno egy nemes célt szolgált, azaz diplomához akarták jutatni azokat az embereket, akik munkájuk révén (pl. közigazgatás, rendőrség, stb.) amúgy is közel álltak a jogászkodáshoz. Na de mit eredményezett valójában a levelező szak beindítása? Kb. 6 hete utaztam a vonaton és egy fiatal hölgy ült velem szembe. Kiderült, hogy a Pázmányra jár levelezőre, de az eredeti szakmája lakberendező. Azért döntött úgy, hogy elvégzi a jogot, mert lakberendezőként nem rúgott labdába. Az ilyen példákhoz hasonlókat láttam még szép számmal. Elképesztőnek tartom, hogy ma Magyarországon a jogászszakma kezd olyan féle pótalternatívává válni, vagyis sokan úgy gondolják, hogy ha nem tudnak labdába rúgni az eredeti pályájukon, akkor majd szépen elmennek jogásznak, nyitnak egy ügyvédi irodát és vesznek egy szép nagy Bömöst. Ha Ha Ha, mindjárt lefordulok a nevetéstől. De találkoztam már nem egy olyan kismamával, aki úgy gondolja, hogy most amúgy is 3 éig otthon lesz a gyerekkel, hát milyen jól jönne a titkárnői szakma mellé egy jogi diploma. Kicsit olyan látszatott kelt, mint ha az emberek azt hinnék, hogy a jog összehasonlítható egy intenzív főző kurzussal vagy egy masszőrtanfolyammal. Mi van itt ebben az országban??? Lassan ott tartunk, hogy az embernek szégyellnie kell magát a jogászdiplomájáért, mert ha azt mondja, hogy jogász, akkor lehet, hogy főállású járőrrendőrnek, titkárnőnek, unatkozó kismamának vagy bukott lakberendezőnek nézik.

Senkit nem szeretnék ezzel a véleménnyel megbántani, tudom azt is, hogy sok a kivétel és ez nem minden levelezősre vonatkozik. Tudom azt is, hogy 1-2 helyen talán sarkítottam is egy picit, de szeretnék egy komoly vitát indítani erről a témáról. Várom a hozzászólásokat, még akkor is ha messze eltérnek az én véleményemről. J

Szia!

Először is: én levelezőn végeztem, de - minden szerénységem mellett:-) - nem "pótszakmaként" akartam, hanem mert dolgozni is szerettem volna az egyetem mellett. ez nappalival nem működik. másik: nem mostanában indult be a levelezőképzés, hanem már régebben is volt, legfeljebb nem ekkora arányban. Ismerek pl olyan ügyvédet, aki ma igen elismert és levelezőn végzett. A különbséget szerintem rosszul határozod meg, nem a nappali vs. levelező, hanem komolyan jogásznak tanuló vs. alibiként diplomát szerzők között kell különbséget tenni. azért azt meg kell állapítani, hogy a jogász képzés az egyik legolcsóbb, mert mi kel hozzá? egy ember, aki elmondja, könyv, terem. ennyi. orvosihoz? gyakorlatok, stb, agrár? szintén. tehát a hibát én inkább az egyetemeknél keresném. Az tény, és ebben teljesen igazad van, hogy az emberek manapság már alapdiplomának tekintik, de a fő gondot - mondom még 1x - az egyetemek jelentik szerintem.

üdv, Zummike

Én nappalin végeztem, rááadásul az egyik elismert vidék versenyistállóban...Szerintem a képzésről általánosságban elmondható, hogy végletesen nevetséges, a lelki terrortól a legális puskázásig minden tapasztalható a számonkérések folyamán.

Az elgondolkodtató, hogy csak a berverklizés megy az egyetemeken, és nincs erkölcsi iránymutató a hallgatók előtt, a tanárok nem adják át a tudást, csak az információt.

Mert a tartás, a méltóság része a tudásnak. Szerintem legalábbis. Mára már eljutottunk oda, hogy az végzi el a jogot, akinek szerencséje és/vagy betonstabil valaga van.

