jogiforum.hu/kepzes

Tisztelt Olvasók!

Bizonyára sokan látták már az új JF mellékletet, amit a sajátos állapotban leledző jogászképzésnek szenteltünk. Szeretném kérni, hogy ha ötleteik, megjegyzéseik, információk vannak ebben a jócskán érdeklődésre számot tartó témában, tegyék meg, hogy megosztják velünk itt. Szívesen beszélgetnék arról, hogy mihez is kellene igazítani a képzést: a diplomát megszerezni kívánók igényeihez, vagy a piaci felvevőképességhez? Várható-e, hogy kialakul egyfajta elitképzés? Ezt a "jogot" egyes egyetemek, vagy egyetemen belüli szervezetek (szakkollégiumok pl.) vindikálják-e majd maguknak? Milyen alternatív állásokat tudnak elképzelni a klasszikus pályákról kiszorult kollégáknak? Stb. stb.

Vikman László

Alapjaiban jónak tartom és örülök, hogy egy ilyen kezdeményezés indult a Szerkesztőség részéről. Már átfutottam a jogászképzéssel kapcsolatos tanulmányokat, sokat elárul a helyzetről azonban az is, amit egy pár hónapja a Népszabadságban nevük felvállalása nélkül bizonyos oktatók mondtak. Az biztos, hogy a jelenlegi helyzet nem tartható már sokáig. A túlképzés miatt hamarosan egyre reménytelenebb helyzetet fog teremteni a mai joghallgatók körében. Mégis saját környezetemből, évfolyamtársaim köréből azt érzékelem, hogy ugyan tudnak a probléma létezéséről, de még sem viselkednek a kialakult versenyhelyzetnek megfelelően (azaz vki 2-3-ssal is eltanulgat, a kötelező tankönyveken kivül nem olvas mást és nem gondol arra, hogy ezzel az egyetem után milyen helyzete lesz a munkaerőpiacon. Hogy nagyon jogásziasan fogalmazzak "A diplomával nem jár alanyi jogon munkahely.".
Debreceniként talán egy kicsit magam ellen beszélek, de nem volt szerencsés a jogászképzés kibővítése. Területileg a DE-ÁJK elindítása igazolható, a HB, SZSZB és BAZ megyei jogi pályára készülők számára kedvezőbb, hogy most már az Észak-Alföldön is van jogi képzés. Maga az a tény, hogy ezentúl még többen fognak évente diplomázni, semmiképpen sem szerencsés. Ha ma kellene újraindítani a jogászképzést Magyarországon én csak kislétszámú, de legalább 5-6 helyen történő elitképzésre tudnék gondolni, max. 50-60 fős évfolyamokkal. Ennél több 150, pláne 300 fős évfolyamoknak nincs értelme.
Ami esetleg túlélést jelenthet a képző intézmények és a jogászok számára: a szakosodás, pl. Debrecenben most indult meg az európa-jogi szakképzés.
Amire viszont a legtöbb jogász szerintem a szíve mélyén féltékeny az a jogi szakokleveles közgazdász, jogi asszisztens és hasonló címszó alatt futó jelenségek. Olyan részbeni konkurrenciáról van szó amely valójában nem nyújtja sem mennyiségében sem minőségében ugyanazt mint a "rendes" jogászképzés. (Erre kicsit explicite jegyezte meg egy ismerősöm, hogy "jogi szakmunkások").
Én személy szerint nem tudok túl rózsás képet felvázolni még magamnak sem. Az utcáról bejönni - még akkor is ha az illető három-négy nyelvet bír, szorgalmas és elhívatott - nem túl biztató ilyen versenyhelyzetben...

