Obiektiv igazságszolgáltatás

No comment….
Badó Attila
Ártatlanul halálra ítéltek : az amerikai igazságszolgáltatás tévedései / Badó Attila, Bóka János. - [Budapest] : Nyitott könyv, 2003. - 207 p. : ill. ; 23 cm
ISBN 963-206-989-7 kötött : 2500,-Ft
343.6(73); 34.096(73)

Érzelmes igazságszolgáltatás Az Egyesült Államok igazságszolgáltatását sok kritika érte régebben amiatt, hogy egymáshoz hasonló bûnügyekben gyakran egymástól nagyon eltérõ ítéletek születtek. Az 1970-es évek igazságügyi reformja iránymutatást dolgozott ki a különféle bûncselekményekért kiszabandó büntetésekre, ám a késõbbi évek tapasztalata meglepõ módon azt mutatta, hogy még mindig nagyon sok következetlenség maradt az ítélkezésben. A hasonló ügyekben hozott ítéletek közötti különbség kétharmadát egyszerûen képtelenség volt jogi okokra visszavezetni. Akkor hát mi lehet az ítéletek közötti eltérés oka? Erre a kérdésre a lélektan próbál felelni.
Olga Tsoudis szerint az az egyik legfontosabb tényezõ, hogy az ítélethozók mennyire látják pozitívnak vagy negatívnak a vádlottak és az áldozatok személyiségét. Ha egy bûnözõ szomorúnak mutatkozik a bûntett elkövetése után, akkor emiatt kedvezõbben ítélik meg személyét. Ez ugyanis azt sugallja, hogy az illetõ elhatárolódik tettétõl, tehát valójában jobb ember, mint ahogyan azt pusztán egyetlen cselekedete alapján gondolhatnánk. Ha viszont közönyösnek látszik, akkor ez annak a jele, hogy számára a bûntett nem egyéb, mint egyike a szokásos megnyilvánulásainak. Az elkövetõ megítélésére az áldozat érzelmi megnyilvánulásai is kihathatnak. Ha az áldozatot érzelmileg megviseli az ellene elkövetett bûntett, ez az õ személyiségét pozitívabb, az elkövetõét pedig negatívabb megvilágításba helyezi. Mindez hatással lehet a kiszabott büntetésre: a kedvezõbb megítélésben részesülõ tettes enyhébb büntetéssel úszhatja meg a dolgot.
Tsoudis – elméletét igazolandó – kitalált egy bírósági ügyet, amelyben az esküdtek a vádlottat már bûnösnek találták emberölés kísérletében. Az iratanyagot, amelybõl több változat készült, a kutató úgy szerkesztette meg, ahogyan azt a valódi jogi eljárás során is szokás. A változatok mindenben megegyeztek egymással, három dolgot kivéve: eltértek egymástól a vádlott és a sértett érzelmeire utaló megjegyzések (az illetõ szomorú vagy közönyös), valamint az elkövetõ néha büntetettként, néha büntetlen elõéletûként szerepelt. Az iratokat 152 egyetemista kapta meg, hogy az anyag elolvasása után ne csak büntetést javasoljanak, hanem jellemezzék is az ügyben érintettek személyiségét. Tsoudis elmélete megerõsítést kapott: azok, akik a bûnözõ szomorúságáról értesültek, kedvezõbben ítélték meg õt, és enyhébb büntetést javasoltak. Ezzel ellentétes hatást keltett a sértett szomorúsága, a tettes kedvezõtlenebb megítélését eredményezve, és az a szigorúbb büntetés irányában hatott.
Látható, hogy teljesen azonos tényálláskor nem jogi tényezõk – egy per szereplõinek érzelmi reakciói – egymástól sokban eltérõ ítéleteket eredményezhetnek. Úgy látszik, nem érthetjük meg az igazságszolgáltatás mûködését, ha azt csupán rögzített szabályokat alkalmazó rendszernek tekintjük. Iustitia mérlegét mindig emberi érzelmek és lélektani hatások bonyolult összjátéka billegteti.

Mannhardt András

Mindez nagyon szép, de ismerve Kína emberi jogi hiányosságait, csak mosolyogni tudok. Különben nem 1954-ben írták:)))?