Az marad az ügyvédi pályán, akinek vagy van megfelelő alkata ahhoz, hogy alkalmazott maradjon, vagy pedig boldog-boldogtalan kreténségét elvállalva, magánéletet viszonylag vagy teljesen feladva megpróbáljon felszínen maradni, és iyenkor jönnek az erkölcsi kompromisszumok, vagy van olyan jogász, akinél ez fel sem merül talán...

Tény, hogy a respektünket már a képzés visszáságánál kell eredeztetni, a hivatásrendi morális furaságok már csak a mogyorók a habos tortán.

Kedves Law1!

Amit csinálsz, az levelező szak lejáratása, és nem érvelés a jogászi szakma nimbuszának újrafényezéséért.

Nem tagadom, jómagam munka mellett, próbáltam - próbálom megtanulni, megérteni a jogot.
Felnőtt fejjel kezdtem el tanulni (mint a legtöbb kartársam), és nem azért, mert nem volt jobb ötletem, vagy a Petrocelli filmek varázsa megfogott volna, hanem mert a saját életutam rávezetett arra, milyen hivatást kell választanom.

Sok nappalin végzett - nappalin tanuló diáknak van némi felsőbbrendűségi kényszerképzete. Ez engem nem zavar. Személy szerint nevetségesnek érzem, ha valaki önigazolásul egy adott csoporthoz tartozását jelöli meg.
(okosabb/felsőbbrendű/szorgalmasabb vagyok MERT nappalin végeztem/férfi-/fradista/fehér ember vagyok)

Biztos vagyok abban egyébként, hogy levelezős társaim többsége (főleg abban a területben ahol dolgoznak - ami miatt sokan elkezdték a jogot) reggelire megennék a summa cum laude végzett nappalis diákokat - már ami a valós élethez kapcsolódó jogesetmegoldást illeti.

Ha csak belegondolsz abba, hogy mi minden szabadidőnket feláldozzuk azért, hogy elsajátíthassuk egy hivatás alapjait, ezzel szemben sok nappalis alig tud átvergődni a vizsgákon, és olyan szintű jogi tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot 3.-4.-5. évben amely egy jogilag képzetlen embertől is szégyenletes lenne.
Vannak persze kivételek. Nem minden levelezős szorgalmas, nem mind dolgozik, és sok alkalmatlan van közöttük. Ugyanúgy, vannak rátermett nappalisok, akiknek mindössze némi élettapasztalat kell, hogy kiváló jogászokká váljanak.

Mint írtam korábban, a benyomásom az, hogy ezt a topicot (mint a másik topicbeli hasonló témájú hozzászólásaidat) valamilyen személyes sérelemnek köszönhetően teszed közkincsé.

Én azt mondom, fel a fejjel, ne szégyeld, hogy a szüleid és az állam pénzén tanulhattál, nem önerőből a családtól és a pihenéstől ellopott percekben próbáltad ugyanazt az agyadba vésni.
Remélem továbbá, hogy a tanulmányi eredményed igazol téged, nem kell a rite vagy cum laude diplomáddal szégyenkezned, és az életben minden jel ellenére megálltad a helyed.

__________________
a jogászi hivatás szégyenfoltja

Semmi baj nem lenne a levelezős képzéssel, ha télleg csak olyanok járhatnának, akik a tanulás mellett dolgoznak, pontosabban olyan területen dolgoznak, ahol az esetleges továbblépéshez szükséges egy jogi diploma.
Annak nem látom értelmét, hogy érettségi után vki levelezőn végezhesse el.
Az oktatás színvonala megint egy jó kérdés, ebbe nem mennék bele. A nagy létszám óhatatlanul indukálja a képzés szinvonalának csökkenését. Egy évfolyam 300-500 hallgató, nincs terem ahová beférne, legalábbis nálunk Szegeden nem nagyon volt. Ebből következően a szemináriumi csoportok 30-50 fővel megint nem tesznek lehetővé érdemi munkát, tehát szinte csak plusz 1 előadásnak minősülnek.
Más módszert nem látok, mint a létszám leszorítását, de azt sem hiszem, hogy a középisolában nyújtott teljesítménynek kellene meghatároznia azt, hogy ki járhat jogra v. akárhova és ki nem.