Szerintem sem az a probléma, hogy hány helyen képeznek jogászokat az országban, 6-7 jogi kar talán nem is volna sok, és a jogtudománynak is jót tehetne, ha sokhelyütt művelik. Azonban a hatalmas évfolyamokat talán mellőzni kellene. A hallgatók szinte nem is ismerik egymást, kapcsolati rendszerük, széles ismeretségi körük, amely a diploma utáni érvényesüléshez elengedhetetlen egyáltalán nincs, az összetartás, szolidaritás teljes hiányáról nem is beszélve. A diploma utáni életre pedig egyáltalán semmilyen felkészítést sem ad egyetlen kar sem az országban. Egy faliújság állásajánlatokkal, és évente egy állásbörze messze nem elég. Így csak az igazán aktív hallgatók, de elsősorban a (családi) kapcsolatokkkal és protekcióval rendelkezők kerülhetnek olyan pozícióba, amilyenbe szerettek volna. Az pedig valóban egy általános jelenség, hogy a hallgatók nem is tudnak a helyzetükről, legtöbbjükben még él egyfajta sérhetetlenségi illúzió, hogy nekem úgyis lesz állásom. Egy ismerősöm (Győrött végzett 2 éve) egy év után kapott munkát a BM Bevándorlási Osztályán (nem esküszöm meg a pontos nevére) és összetette a két kezét. Pedig ügyvéd szeretett volna lenni, rengeteg interjún volt, volt ahol a szerződés aláírásának napján küldték el mégis inkább, mert apuci barátjának a kisfia is bejelentkezett. Így a barátnőjén keresztül, aki már ott dolgozott a BM-ben, kapott státuszt. Nem igazán tudom, hogy onnan hogyan lép majd tovább az ügyvédség felé.

Voltam az ELTE kari könyvtárában... Elképesztő, hogy mekkora lépéselőnyben van egy egyetem, ha a fővárosban van, és nem szüntették meg úgy cirka 50-évre, mint a miénket.

Bevallom nem sok értelmét látom a lépéselőny-hátrány vizsgálatának. A gondolkodás lehetőségét még senkinek sem tiltották meg :) Sajnálatos módon tapasztalom, hogy a hallgatók többsége éppenhogy látogatja az előadásokat, szemináriumokat, majd vizsgára "jobb esetben" bemagolja a tankönyvet esetleg a jogszabály szövegét - de nem érti mit is beszél... :( A témához tartozó jogszabályok, irodalom, szakmai cikkek, viták nincsenek elrejtve, elzárva a hallgatók elől, de tisztelet a kivételnek, sajnos nem sokakat érdekel. Ma már nem divat tárgyalásokra járni (pedig ugye nyilvánosak a tárgyalások), gondolkodni 1-1 felmerülő -akár a médiában- jogeseten gondolkozni és megkérdezni az oktató(ka)t, hogy mi is a véleménye. Én még nem találkoztam olyan oktatóval, aki, ha szakmai kérdéssel fordult hozzá hallgató elutasította volna...

Persze a szakirodalom nincs elzárva, de van akinek 200 km-t (vagy még többet) kell utaznia, hogy jelentősebb művekhez egyáltalán hozzájusson...
Abban, hogy nem divat tárgyalásra járni, nem kellen annyira általánosítani.

A helyzet az, hogy amíg ilyetén módon működik a finanszírozási rendszer ahogy működik, addig a jogi karok érdeke az, hogy minél többen járjanak egyetemre. Kb. ennyit az elitképzésről, amely sohasem fog visszatérni. A kérdés másik oldala: ma a jogászképzés a legolcsóbb, ha jól emlékszem egy hallgató az államnak kb. 150eft-ba kerül évente, míg egy medika ennek a 4x-e.
Ad.3. Annak idején a megboldogult 30-as években a összegyetemi hallgatók 35%-a volt jogász. Ma csak a sokszínűbbé vált foglalkoztatási struktúrának megfelelő képzések miatt nem érjük el ezt a szintet, egyébként megütnénk.
Ad.4. Aki azzal a szándékkal jön jogi egyetemre tanulni, hogy jogi pályán karriert fut be, az vagy bolond, vagy tud valamit. A második verzió alatt értem azt, hogy papa, mama, "durbincs-sógor"..stb mellett van helye az egyetem után. Tudomásul kell venni, hogy a jogi diploma jolly joker diploma, ahogy szoktam volt mondogatni, "hiába van doktori címed, nőgyógyász ugyan nem lehetsz, de bármi más igen".
Ad.5. Az hogy sok jogászt képzünk e vagy keveset, relatív. Az ország egyenlőre 4-5%-on áll a diplomával rendelkezők számában, ez tőlünk nyugatabbra ennek a 2x-e. Érthető tehát, hogy olyan helyen képeznek, ahol az olcsó és nemcsak egy sima bölcsészdiplomát kap az ember.