Egy kis ,,csigalépés”, az OBIEKTIV IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS felé
(GMT+08:00) 2004-08-05 21:09:44
A cél a nyílt, következetes és átlátható bíráskodás

CRI
Xiao Yang, a Kínai Legfelsőbb Népbíróság elnöke augusztus 4-én Qinhuangdao észak-kínai kikötővárosban azt nyilatkozta: a különböző szintű népbíróságok a teljes nyíltság és átláthatóság szellemében indítják a pereket, folytatják le a bírósági tárgyalásokat, hozzák és hajtják végre az ítéleteket. Tehát teljesen nyílttá és átláthatóvá teszik a bírósági eljárásokat és az ítélkezést.
A vezető bíró kiemelte: a néptömegek ellenőrzése és felügyelete alá kell venni az ítélkezést. Meg kell előzni a zárt ajtók mögötti eljárásokat, csak így lehet a nép bizalmát elnyerni.
A bíráknak következetesen, a törvények szerint kell eljárniuk, függetlenül mások beavatkozásaitól. Meg kell szüntetni a protekciót, a helytelen összefonódásokat, a vesztegetést és a kiváltságokat a bírósági eljárások terén

Egy barátom most mesélte hogy (ha jól értettem) Simek Kittit Dr. Csernus, a nevezetessé lett pszichiáter is vizsgálta. A részleteket inkább újra megkérdezem, mert nem akarok butaságot írni. Sajnos nem ismerem, nem ismerhetem pontosan az ügyet (én azt nevezem pontos megismerésnek, amikor elolvahatom az eredeti peranyagot), de érdekelne, hogy mi bizonyítja azt, hogy ez a megölt apa terrorizált, családon belüli erőszakkal élt gyermeke és felesége irányában? Volt korábban feljelentés, bejelentés? Büntetett előéletű volt? Alkoholista? És ami bántó az ügyben, hogy nem a valódi áldozatot, a megölt apát tekinti a gaz média áldozatnak, hanem az apagyilkos (parricidius) Simek Kittit. Persze mondhatjuk, hogy mindenki áldozat, és a szankció mit sem ér. De akkor engedjük ki a gyilkosokat a büntetésvégrehajtási intézetekből, és várjunk, hogy mi történik:))). Én itt csak a taxisgyilkos lányok esetére emlékeztetnék, részben az életkorra tekintettel, részben figyelmeztetve arra, hogy nem kevés köztük az olyan, aki annyira gátlástalan, sőt, moral insanity, hogy neki az emberélet nem számít.

Nem akarom félrevinni a beszélgetés folyamát, de az elkövetés módja, azaz, hoyg előre megfontoltan álmában végzett az apjával, szerintem nem bizonyítja, hogy felismerte tettének súlyát, vagy nem csak arra lehet bizonyíték. Érthetjük ezt nagyon könnyen úgy is, hogy annyira félt, hogy csak a védekezére képtelen állapotot tudta kihasználni.

Õszintén szólva az azóta eltelt évek során tapasztalt életvitele mindenkiben komoly kétségeket ébreszt, de erre is azt mondom, hogy nagyon valószínű, hogy a cinizmusa inkább utána alakult ki, amiben komoly része volt a hiénamédiának.

Továbbá bennem mindig motoszkál egy kisördög, azzal kapcsoltban, hogy talán nem is ő, hanem az anyja követte el a gyilkosságot, de előre megbeszélték, hogy majd a kislány magára vállalja, mivel az ő rokonszenvesebb egyénisége majd megmentia büntetéstől.

Azután ne feledjük, hogy csak a fent említett dögevők beszámolóiból ismerjük igazán az életét, valójában alig tudunk róla valamit, ennek a társadalom legalja söpredékének meg sosem volt érdeke objektív képet nyújtani.

Előbb láttuk az áldozat anyát áldozat gyermekével, aki végső elkeseredésben önvédelemből ölt, mert a társadalom, ahatóságok magára hagyták, majd ahogy a történet alakult, kiderült, hogy Kitti terhes, és hogy nem mindenki rokonszenvezik az apagyilkossággal, példányszám zuhan, hát megalkották a cinikus gyilkos gyermek képét.

Kíváncsi vagyok vajon mennyire hatottak ezek a sztereotípiák a bíróra?