Miért ne képezhetné át magát valaki butikosból, lángossütőből vagy portásból jogásszá?

Kedves Wasp. ez azért nem csupán a kurzus elvégzésének kérdése. Lehet, hogy sznob vagyok, de vannak pályák, amelyek már egy más szociokörhöz tartoznak, mert az egyetemen megszerzett tudás nem tesz téged orvossá, tanárrá stb. Nem paragrafusok tudásától leszel más, hanem a viselkedésédtől, az érdeklődésedtől, az igényeidtől. És ez nem sajátítható el a felsőoktatásban, ezt vagy hozod otthonról vagy nem. Ezért nem hiszek az átképzésben, bocs.

Kövezzetek meg, nevezzetek rátartinak, de nem csupán az egyetem elvégzése tesz jogásszá, hanem az is, hogy mit olvasol, hogyan viselkedsz, hogyan neveled a gyereked, egyáltalán az az unalomig hangoztatott értelmiségi lét, mert igenis létező jelenség ez.

Úgy gondolom, hogy elbeszélünk egymás mellett. Én speciel jobban szeretném, ha olyan orvos kezelne, aki az elsajátított tudástól vált orvossá, és nem olyan, aki pusztán az értelmiségi kultúrkörből érkezett.
A jogászi pálya mondjuk speciális. El kell adjuk magunkat az ügyfeleknek, a bíróknak, hatóságoknak, és ide kevés a puszta jogi tudás. De ne gondold, hogy a többi (a modor, a kultúra, az etika és a többi "körítés") elsajátíthatatlan volna.

Édesapám például nagyon szegény családból származott, és villanyszerelőből (elektrolakatosból) képezte át magát (egyébként nappalin) ügyvéddé (jogásszá) annak idején, de elfogulatlanság nélkül mondhatom, hogy nagyon szerencsés az az ügyfél, akinek manapság elvállalja az ügyét. (Az általa vezetett iroda folyamatosan tele van munkával.)
Láttam viszont elhullani értelmiségi családból származó, minden kezdeti előnnyel rendelkező embereket, akik az ügyfeleikre csak mint két lábon járó pénztárcára tekintenek, és a kamarai kizárástól csak a jószerencse (vagy már az sem) választja el őket.

Az ügyvédi szakma a tárgyalóteremben olyan mint az ökölvívás. Nem számít (jó esetben), ki voltál azelőtt, hanem csak az, mit tudsz akkor és ott felmutatni. Ezért lehetnek sokan, akik hátterükben és az indexükben büszkélkedő jegyekben bízva csalatkozniuk kell, és megkapják az első néhány nagy pofont. És bizony az ügyvédi szakmának megvan az a sajátossága, hogy az ügyvéd "elveszt egy ügyet" a sok közül, az ügyfélnek viszont rámehet az egész élete.

nos, én úgy gondolom, a kasztrendszer már kicsinyét idejétmúlt... Miért ne lehetne kiváló jogász/ügyvéd valakiből, akinek mondjuk az apja metróvezető? Vagy lakatos a mamája? Attól, hogy nem kergették otthon ezüstkanállal a Larousse körül és nem szívta magába az anyatejjel azt a fajta jogászi mentalitást, hogy mindenki más hülye, attól még lehet roppant tehetséges ember. Aki esetleg meg tudja ítélni, hogy milyen problémája lehet annak, aki nem "értelmiségi" családból származik...

Nem kasztrendszerről beszéltem, ezek mobilizálható dimenziók, hanem attól, hogy sokan nem mobilizálják...

Ha valaki rászán 8-10 évet az életéből, hogy szakvizsgázott jogász legyen, az nem annak a jele, hogy a lehetőségeit maximálisan kihasználni próbálja, hogy változtatni akar?

Kedves Fórumozók!

