Doktori címet szakvizsgához!

A doktori cím kb. ahhoz, jó, hogy a vidéki OTP-fiók hitelügyintézője elkábuljon, hogy most egy doktorral beszél...
Szerintem ma annak nincs túl nagy rangja, hogy ki doktor ki nem, ezért még nem vehetsz a boltban semmit. Egy PhD-nek már van értelme, a mögött már tényleg áll vami szorgalom meg tudás, nem csak a puskázás meg a "kegyelemkettesek", mert ha belegondolok, hogy olyanok is elvégzik a jogot, akikről nem is sejtené. Az igazi gondot inkább abban látom, hogy az egyetemet el lehet végezni 2-sel is meg summával is, és lehet, hogy akit éppen csak kegyelemből "átrugdostak" az államvizsgán, az másnap elmegy ügyvédjelöltnek a sógor-nagybátyó-kenyerespajtás ügyvédi irodájába, aki meg 5 évig tanult, TDK-zott és nyelveket tanult, ismerős híján a diplomaosztó másnapján mehet bejelentkezni a munkaügyi központba. Elég kilátástalan, de Ti hogy látjátok? (Remélem vannak optimisták is:)

Banjunk csinjan a doktori cimmel! Hiszen a hozzank fordulok nem eppen azert keresnek bennunket, mert biznak a felkeszultsegunkben, a tudasunkban, es nem utolso sorban erkolcsi tartasunkban?!...
Mi vajon megfelelunk-e ezeknek az elvarasoknak, tenyleg doktorok vagyunk-e, valoban ismerjuk-e annyira ezt a tudomanyt, hogy masoknak segithessunk, hogy a kerdesekre valaszolhassunk, adott ugyet bizton elvallalhassunk?!...Nem vonom en ketsegbe az oktatas szinvonalat sem nappali, sem esti, sem levelezo tagozaton, egyet azonban nem szabad elfelejteni:
a doktori cim (barmelyik tagozaton szereztek is!) nagy megtiszteltetes, ugyanakkor viszont oriasi felelosseg!!!

Egyik tanárom jegyezte meg, ha jól emlékszem jogszociológiából, hogy ha nem adnának doktori címet a jogászoknak meg az orvosoknak, akkor a laikus ügyfél azt kérdezné magától, hogy "De hát akkor nem is doktor?!...Hát akkor, biztos, hogy ért az ügyemhez/meg fog tudni operálni?!" A doktori cím arra való, hogy ezt a kételyt eloszlassa, már ha ez igaz.
Nem hiszem, hogy azért fordulank a jogászokhoz az emberek mert annyira megbecsülnék őket, a köztudatban inkább a sunyi, paragrafusokat csűrő-csavaró, sokatkérő, az ügyfeleket kiforgató (nem fokozom tovább mindenki tudja miről van szó) jogászkép él és nem az ügyfele igazáért harcoló és feddhetetlen jurátusé. Sajnos. Ezt a szkepszist és bizalomhiányt a doktori cím meg a nyakkendő/talár sem pótolhatja. Ebből a szemponból szerintem a doktori cím inkább valami hagyományt jelent, ami a középkori oktatásból maradt meg, a doktorrá avatás volt az a "rituálé" amivel kifejezték, hogy az illető már jelentős tudást szerzett az adott területen, miután már évek óta koptatta a padokat.
A jogi cím inkáb valamiféle "társadalmi mágia", nem kell annyira komolyan venni, egy üzenet a társadalom felé. Ami fontos inkább az az, hogy a doktori cím mellett az egyetm öt éve alatt milyen tudást szerzett az illető.

"Mi vajon megfelelunk-e ezeknek az elvarasoknak, tenyleg doktorok vagyunk-e, valoban ismerjuk-e annyira ezt a tudomanyt, hogy masoknak segithessunk, hogy a kerdesekre valaszolhassunk, adott ugyet bizton elvallalhassunk?!...Nem vonom en ketsegbe az oktatas szinvonalat sem nappali, sem esti, sem levelezo tagozaton, egyet azonban nem szabad elfelejteni:
a doktori cim (barmelyik tagozaton szereztek is!) nagy megtiszteltetes, ugyanakkor viszont oriasi felelosseg!" (Agnes)

Kedves Ágnes!