Ha jól tudom az angolszász jogrendszerekben elterjedt az, hogy akár egy 10 éves gyereket is feleősségre lehet vonni, abban az esetben, ha bizonyítják hogy a tettes felismerte tettének súlyát. Simek Kitti esetében az elkövetés módja szerintem azt bizonyítja, hogy tettének súlyát mindenképpen felismerte, az megint egy másik kérdés, hogy személyisége még korántsem kiforrott. Ugyanakkor az egész ügy már túlburjánzott már azon, hogy egy kislány megölte az apját, a gyermekvédők, és a családon belüli erőszakot ellenzők is zászlóra emelték, és lobogtatják, hogy erre is vezethet ez. Ami nem tetszik nekem, hogy propagandatémává emeltek valamit, ami tényleg nem fekete fehér, ahogy Big Cat is mondta, hiszen egy gyilkosságról van szó, és az a zubbony is nagyon tág erre, hogy önvédelemből történt mindez.

Simek Kittit elítélni a nyilvánvaló cinizmusáért szerintem átesés a ló túloldalára. A tette elkövetésekor 14 éves kislány még nem rendelkezett kiforrott személyiséggel, és cinikus szeméylisége mai a hidegvérű gyilkolásra vezette, évek terrorjának és családi ignoranciájának eredménye. Ettől függetlenül nem hiszek abban, hogy az egyén egyes tetteiért ne lenne felelős, hogy azt csak a körülméynek összejátszásával lehetne magyarázni, és ezzel felmenteni. A dolgok nem fehérek és feketék.

A családon belüli erőszakhoz:
Mo-on a jog sem nyújt hatékony védelmet, de még a legmodernebb iylen jogszabályok átvétele sem jelentene semmit, mert Mo-on a társadalmi értékítélet abban a társadálmi környezetben ahol ez megtörténik ezt az élet normál részének tekinti, erkölcsileg nem ítéli el, és maguk az áldozatok is, akik uygan szenvednek ezt tekintik alapállapotnak, amit egyszerűen el kell viselniük. A társadalom nagy részében nincs jelen az igény a változtatásra, ezért a jogalkotás nem segítene semmit. Ettől még alkothatunk jogot, az ugyanolyan hallot jog lenne, mint a mai jogi környezete, ami egyébként használva akár hatékony is lehetne. Erre persze lehet azt mondani, hogy akkor legalább a lehetőség meglenne, de az ma is megvan, egyáltalán nem hiszem, hogy a probléma megoldása jogi kérdés lenne, főleg nem büntetőjogi kérdés, a megoldásnak nyilván lesznek jogi elemei, de az jön a fejlődéssel automatikusan. (Lásd a lenti példát: el van tiltva, tehát nem megy oda - mert Észak és Nyugat Európa országaiban a családon belüli erőszak sokkal erőtelejsebb társadalmi kirekesztéssel jár mint nálunk)

Valójában hasonló a helyzet, mint a drogproblémával: nagyon jól hangzik politikai zászlótűzésnek, csak rendkívül nehéz valamit tenni, ezért egyszerűbb egy jogszabálylal letudni, ráadsául lehetőleg büntetőjogi szabállyal, hogy lássák a népek, nem félünk odavágni, csak mivel aprobléma gyökere nem büntetőjogi, sőt nem is jogi kérdés egyik esetben sem, ezért a jog eszközével még tüneti kezelés sem érhető el. Csak egy hazug politikai játszma demagóg kivetülése az egész, gyártsunk papírjogot, és mossuk kezeinket mert mi mindent megtettünk.

Egyetértek Rexor hozzászólásával, azaz szerintem is hasznos lenne egy olyan gépet bevetni, amely a bizonyítékokat mérlegeli, összegzi és pontosan jegyzi, aztán összeveti azokat. Az ellentétes dolgokra felhívná a figyelmet és azokra a kényes pontokra is, amely az ügy megoldásához vezetne. Persze mindenképpen mindent tudna az illetőről, aki a "törvény székére" ül.
Jogászok nélkül, azonban én elképzelni sem tudom. Ellentéttel azokkal a bírákkal, akik nem az igazságszolgáltatást vannak hivatni, hanem valami egészen mást....

Szerintem nem a bíróság a cinikus, hanem a szülőjét megölő Simek Kitti. Benyomásom szerint ő egy gátlástalan és erkölcstelen személyiség, akinek tettére nincs mentsége. Sajnálom, hogy vannak olyan jogvégzett emberek, akik csak az ún. emberi jogok hazug, egyoldalú és dogmává merevült tanaiból kiindulva néznek mindent, és józan paraszti eszük soha nem volt.