Engedjétek meg, hogy én is hozzászólhassak a témához.
Nappalion végeztem el a jogi egyetemet, de őszintén szólva nem sok különbséget láttam a levelezős képzéstől. Igaz ugyan, hogy szemináriumokat és előadásokat tartottak, de az előadás nagyon általános volt (kb. a könyvből ugyanazt lehetett elovasni), a szeminárium pedig - ahelyett hogy megpróbálta volna kicsit gyakorlati megközelítésbe helyezni az előadásokon elhangzottakat - ugyanezt folytatta (sűrű fenyegetések és paragrafus emlegetések közepette.) Amikor megpróbáltam utánajárni a dolognak, azt a választ kaptam, hogy majd az "életben megtudjuk", egyébként is a gyakorlati tudás igazolására van a szakvizsga (amit szintén fenntartással fogadok, mert véleményem szerint egy, max. két vizsgatárgyat láthat át a 3 év gyakorlati idő alatt a frissen végzett joghallgató - abba is inkább csak beletekintve, semmint megismerve). Akkor hol van a különbség a nappali és levelező oktatás objektív minősége között?....

Úgy gondolom, hogy értelmiséginek nem csak születni lehet, hanem azzá is válhat valaki, ellentétben a grófi címmel (bár ott is van kivétel). Arról beszélni, hogy értelmiségi nem lehet fizikai munkát végző személyből (sic) (véleményem szerint minden szakmának megv kell adni a tiszteletet, és a megbecsülést,), körülbelül olyan dolog, mint Petőfiből nem lesz költő, Illyésből nem lesz író, és Kinizsiből nem lesz hadvezér.

Érdekes, hogy a beszélgetés során csak az ügyvédi pálya került szóba, holott a jogászi pálya ennél kicsit szélesebb. Legalább olyan nagyfokú ismereteket kívánnak meg a bírói, ügyészi, egyes közigazgatási területen, cég, banki területen dolgozó jogászoktól is. Gondolom a mellőzés oka részben ezen pályák telítettségéből fakadhat, azonban úgy gondolom, ha a jogászi pálya megítélése került szóba, akkor ezeket sem lehet mellőzni. Természetesen az emberek többsége az ügyvédi hivatással azonosítja a jogászságot, talán ez is egyik oka lehet a túlképzésnek. Erősen rásegít erre az emberek azon tévképzete, hogy ügyvédnek lenni biztosan olyan, mint Petroccellinek.

Véleményem szerint az orvosi és a jogászi pálya között van pár különbség (amellett, hogy nagyon sok hasonlóság is van-és nem csak a "dr."): egyrészt az orvosi felelősség talán egy kicsit magasabb (hiszen közvetlenül befolyásolja az emberek életét, míg a jogászi felelősség nagyon magas, azonban valljuk be: az esetek többségében az orvosi felelősséghez képest csak közvetetten hat az emberek életére.), másrészt az orvosnak minden esetben az emberi életet kell szem előtt tartania, míg a jogászságnak az igazság mellett több olyan tényezőt is mérlegelni kell (és legyen szó akár ügyvédről, akár bíróról stb..), melyek egy ügy kimenetelét nagyban befolyásolhatják (lsd.: jogszabály vs. igazság).

Úgy gondolom, hogy ha az emberek szélesebb ismereteket kapnának a jogászi pályáról (és az egyes jogászok tévedéseit és hibáit nem azonosítanák rögtön az egész jogász társadalom hibájával, hiszen általában egy orvosi tévedést sem tekintünk rögtönorvostudományi hibának), és az oktatás sem a mennyiségben keresné az eredmény felmutatásának egyetlen lehetőségét, akkor talán kedvezőbb megítéslése lenne a jogászoknak, és a problémát nem a nappali vs. levelező, ill. értelmiségi vs. fizikai munkás ellentétében vizsgálnánk. Szerencsés esetben nem kellene vizsgálni.

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Sziasztok.

