Gürizés minimálbérért

Az ELTE ÁJK-n oktatnak etikát. Én nem tudom, hogy hol milyen a PhD. képzés színvonala (mindenki azt mond, amit akar), ugyan ismerek közgáz PhD.-ra járót is (nem szakad le a polc a publikációitól), viszont egy biztos, nagyon kevesen szereznek jogi PhD.-t, nem is kell azt boldog-boldogtalannak osztogatni. Az, hogy a követelmény nem a legnagyobb indulásból, annak az az oka, hogy olyanokat vesznek fel nem keveset, akik nem is tudom, hogy miért jelentkeznek oda, mert alkalmatlanok a PhD.-értekezés megírására. Aki nem tud egy könyvrevaló novumot írni, az úgysem kapja meg a fokozatot. Ha esetleg olvastál már sikeresen megvédett PhD.-értekezést, akkor azt gyanítom, semmiféle tudomány mellett nem kell szégyenkeznünk. Nálunk nem tizen írnak egy négy oldalas publikációt (orvosok), vagy épp' százan (fizikusok).

Ehhez a masszív tapasztalathoz annyit, hogy én nagy tapasztalatú kollegák szerint 25 évesen nagyon jól megálltam tanársegédként a helyemet (már publikációkkal érkeztem), nem értem, kinek mi baja ezzel. Attól, hogy valaki ül egy ügyvédi irodában 20 évet, attól nem garantált, hogy akár csak egy angol monográfiáról tud egy öt oldalas recenziót írni, és ez még csak a legegyszerűbb feladat volt.

Azért sok esetben a jogtudósok is túlzásba esnek. Én Szegeden végeztem, ott a Pokol Béla vezette jogbölcselet-tanszék akkora ámokfutást végez, hogy ihaj. Pedig Balogh Elemér Professzor Úr szerint ő valójában egy normális ember, csak ha leül könyvet írni, elborul az agya:)))) emellett sorozatosan találják ki a feleslegesebbnél feleslegesebb tárgyakat, csak hogy több órát tudjanak tartani, és több tanárt eltartani. Egyébként csak szemezgetnék pár órát, ami tanultam az öt év alatt és semmi értelmét nem láttam:

• statisztika-demográfia (ezekből szakdolgozni is lehet kéremszépen:),
• jogi informatika (hmmmm...),
• non-profit szervezetek joga (nem haszontalan, de minek ennek külön kurzus?),
• jogalkotástan (állítólag most valami rendelet tette kötelezővé, lelke rajta),
• szövetkezeti jog (mi a tököm értelme van, ha tanulunk agrárjogot meg társasági jogot is, és gyakorlatilag az egyikbe bele lehetne illeszteni),
• a jogszociológia és a jogbölcselet gyakorlatilag ugyanaz, kábé a tételek 30 %-a tér el, ismét kis órahalmozás.

Emellett a környezetvédelmi jognak sem látom sok értelmét (nagyrészben nemzetközi jog és eu-jog), csakúgy mint a családi jog külön kurzusként való szerepeltetését. Ezek most csak azok, amik eszembe jutnak.

Amúgy a jogtudományra is igaz a trend: manapság az interdiszciplináris tudományágak élik virágkorukat. A jognál ez úgy néz ki, hogy egy-egy terület már nem kizárólag polgári jogi, hanem jóval kiterjedtebb, de ugyanígy kifejezetten pénzügyi, vagy gazdasági eleme is lehet.

abba meg bele se kezdjünk, hogy a jogi PhD képzés milyen szinvonalú...:)))
pl. összehasonlítva a közgàz Phd-val (csak hogy ne mindig külföldi példàkat emlitsek)

a 20 évet csak úgy hasra ütésre mondtam.
a lényeg, hogy massziv tapasztalat àlljon a hàta mögött...
röhögnöm kell a padból frissen kikerült oktatók làttàn...(magam is ilyen voltam anno)

de ettöl még lehet fokozatokat szerezni...csak nem fog habilitàlni senki 30-35 évesen, mint ahogy ez jelenleg megy.

az építészettörténet kicsit màs...:)
az etika nekünk is jöhetne:)))

Éptörit tanulnak az építészek, meg mérnöki etikát. Persze, nem minden tudomány lehet olyan fejlett, mint a jogtudomány:-DDD.

Jogtörténet mint bölcsész szakterület: aki csak történelem szakos diplomával kívánná művelni ezt a területet, nem biztos, hogy mindent tökéletesen értene. Ennél már csak az a rosszabb, ha valaki ugyan jogi diplomával, de töri szak nélkül próbálkozik. Hadd ne mondjam, hogy egy néhai történész-akadémikus mit mondott a mai jogtörténészekről. Ugyanis a jogtörténet műveléséhez mindkét diploma megszerzése ideális, a siker azonban ekkor sem garantált.

Ha pedig a katedráig 20 év gyakorlaton keresztül vezetne az út, akkor soha nem lenne egy DSc. sem a jogászok között, PhD. is csak egy-kettő.

