Gürizés minimálbérért

(van összehasonlítási alapom)
A jogot elvégezni sokszorosan nehezebb, mint műszaki-programozói szakokat. (több "vegyes végzettségű" kolléga egyetértett ezzel) Egyszerűen nincs olyan vizsga, amit tanulás nélkül le lehetne nyomni.

A közepes (vagy annál picit könnyebb) vizsgák felelnek meg műszaki vonalon a legnehezebb szigorlatoknak.

Világos, hogy aki egyujjas télikesztyűben nem tud tízig elszámolni az ne menjen reál szakra, akit meg fáraszt az olvasás, nem tudja magát kifejezni szóban-írásban, az ne menjen jogásznak.

Hunfrakk,

Azért maga a pedagógia szak nem egy játék és mese (igaz, soha nem jártam oda, de bölcsészszakra "beszagoltam" vendéghallgatóként, az ismerős bölcsészek azért többnyire mind féltek a csak csupán tanári szakból eredő pedagógiai tárgyú vizsgáiktól). Vagy mit szólnál egy elméleti nyelvészet szakhoz:-)?

Tudod, mi a baj a pedagógiai tárgyakkal? Ugyanaz, mint a jogbölcselettel...

Szerény véleményem szerint tömegeknek egyszakos pedagógia szakra járni a XXI. században,
napjaink munkaerő-piacát ismerve öngyilkosság
(akkor is, ha nem egyszakos az illető jelölt).

Egy-két tehetséges diák persze feljuthat a csúcsra e szakon belül: van pedagógia PhD képzés stb.
(de ez valamennyi szakról elmondható).

Amúgy nekem nagyon is tetszenek a pedagógiai tárgykörben íródott munkák (neveléstan, lélektan, gyermekpszichológia), de feleslegesnek tartom azt, hogy vki éveken keresztül CSAK ezt tanulja.

(megoldást úgysem kap a 3/5 év alatt a hallgató arra, hogyan is kell rendet tartani egy tanítási órán, vagy mit kell csinálni tanárverő, rendetlen "magyar állampolgárokkal", akikre rossz szót hivatalosan mondani nem szabad)

De minek is ezekre megtanítani a pedagógia szakos hallgatót, hiszen adott esetben ő egyszakos fiatalként milyen tárgyat is fog tanítani az iskolában? Semmilyet...

Manapság muszáj haszonelvűeknek lennünk, passzióból, szimpla érdeklődésből ne válasszon magának senki szakot 18 évesen.
(ha vki 35 évesen teszi ezt, az támogatandó)

Van kb. 10 olyan leányismerősöm, akik kommunikáció szakra járnak - nagyon büszkék arra, hogy főiskolás hallgatók, szépen fizetik a 150 ezer Ft/féléves költségtérítést, és boldogok (még): mert a médiában fognak dolgozni, vagy elmennek firkásznak a Cosmopolitanhoz (szép, dicső terv).

(egy gyakornok nevezett újságnál 500 Ft-ot kap cikkenként - az iromány a netes lapnál jelenik meg egy hétre)

Kedves Hunfrakk,

Lehet, hogy el vagyok tájolva, de valaki max. akkor lehet egyszakos bölcsész, ha már van egy diplomája a felvételi eljárás idején. Szóval ők alaphangon kétszakosok (rosszmájúak szerint az egyik a büfé, a másik a ruhatár lol). Szerintem minden a pedagógus jellemén múlik. Volt egy orosztanárnőm, kétszer jött be hozzánk, de halkszavúan is olyan fegyelmet tudott tartani 11 éves gyermekek között, hogy ejha. Nem emelte fel a hangját. Olyan komoly jelenség volt. Anyám azt mondta róla (1988-ban járunk!), hogy a Makarenko-módszer híve. A férje híres pedagógiaelméleti kutató (ma is). A kommunikáció szaktól nem tudom, miért vannak ma sokan elájulva. Az egész nem érhet annyit, mint egy Pp., vagy Be. szigorlat, az az én halavány gyanúm.

Kedves Sándor,

A jogbölcselettel nekem inkább csak az volt a bajom, amit nem tanítottak meg, semmint az, amit igen:-). Vagy túl elméletinek érezted a pedagógiát? Én a Didaktika c. könyvet olvasgattam ("ex cathedra" -létem idején), és hasznosnak tűnt.

Legislator, szerintem el vagy tájolva. Egy barátnőm is egyetlen bölcsész szakon végzett az egyik tudományegyetemen, és nem volt a felvételi idején diplomája.
Szóval sztem amiről Te írsz, az a tanárképző főiskola, ahol elképzelhető, hogy valóban csak szakpárra lehet jelentkezni.