Először is annyit, hogy a doktori címünknek semmi köze a tudományhoz, mivel ez nem egy tudományos fokozat (Dr. Jur.). Továbbá kétségbe merném vonni az oktatás színvonalát, mert egyáltalán nem gyakorlatias. Az igazság az, hogy a végzős joghallgatók 95%-a nem lenne képes egy egyszerű ingatlan adás-vételi szerződést megírni. Miért? Azért, mert az egyetemen túlzottan az elméletre fektetik a hangsúlyt. Egyes országokban a vizsgák arról szólnak, hogy egy adott jogesetet kell megoldanod. Használhatod a BTK, PTK, amit akarsz - hisz aki nem tanult úgy sem tudja használni. Pl. Ausztriában, Németországban nem érdekli senkit, hogy mennyi latin kifejezést tudtál bemagolni vagy büntiből hány tényállást fújsz kívülről. Ott arra kíváncsiak, hogy honnan közelíted meg a jogesetet és érted e egyáltalán az összefüggéseket. Ezért van az, hogy itt Magyarországon csomó végzős arra büszke, hogy mennyi latin mondatot tud fejből és oda-vissza vágja a BTK-t. De a gyakorlati tudása = 0

Ez van az oktatókkal is. Nagyon nagy szaktekintéllyel rendelkező professzorok, docensek, stb. oktatnak a magyar egyetemeken, de aki már végzett és dolgozott min 1-2 éve, az tudja, hogy a gyakorlatban teljesen máshogy működnek a dolgok. Éppen ezért nem bíznám az ügyemet még a legnagyobb szaktekintéllyel rendelkező professzoromra sem, aki 30 éve nem látott már bírósági tárgyalótermet belülről, hanem csak a könyveket bújta.

Ez van az oktatókkal is. Nagyon nagy szaktekintéllyel rendelkező professzorok, docensek, stb. oktatnak a magyar egyetemeken, de aki már végzett és dolgozott min 1-2 éve, az tudja, hogy a gyakorlatban teljesen máshogy működnek a dolgok. Éppen ezért nem bíznám az ügyemet még a legnagyobb szaktekintéllyel rendelkező professzoromra sem, aki 30 éve nem látott már bírósági tárgyalótermet belülről, hanem csak a könyveket bújta.(Law1)

Van egy olyan mondás miszerint aki nem tudja, az tanítja.Egész egyszerűen tragédia ami jelenleg a magyar jogi felsőoktatásba megy... A durva az, hogy ezt a hallgatók fel se fogják, sőt 22 éves embereknek olyan hozzászólásaik vannak a témához mint: ez a tradició, meg nem is annyira gáz ez stb... Persze ügyvédi irodát egyik sem látott belülről... A koppanás egyetem után jön amikor a szerencsétlen (már tisztelet a kivételnek) a cégkivonatról nem tudja leolvasni a cég székhelyét, meg teljes bizonyitó erejű közokiratról beszél stb.
De valljuk be ez nem az ő hibájuk, hanem a tanároké...

Azt hiszem van olyan szabály a német eljárásjogban, hogy egyetemi tanár láthat el képviseletet peres eljárásban...
Ez nyilván annak a maradványa, hogy a középkorban nagyon gyakran az egyetemi tanároknak megküldték az aktákat véleményezésre... szóval elég nagy szerepe volt a jogtudománynak a konkrét jogalkalmazásban.

Az viszont elég jelentős fegyvertény az elméleti egyetemeken oktató jogászok részéről, hogy a konkrét jogalkotást szakcikkeik, stb. befolyásolni tudják netán egy kodifikációs bizotsság élére állítják őket.