Biggel egyetértek. Nem lehet általános szabályt hozni arra, hogy akit sanyargatnak, az nyugodtan öljön. Tény viszont, hogy a családon belüli erőszakot ugyanolyan komolyan kellene venni, mint a kivülit. Voltam egy tanulmányuton Ausztriában. Elmondták, hogy ha a gyereket a családban bántalmazzák, akkor nem a gyereket emelik ki a családból, mint nálunk. Nálunk nincs más lehetőség, a gyereket ideiglenesen elhelyezhetik valahol (másik családtagnál, nagyszülőnél, átmeneti gondozásba, vagy nevelőotthonba, nevelőszülőhöz stb.), mig Ausztriában eltiltják a családtól a bántalmazót. Erre itt is készül a szabály, az IM honlapján olvashattok róla.

Megkérdeztem, hogy mi van akkor, ha az eltiltott nem tartja be a szabályt, és visszamegy a családjához (az eltiltás ugy történik, hogy közlik vele, hogy holnaptól nem lakhat ott egy bizonyos ideig). Nagy szemekkel néztek rám, nem értették, és közölték, hogy nem megy vissza, mert megmondták neki, hogy nem mehet. Én erősködtem, hogy mi van, ha mégis. Lazán hülyének néztek, és közölték, hogy olyan nincs. Elhittem nekik. Arra leszek kiváncsi, hogy nálunk ezt hogyan tartják be majd.

De az egyenlőtlenségek nem csak itt nyilvánulnak meg, hanem ott is, hogy ha két szülő azonos körülményekkel indul egy gyermekelhelyezési perben, akkor tuti, hogy az anya nyeri meg. Ha a különélő szülő ellen indul kiskoru veszélyeztetése miatt eljárás, akkor sok esetben azonnal korlátozzák a kapcsolattartási jogát (hol van az ártatlanság vélelme)? Ugyanakkor ha a gondozó szülő ellen indul, akkor nyugodtan gondozza tovább a gyermeket, csak ha eredményessé válik, akkor emelik ki a gyermeket a környezetéből, holott ő sokkal hatékonyabban tudja veszélyeztetni, ha egyszer ő neveli, mint az, akinél csak pár órát van kapcsolattartáson.

Ez csak egy része a diszkriminációnak, ami egyébként a szabályozásban is tapasztalható. Ha megnézitek a 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet 30. paragrafusát, ott leirja, hogy a kapcsolattartásra jogosult oldalán mikor marad el jogszerüen a kapcsolattartás (tehát mikor kell pótolni azt). Azt viszont nem irja le, hogy a kötelezett oldalán mikor marad el jogszerüen. A fentiekből adódik viszont, hogy kötelezetti helyzetben általában az anyák, jogosultiban az apák vannak.

A családon belüli erőszak ráadásul sokszor megvalósulhat sima lelki terrorral is. Azt számontartják, észreveszik, ha egy gyereket fizikálisan bántalmaznak, de azt, ha lelkileg, azt nem. Pedig hány pszichiátriai beteg van az országban, hány gondnokolt van, hány szétesett család van, ahol kimutatható, hogy már az ő szülei és a szülei szülei is elváltak. És csodák csodája, ő sem képes normális érzelmi kapcsolat kiépitésére.

Van még mit tenni a magyar családjogban, de legalább már történik javulás, bár lassan.

Erről van egy fórum valahol, és én ugyan általában mélyen egyetértek a Habeas Corpussal, de jelen esetben ez az egyébként régi közlemény szerintem több sebből is vérzik. Nyilván a bírónak is megvoltak az impressziói Simek Kittiről, és azok bizony nem csak a HC általánosságaiból indulnak ki.

Azóta azért nyilvánosságra került Simek Kitti életvitele, morális hozzáállása az általa elkövetett cselekményhez, és az, hogy azért a bulvárlapok által terjesztett állapotok közel sem voltak igazak a családjára.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy nem értenék egyet azzal, hogy rengetek a tennivaló a családon belüli erőszak megfékezésért, de a simek Kittihez hasonló körülmények között százezrek élnek Mo-on (sajnos), és mégsem mindenki dönt úgy, hogy lemészárolja a szüleit.

