Babonák és balgaságok, ugyancsak egy mosolyért! :)

"...és iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én..." - Radnóti M -

Sziasztok!

Hogy tovább fokozzam az emlékezést, ezt a topicot meg azért nyitottam, mert ugyancsak "sokszáz" éves joghallgatói pályafutásom alatt, volt szerencsém megtapasztalni azt, hogy a számonkérés "öröme" a legateistább embert is néhány pillanat erejéig fohászkodóvá teszi. Rá kellett jönnöm arra, hogy fortuna kisasszony kegyeiért esedezve a legsziklaszilárdabb fickók füzetében is lapult egy beragasztott négylevelű lóhere, vagy szorongattak a zsebük mélyén egy parányi zseblámpát. Sokat tapasztalt édesanyák kezében izzadtra nedvesedett gyerekzokni lapult a vizsga alatt, kövek koccantak női táskák mélyén, budhák lapultak zsebmélyén, és egészen különleges megnyilvánulásként volt olyan sorstárs, aki felülvén az IC-re vizsga előtt előkapott egy buborékfújót és a szerencsének áldozva útjára bocsátott belőle 3 db színpompás bubit! Jó magam egy halcsontból készült szkarabeusz bogárral keltem útra a vizsgákra, de volt alkalom, hogy elcipeltem magammal fél kilónyi különleges kőrakást, hegyikristály, rózsakvarc és más ékességek segítő erejében bízva, melyre az egyik sorstárs meg is jegyezte, hogy már csak azért is könyörülhetnének rajtad az Istenek, hogy ezt idáig cipelted. Megbuktam! :(

Szóval várom azokat a hozzászólásokat, amelyek a hatékony tanulást elősegítvén, vagy helyettesítvén a szellemvilág erejében bízva beszámolnak különböző szerencsecsalogató eszközök és tevékeynségek bevetéséről! :)))))))

Hali!

Részemről egy 1971-ben gyártott Dodge Challenger matchboxot cipeltem a zakóm felső zsebében vizsgázni váltakozó sikerrel ( az egyetemet azóta elvégeztem és egy 1200 darabos matchboxgyűjtemény boldog tulajdonosa vagyok melynek ez volt az első darabja,).

Gergely77: a különleges gyűjteményed végett fel kellene venni a kapcsolatot az RTL plusz tv Fókusz műsorával., vélelmezem szívesen bemutatnák a nem mindennapi miniautó kollekcióról a nagyközönségnek.

Helló!

Megboldogult kollégista koromban, ha a szobatársammal egyszerre vizsgáztunk egy tárgyból, előző este a tanszék összes oktatója egészségére ittunk egy felest:) változó eredménnyel, de többnyire sikerrel:)

ja és ő rendszeresen az én nyakkendőmet kunyerálta el szerencse alapon.....

én meg minden vizsga előtt ugyanabban a büfében ittam egy rostos gyümölcslevet...
hiába, nagy az Isten állatkertje...:)

Szia Monalisa1 !

Az én gyűjteményem kismiska egy-két gyűjtés közben megismert emberkééhez képest, de tervezem hogy kiállítom valahol egyszer majd.......

Sziasztok!

Most, hogy olvaslak benneteket, jutott eszembe, hogy csak a jogászkodós vizsgáimra vittem a szkarabeusz bogarat. Mikor az első diplomám szereztem, ott az volt a mániám, hogy minden vizsgára új bugyit vettem fel. De ezen a nyűves jogon annyiszor visszatapsoltak, hogy nincs a világon annyi bugyi. Muszáj voltam a ganajtúró bogárhoz folyamodni.

Izgalmasabb lett volna bugyi nélkül...

Tényleg! :) Lehet, hogy vissza kellene térni a régi mániámhoz, persze egy kis módosítással... :)
Amilyen pocsékul állok az államvizsgákkal, lehet, hogy pénteken be kellene vetni eme fortuna csalogatót.

Sziasztok!

Nincs babonásabb "állatfaj" a vizsgázónál.

Részemről igyekeztem mindíg ugyanazt csinálni, ugyanazt a ruhát felvenni, ua kaját enni, mint ami valamely sikeres vizsgámhoz kötődött. Külön jó omen-nek éreztem, ha ugyanabba a szobába kerültem a koleszban.
Még a vasútállomáson is ügyeltem arra, hogy ugyanott várakozzak.
Volt egy szerencse medálom! Komoly mondom, ha az nem volt velem, mindíg kivágtak. Már az is megnyugtatott, ha a táskámban volt.

Ha bukta volt, (ami azért igencsak előfordult velem) a következő vizsgára sosem mentem uabban a cuccban.

Sok sikert kívánok a vizsgákhoz, azoknak, akik még hadban állnak. Egyetek sok fííínom csokit, néha kényeztessétek magatok a kínzatás ideje alatt, mert nem éri meg belegolyózni. A túlélőknek pedig gratula.

Sziasztok!

Hát, függetlenül attól, hogy nem vagyok egy nagy vallásos lélek, - mármint ami egy bizonyos vallást illet - az esetek többségében én is a szellemvilághoz fohászkodom. Meg van otthon a kis szentélyünk, és viszga előtt ott szoktuk jóltartani az Isteneket. Egy kis kockacukrot kap Toth, a tudományok istene, egy kis rizst Maat, az igazság istene és Iziszt az anyaság istenét sem szoktam kihagyni. A párom Anubiszt kényezteti.
Háát. Nem túl sűrűn állnak mellénk, helyesebben mellém. A páromnak nincs oka panaszra. De biztos azért van, mert gyarló lélekként soha nem köszönöm meg a segítségüket. Néha azért lángra lobbantok nekik egy gyertyát, vagy alájuk gyújtok vizsga után egy füstölővel, de mindez más unszolására történik. Úgyhogy nem is igazán érdemlem meg őket! :)

Szia Mentus!

Nagyon ráálltatok az egyiptomi vallásra. Honnan az indíttatás?

Ezzel az erővel manicheista is lehet az ember. Máni mánia!:)))

Sziasztok!
Nem vagyok vallásos, szinte semmit nem tudok ezekről a szerencsétlen Istenekről. Csak szeretem őket, mániából, és hogy mojac neked is válaszoljak, az indittatás, ami megszeretette őket, az Mika Waltari Szinuhe című műve után alakult ki. Ez egy egyiptomi orvosról szól, akiről kiderül, hogy a fáraó fattya, valami isteni a nyelvezete, százszor is tudnám újra olvasni. És az egész könyv fantasztikus szerintem. Na, azóta elolvasok minden sajnos csak ponyvát, aminek egyiptomi íze van. Valamire való regényre ugyanis nincs se idő, se hangulat ilyen 900 oldalas kecskék után.
Egyébként ez a sokistenhit azért tetszik, mert alapjáratban nem hiszem, hogy "odafenn" is beválik az egyeduralom. Szimpatikusabbak, ha ők is demokráciában leledzenek! :)