Doktori címet szakvizsgához!

Egyik tanárom jegyezte meg, ha jól emlékszem jogszociológiából, hogy ha nem adnának doktori címet a jogászoknak meg az orvosoknak, akkor a laikus ügyfél azt kérdezné magától, hogy "De hát akkor nem is doktor?!...Hát akkor, biztos, hogy ért az ügyemhez/meg fog tudni operálni?!" A doktori cím arra való, hogy ezt a kételyt eloszlassa, már ha ez igaz.
Nem hiszem, hogy azért fordulank a jogászokhoz az emberek mert annyira megbecsülnék őket, a köztudatban inkább a sunyi, paragrafusokat csűrő-csavaró, sokatkérő, az ügyfeleket kiforgató (nem fokozom tovább mindenki tudja miről van szó) jogászkép él és nem az ügyfele igazáért harcoló és feddhetetlen jurátusé. Sajnos. Ezt a szkepszist és bizalomhiányt a doktori cím meg a nyakkendő/talár sem pótolhatja. Ebből a szemponból szerintem a doktori cím inkább valami hagyományt jelent, ami a középkori oktatásból maradt meg, a doktorrá avatás volt az a "rituálé" amivel kifejezték, hogy az illető már jelentős tudást szerzett az adott területen, miután már évek óta koptatta a padokat.
A jogi cím inkáb valamiféle "társadalmi mágia", nem kell annyira komolyan venni, egy üzenet a társadalom felé. Ami fontos inkább az az, hogy a doktori cím mellett az egyetm öt éve alatt milyen tudást szerzett az illető.

Banjunk csinjan a doktori cimmel! Hiszen a hozzank fordulok nem eppen azert keresnek bennunket, mert biznak a felkeszultsegunkben, a tudasunkban, es nem utolso sorban erkolcsi tartasunkban?!...
Mi vajon megfelelunk-e ezeknek az elvarasoknak, tenyleg doktorok vagyunk-e, valoban ismerjuk-e annyira ezt a tudomanyt, hogy masoknak segithessunk, hogy a kerdesekre valaszolhassunk, adott ugyet bizton elvallalhassunk?!...Nem vonom en ketsegbe az oktatas szinvonalat sem nappali, sem esti, sem levelezo tagozaton, egyet azonban nem szabad elfelejteni:
a doktori cim (barmelyik tagozaton szereztek is!) nagy megtiszteltetes, ugyanakkor viszont oriasi felelosseg!!!

A doktori cím kb. ahhoz, jó, hogy a vidéki OTP-fiók hitelügyintézője elkábuljon, hogy most egy doktorral beszél...
Szerintem ma annak nincs túl nagy rangja, hogy ki doktor ki nem, ezért még nem vehetsz a boltban semmit. Egy PhD-nek már van értelme, a mögött már tényleg áll vami szorgalom meg tudás, nem csak a puskázás meg a "kegyelemkettesek", mert ha belegondolok, hogy olyanok is elvégzik a jogot, akikről nem is sejtené. Az igazi gondot inkább abban látom, hogy az egyetemet el lehet végezni 2-sel is meg summával is, és lehet, hogy akit éppen csak kegyelemből "átrugdostak" az államvizsgán, az másnap elmegy ügyvédjelöltnek a sógor-nagybátyó-kenyerespajtás ügyvédi irodájába, aki meg 5 évig tanult, TDK-zott és nyelveket tanult, ismerős híján a diplomaosztó másnapján mehet bejelentkezni a munkaügyi központba. Elég kilátástalan, de Ti hogy látjátok? (Remélem vannak optimisták is:)

Erdeklodessel olvastam a hozzaszolasokat, es csak affele inyencsegkent jegyzem meg a kovetkezot:
Portugaliaban BARMILYEN!!!!! felsofoku kurzus elvegzese (adott esetben megkezdese) reven "doktorsagot" nyer az illeto....itt gyakorlatilag mindenki igen tisztelt doktor ur, vagy nagyrabecsult mernok ur, vagy tekintetes epitesz ur (adott szak fuggvenyeben)....es ezt oda kell tenni a nev ele, vagy az embert udvariatlannak, barbarnak tekintik...
Nos, mit gondoltok, itt mit er a "cim"?!....

Szervusztok!

Nyugaton min. 7-8 év utàn kaphatsz doktorit. Nemsokara itthon is igy lesz, ha akarjuk ha nem.