Az meg, hogy a hallgatók "felkészültelenül" lépnek ki az egyetem kapuin az annak a hibája, hogy az egyetemi oktatás túlságosaan elméleti csak a tankönyvek és a tudományos vélemények ismertetésére korlátozódik és nem hely a gyakorlatban érvényesülő szabályok ismertetésére. Kiváncsi lennék, remélem több egyetem hallgató is hozzászólnak a kérdésemhez, hogy hol kötelező a BH-k, jogesetek, stb. tehát a konkrét pl.k megtanulása vagy csak megelégszenek az absztrakt törvényi szabályok oktatásával? Na hol hogy van?
Pl. Debrecenben ezt nem kérik a viszgákra.

Messzemenően egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a képzés színvonala általánosságban is alacsony, a gyakorlati képzésé pedig siralmas. De az valahogy az egész magyar oktatás jellemzője. Nálunk tudományokat tanítanak, tudóspőalántáknak, és aki nem lesz elméleti szakember, mert nem elég jó hozzá, abból majd lesz gyakorló szakember. legalábbis ez a hozzáállás. Különösen érdekes a kaparás az olyan szakterületek esetében, amelyek viszonylag újak, nem vagy rosszul kodifikáltak, a joganyaguk szertágazó, és gyorsan változó. Ott mindig egy előadás tárgya az, hogy miért is tudomány mondjuk a közig jog vagy apénzügyi jog, és hogy micsoda elmélettörténeti háttere van.

Ennek azt hiszem az, hogy az egyetemi berkekben a tudományos eredmények, fokozatok osztják az értékrendet, emiatt a gyakorlati életben érvényesülő értékrendet lenézik, és az oktatás struktúrájára is ráerőszakolják a a belterjes egyetemi értékrendet. Nem az életnek, hanem az egyetemnek tanítanak, pedig tanulnunk az életnek , és nem nekik kellene.

Ezzel nem vonom kétségbe az alapozó és elméleti tantárgyak esszenciális jelentőségét a jogi oktatásban (ezt egy másik topikban már kifejtettem), de a gyakorlati tárgyakat elsősorban gyakorlati oldalról kellene megközelíteni, és az eljárásjogokra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni.

Saját tapasztalatom szerint azok a tárgyak voltak érdekesek és jól előadva, és a mai napig azokon a területeken igazodom el alegbiztonságosabban, amit gyakorló szakjogászok, bírók, ügyészek, ügyvédek tanítottak.

Nálunk a Miskolci Egyetemen a tankönyvek eleve úgy vannak szerkeztve, hogy benne vannak a BH... Szóval nem lehetett nagyon kihagyni, de ez így jó mert könnyebben lehe6t megérteni az anyagot .

Lehet, hogy BH-k benne vannak, nem ez a lényeg, hanem az, hogy ne paragrafusbiflázás legyen a lényeg, hanem jogesetmegoldás, eljárási és anygai jogi oldalról.

Egyébként szerintem ponta büntetőjog az egyik, amit meglehetősen jól tanítanak, és a tankönyvek is egész jók.

Én is azon a véleményen vagyok, hogy teljesen meg kellene változtatni a jogász képzést! Nem szabadna gyakorlati tudás nélkül, pusztán magolásra doktori címet adni!

Még akkor sem, ha Law 1-nek igaza van abban, hogy ez egy végzettséget igazoló cím csupán.

A dr. egy üres cím csupán (mondom én, aki még küzdök érte), a Phd., a DSc., meg az akadémikus jelent valamit. Ezt a kisdoktorit csak szokásból kapják a jogászok, az orvosok, a fogorvosok, és az állatorvosok automatice végzésből kifolyólag. Aki tudóssá akar lenni, az megy a Phd.-ra (meg akinek nincs jobb dolga, minthogy három évig még az egyetem levegőjét rontsa).

Ha jól tudom ez a szokás úgy alakult ki, hogy az orvos, fogorvos (és állatorvos is:-)) ) az egyén betegségeit orvosolja, a jogász meg a társadalom bajait. Valami ilyesmi ennek az alapja, ami egyébként azt hiszem csak Közép-Európában van így. Legalábbis az angoloknál és az amerikaiaknál nem kapnak doktori címet.