Szóval a jogi diploma villanyszerelővé is képesít?:-) Én eddig el nem tudtam képzelni, hogyan lehet az, hogy vki pusztán jogi tudása alapján vmi más munkakörre is alkalmas legyen.
A Durbincs sógor meg egy vacak kupakos bor, ha jól emlékszem :-)

mosolygó :):
„Bevallom nem sok értelmét látom a lépéselőny-hátrány vizsgálatának. A gondolkodás lehetőségét még senkinek sem tiltották meg :)”

A felvetett probléma (amit leegyszerűsítve "túlképzésnek" nevezhetünk) döntően nem a szakmai felkészültségről szól. Alapvetően az egy évben kiadott jogász diplomák és a betöltetlen állások száma közötti (finoman mondva) eltérés okairól és következményeiről tájékoztat a melléklet.
Az természetesen igaz, hogy az igényes, szorgalmas és (jó értelemben vett) törekvő hallgató könnyebben fog tudni elhelyezkedni. De - és ez már személyes vélemény - számukra sem garantált az elvárt karrier/életpálya. Ennek oka pedig nem a felkészültség hiánya, hanem a túlkínálat.

Ettől függetlenül egyetértek azzal, hogy manapság nem 'divat' alaposan felkészülni a szakmára az egyetemen. De talán ebben is szerepet játszik az, hogy egyrészt rettenetes tömeg jár a karokra (a hallgató nem érzi a kar presztizsét), másrészt nagyon bizonytalan a későbbi elhelyezkedés (motiváció hiánya).

Elismerem, hogy túlképzés folyik, azonban ezzel párhuzamosan létezik a piac "farkastörvénye" is a kereslet-kínálat oldaláról. Ami a piacon természetes, miszerint a rossz, vagy éppen alacsony minőségű dolgot nem vesszük meg az okoz galibát a "jogászok piacán", azaz korábban viszonylag pontosan annyi jogászt képeztek amennyit a szakma felvett - és valljuk be, szerintem mindenkinek van vonatkozó tapasztalata nagytudású kollégával kapcsolatban, hogy az illető egyáltalán hogy kaphatott diplomát, hisz annyi sületlenséget hord össze... - ; mára azonban megnőtt a válogatási lehetőség a végzett jogászok között. Versenyhelyzet teremtődött, pontosan a motivációra lenne szükség, hogy igenis én a szakmában akarok elhelyezkedni, és ezért tanulok, képzem magam. Ha a hallgatók már első éves koruktól azon nyavajognak hogy minek tanulni, úgyse lesz állásom, akkor erre csak annyit mondhatok, hogy nem kötelező a felsőoktatás, miért tetszett akkor jelentkezni? A végzettek körében se jobb a helyzet, meggyőződésem, hogy a rátermettek előbb-utóbb elhelyezkednek, csak sajnos sokan összekeverik a papírt a tényleges tudással és hozzáállással :(((

„Ha a hallgatók már első éves koruktól azon nyavajognak hogy minek tanulni, úgyse lesz állásom, akkor erre csak annyit mondhatok, hogy nem kötelező a felsőoktatás, miért tetszett akkor jelentkezni”

Szóval Mosolygó:) szerinted az lenne a legjobb, ha bezárnák a jogi egyetemeket??? Igaz is, minek több jogász, csak neked csinálnának konkurrenciát!

Ha nem vennéd észre tényleg kilátástalan azoknak a helyzete, akik ebben a szakmában szeretnék megvalósítani önmagukat, ezért jelentkeztek jogász szakra, mert EGYSZERÛEN EZ TETSZIK NEKIK. De persze, aki egyszer "felkerül", az már nem hallja meg többé, hogy mi van "ide lenn"

Kedves Leiterjakab!
Tényleg nem érted, vagy csupán nem akarod érteni? :) Nem a jogi karokat kell bezárni, hanem tudomásul venni, hogy ma már versenyhelyzet teremtődött. Nem a "sültgalambot" kell várni...

Az ún. klaszzikus pályákhoz motiváció és elhivatottság is szükséges. Személyes tapasztalataim szerint egyre gyakoribb, hogy kis és középvállalkozók keresnek cégükhöz jogászt (nem ügyvédet), aki a céggel kapcsolatos ügyeket pl. szerződések, munkaszerződések, adózási szabályok stb. ... segítenek intézni.