Bravo, Attila testvér, kiváló, igazi jogászi érvelés
Most találtam meg ezt a honlapot, egész jó én is regisztráltattam magam.Csao
Balázs

horika írta - 2002.03.13 13:55
„
Kedves Pityu,

abban egyetértek Veled, hogy döntsön a
szelekció, de azért abba is bele kell
gondolni, hogy van egy köztes réteg is
a végzősök közt, aki nem tartozik a
hipercsúcsagyak közé, de nem is lehet
róla azt mondani csak úgy hozzávágtak
egy diplomát. Õk azok akik keményen
végigcsinálták a (minimum) 5 évet,
érdekli is őket a téma, de esetleg
nincs kapcsolatuk, vagy mert 'csak'
cum laudéjük van, nem mennek semmire.

És miért nem? Mert csak a best 5-10%
tud elhelyezkedni normálisan, a
többi meg elmegy a McDonald's-ba
vagy szórólapot osztogatni.
Persze ez nyilván túlzás; arra akarok
rámutatni, hogy az - általad is
említett - szelekciónak baromi sok
vesztese is van és ez a szám egyre
növekszik.
Mindez persze a tömegoktatással van
összefüggésben - a közismert példa
szerint csak Bp.-en több ügyvédet
tartanak nyilván, mint egész
Ausztriában.

Szerintem radikálisan csökkenteni
kellene a felvett emberek számát.
Pl. nálunk a 380 helyett szvsz elég
lenne 100 ember is.
Persze, persze, így nyilván magasabb
lesz a ponthatár, kevesebben jutnak
be, több lesz a csalódott ember, de
bele kéne gondolni, melyik a nagyobb
csalódás: amikor 18 évesen megkapja
vki azt, hogy nem vették fel, vagy hogy
24-25 évesen, frissdiplomásan képtelen
önbecsülésének, végzettségének
megfelelő helyen elhelyezkedni...”

Nem értelek! A tudásod a tied. A te kezedben van. Rajtad múlik, hogy mennyit és hogyan érvényesítessz belőle. Ha tényleg tudás, akkor nem értem miért zavar a másik Dr.-i címe, akinek a tudását te, pusztán azért, mert szerencsétlen pára az általad ecsetelt oktatási intézmény pénzért tanult hallgatója volt alábecsülöd. Tudod, a nappalis és levelezős tanulók között van egy alalpvető különbség. A levelzős az életet éli, a nappalis pedig a diákéveit!!! Ebből kifolyólag csak a levelezős tudja azt, hogy a dr. cím, a szakvizsgába bejegyzett érdemjegy mennyit ér, vagy nem ér. Ugyanis a megoldandó feladatot nem a dr. cím és a bejegyzett érdemjegy fogja megoldani, hanem te, aki tudásod birtokában vagy. Megdöbbentő, de az életben még az is kiderülhet, hogy a bejegyzett ötös csak szép, de nem ér semmit. Ezt persze nappalin nem lehet megtapsztalni, ahhoz élni kell, és produkálni. Azt, hogy méltó vagy-e a dr.-i címre a tetteid fogják bizonyítani, nem az érdemjegyeid. Sajnálom azt, aki már előre félti azt a terepet, amelyet megnyernek előle a 'buta, megvásárolt, levelzős diplomások'.  

regosbendeguz írta - 2001.05.14 20:45
„Remelem van aki osztja azon velemenyemet,hogy a jogasz doktori cím lassan általánosabb lesz mint a jogosítvány.
A minoseg helyett mennyisegi kepzes folyik ez esti,levelezo es sajnos egyre tobb nappali tagozaton(nem bantok senkit, tudjuk azt jol melyekrol van szo). Ennek koszonheto hogy huszoneves jogasz doktorok ma jobb hijan televizios vetelkedokon jaratjak le a szakmat, alapveto altalanos muveltseg (igen, pl. a negyeves gimnaziumi tananyag hozzasegithet, igy nem art ha ezt is megkerdezik a felvetelin) hianyaban probaljak megcafolni azt a - ma mar egyre kevesbe helytallo - nezetet, mely szerint egy jogasz egyetemes es tekintelyes tudasa reven erdemes a doktori cimre, s e cim nem csupan arra szolgal hogy nevjegykartyankat atadva leendo uzleti partnerunknek onelegult felsobbrenduseg toltse ki a szivunket.