Ha máról,holnapra megváltoztatnánk,a dolgot.
Nem volna igazságtalan azokkal szemben,akik 1 évvel lecsúsztak és nem kapnak Dr címet?

Nem mintha jelentene valamit,nem vagyok ettől több!

Kissé igazságtalan volna, különös tekintettel arra, hogy nem ez itt a lényeg. Szerintem ui. nem a doktori címet kéne megvonni, hanem a képzést kellene megfelelő szintűvé temmi, hogy a végzettség gyakorlati munkavégzésre alkalmassá váljon.

Szerintem teljesen mindegy hogy phd-nek, mag-nak, dr.-nak hivnak valakit, a cím az cím, szerintem senki nem azért dolgozik hogy odaillesszenek egy titulust a neve mellé. Aki elméleti szakember akar lenni, az mehet phd-ra, de szerintem ő sem azért hogy odairhassa a neve mellé a phd fokozatot :). Ugyanakkor véleményem szerint a jognál nagy hiba elméleti szakembernél is, ha nem ért a gyakorlathoz. Pont ez adja a jogi oktatásnak is az elméleti jellegét, tele van nagy tudású akadémikusokkal, phd doktorokkal, docensekkel az oktatói kar, de nagyon kevés a gyakorlati jogász.

Ha meg is vonnák, akkor is a tanulmányaid kezdőéve számítana. Rexorral sok mindenben egyetértek. Csak a helyzet az, hogy valaki vagy elméleti jogász lesz, vagy gyakorlati, aki magas szinten akarja bármelyiket is vinni, könnyen felismeri ezt. Ez persze azt jelenti, hogy az elméleti jogásznak is kötelessége (lenne) együtt élni a gyakorlattal (néha el lehet tölteni egy kis időt a bíróságon, ügyészségen).

Vigyázz! A PhD., meg a DSc. tudományos fokozatok, azokat nem automatikusan adják (bár minden tiszteletem a dr. iurisoké, hiszen ez egy szükségképpeni lépcsőfok. Magam nem pártolom a dr. iur. cím eltörlését, nem hinném, hogy ez jogharmonizációs kötelezettség volna. Különben akkor a med., med.dent. és vet. doktoroktól is el lehetne venni).

Sziasztok!
Szerintem egyaltalan nem fontos a dr. cim. Persze az ember büszke, amikor elöször hallja a neve mellett, de utana mar nem szamit es a többseg nem is hasznalja a napi eletben.
Neha persze celszerü a hasznalata (pl: rendörnek, hivatalokban), de azt hiszem a többseg (köztük en is) azt vallja, hogy ez a cim csak van..
Sok ismerösöm felrotta mar, hogy a jogaszok miert kapnak ilyet 5 ev utan, de szerintem ez csak egy hagyomany es nem szamit. Ha ott van, akkor ott van, ettöl nem leszek jobb vagy rosszabb (szak)ember. De azt hiszem ez szükseges ahhoz, hogy a tarsadalomban nemi tekintelyünk legyen es az emberek (föleg az idösebbek) jobban bizzanak bennünk a munkank soran.
Üdv. Dórus

Sziasztok!

Szerintem rendben van, hogy doktori címet kapunk, mi jogászok és az orvosok. Ez egy tradíció, és szerintem a tradíciók mögött nem kell feltétlenül kutatni a logikát, épp az a szép bennük, hogy nincs bennük sok logika. Az angolok sem tudom, mi a fenének teáznak 5 órakor, őket se cseszteti ezért senki. Én személy szerint iszonyatosan érezném magam egy olyan falanszterszerü világban, ahol csak a logikailag alátámasztható szokások uralkodnak, nincsenek hagyományok, amelyeket tisztelni lehet. Nem szeretnék ilyen társadalomban élni...

A hagyomány a lényege enenk a dolognak. Ezt nem lehet egy tollvonással megszüntetni. Csak kis hazánkban van jelentősége, mert nyugaton nem is foglalkoznak a doktori címeinkkel, hacsak nem PhD, mert ott csak ez számít annak.
Mivel ma már úgyis mindenki jogásznak tanul:) hamarosan úgyse lesz jelentősége a címnek... Előbb-utóbb a leghülyébbek is megkapják a diplomájukat, úgyhogy tök mindegy.
A rendszer marad még jó sokáig.