Olvastam ezt a vitát és azt kell mondjam, hogy Zummikével értek egyet. Rossz az ellentétpár felállítása: levelező versus nappali tagozat. Ez egy hülyeség, mindenhol tanulnak szorgalmas, pályára való emberek, és mindenhol vannak olyanok, akik teljesen mást akarnak majd csinálni, de ilyen olyan oknál fogva jogra járnak (pl. mert a szülő azt mondta..).
Ha vki rendőrtisztin végzett és kell a jogi diploma is, az miért baj szerinted? Sokkal többet tudhat nálam egyszerű nappalisnál a büntetőjogi anyagi-eljárási jogról (nem beszélve ezek gyakorlati alkalmazásukról, amiről foglamam sincs III. évet befejezve), mint amit én tudni fogok róla mikor befejezem az egyetemet.
Ez csak egy példa volt.

Szerintem azonban a "lángossütő" is nyugodtan jelentkezhet a jogra, mert én nem vagyok annyira sznob, hogy megkérdőjelezzem más embernek a talpraesettségét és tehetségét csak azért mert más társadalmi közegből jött.
(Sőt! Ez talán egy másik fórumtéma is lehetne az elit újratermelődéséről és az alsó rétegek leszakadásáról, de ezzel azt hiszem egy szociológiai fórumon kellene kopogtatni :)

Mindenki tanuljon, ahol jónak látja!

A problémát én az egyetemi képzés színvonalának csökkenésében látom. Nem is elsősorban a tanárok tudásával van a baj, hanem szerintem sokan úgy gondolkodnak, hogy megtartom a kicsi előadásomat (80-90 e Ft/előadás), aztán ágyő. Nincs semmi felelősség a jövő jogászai iránt. Vulgárisan megfogalmazva: tesznek rá, hogy jó vagy rossz jogászok leszünk e, egyszerűen nem érdekli őket. A színvonal meg egyre esik, mert legutóbb már pontduplával is be lehetett kerülni hozzánk Győrbe..

Azt hiszem az nem ártana az egyetemeknél, ha kevesebb embert vennének fel, mert az emelhetné a színvonalat valamelyest. Talán a tanárok életkedve is visszatérne :)

a színvonalon sokat s4egítene az is, hogy az egyetemeken belül se mehetne a simlizés, ergo ismerős ismerőse lazábban átmehet vagy pénzért bármit megkaphatsz...

pl vagyok én. annyira nem vagyok buggyant, mégis kevés az esélyem, hogy mégis jogász legyek, pedig szeretnék, mert nem tudom a pénzbeli dolgokat megoldani. ugyanis a másoddipi pénzzel járna. ha lenne pénzem, tudnám gondtalanul fizetni a tandíjat 5 évig majd tovább a képzéseket és fizethetném lazán a bébicsőszt, aki a két kicsi gyerekemre felügyelne.

szóval a pénz is sokat számít. aki van, mehet. és a pénz nem mindig visz magával észt is.
tisztelet a kivételnek.

OFF
Ha gyes-en vagy, akkor nem az állam állja a tandíjat?

ON

A helyzet az, hogy a jogászi pályán most rendkívül erős a kontraszelekció.
Aki kihullik, az hajlamos minden másban keresni a hibát. A topicnál maradva: ne legyen levelező oktatás, és akkor kevés jogász lesz, és mennyivel zsírosabb megélhetést nyújt majd. Ezt persze nem lehet így kimondani, szóval kell valami mondvacsinált okot kreálni, hogy kizárjunk embereket az oktatásból.

Amúgy nekem nem fáj, ha valaki pénzért veszi a diplomáját. Sőt. Örülök neki, és remélem összefutunk még szakmailag.

Egyetértek Wasp kolléga korábbi hozzászólásával, szerintem is Law 1 kollégának folyamatos sérelmei vannak levelezőn végzett jogászokkal szemben. Nem az első topic ez, ahol tűzzel-vassal próbálja irtani őket. Én levelezőn végeztem, mégsem bántok senkit, se nappalist, se estist, építem a saját utamat, és nem fúrok másokat, mert azzal én nem leszek több.