Nem vagyok regi jogasz-dinasztia sarja, de meg csak ven roka sem a szakmaban, egyszeru vegzos joghallgatokent csak azt szeretnem, ha sokunk - a gimnaziumtol az allamvizsgaig -tisztessegesen megdolgozik a diplomaert, akkor az evente 1000 fovel tobb jogaszt kibocsajto penzsovar(mentheto financialis okok miatt) jogi karok ne szabaditsanak pályára alkalmatlan szerencsetleneket a szakmara csak azert mert ki tudnak fizetni felevente 100-150 ezer forintot tandijra.

Javaslatom:
a diploma megszerzesevel ne tekintsuk lezartnak ezt a gyonyoru idoszakot, es a tandijcsekkek rendszeres befizetesevel ne lehessen megszerezni a doktori cimet, legyen ez a sikeres szakvizsga zaloga, azert ott kiderul hogyan ervenyesul az 'egyetemes tudas' egy objektiv kovetelmenyrendszeren belul!
Ehhez persze kormanyzati intezkedes kellene, es szerintem minel hamarabb, mert ijeszto tendencia korvonalazodik, hisz aki nem tud semmi kreativ otlettel szolgalni sajat maga szamara a tovabbtanulas kapcsan, egyszeruen befizet a jogra, hisz 'egy doktori cimmel csak beljebb vagyok!', es tegyuk hozza igaza is van. Az egyre szigorodo szakvizsga talan kiszuri a palyara alkalmatlan kollegakat, es a szerencsevadaszok kedvet is elveszi!

Varom a velemenyeket!

Üdv:”Régi és megfellebbezhetetlen hagyomány (kivéve: 50-es évek) hogy Magyarországon a jogásznak automatikusan jár a doktori (kisdoktori!!!) cím. Mint az orvosoknak is. Ha ok kapnak, én miért ne, a jog legalább olyan kemény mint az orvosi. Pár perce hívott fel legjobb barátom, aki Gyorben joghallgató és nemzetközi kapcsolatász, hogy valaki azt mondta, hogy egy kormányrendelettel már eldöntötték a kérdést, és nem lesz doktori cím, csak szakvizsgával. Ki hallott errol? Szerintem hióbhír. Egyébként a nagyváradi kolléga hozzászólásához (legelso): nálatok az nem az akadémiai doktorátus (nagydoktori)? Mert ilyen nálunk is van, de kb. 50 körüli nagytudású jogászprofesszorok érdemlik ki (belépo: min. egy könyvre elegendo, új eredményeket felmutató mestermu).  Jelenleg nem árt elotte egy phd sem.

Tisztelt ,,mindenki,, .
En Nagyvaradon elo joghallgato vagyok,es itt adiplomaval meg veletlenul sem osztanak doktori cimet.Acim megszerzeseert meg negy es felevet kell tanulni(masfel a Master es harom a doktori.
Ugyhogy nem mindenhol olyan konnyu...

Ez mind igaz Diane amit leírtál. Egy dolgot nem vesztek figyelembe, amikor a doktori címről vitatkoztok. Az emberi élet két nagy területe az orvoslás és a jogszolgáltatás olyan fokú emberi bizalmat igényel, amit a földi halandó csak olyannak ad meg, akit jóval magasabb szinten gondol el, mint saját magát. Ezért kellett az 50-es években eltörölt doktori címeket visszaadni, mert az embereknek nem volt bizalmuk olyan orvos, vagy jogász iránt, akinek nem volt 'dr.' a neve előtt. Ezt még a komcsiknak is el kellett ismerniük. Az orvosi vagy jogi egyetem elvégzése után a doktori cjmmel egy bizalmat előlegeznek meg nekünk, amit felkészültségünkkel, kiemelkedő szaktudásunkkal kell bizonyítani.

Amit emese írt, nagyrészt igaz. A jogi karok évfolyamain sok olyan hallgató van, akik fikarcnyi elhivatottságot sem éreznek a szakma iránt, és csak azért joghallgatók, mert a család ezt kívánja tőlük, illetve mert a köztudatban a jogász szakma még mindig divatosnak számít. Az egyetemi öt év jórészt csak arról szól, ki mennyire bírja a magolást. Az csak kint, az ÉLETBEN derül ki, hogy melyikünkből lesz jogász és nem csupán jogvégzett ember.