Nos, eredetileg a "doktor" szót kizárólag csak a jogászokra használták. Később terjedt csak el, hogy más tudományok sikeres elsajátításának jelölésére használják. Történeti szempontból még érdekesség, hogy a középkorban a doktor megjelelölés nemcsak hogy tanítási jogot jelentett, de egy időben kötelezettséget is.

A szó eredetét vizsgálva mindenképp kijár a jogászoknak a doktor megjelölés. Ha a jelentésének változását nézzük, akkor valóban, a doktor szónál ma már szinte kizárólag az orvosokra asszociálunk. Ha a gyakorlati oldalát mérjük, akkor meg tökéletesen mindegy, hogy egy jogász neve előtt ott csicsázik a "dr" vagy sem. Egy jogász ne ezzel a két misztikus betűvel akarjon tiszteletet kiváltani másokból, hanem az általa kezelt ügyek, a belőle áradó magabiztosság, segítőkészsége és felkészültségével érdemelje azt ki. Hiú pojácáskodó, aki ebben értékkérdést lát...

Teljesen egyetértek, azonban szerintem a dr. éppúgy státuszszimbólum a neve előtt, (jól írtam?),ügyvédnél legalábbis, mint a szalonképes fellépés, márkás öltöny-nyakkendő-cipő, kiskosztüm, jó autó, szépen berendezett, drága iroda jó helyen, stb,stb. (Persze más kérdés, hogy dr nélkül nem lehetne ügyvéd. ) Tetszik, nem tetszik, ez így van. Az ügyfél (sajnos?)nagyobb bizalmat szavaz a menő-manó külcsínnel felvértezett ügyvédnek, mint egy olyan puritánabb fellépésúnek, akiről esetleg azt hiszi, nincs pénze, ergo rossz ügyvéd. persze ezen el lehet vitatkozni, hogy tényleg így van-e, szerintem vannak kivételek. Kíváncsi lennék, ha eltörölnék a jogászok doktori címét, miként alakulna a róluk vélekedés a társadalomban. De ez már szociológia.

Nem tetszik, hogy menő-manó külcsínnel felvértezett ügyvédeknek nevezed azokat az ügyvédeket, akik adott esetben márkásabb öltönyökben, drágább cipőkben, drágább nyakkendőkben járnak és drágább autókkal közlekednek. Nekem legalábbis elég pejoratívan jött le ez a körülírásod. Nem hiszem, hogy valakinek szégyenkeznie kellene amiatt, hogy 30 ezer forintért vásárol cipőt, 15 ezer forintért nyakkendőt vagy akár 8 millióért autót. Attól, hogy egy ügyvéd még nem TESCO gazdaságos nyakkendőben és kínai öltönyben rohangál még nem köcsög. Az más kérdés, hogy nyilván sok az affektáló majom az ilyen ügyvédek között, de ugyan úgy sok tirpák ügyvéd van, aki lehet, hogy szerényen öltözködik és villamossal közlekedik, de akkora paraszt, hogy hólapáttal kellene agyonütni. Tehát ne általánosítsunk kollega.

Hú, de rosszul jött át ez!

Dehogy nézem le, pejoratívkodni sem volt szándékomban, nálam a menő-manóság kifejezés nem pejoratív egyáltalán, a "külcsínnel felvértezettség"-be sem szántam negatív töltetet, ilyen a stílusom. Én sem a tesco-ban vásárolok gazdaságos öltönyt, se kínai nyakkendőt, és maximálisan a minőségi holmikra szavazok, mert valóban nagyban minősítik az embert! Azt próbáltam kihozni ebből, hogy ezek mind-mind státuszszimbólumok, ez egy neutrális kijelentés akart lenni. A "sajnos?" és a "kivételek" pedig arra vonatkozott, hogy van olyan is, hogy nem a szakmai profizmusból gazdagszik meg valaki, de nem ez a jellemző.