Újabb példa az OBIEKTIV BÍRÁSKODÁS szükségszerűségére.
Miért kap Simek Kitti letöltendő börtönt?
Közlemény

A Habeas Corpus Munkacsoport közhasznú jogvédő szervezet felháborodva vette hírét, hogy a másodfokú bíróság több, mint kétévi letöltendő szabadságvesztésre ítélte a nevelőapját önvédelemből lelövő fiatal lányt, Simek Kittit. Az állam gyermekvédelmi kötelezettségének igen cinikus felfogására vall, hogy a gyereket nem védték meg az éveken keresztüli erőszaktól, ám megbüntetik akkor, amikor az állam helyett megvédi önmagát és családját.

Ez az eset sajnos nem egyedi. Magyarországon rendszeresen ítélnek el bántalmazott nőket és gyerekeket, amikor az évekig tartó, a hatóságok által eltűrt családon belüli erőszakot megelégelve, végső elkeseredésükben az önvédelemhez folyamodnak. A Habeas Corpus Munkacsoport tünetértékűnek tartja, hogy dr. Medgyessy Péter miniszterelnök a mai napig nem válaszolt az e helyzet kormány általi megváltoztatását sürgető, a szervezetünk által egy évvel ezelőtt, 2003. január 18-án hozzá intézett levélre.

A magyar büntetőjog írott szabályaiba és a bírói gyakorlatot uraló évszázados, megkövesedett dogmákba mélyen beivódott a nők sanyargatásának, elnyomásának, állandó fizikai és szexuális terrorizálásának természetesként történő elfogadása, a nőgyűlölet. Ez például abban nyilvánul meg, hogy nem veszik figyelembe az elnyomott nők és gyerekek valóságos szenvedéseit, nem kínálnak számukra emberi jogaikat érvényre juttató, jogszerű alternatívákat.

Felszólítjuk a kormányt, azonnal lásson neki a büntetőjog reformjának, hogy az - a vonatkozó ENSZ-egyezménnyel összhangban - alkalmas legyen a nők és férfiak közötti tényleges jogegyenlőség érvényesítésére a családon belüli erőszakkal kapcsolatban, továbbá mindazokon a más területeken is, melyeken a nemek valóságos helyzete eltér. Különösen sürgető a jogos védelem szabályainak átalakítása annak érdekében, hogy az állandó terror alatt élő, a hatóságok által meg nem védett áldozatok számára is biztosítsa az önvédelem jogát.

Egyszersmind arra is felszólítjuk a kormányt, hogy az ilyen helyzetek megelőzése érdekében azonnal tegyen meg minden szükséges intézkedést a családon belüli erőszak áldozatai biztonságának garantálására.

Kelt Budapesten, 2004. január 27-én, kedden

• Juhász Géza

Sztrájkba lépnek az olasz bírák
2004. május 25.

Sztrájkba lép az olasz bírák és ügyészek szövetsége (ANM) az igazságszolgáltatási rendszer tervezett reformja ellen. A Silvio Berlusconi kormánya által két éve meghirdetett nagyszabású változások elleni tiltakozásul a szövetség háromnapos általános munkabeszüntetést jelentett be keddtől kezdődően.

Az ANM a bírói függetlenség korlátozását látja a tervezett módosításokban, és mindenekelőtt a vizsgálóbírói és döntőbírói pályák tervezett elkülönítését kifogásolja.

„Ez a reform kísérlet a teljes igazságszolgáltatási rendszer romba döntésére és a bírói függetlenség korlátozására” - hangoztatta Edmondo Bruti Liberati, a szervezet elnöke. A tervezett módosítások kiterjednek a Legfelső Bírói Tanács (CSM) tagjai megválasztásának eljárására is, amelynek célja - kormányzati indoklás szerint - a tanács összetételének politikai befolyástól való mentesítése.

Ha a reformelképzelések megvalósulnak, a bírák nemcsak politikai pártoknak, de semmilyen politikai célú, illetve környezetvédelmi aktivista csoportnak vagy szerveződésnek nem lehetnek tagjai, és nem vehetnek részt békemegmozdulásokban sem.

Tilos lesz továbbá a bíráknak kapcsolatot tartani a sajtóval, erre kizárólag az államügyészség lesz feljogosítva. Mindezt a bírákat állampolgári jogon megillető szólásszabadság megszüntetéseként értékeli a reform ellen a törvényhozásban fellépő ellenzék.