Szerintem nincs sok értelme a doktori címet szakvizsgához kötni, mert a gyakorlatban sima egyetemi diplomával, szakvizsga nélkül úgysem talál normális állást az ember.
Másrészt viszont a szakvizsga sem segít azon, aki nem a pályára való (nap mint nap találkozom ilyenekkel)Nem attól lesz valaki kiváló jogi képviselő, mert bevágott 30 kg jogszabályt a szakvizsgára:-)

Tényleg fölösleges ennyi fizetős jogi kar, amely csak ontja az elhelyezkedni nem képes végzősöket. És ki kellene irtani a köztudatból azt a téveszmét, hogy jogi végzettséggel 'nagyot lehet kaszálni'.
Bocs, ha durva voltam.

Elhangzott itt, hogy minek a sok levelező, esti, csak a minőséget rontják, etc. Én miskolcra járok levelezőre, a vizsgáink a nappalisokkal egy szobában, ugyanazzal a tanárral, ugyanazokkal a tételekkel zajlanak, és amikor 2 nappalissal ültem Péter Orsolya előtt a római jog szigorlaton, nekem kellett válaszolnom azokra a kérdésekre, amelyeket ők nem tudtak.
A témához szorosan igazodva azt kell mondanom, hogy a doktorgyártás tényleg óriási méreteket öltött, az egyetemeken kívül fogalmam sincs, kinek is jó ez. Viszont abban már kevésbé vagyok biztos, hogy az a jó megoldás, amit a témaindító felvetett. Egyben egyetértek vele: központi döntésre lenne szükség.

Most találtam e topicra és számomra elég érdekes, úgyhogy írok...

Én 1994-98 között ügykezelőként dolgoztam polgári szakban, megyei első fokon. Na ott aztán találkoztam fogalmazókkal, voltak többen hozzánk is beosztva, akkor még asszem 2 év volt a gyakorlat.
Nekem az volt a tapasztalatom, hogy egyesek 'végigseggelték' az egyetemet, mindent bemagoltak és nem sok fogalmuk volt több hónap ill. akár 1 év után sem, hogy hogyan is alkalmazzák a bemagoltakat a gyakorlatban.

Nekem nagyon megtetszett a jogi pálya, nagyon sok tudás ivódott belém az idő során, nagyon okos és talpraesett bíró mellett dolgoztam, álomszép időként emlékezem ma is vissza arra az időszakra. Foglalkoztunk megyei első fokkal és mivel mindketten (a bíró főnököm és én is) elég nagy munkabírással rendelkeztünk és hatékonyan dolgoztunk, vállaltunk el több helyi bíróságnak elfekvő ügyeit is, úgyhogy e témában is otthonosan mozogtam.

Ahhoz képest, hogy érettségi után eszembe sem jutott a továbbtanulás, annyira megtetszett a jog, hogy felvételiztem is először a miskolci egyetemre levelezőre, de mivel a töri sosem volt az erősségem, nem bírtam bemagolni, nem sikerült a felvételi. A következő évben indított a PPTE is, de ott annyira szubjektív volt a felvételi, hogy ihajj, a szóbeli tételsortól rángatózott a szemem, de addig nem is sikerült eljutnom. Aztán feladtam. Mivel estire kell a pénz, mert ugye csak fizetős van, úgyhogy dolgozni kell, családi háttérből anyagi támogatásra nem számíthattam (nem vagyok ügyvédi család v. egyéb gazdag család sarja), így a nappali szóba sem jöhetett.

Szóval ott voltam én több éves polgári gyakorlattal, amit nagyon megszerettem, megértettem a polgári jog alapjait, nagyon sok területe a kisujjamban volt, erre ott voltak a fogalmazók, akiknél látszott az idők során, hogy sosem lesz belőlük igazán jó jogász, mert nem nekik való pálya, innentől kezdve nem is sokat ér a diplomájuk, szerintem. Hiába van valakinek jogi diplomája, hogyha nem alkalmazza és nem frissíti az ismereteit, hiszen én is már 4-5 éve ott hagytam ezt a 'jól fizető' állást és kiestem belőle, változtak időközben a jogszabályok.

Életem legnagyobb kudarcának ítélem ma is, hogy nem sikerült a jogi pálya, még mindig vonz ez a terület, de 28 évesen már nem állok neki megint harcolni, mert 5 év az egyetem + még a gyakorlat és ott áll az ember pályakezdőként, hiszen ha nincs ismeretség, piszok nehéz jó helyen elhelyezkedni.

