hallgatói érdekképviselet

Államvizsgánál szerintem nincs mennyiségi korlátozás a vizsga számára vonatkozóan.

Az egyetemet nem kell újra kezdeni. Pl. lehet kérni méltányosságból újabb lehetőséget, illetve az én időmben még volt ilyen, meg kell érdeklődni a tanulmányi osztályon. A másik lehetőség, hogy az ember elmegy egy másik egyetemre levizsgázni, de akkor az ottani egyetem diplomáját kapja. Ezeken kívül szerintem a legegyszerűbb, ha normálisan felkészül a fiad a vizsgára. Hogy neki mi a nehézsége pontosan, azt nem tudom, ezt érdemes lenne tisztázni, és az igényeihez, képességeihez megfelelően megválasztani a segítséget, azaz pl. lehet hogy jól jön egy tanulótárs vagy akár egy felkészítő tanársegéd vagy tanár. Én azt csináltam, hogy amikor megbuktam, elkezdtem gyakorlati órákra járni egy csoportba az egyetemen egy olyan tanárhoz, akit jónak tartottam. Ezen kívül simán előfordulhat, hogy a fiad nem tudja, mi a lényeg és mi nem lényeg, ezt nagyon fontos a tanulás során ketté választani, mert nagyon könnyen el lehet veszni a részletekben. Ez talán a legfőbb hibalehetőség, amit a felkészülő elkövethet, de van sok egyéb tényező is, amire érdemes figyelni. Én leginkább egy mentor segítségét venném igénybe ebben a helyzetben, mint egy sportoló az edzőét. A tanárokkal is baj van, a tananyaggal is, az egész jogi felsőoktatással is idehaza, ez biztos, de a rendszer bírálata nem segít a fiadnak levizsgázni, szóval az egyéni teljesítményre és az azt megtámogató segítségre lenne érdemes helyeznetek a hangsúlyt. Zárójelben megjegyzem azt is, hogy ez ideális esetben nem az anya feladata.

Sziasztok! Nem vagyok jogi pályán, a végzettségem sem ilyen irányú, gyermekeim joghallgatók, ezért vagyok itt. Nincsenek illúzióim, nagyjából megtapasztaltam, hogy működik a mai egyetemi rendszer, ezen belül is a jogász képzések, de meglehetősen reményvesztett lettem, mert nagyobbik gyermekem erőfeszítései ellenére sem boldogul végzősként az államvizsgákon. Nem, nem a szellemi képességeivel vagy a szorgalmával van probléma, hanem a vizsgáztató tanárok közönyösségével és szubjektivitásával. Gondolom, sokaknak ismerős, hogy egy adott vizsgán az egyik csoport 100%-a átmegy, a másik 100%-a elhasal. Kérdésem, van-e hathatós megoldás, kapok-e életszerűen alkalmazható javaslatot az ilyen helyzetek kezelése reményében. Jelenleg államvizsgák közben van, ahol az egyik tárgyból másodszor is megbuktatták több hetes/hónapos felkészülés után. Így már csak 1 lehetősége maradt, ahol ha ugyanazzal a morállal történik az értékelés, mint az előzőeknél, sajnos nem sok jóra számíthatunk. A vizsgabizottság tanárai a érdektelenül mobiltelefonjukat nyomkodják, ki-be járkálnak, suttogva beszélgetnek és vihorásznak, majd a kihúzott tétel megválaszolása után fejbiccentve odanyögik a kialvatlan, stresszel küzdő diáknak: elégtelen. Mi motiválja ezek után a diákon, mivel győzze meg magát arról, hogy érdemes küzdenie, tanulnia? S ami még fontosabb, mit tehet az ilyen történések ellen, hogyan orvosolhatja az igazságtalanságot és teheti helyre igazságérzetét, kihez lehet ilyenkor fordulni az iskolán belüli szerveződéseken (pl hallagtói önkormányzet..stb) kívül? Sok idő nincs, hiszen a következő, utolsó vizsga lehetősége hamar eljön. Ami után vagy az egyetem újrakezdése, vagy kidobott 5-6 év az eredmény... Média? Ombudsman? Minisztérium? Előre is köszönöm a hasznos tanácsokat, vagy hozzászólásokat! Kokey