Kedves bandeeraz,

elnézést, nem volt egyértelmü. a villanyszerelést idéztem.:)

de azt megnézném, ahogy a mérnökök, a mérnökség történetét vagy elméletét tanuljàk...:)))

Kedves bandeeraz,

egy open book exam is hasonló témàjú. az màr technikai kérdés, hogy fejböl kell irni, vagy hasznàlhatsz segédeszközöket...
szerintem akkor is durva lenne a bukàsi aràny, ha hasznàlhatnàk:)

nem akarnàm az egyetemi jogàszsàgot elszigetelni a gyakorlati szakemberektöl.
a magànjog, büntetöjog, közjog dogmatikàjàt, és konkurràló elméleteit, megfelelö súllyal, oktatni kell...ezen tàrgyak keretein belül!
a jogtörténet szerintem egyértelmüen bölcsész szakterület.
a külön jogelméleti tàrgyak, inkàbb filozófia, szociológia.
amennyi elméletre szükség van, azt meg lehet oldani az adott tantàrgy keretein belül.

a gyakorlati és elméleti jogàszokat màr csak azért sem vàlasztanàm szét, mert nàlam 20 év gyakorlat alatt senki nem tehetné a làbàt katedra közelébe...

Én itt csak arra a (butácska) mondásra utaltam, mely szerint: "Minden tudomány annyira tudomány, mint amennyi matematika van benne."

Végül is a jogtudományban is problémamegoldás folyik (bár a közigazgatás-tudományban vagyok jobban otthon, de ez itt most mindegy). Azonban általában nem az egyes kazuisztikus esetekre koncentrálnak (bár ilyen is akad), hanem a külföldi, hazai, régebb és újabb szakirodalom, joggyakorlat, döntvényjog segítségével, és jó esetben a saját egyéni ötletekkel a felmerülő problémákat megoldani, jogszabálytervezetek véleményezésével, vagy ezek megalkotásában történő részvétellel a jogalkotást előrevinni. Esetleg akik erre alkalmasak, fordíthatnak idegennyelvű szakkönyveket magyarra.

Persze, akit csak a gyakorlat érdekel, annak felesleges az ilyesmikkel fárasztania magát.

Kacsa: a hozzáállásod kábé olyan, hogy elég villanyszerelőnek lenni, nem kellenek a mérnökök:)))

és nem a matematikàtól tartotta (illetve màsokat nem tartott) tudomànynak, hanem attól, hogy egy kérdésre egyféle vàlasz lehetséges.

de ebbe most ne menjünk bele, mert ez màr nagyon OFF.:)

legyen tudomàny a jogtudomàny...
még ha az is, az én àltalam felvàzolt szisztéma mennyiben kàrosítja ezt?
A jogtörténet és a jogbölcselet emeli a jogot, jogtudomànnyà?
ha igen, akkor én nem akarok feltétlenül 'tudós' lenni, szivesen megmaradok szakembernek...:)

A jog is éppen annyira tudomány, mint a kémia vagy a fizika. Láttam már sok kémiai, fizikai vagy éppen biológiai tételt megdőlni eleget. Amúgy meg nem tartom ésszerűnek, hogy a jogtudósokat ki akarod zárni az oktatásból, vagy esetleg elszigetelni a gyakorlati szakemberektől. A kettő nem létezhet egymás nélkül, az elméletet folyamatosan fejleszteni kell és a gyakorlatban alkalmazni, majd eredményeket elemezni, és levonni a következtetéseket, amely szintén az elmélet feladata. Amúgy csak egy példa erre: volt szerencsém francia professzoroknál vizsgázni, ott nincs open-book marhaság. A vizsga abból áll, hogy kell írni 3-4 oldalas disszertációt (azaz esszét) egy kérdésről, benne vegyítve az elméletet, a normaszöveget és a jogeseteket. Egyiket a másikkal alátámasztva, vagy éppen megcáfolva, és így kell egy kérdést alaposan körüljárni. Hát, próbaként lehetne pár ilyen vizsgát tartani Mo-n, elég durva bukási arány lenne:)))

az én esetemben egy orvos terjesztette...:)

Ez környezetpolitika (vagy valami hasonló)volt, ott azért kevésbé vannak jogesetek, valljuk meg. Egyébként a jogtudomány tudomány (lásd a hosszas vitához a tudomány-e a jogtudomány c. topikot az Indexen), ezt még Sajó András is kénytelen volt belátni a könyvében (Kritikai értekezés a jogtudományról. Bp., 1983. Akadémiai). Nemcsak az a tudomány, amiben matematika van, ezt csak a matematikusok terjesztik.

Kedves Legislator,

nem tudom, hogy az àllig-en hogy ment az open-book exam...
a normàlis menete az, hogy kapsz egy vagy több eset leíràsàt, és kapsz hozzà kérdésenként fél-egy óràt, hogy megírd az eset àltalad helyesnek ítélt, indokolt megoldàsàt...
akàr mint ügyfélnek írt levél
akàr mint ítélet.

amig nem talàlkoztam az ellenkezöjével, addig én is úgy gondoltam, hogy jogi karon csak a szóbeli vizsgànak van létjogosultsàga...
de aztàn làttam a màsik megoldàst és felülvizsgàltam àllàspontomat.

ràadàsul, ha jobban meggondolod, a praxisban többet irsz, mint beszélsz...nem baj, ha tudod, hogyan kell meggyözöen fogalmazni iràsban...