Azt hiszem, elvben én vagyok az ideális jogász. Levelezőn végeztem (igaz, csak 6 év alatt sikerült:)) és az utolsó 3 évben folyamatosan, heti 5 nap (-vizsgaidőszakonként 1 hónap "fizetés nélküli" szabadság) dolgoztam egy ügyvédi irodában gyakornokként. Fizetést nem igen kaptam, pedig azért mentem levelezőre, hogy dolgozhassak (szüleimnek kevés a pénzük), úgyhogy mellette "seftelgettem", végeztem alkalmi munkákat is.:)

A három év gyakorlattal, a diploma után azonnal kaptam munkát, (ügyvédjelölti viszonylatban) kielégítő fizetéssel, jó fej főnökkel. (Nem ott, ahol gyakornok voltam..., ott nem volt szabad státusz) Most itt tanulok, és készülök az ügyvédi hivatásra szorgalmasan. Ha jól számolom, mire avatnak, benne lesz 10 évem a projektben, ebből 7 gyakorlati. És csak ekkor nyomogathatom a szárazpecsétemet :)

PERSZE, EGY DARABIG AZ ÁLLAM fizeti helyettem a tandíjat.
de Marci nnem marad örökké 22 hónapos... szerencsére :)
és a továbbképzést fizetni kell majd.

a levelező meg annak jó, akinek nem volt kapásból lehetősége vagy affinitása az egyetemhez.

amúgy meg a férgese talán a valós pályán tényleg kihullik.
na, ez az abszolút optimizmus...

a legvacakabb átlagú és képességű évfolyamtársaim mind tanítanak, én meg....?
(ez már az "öregek" realitása)

A jogászi hivatás lejáratását pont Law1 végzi azáltal, hogy ilyen ötleteket vet fel (hiszen aki értéktelenebbnek tartja a levelezőt, az minden levelezőn végzett kollégát kevesebbnek tart, ergo lejáratja a szakmát, mert azt sejteti, hogy sokan vannak, akik nem alkalmasak a pályára pusztán a képzés módja miatt)

A másik, hogy maga a levelező/nappali megkülönböztetésének a gondolata Law1-et járatja le, és ezálatl a szakmát, hiszen milyen jogász az, aki ilyen igazolhatatlan (sőt, könnyedén cáfolható) ötletekkel áll elő.

Egyébként meg mindenki tanuljon úgy, ahogy tud/szeretne. És igaz, hogy sokan vannak a pályán, de aki tényleg hivatásaként tekint a jogi pályára és jó is benne (nem csak a paragrafusok szavalásában, hanem a járulékos tudást is tekintve, tárgyalástechnika, stb...), az meg fogja találni a számításait és nem úgy fog felkelni reggelente, hogy mikor jön már a nyugdíj, mert utálja a munkáját. Jómagam levelezősként végeztem, mégsem éreztem ennek hátrányait, sőt, az egyetem mellett szerzett ügyvédi irodai, bírósági és ügyészségi gyakorlatnak csak az előnyét láttam. És élvezem a munkámat, amikor összeáll a jogi érvelés, mint egy mozaik; amikor hosszas csámcsogás után megtaláljuk a magyar jogban nem létező külföldi jogintézmény hazai megvalósításának a módját. És közben angolszász jogot tanulok, mert érdekel, pedig szinte biztos, hogy itthon max a nyelvi részét fogom tudni hasznosítani, de eleve nem úgy állok hozzá a joghoz, hogy ez a két mondat a könyvben mikor és mennyiben fog megtérülni.

Nekem az számít, hogy érdekes legyen a hivatásom, és nem az, hogy a Law1-félék miket kárognak össze-vissza. Sajnálom, hogy ilyenek is tarkítják a jogászi társadalom képét, de hát ez van.

Én nem értem, hogy miért kell példaként idekeverni az orvosi hivatást ; szerintem az teljesen más, sokkal több adottság kell hozzá pl hogy vki bírja-e a vér látványát, képes-e majd műteni stb

Ha már az átképzésnél tartunk: mit szóltok ahhoz, hogy egy orvos felhagy szakmájával és a médiában helyezkedik el, híradót vezet...különösen a mai világban, ahol egyre kevesebb a jó orvos, és mindeki inkább külföldre menne. Az illetőnek nem sok orvosi hivatástudata lehetett...
Számomra ez sokkal nagyobb negatívum, mintha pl egy fizikai munkás átképezné magát jogásszá...miért ne tehetné, ha van hozzá kedve és tehetsége is? (ami persze tanulás közben derül ki) Lehet, hogy egy sokkal emberségesebb, talpraesett jogász válik belőle. Sajnos egyre több remek, de ugyanakkor rendkívül pénzéhes ügyvéddel találkozok, legtöbbjük nappalin végzett, és szerintem ez a szakma igazi lejáratása...