Leg,

azt azért ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy "bezzeg a mi időnkben" azért volt gyerekszobánk, na... jó, akkor is voltak kezelhetetlen hülyegyerekek (oppárdon), akik csak nőttek, mint a dudva, nulla neveléssel, de azért csak volt fegyelmezési eszközük a tanároknak. Most semmilyen fegyelmezési eszköz nincs a tanárok kezében (félreértés ne essék, nem a vonalzózós-körmös fegyelmezésre gondolok).

Szerintem sokszor a pedagógus jelleme nem elég, méghozzá azért, mert ma már "más világ" van. Azt meg én személy szerint felháborítónak tartom, hogy a "jajj-vigyázzunk-a-gyerek-lelkére" felkiálltással jóhogynem elnézést kell kérni a pedagógusnak a gyerektől, ha fegyelmezni akarja.

OFF
„Én a Didaktika c. könyvet olvasgattam („ex cathedra“ -létem idején), és hasznosnak tűnt.”

Belenyúltál. Az az egyetlen. :)
A többivel sem az a bajom, hogy "túl elméleti" lenne. A filozófia is az, a matematikánál absztraktabb dolog meg talán nincs is - és fel sem ötlik bennem a gondolat, hogy ne lenne értelmük. A pedagógiai tárgyakról meg végig ez volt az érzésem. Ad notam Che Guevera: "a forradalom elmélete az, hogy a forradalom nem elmélet, hanem gyakorlat." Ha érted, mire gondolok.
ON

Csipke,

nem úgy kell írni, hogy "higyje el!", hanem úgy, hogy "higgye el!" (példa a fontos különbségre: "hagyj békén!", "higgy nekem!")

Nyilván véletlenül írtad el, de én mániákusan javítom a hibákat. Engem is javítottak, most már nem tudok nem javítani.

Egyébként vizsgáról - azon az egyetemen, ahol végeztél - nem azért rúgnak ki, hogy megnézzék, visszamászol-e az ablakon, hanem azért rúgtak ki, mert nem voltál felkészült, és nem tudtál annyit, amennyivel át lehet menni a vizsgán. Ilyen egyszerű a képlet, nem kell ezt túldimenzionálni. A "pofára osztályoznak", "milyen igazságtalanok" stb.-ket terjesztők elbeszéléseiből semmi sem igaz; a szubjektív sérelmeik miatt nem tudnak objektíven ítélni. Engem is buktattak sokszor, és mondhatom, hogy soha sem voltak igazságtalanok, sőt, sokszor érdemeltem volna rosszabb jegyet, mégis jobbat kaptam. Egyetlen egyszer történt olyan, hogy rosszabbat kaptam, mint amire számítottam, de ez csak annak a jele, hogy ők szigorúbb mércével mértek engem, mint én önmagamat. Olyan sohasem történt, hogy "mindent tudtam", mégis elégtelen. Ilyen nem létezik, pláne nem tömegével. Ezek mendemondák, rémhírterjesztések. :)

kbs,

a jogelméletben szerintem azt érdemes látni, ahogyan gondolkodni tanít, más emberek (jogfilozófusok) elméleti küszködéseinek bemutatásán keresztül. Én úgy gondolom, hogy a jogásznak árnyalt gondolkodásra van szüksége, tapintatosságra, a problémákhoz való finom hozzáállásra, kiterejdt körültekintésre. Ezeket a készségeket csiszolja azoknak a szövegeknek az olvasgatása, amikkel a jogelmélet tanulása során találkozhatunk.

igen

Hogyne. Különösen a Pokol Béla szövegei. S írja ezt valaki, aki szerint a büntetőjog nem tudomány.

kbs,

Hát mondjuk egy Kelsen mellett nem tudom, mennyire nagy szám Pokol Béla, ez már ízlés dolga. :D De nemis erről van szó. Nem konkrét szövegekről beszéltem vagy konkrét személyekről, hanem magáról a jogelméletről (ami nem egyenlő Pokol Bélával). :D

Attól függ, mi a tudomány, hogy mit nevezünk annak. Ha a tudomány egy tárgyra vonatkozó ismeretek rendszerbe foglalt összessége, akkor a büntetőjog tudomány, szerintem viszont a tudomány fogalma ennél többet jelent, jelent például kellő komolyságot, a büntetőjog viszont nevetséges, ezért szerintem nem tudomány. Már leírtam korábban is, hogy teljesen mindegy, minek nevezzük, a lényeg, hogy hülyeségnek tartom.

Egyébként nemcsak az számít, ki mondja, hanem az is, hogy mit mond. Mellesleg attól még, hogy szerintem a büntetőjog hülyeség, mondhatok a jogelméletről találó dolgokat.

Impossible,

Köszönöm a javítást, valóban rosszul írtam.