Berlusconi 2001. júniusi hivatalba lépése óta ez lenne a harmadik alkalom, hogy az ANM sztrájkkal fejezi ki tiltakozását a reformok ellen. A szervezet legutóbb márciusban jelentette be munkabeszüntetési szándékát, akkor azonban végül is lefújták a sztrájkot.

Fabio Roia, a bírókat tömörítő „Egység az alkotmányért” szerveződés főtitkára, most országos kampányra hívott fel a reform ellen.

Az orvosok pl: egesz jol megvannak a szakertoi rendszerekkel, pedig ott sem lehet mindent biztosan tudni, de az esetek nagy szazalekaban jobb dontest kepes hozni, mint egy nem az adott teruletre szakosodott orvos.
Egy gep nagyon jol tud (akar bizonytalan) hipoteziseket, felteteleket epiteni, ellenorizni, kovetkeztetni, sot akar tanulni
is belole, es meg is indokolja!
Meg valami: a tudasreprezentacio az abbol valo kovetkeztetes, indoklas meg csak messzirol sem hasonlit az adatbaziskezelesre.

Üdv!

Mivel nem szeretek a levegőbe beszélni, megkérdeztem egy informatikus mérnököt, aki emellett még szoftverfejlesztő és AI specialista. Miután dióhéjban elmagyaráztam neki a bírói munka elemeit, az alábbi választ adta:

a jelenlegi technológiák egyelőre a 2-3 éves gyerek szintjén tartanak. A feltehető jövőben azonban lehet, hogy képesek lesznek lemodellezni egy felnőtt embert is, az értelem szintjén.

A bírói munkához elengedhetetlenek olyan emberi tulajdonságok, melyekkel a gépek nem rendelkeznek. Ilyen a megérzés, a szimat utáni gyanú, a metafizikai kommunikáció helyes értelmezése. Ezekkel az a baj, hogy nem tudatos folyamatok, megértésüknek még csak a közelében se jár senki, és nem is fog soha, mert ez a kézség egyénenként változó, befolyásolva az egyéni élményekkel. Nem képezhető le szabályosságokkal. Nem is célja ez a mai kutatásoknak. Ezért hívják a jelenlegi eredményeket mesterséges INTELIGENCIÁNAK.

Egy feltételezett gép rendkívül okos, logikus lehet, még az érzelmeket is képes lehet utánozni, de a fenti, emócionális világképpel, értékelési metodikával soha nem fog konstruktív módon rendelkezni.

A fent leírt tulajdonságok az ember legnagyobb erősségei a gépekkel szemben, de egyben a legnagyobb hátránya is.

De tegyük fel, hogy mégis rendelkezni fog a fenti kézségekkel. Akkor azzal a nevetséges eredménnyel kell szembesülnünk, hogy megalkottunk egy mesterséges embert, aki ugyanúgy hallgathat az ösztöneire, vannak kiszámíthatatlan reakciói, stresszes, depressziós is lehet, vannak előfeltevései, szüksége van közösségi élményekre, egy szerető társra, stb.. Ugyanis ezek az emócionális válaszreakciók csupán úgy képesek betölteni a feladataikat, ha nem gépi módon kontroláljuk őket, hanem teljesen átéli az adott entitás. Nem lehet az egyik érzelmet hasznosnak titulálva kiemelni, míg a többit elvetni. Rendszert alkotnak, ahol mindegyik hat a másikra, és viszont.
Ebben a helyzetben nincs értelme a további vitának, mivel mi hasznunk van egy mesterséges emberből, ha van még ötmiliárd szerves kiadásunk?

Az embert egyébként se lehet kiiktatni semmilyen rendszerből, mert a gépnek mindíg kapcsolatba kell kerülnie vele. Az ügyes ember, akiből pedig sok van, mindíg megtalálja a módját az adott rendszer befolyásolásának. Mint minden rendszert, a gépet is lehet manipulálni, hiszen szabályos felépítése folytán egyazon inputra ugyanazt az outputot adja. Csak idő kérdése, mikor jön rá valaki, hogyan kell az automatánknak úgy interpretálni az adott ügyet, hogy nekünk kedvező ítéletet hozzon. A gép ítéletét megkérdőjelezni nem lehet, hiszen ő a tökéletes ítélkező, ennélfogva a "szoftverét" sem lehet kijavítani, ha valaki rájön a nyitjára.
Ha viszont lehet kritizálni, javítgatni, akkor nem lesz több az embernél. Szükség lehet fellebviteli automatákra, tervezőmérnökökre. Emellett ha az adott rendszer tökéletes is, de van lehetőség a kritikára, az ítélet soha nem lesz bizonyosság, csak egy feltevés. Megint elúszott a gépektől várt előny