Végezetül teljesen egyetértek Wasp és lovasi hozzászólásaival, így mást nem is szeretnék hozzátenni :)

jonie: én ismerek egy nagyon jó kező baleseti sebészt, akinek közel két évtizedes szakmai gyakorlata volt és erkölcsileg meg is becsülték a munkahelyén, de...

Az első házasságából két srác után fizette a tartásdíjat, a második párkapcsolatából is született egy kisgyerek, aztán valamiféle saját lakhatás is kellett nekik végre, így tényleg nagy sajnálattal de egy pályázat után orvoslátogató lett belőle majd' háromszoros pénzért mint amit előtte a kórházban kapott.

Ja, volt olyan balek, hogy SOHA senkitől a boritékot nem fogadta el (!), pedig nem egy embert "rakott" össze a súlyos balesete után.

Tehát ha senki másnak de nála az utólagos hálapénzt igazán jogosnak tartotta mindenki.
De mégse, és így emelt fővel távozhatott - közben meg üres volt a zsebe...

Ja, én is tudok olyan ügyvédről, aki semmi pillanat alatt el tudta tüntetni a zsebében a 7 számjegyű összeggel bélelt boritékot - és onnantól levegő az ügyfél a továbbaikban.

Vélem, szerencsére NEM ez a jellemző a jogászokra.

Szerintem semmit nem számít, hogy ki milyen tagozaton végez, persze a nappali relatíve előnyösebb. Viszont van egy különbség. Az ELTE-n az estire régebben ÁF v. Rtf. diplomával lehetett menni, ott volt egy erős, korábbi tanulmányokból eredő alap. A levelezőre mehetett az egyéb diplomájú kollega. (Most talán a politológusok, meg az iü. asszisztens és effélék előtt is megnyílt az esti, ha jól tudom)-valamennyire ezek is rokon szakmák. A gyakorlatit tudás is pótolhat sok mindent. Könyvet olvasni, jogszabályt böngészni mindenki tud, kérdés, hogy akar-e. A legfontosabb: az elhivatottság, amely ritka madárrá teszi a mai viszonyok között az e tulajdonsággal rendelkezőt. A nappalisok és a más tagozatosok között különbség általában az életkor. Oktatói tapasztalatból merem mondani, hogy a mostani 18 évesek sokkal szívesebben és tömegesebben csalnak (teszt, de akár szemináriumi kérdésfeltétel esetén jegyzetből történő válaszkiolvasás útján), mint pl. tíz évvel idősebb estis/levelzős társaik-legalábbis én ezt vettem észre. Mások a prioritások, de minden tagozaton minden típus előfordul.

Érdekes, amit Law1 írt és nem hiszem, hogy ezt most úgy kellene itt sokaknak megítélnie, hogy a levelezősöket anyázza.
Talán összefüggésében kellene elemezni azt amit írt és nem kiragadni egy-egy "elragadó" mondatát.

Sajnos a jogász képzésen rengeteget kellene változtatni, viszont az én véleményem szerint nem a levelező képzésen, hanem pont a nappalin. Az amerikai jogász képzés nem véletlenül nem enged be olyanokat, akiknek nincs valamilyen már megszerzett diplomájuk, azaz nem értenek semmihez sem. Véleményem szerint ennek kell bekövetkeznie a kontinentális jogrendszerek jogász képzésében is. Legalább valamilyen BA fokozattal rendelkezők előtt kellene megnyitni a jogi egyetemet és nem öt év, hanem 4 éves képzési idővel. (Tudom, hogy az amerikai 3 éves, de annyira azért ne szakadjunk el a magyar valóságtól) Így egy jogi diploma megszerzése minimum 7 év felsőoktatásban eltöltött időt venne igénybe. Most a szakvizsgához szükséges 3 évről nem beszélnék, mert az külön vita tárgya lehetne... Hozzátenném persze, hogy a képzési struktúrán is változtatni kellene, szemináriumi termek és nagyelőadók helyett
tárgyalótermeket kellene építeni és a gyakorlati tudásra kellene megtanítani a jurátusokat vagy arra is.