Ellent kell mondjak neked, mivel a saját bőrömön tapasztaltam. Szerintem nem írtam sehol, hogy kizárólag ezért rúgnak ki vizsgáról, hogy teszteljenek, hanem azt írtam, hogy teszteli a delikvenseket az egyetem. De előfordulhat, hogy csak nekem jutott ez a figyelem az egyetem részéről.
Hogy honnan vagyok ilyen biztos benne? Minekutána személyesen tapasztaltam, ahol a prof. maga mondta nekem címezve.
Azzal is vitatkoznék, hogy - bár mint fent írtam nekem személyes élményem volt ezzel kapcsolatban - hogy nem tesztel az egyetem. De igenis tesztel. Szép is lenne, ha gyalog-galopp lenne a jogi egyetem, és nem tanítana meg arra, hogy igenis kitartónak (és elhivatottnak) kell lenni.
Azzal egyetértek, hogy sokan inkább "rinyálnak" a népek, ha megbuknak (kevesen vállalják fel, ha tényleg hiányos a tudásuk), de én nem gondolom, hogy a vizsgáztatók mindig, minden körülmények között objektívek, és mindig, minden körülmények között a diákok a hülyék (oppárdon). Nem mindig objektívek, de ezért nem is kell rájuk haragudni, hiszen ők is emberek. Ennyi.
De örülök, hogy neked jó élményeid vannak.

Üdvözlettel,

Engem nyugodtan kövezzetek meg, de én semmi élvezetet, tanulnivalót és hasonlókat nem fedeztem fel a jogelméleti könyvek olvasgatásában.
Nyilván mások vagyunk, valakit lekötnek az elméleti fejtegetések, engem konkrétan untatnak.
Én személy szerint jobban örültem volna, ha az egytemen legalább választhattam volna, hogy jogelméletet/jogbölcseletet hallgatok vagy esetleg valami gyakorlatorientált tárgyat (vagy bármit, ami gyakorlathoz kötődik) veszek fel.

igen

kedves Mohos doktor, huncut legyek ha tudom, hogy kiknek és milyen eldöntendő kérdésekre válaszolt ilyen frappáns-tömör módon.
Pedig igazán figyeltem istókuccse.

Nem merem lassan itthagyni a fórumot, mert elvesztem a fonalat.... :)

Kedves Csipke,

semmi sem áll közelebb hozzám, mint a gyakorlatorientált oktatás reklámozása,
DE
Pokol Béla agymenése engem szórakoztatott!:)))

Hát ha a gondolkodás (merthogy a jogelmélet IS erre IS tanít) nem gyakorlatorientált, akkor baj van. :D Az "elmélet" és "gyakorlat" mániákus szembeállítása jó nagy baromság. :D

Impi!

Őszintén, hány jogelmélettel kapcsolatos könyvet olvastál el?

Vagy inkább: hányat élveztél, hányat tartottál hasznosnak, szórakoztatónak, tanulságosnak?
Tervezed-e közeljövőben, hogy ilyen jellegű műveket fogsz lapozgatni?

Feltételezem, hogy Varga Csaba: A jogi gondolkodás paradigmái című mesterműt hosszadalmasan tanulmányoztad annak idején (az eredetit, nem kidolgozottat ugyebár),

akárcsak Frivaldszky János Természetjoggal foglalkozó remekeit (igazi bestseller, az eladási listák csúcsán).

Jelenlévők azt hiszik, hogy Te ezeket szívesen olvasgattad, tanultad - és könnyedén megértetted.

Add meg a kegyelemdöfést, hiszen a jog úgy van, hogy legyen!

Impossible,

te már csak tudod. :D Ha az alapján fogsz egyszer a gyakorlatban ténykedni (hacsak nem elméleti jogász leszel), hogy milyen jogelméleti műveket olvastál, no, akkor bizony éhen fogsz halni... :)

Kacsa,

:)

Hunfrakk,

ott a pont. :)

„hiszen a jog úgy van, hogy legyen!”
:)

"Pokol Béla agymenése engem szórakoztatott!:)))"

Jegyzeteltél (ill. próbáltál jegyzetelni) előadásán (ez még gyorsírást ismerő kolléganőnknek sem ment), ill. vizsgáztál nála??

Ezek kevésbé szórakoztatóak:)

Kedves Egyjogász,

előadásokra sose jártam be...nemcsak az övére, másokéra sem...
szóval nem jegyzeteltem:)

de vizsgáztam nála. tréfás volt.:)))

Nálunk mindíg volt egy felelős, aki jegyzetelte (vagy néha eléggé el nem ítélhető módon felvette) előadásokat.

Egyszer egy cca. fél napos P.B. előadás jegyzete a következőképpen nézett ki (amikor olvastam, humoros volt, vizsga előtt kevésbé, plána, hogy szóltak, inkább az előadást kérdezi):

Fél oldal szöveg után "Gyerekek, itt beszélt vagy 3/4 órát, de nem tudtam leírni belőle semmit, olyan gyorsan mondta", újabb fél oldal szöveg, majd "Ezt a részt háromszor visszahallgattam, de nem értem, inkább nem írok semmit", majd három sor után, "Kollégák, másfél óra után a magnó feladta, én is, tanuljatok könyvből!" :))