Álláspontom szerint, a jelenlegi megoldásokkal is remekül van megszervezve az igazságszolgáltatás, az esetek döntő többségében nem a bírói szubjektivizmus miatt születnek hajmeresztő ítéletek, hanem a pénzhiány miatti kapkodás, a technológiai háttér elavultsága, illetve a világ megismerhetőségének a korlátai miatt.

Ez utóbbi problémán pedig semmilyen gép nem tud segíteni.

A bírák függetlenségének lehetnek relatív elemei, de az a bíra, aki nem hisz önnön függetlenségében (nem tud, vagy nem akar), az vagy alkalmatlan a pályára, vagy kézivezérlésű diktatúrában él, Rákosik, Ceausescu-k vagy Honecker-ek országában. A függetlenség relatív lehet annyiban, hogy mindenki (általában) próbálja az adott időben és térben létező gyakorlathoz igazítani a bíráskodását, de erre őt senki és semmi nem kötelezheti.

Röviden egyetértek azzal, hogy a jog nem lehet meg jogászok nélkül

Ezzel én is egyetértek. Nekem erről rögtön az ugrik, be, hogy "Akarjuk a kapitalizmust, de kapitalisták nélkül". Így nem megy. És nem lehet azt sem kijelenteni, hogy "Akarjuk a jogot, jogászok nélkül". Valakiknek működtetni kell a rendszert.

A bírók sem hisznek a függetlenségben
A romániai bírák több mint 80 százaléka szerint az igazságszolgáltatás függetlensége „nem létezik, vagy túl alacsony fokú" – jelentette ki tegnap Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti delegációjának vezetője a Legfelsőbb Bírói Tanács működését szabályozó törvénytervezet hivatalos bemutatóján. Az EB-delegáció vezetője hangsúlyozta, az igazságszolgáltatás függetlenségének elvét garantálni kell a Legfelsőbb Bírói Tanácsról, a bíróságok működéséről, valamint a bírák státusáról szóló törvénytervezetben. A bukaresti EB-delegáció és az Igazságügyi Minisztérium a Legfelsőbb Bírói Tanács székházában mutatták be A romániai igazságszolgáltatási rendszer és a Legfelsőbb Bírói Tanács konszolidációja című testvérintézményi tervezetet. A tervezetet a román és a német igazságügyi minisztérium közösen dolgozta ki, finanszírozását az EU biztosítja a PHARE 2002 program keretében kiutalt 750 ezer euróval. A tervezet 2003 szeptemberében indult, befejezési hatérideje 2004 szeptember. l Románia és Szerbia közösen tervezi megépíteni a Temesvár és Belgrád közötti autópályát. A két szomszédos ország más regionális infrastrukturális beruházásban is együtt akar működni – jelentette ki tegnap Bukarestben Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök és Adrian Nastase. A két kormányfő megvitatta annak a kőolajvezetéknek a tervét is, amely a Konstancából, s a szerbiai Pancevo és a horvátországi Omisalij érintésével Triesztig haladna. * A kormány tegnap tanácsadói pályázatot hirdetett a Takarékpénztár (CEC) privatizálására. A bank mérlegfőösszege 1,3 milliárd dollárnak felelt meg a tavalyi év végén, országszerte 1510 fiókja van, és a betéteket száz százalékban szavatolja a román állam.

Nem tudom, de alapvetően ahogy végigolvastam ezt a vitát olyan érzésem volt, mint mikor a bárány beszabadul a farkasok közé, és darabokra tépik. Alapvetően én is elhibázottnak tartom lexro érvelését, de van egy két olyan momentum, ami érdekes. Például a bírói szubjektum, ahogy Gyula említette, gyakran egyenlő lehet a bírói önkénnyel is, ami bár a törvények alapján hozza meg a döntését, mégis ember magas tévedési faktorral. Nem beszélve arról, hogy millió olyan dolog befolyásol egy embert (pl. fáradtság, stressz, stb.) ami egy gépet sohasem. Röviden egyetértek azzal, hogy a jog nem lehet meg jogászok nélkül, de nem tartanék elképzelhetetlennk egy programot, amely a bizonyítékok pártatlan mérlegelésével kimutat egy eredményt.