Kedves banderaaz,

teljesen egyetértek veled, hogy baromi nehéz lenne bàrmilyen vàltozàst àtverni a begyöpösödött egyetemi jogàszsàgon. élöben làttam, hogyan kinlódtak, mig kitalàltàk, miként lehetne kikerülni bolognàt...
nyilvàn nem 2 perc
nyilvàn nekünk màr mindegy is...

de kitöl lehetne vàrni, ha nem tölünk?

màsfelöl ellent kell neked mondanom két szempontból is:

1. nem làtom be, hogy az àltalam felvàzolt rendszer mennyiben zàrnà ki hozzàértö ügyészek, biràk vagy közig szakemberek képzését...

nyilvàn jogtörténészekét, és jogbölcsészekét kizàrnà (a jogi kar keretei között)...de ez akkora baj?

2. régebben részt vettem egy érdekes kis vitafórumon, ahol sok szakma képviselöje volt jelen. a fórum vezetöje egy orvos (pont az juttatta eszembe ezt a kis anekdótàt, hogy az orvoslàst emlegetted) volt, és azzal inditotta a vitàt, hogy szerinte az orvostudomàny, nem is tudomàny...aztàn persze belekezdett ennek indokolàsàba is.

és meggyözött.
sem a jogtudomàny, sem az orvostudomàny nem tudomàny...szakmàk. jönnek emberek a problémàikkal és meg kell oldani. mint a vizvezetékszerelésnél.
matematika, fizika, kémia az tudomàny! (mondta ö)
"mert ott 2*2 mindig 4"

én csak önàltatàsnak tartom, hogy tudomànynak nevezzük a szakmànkat...lehet, hogy többnek làtszunk töle...vagy valamit a dr. mögé érzünk...de igazàból nem tudom miért.

Jogon csak a (hosszasabb) szóbeli vizsgáztatásnak van értelme. Az, hogy egy szóbelin nincs felkészülés, és azonnal mondani kell a tételt, az tisztességtelen.

Már elnézést, de azt, hogy lediktálunk egy kérdést, és egy percet adunk a válaszra, majd diktáljuk a következőt, ezt úgy mondjuk, hogy oktatói inkompetencia.

Kacsa: a gond az, hogy te a jogi oktatást kizárólag ügyvédképzésre szűkítenéd. Ez olyan, mintha az orvosin csak sebészeket akarnál képezni. Azért is leszel doktor, mert nem szakmát tanulsz (ahogy te szeretnéd, meg sokan szeretnék), hanem egy tudománynak a beavatott ismerője leszel. Nincs azzal gond, amit mondasz, csak alapjaiban, a-z-ig kéne átírni az egészet. Kinek van mersze erre a nagy jogász-maffia ellenében? Főleg, hogy akik ismerik a bukkanókat (mink), azoknak már sok érdekük nem fűződik ehhez, mert átmentek rajta, max. panaszkodnak idióta internetes fórumokon. :)))

Kedves Legislator,

az idö helyes beosztàsa valóban az egyik kulcsa az open-book examnek.
az nem megy, hogy nulla tudàssal ülsz be, és ott nyitod ki elöször a törvényt vagy a jegyzetet.

a praxisban sincsen sok idöd ülni egy jogi problémàn...

Kedves Legislator,

még Magyarorszàgon is van ilyen. A CEU-n csak versenyvizsgàk vannak, hazavivös esszé vagy open-book examek...ritkàn closed book.

Az usa-ban van olyan, hogy csalàsért kivàgnak...és a CEU-n is.

Ha az elején közlöd a hallgatókkal mi a téma, meglepöen gyorsan felfogjàk...

azt nem làtom be, hogy az open-book versenyvizsga mennyiben lenne kàros...
de legalàbb életszerü kérdéseket, hipotetikus jogeseteket lehetne feltenné kérdésként, amit a hallgatónak úgy kell megírnia, mintha az ügyfélnek írna memorandumot.
nem pedig a-z ig felsorolàsokat kérdezni...

Ja, egyszer az álligkaron valami jelentéktelen tantárgyból volt ilyen open-book (de csak első félévben), de olyan kevés időt adtak egy kérdés megoldására, hogy majdnem mindenki megbukott...

Open-book, meg versenyvizsga, más se' kell még a lezüllött magyar felsőoktatásnak. Nem tudom, melyik országban van olyan, hogy kicsapnak valakit a puskázásért. Akkor a magyar felsőoktatásban tanulók 4/5 részétől meg lehetne szabadulni rövid úton. Ilyeneket persze le lehet írni, de ki vállalja fel a végrehajtást?

nem mindegy,hogy hátrafelé megyünk-e vagy előre

Kedves Legislator!mint mondottam azért volt,és van kivétel.nyílván nem lehet a problémákat az egyik napról a másíkra megoldani,hiszen azt nevezik a három napig tartó csodának./lásd diákhitel/,azonban az irány!na az azért elég fontos