Szerintem több embernek kellene megadni az esélyt a felvételnél, hiszen lehet, hogy valaki agyilag, logikailag rátermett a pályára és tényleg jó jogász lenne belőle, csak a felvételije nem sikerül, akár mondjuk azért, mert éppen sz@r napja van, sokan meg azért jelentkeznek, mert jól menő szakma, megvan hozzá a magolási képessége és kész. De! valahogy kellene mégis szelektálni az első 1-2 éven belül v.mi rátermettség szerint, hiszen lehet, hogy jelentkezik, mert jól menő, lehet, hogy el is tudja végezni, de nem lesz belőle soha jó jogi szakember. Lehet, hogy ha lenne v.mi szelektálás, a felvettek közül sokan ott hagynák önként, mert időben rájönnének, hogy nem fekszik nekik a pálya, a magolás nem elég és nem pazarolnak el az életükből éveket, hanem léphetnek tovább, más irányba.

Na ez így kijött belőlem... igyekeztem nem általánosítani és nem is volt szándékom, tehát nem akartam senkit megbántani, de vannak ilyen esetek és ezt be kell ismerni, a mai felsőoktatásnak sajna nem legfőképp a gyakorlatilag is jó szakemberek képzése a fő célja. És ez igaz a többi felsőoktatási iskolára is.

Kedves Pityu,

abban egyetértek Veled, hogy döntsön a
szelekció, de azért abba is bele kell
gondolni, hogy van egy köztes réteg is
a végzősök közt, aki nem tartozik a
hipercsúcsagyak közé, de nem is lehet
róla azt mondani csak úgy hozzávágtak
egy diplomát. Õk azok akik keményen
végigcsinálták a (minimum) 5 évet,
érdekli is őket a téma, de esetleg
nincs kapcsolatuk, vagy mert 'csak'
cum laudéjük van, nem mennek semmire.

És miért nem? Mert csak a best 5-10%
tud elhelyezkedni normálisan, a
többi meg elmegy a McDonald's-ba
vagy szórólapot osztogatni.
Persze ez nyilván túlzás; arra akarok
rámutatni, hogy az - általad is
említett - szelekciónak baromi sok
vesztese is van és ez a szám egyre
növekszik.
Mindez persze a tömegoktatással van
összefüggésben - a közismert példa
szerint csak Bp.-en több ügyvédet
tartanak nyilván, mint egész
Ausztriában.

Szerintem radikálisan csökkenteni
kellene a felvett emberek számát.
Pl. nálunk a 380 helyett szvsz elég
lenne 100 ember is.
Persze, persze, így nyilván magasabb
lesz a ponthatár, kevesebben jutnak
be, több lesz a csalódott ember, de
bele kéne gondolni, melyik a nagyobb
csalódás: amikor 18 évesen megkapja
vki azt, hogy nem vették fel, vagy hogy
24-25 évesen, frissdiplomásan képtelen
önbecsülésének, végzettségének
megfelelő helyen elhelyezkedni...

Felesleges túl misztifikálni ezt a doktoros dolgot!
Szerintem, az volna a kívánatos, ha egy jogász doktor a tisztesség garanciájaként léphetne fel bárhol. Nagyon szomorú, hogy szerte az országban sunyi, alattomos mégis DOKTOR urak/hölgyek lépnek a rivaldafénybe és gátlástalanságuk ellenszenvessé tesz mindannyiunkat. Miért van az, hogy a jogász szó hallatán a többség arcán sunyi félmosoly jelenik meg: 'értem ám, hogy mi a téma.Mennyit fizetek?' Ez szomorú. És teljesen független a végzés helyétől és mikéntjétől. Én történetesen második diplomaként szereztem meg a jogászit és nem vagyok meggyőződve, hogy hátrányos lenne, hogy van egy műszaki diplomám is. A másik - és ezt egy igen tekintélyes, mindannyiotok által garantáltan ismert professzorunk szájából hallhattuk-, hogy nem biztos, hogy 18évesen a padba beülve úgy jut el a téma, mint egy 5-10 évvel érettebb, tapasztaltabb emberhez. Egyszerűen mások a súlypontok. Ezzel persze nem akarok megbántani senkit, aki első diplokmaként szerezte meg a jogit. De 18 évesen bizony, az én agyam is máshol járt... Csk még egy adalék: Egy levelezős évfolyam előadásain a részvételi arány kb.80-90%-os, pedig nem kötelezőek az előadások. Vajon így van ez a nappalin is?
A levelezős tételsorok a jobb egyetemeken megegyeznek a nappalisokéval és nem írnak nekik külön rövidített 120 oldalas munkajog-jegyzetet, vagy 100 oldalas római jogi ismereteket sem. Szóval: döntsön a vitában az élet. A természetes szelekció mindig hatékonyabb, mint a mesterséges.