A jogszociológia foglalkozik ezzel a témával elég régóta. Egy nappalin frissen végzett jogász előtt ma valójában sokkal kisebbek a lehetőségek az elhelyezkedésre, mint a levelezőn második v harmadik diplomaként megszerzett jogász diploma tulajdonosa előtt. Az egész téma gyökere és a feszültség a nappali versus levelező ügyben valójában ebből táplálkozik. A probléma inkább az, hogy olyan mennyiségű jogászt képeznek, amit nem tudnak felszívni a klasszikus jogászi pályák. Ugyanakkor egy levelezős ha jó alapszakmája van, akkor rögtön több százezres fizetést kaphat szakmáján belül, de kacsintgathat a ügyvédjelölti, vagy más klasszikus pálya felé is, ha a megfelelő többlettényállás :-))) a rendelkezésére áll (protekció). Aki jogot végzett és vizsgázott együtt nappalisokkal vagy nappalisként levelezősökkel azt tudja, hogy aki nem tudott az bukott a vizsgán....mindegy, hogy milyen szinekben versenyzett.

Sajnos vagy nem sajnos ez a társadalom is amerikanizálódik és ma már csak az amerikai típusú CV-ket fogadják el a jobb munkahelyeken, melyben nem az iskolai képesítések, hanem a szakmai tapasztalatok állnak elöl. Egy nappalin végzett jogász vajon mit írhat ide? Motivációs leveleket körmöl, hátha az abban megírt furcsaságok felkeltik valakinek az érdeklődését. Ugyan, ki írigyeli a 60-80 ezres ügyvédjelölti fizetéseket a nappalisoktól? Ök inkább a kereskedelmi és HR managerek 500 ezres bérét....

Aki lakberendezőként kezd neki
és bírja, az előbb-utóbb elvégzi és legrosszabb esetben főlakberendező lesz.
Nem az dönt, hiszen mindneki tudja, hogy szinte bárki nekikezdhet a jogi egyetemnek, de bárki nem tudja elvégezni. Ja sajna jurátus nemzet vagyunk, leszünk és hiába a sok szivatás, tortúra az egyetemen a professzorok minden próbálkozása ellnére, aki kitart elvégzi.... Én inkább azokat szidom, akik marhajó bizniszt csináltak maguknak a jogi képzésből, ami a legolcsóbb képzés a világon (1 előadó, 1 tábla és 1 terem kell hozzá más nemigen). Aztán a második félévre a 680 felvett emberből 85 fő marad, akik le tudtak vizsgázni mind a 4!!! tárgyból
(PTE ÁJK 2000/2001 tanév I.-II. félév levelező jogász szak) Aztán végeznek 40-en.
Ez a 40 levelezőn végzett ember csinálna feszültséget a jogászi szakmában? Nem hiszem....

Nem hiszem, hogy az elfogatható meghatározás, hogy a jogász képzés és a jogász szakma le lett járatva. Ha valaki az ELTÉ-n, um. kapcsolati tőke nélkül (én spec. nem találkoztam itt ilyennel), a saját erejéből, szorgalmából summa cum bir végezni az tisztába van a követelményekkel.
Aki ismeri a tanári kart és volt szerencséje előttük bizonyitani a felkészültségét az tisztába van vele, milyen őrült magas az elvárás. Jó, tudom, hogy ez csupán elmélet, de elmélet nélkül mihez kezdesz. Ma, ki sem lehet lépni szinte az utcára, ha valaki nincs tisztába a törvényekkel, rendeletekkel! Bízom benne, hogy szükség van és lesz jóképességű, magas elméleti tudással rendelkező jogászokra, ügyvédekre!
Most talán, ahogy olvasgatom, kissé nehézkesen mennek a dolgok, de fog ez változni!