Amikor majd tökéletesen gépesítik a társadalmat és falanszterben fogunk lakni, akkor leszenk bíróautomaták. Minden utcasarkon és pénzbedobós lesz. Bele kell majd dobni az illetéket. Ki kell választani az érintőképernyőn, hogy mit szeretnénk: Elválni, Végrendeletet megtámadni, Pénzt követelni, vagy Túlmunkabért követelni, ezt követően betáplálni a perértéket, és várni. Majd kijön az eredmény egy lapra kinyomtatva. Szép jövő lesz.

Valahogy nekem ez a topik felvetés azt idézi, amikor a jogászokat osztályidegenek és reakciósoknak, megbízhatatlanoknak és rendszerellenesnek bélyegezték. Ekkoriban bukkanhatott fel a megbízható, pártbarát és tökéletesen utasítható automata fogalma.

Köszönöm, de a társadalom, ha egy félévre kipróbálná (ha egyáltalán elő lehetne állítani) nem kérne belőle többet.

T. lexro!

Konkrét válasz kapcsán, én úgy vélem, te bírsz jelentős deficittel, ugyanis az én teljesen gyakorlatias, példálózó kérdéseimre sem adtál választ. Pedig ha belementem volna az elméletbe...

Javaslatom az, hogy adjál választ az alábbi kifogásomra, ami ugyancsak egy gyakorlati példa:

Az "aktacsomóban" egy becsületsértési ügyet kell elbírálni. Nem áll más rendelkezésre, mint a tanúk vallomása. 11 tanú azt mondja, hogy az alperes elküldte az anyjába a felperest, míg 14 azt mondja, hogy nem. A vallomások reálisak, nem tartalmaznak ellentmondásokat, valószínűtlen elemeket.
Az ugyanúgy valló tanúk vallomásai tökéletesen egybevágóak, emiatt akárhogy szedi szét az adatbáziskezelő szoftvered a vallomásokat, lesz 11 illetve 14 egyforma adathalmazod.

A tények: 11 igen, 14 nem.
Legyélszíves hozz ítéletet az ügyben anélkül, hogy bármilyen kérdést feltennél, hiszen te nem találkozhatsz senkivel, pusztán az iratok alapján dönthetsz
Hangsúlyozom, nem áll más bizonyíték a rendelkezésedre.

Két választ fogadok el: "Bünös" vagy "Nem bűnös"

Az ítélet indoklásában részletesen fejtsd ki, mire alapítottad az ítéleted, miért hagytad figyelmen kívül a másként valló tanúk vallomását

Valójában, ha valami egyszer megszületik, és elindul az útjára, azt nehéz leállítani.

Egy szakertoi rendszer (amely kepes tanulni is) ketsegkivul nagy segitseg lenne az ingazsagszolgaltatasnak es a jogalkotasnak is.

Egyebkent eleg aktiv tema a jog es a mesterseges intelligencia temakor szerte a vilagban:

http://www.cirfid.unibo.it/~agsw/icail03/
http://www.informatik.uni-trier.de/…ournals/ail/
http://www.cs.wustl.edu/icail2001/

Itt egyedül te nem vetsz ügyet mások kijelentéseire, mi, többike nagyin is ügyet vetünk a tieidre, hiszen arra reagálunk.

Nem hoznánk két különböző döntést, mert mindig minden egyes konkrét ügyben csak egy jogerős döntés lehetséges.

Ha valamit nem értesz, attól még lézetik. Pl. az, hogy a jog módszere az absztarkció. ha nem érted a szót nézz utána a szótárban. nem lehetséges az összes létező helyzetre normát alkotni, a jognak egyébként nem is célja, hogy az összes életviszonyokat szabályozza, amiket viszont szabályoz, azokat absztrakt jogi normákkal szabályozza. A te szoftevered is absztrahálna. csak te ezt automatizálnád.

Az óraproblémád megoldása pedig az, hogy a pontos időt mutató óráról tudhatja mennyi idő, és már bele is ütköztünk a relativitás problémájába, azaz abba, hogy a világunk semmiylen tekintetben sem abszolutizálható.