És, hogy mi legyen a szakvizsgához fűzött doktori címmel? Semmi. Legyen a vizsga tisztességes és kemény.De ne ettől legyünk doktorok, hanem a megjelenésünktől, tisztességünktől, megbízhatóságunktól, egyetemes tudásunktól, attól, hogy életünk végéig tanulunk, attól, hogy emberként tudunk mások ügyeiben segíteni, attól, hogy nem véres karddal megyünk tárgyalni és mindenki számára csak annyi maradjon, akikkel kapcsolatba kerülünk: 'Ez igen!'
Az, hogy milyen időponthoz kötjük a papírt, igazából nem a legfontosabb kérdés. Az a fontos, hogy kik is vagyunk mi, jogászok.

Sziasztok!
Nem igazán vág ide a téma, de ez az egyik olyan topic, amit látszólag olvastok/használtok. Szóval kérdésem lenne. Harmadéves vagyok az ELTE Jogon, és most kell megírni az első évf. dolgozatot. Arra gondoltam, hogy a parkoló társaságokról érdemes lenne (hogy juthatnak hozzá a BM adatbázisához gazdasági társaság létükre + az utca közterület, hogyan szedhetnek pénzt azért, hogy parkoljak rajta...). Tudtok valami forrást, helyet, vagy bármit, amitől okosabb lehetek?

Borzasztó, hogy formális dolgok (nappali,levelező) képesek megosztani bennünket. Ugye egyet értünk abban, hogy ennek az égvilágon semmi értelme, és méltatlan is?
Regősbendegúz, úgy érzem itt az idő, hogy magadba szállj!

Kedves regösbendegúz!
Öt év egyetem, három év a szakvizsgáig....
Miért nem mindjárt tíz, vagy tizenöt év, hogy kerek legyen??
Nem túlzás ez egy kicsit?
Szerinted attól leszel okos meg művelt hogy sokáig jársz iskolába?

Hát szerintem nem.
Ha a frissen végzett jogászok műveltségét hiányolod, azt sokkal korábban kell megszerezni, -erre való a gimnázium, meg olvasni is ezért kell sokat- az egytemen már csak szakmai anyagot tanítanak, mert arra való.
Egyébként pedig a műveltség semmire nem garancia, a legkevésbé arra hogy jó jogász lesz valakiből.(a kommunikációs készség vagy az etika pl. nem műveltség kérdése)
És szvsz attól hogy valaki levelezőn végez, nem lesz rosszabb jogász-neked talán jobban kell majd igyekezni, és kevésbé lesz kényelmes, de nem hiszem hogy a nappali képzés valamiféle éteri magasságokban lebegne, az évezredek alatt felhalmozott tudás csúcsaként magasodva a hanyag, súlytalan levelező képzések fölé.
És még valami: mégis honnan tudod hogy te sokkal jobb jogász vagy mint bárki más, pl. egy levelezőn végzett hallgató?
Ki adott neked erről tanúsítványt?
Szerintem legyél egy kicsit szerényebb.
Ne sajnáld másoktól a doktori címet, hidd el hogy pontosan úgy megdolgoznak érte, mint te.

Azt hiszem egy fajta féltékenység munkálkodik bennünk, az újakkal szemben. Én is érzem ezt.
Azt, hogy sok a doktor ? kit érdekel ? az élet úgyis szelektál. Magam is levelezőn végeztem scl, és soha életemben nem tapasztaltam, hogy a nappalisok jobbak lennének. Megjegyzem, ha együtt vizsgáztam velük, általában megaláztam őket. Az emberanyag a lényeg. Aki akar tudni, az a levelezőn is elérheti a tudást, ennyi.
A szakvizsga hát igen, nekem pl. kőkemény volt, az államvizsga csak sétagalopp volt ahhoz képest. DE tudok ellen példát is. Minden a szerencsén múlik.
Úgyhogy mindenkinek igaza van, és senkinek sincs, hagyjunk élni másokat.

Egyébiránt én úgy tudom, hogy a megtámadott dr-i kör mind rendőr, vagy jegyző, meg ilyesmi, és az is marad. Hát én nem vaygok rájuk féltékeny cseppet sem.        

Szerintem is lehetne szigorítani a rendszeren, hiszen a doktori cím 'tudós' embert kéne, hogy jelöljön, ezzel szemben ez szerintem nem így van. Azt az öt évet el lehet végezni (lehet hogy valakinek hat-hét ez az öt), nem értek egyet én sem azzal, hogy ez automatikusan jogász doktori címet jelentsen. Lehet valaki sima jogász, de azért valljuk be nagy különbségek vannak a pályán belül, amit például a doktori cím odaítélésével jelezni is lehetne. Aki meg teljesen tudós jogász akar lenni, annak ott a Phd.

Igen, attól én is h*nyok, ha doktoroznak bemutatkozáskor a t. kollégák.  Főleg akkor, ha például kollégával szemben.  Persze lehet, hogy, az autómosóst még meghatja.  (Én egy egyszer követtem el azt a hibát, hogy doktorként vetettem fel a nevem egy magánorvosnál, utána a nővérke sehol sem talált.  Na ja, mert a d. betűnél voltam az abc-ben!)

Azt mondják, hogy hagyomány, hogy a jogi karon doktorit osztogatnak, és onnantól csak a jóizlés szabja meg, hogy mikor és kivel szemben használod e címet.  Aki a szakmában marad, az használja a névjegyén, de akiből pl. cukrászdás vállalkozó lesz, az nem, mert a süteményt anélkül is süthetné.  Itt jönt az önkorlátozás.

Hogy csak szakvizsgával adják?  Ezzel én egyet értenék, de akkor találjunk már ki valami értelmesebb szakvizsgát, mert az én időmben (ami nem volt olyan rég 1997-ben!), még elég idióta rendszer volt, és az hogy átmentél vagy sem, kizárólag a vizsgáztatón és nem a tudáson múlott.  (Nem savanyú a szőlő, mert én majdnem kitünővel abszolváltam a szakvizsgát, de tudom, hogy be-ből megbuktattam volna magam!:-))

Szerintem sem kellene a szakvizsgához kötni a Dr. címet. Az különben is egy egészséges személyiségű ember életében nulla jelentőséggel bír.

Én rosszul vagyok azoktól a kollegáktól, akik úgy mutatkoznak be, hogy DOKTOR tóthistván még az autómosóban is.

Szerintem nincs jelentősége a dr. jelzésnek. Szerintem ez csak egy aranyos hagyomány és semmi több.

Jogászból meg sohasem lesz elég. A bírói, ügyészi helyek végesek a többit a piac eldönti... ki marad ügyvéd, ki lesz jó szakjogász, tanácsadó vagy jogismerő vállalkozó.

A diploma másodlagos, de nem elhanyagolható a versenyben. Mert verseny az van.

Hát ha engem céloztál a kérdéseddel Tisztelt nyultagy úr/hölgy, akkor félreértettél: Én direkt idézőjelbe tettem az 'érdemtelenül' szót, hiszen az előttem szólók használták ezt a kifejezést érezhetően arra utalva, hogy 'túl sok' ember kerül a jogi képzésbe, s át-átcsusszannak emberek a sok rostán. Elsőévesen ezt én még nyilván nem láthatom át, de gyanítom, hogy aki elkerül az államvizsgákig, az nem lehet teljesen 'érdemtelen'. De ezt felsőbb évesek nyilván jobban látják.

Nem körvonalaztad, hogy szerinted kik az 'érdemtelenek',
akiknek ugye nem szabadna diplomát adni.
 Én is levelezős vagyok, fizetek a félévekért, mint a köles,de azt kell, hogy mondjam, nem a pénzünkért kapjuk
a jegyeket, épp most aláztak porig egy vizsgám alkalmával, és vágták a fejemhez, hogy azért, mert levelezős vagyok, még
nem kell kevésbé felkészülten mennem vizsgázni. Nem mintha ezzel védekeztem volna!!
 Az, hogy nappali képzésen közelebb kerülnek a hallgatók a jogi problémákhoz, hogy tárgyalásokra járnak, hogy sokkal
több előadást és szemináriumot látogatnak, számomra irigylésre méltó, de mivel a vizsgaanyag ugyanaz, mint nappalin, sőt még a vizsgáztató tanárok is, úgy gondolom nem  lesznek a diplomára 'érdemesebbek' mint mi.