Miért nem tudok elhelyezkedni? önvizsgálat

Milyen hiányossággal kellett számolnod álláskeresésed kapcsán? Gyorsan elhelyezkedtél, mint jogász vagy hónapokig, netán évekig keresgéltél, mire bejutottál valahova?

Milyen dolgokon kellett változtatnod a siker érdekében?
Felismerted egyáltalán a hiányosságodat?

Meg volt a cél? Tudtad mit akarsz vagy csak tanácstalanul bolyongtál?

Naina,

na, ez a topic nagyon tetszik, hasznosnak ígérkezik, feltéve, hogy az emberek őszinték lesznek. :)

Én nem mentem el semmilyen tréningre, ahol elmagyarázták volna a sikeres állásinterjú részleteit, mert túl drága volt nekem.
Két lényeges problémám van.

1. Az én eddigi tapasztalatom, hogy ha őszinte vagyok, akkor tuti bukás, ugyanis vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen nem tudok (mert nem lehet) elfogadhatóvá tenni. Ilyen például az a kérdés, miért jöttem el az előző munkahelyemről, és ha azóta hosszabb idő is eltelt, mit csinálok (mi az, hogy nem kerültem be sehova). Nehéz elmagyarázni, hogy ha néhány hónap után eljövök egy munkahelyről (ahonnét valójában mindenféle kamu indokkal érthetetlen módon kirúgtak), nem én vagyok a hibás, és ennek ellenére ha felvesz az interjúztató, jó munkaerő leszek.
2. A másik problémám, hogy mivel tűnhetek ki az egyetlen egy álláshelyet megpályázó legalább 20-30 jelentkező közül. Én itt a tehetségemet tudnám felhozni, és persze ha azt mondom, hogy "én tehetséges vagyok", az nem elég, ezt konkrét példákkal alá kell tudni támasztani, de azokat szerintem nem hiszik el, mert kezdő olyasmikre nem szokott képes lenni, mint amiket megcsináltam. Ezen kívül szorgalmas és stb. is vagyok, de arra egy eszetlen kontár is képes, ilyenek meg sokan vannak.

Szívesen fogadok tanácsokat. :)

Impi,

A munkaügyi központban van ingyenes álláskeresési program, én anno sokat tanultam belőle.

Álláskeresési praktikák tanácsadás.

Legislator, mit tanultál ott?
Mi az ami tényleg hasznos volt és a munkaügyi központ programja által kaptad meg?

Impossible,az 1. pont vonatkozásában nekem is vannak problémáim, igaz én még jogi pozíciókat majd csak most fogok pályázni, de érdemben ez mindegy most.
A legnagyobb problémám, hogy én zsigerből megmondom a majdnem frankót és csak utána kapcsolok, hogy hülye voltam. :) Pl. legutóbbi munkahelyemen a főnököm többet képzelt, mint egy munkakapcsolat. Ezt kb. úgy prezentáltam egy interjún, hogy a főnököm és köztem volt némi ellentét, mint ami férfi és nő között előfordulhat hehe :D Na, erre az interjúztató a CV-re rá is írta az adott munkahely mellé, hogy Főnők......
Na, én hülye, megadtam a kulcsszót. A miért már úgy sem lesz érdekes.

Eszembe jutott a Nomen est omen mondás. Lehetséges, hogy a lehetetlen szó gátol téged ? ;)

Naina,

"Eszembe jutott a Nomen est omen mondás. Lehetséges, hogy a lehetetlen szó gátol téged ? ;)"

A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás, tehát nem gátol, hanem hajt; így van meg a negatív dolgok pozitív értelme. :D

"legutóbbi munkahelyemen a főnököm többet képzelt, mint egy munkakapcsolat."

Ha külső adottságaid elhalványítják a belső értékeidet, abból könnyű lenne előnyt kovácsolnod. :D

Leg,

köszi! Egyébként az én eddigi tapasztalataim szerint a m. ügyi kp. egy gusztustalan intézmény, amely félrevezeti az álláskeresőket.

Imp, néha a kettő együtt kisebbrendűségi érzést kelt a gyenge férfiakban.

Ha keltene is, nekem nem lenne probléma. :D

Sziasztok!

Szerintetek annak van értelme, ha valaki úgy csinálja végig a jogi egyetemet (minden egyes zh-t,szemináriumot,vizsgát), hogy éppen tanul annyit, hogy kettes meglegyen?Mindenből a minimálisra hajtani nem túl szerencsés szerintem. Ilyen felületes "tanulással" nem hiszem, hogy elérhet bármit is az illető az egyetem után, mert semmit sem fog tudni a jogról, maximum mindenhez 3 mondatot gügyögni.
Szerintetek milyen esélyei vannak egy ilyen embernek?

Ha van papa, mama, nagybácsi, rokon, jóbarát, aki be tudja nyomni valahová, akkor nagyon jó eséllyel el fog tudni helyezkedni egyetem után (több ilyet is ismerek személyesen).

Ha nincs ilyen kapcsolatrendszer, akkor summás diplomával is nehéz manapság az elhelyezkedés.

Nem igazán a jegyek számítanak. Ismerek olyat, aki summa cum laude végzett az egyetemen, mégsem vitte túl sokra és ismerek olyat, aki épphogy átcsúszott a vizsgákon és most sikeres ügyvéd. Az egyetem és a való világ két külön fogalom.

Sajnos a magyar jogászképzésben nem igazán számít, hogy milyen jegyeket kapsz (ez csak annyit bizonyít, hogy mennyit voltál képes seggelni a vizsgákra, korántsem biztos hogy ettől jó jogász leszel).

Ha helytálló lenne Barabell véleménye, az azt igazolná, hogy a jogászképzés során szerzett érdemjegyek objektív megítélés során születtek. De sajnos ez nem mondható el talán egyik egyetemről sem.
2-es és 5-ös között a jogász szakon nem minden esetben van nagy különbség.Sokszor ugyanannyi az esély egy négyesre, ötösre, mint egy kettesre.
Maximális felkészülésre van szükség ahhoz is, hogy egyáltalán 2-est kapjon a hallgató.
És igaza van Rexornak is. Belevaló, rafinált, dörzsölt és eszes jogász nem biztos hogy summa cum laude végzett.
Előfordulhat az is, hogy a végig nagyon jól teljesítő hallgató életből nulla.

Mindenkivel egyet értek aki eddig írt. Én mondjuk utálom a kettest, eddig kétszer kértem hogy inkább 1-est írjanak be és jövök újra -nekem olyan lesajnáló, ez van XD. De azt azért hozzátenném, hogy egy "cum laude" azért még a teljesíthető kategóriába tartozik.

Sziasztok!
Barabell, ha igaz lenne, amit írtál, akkor az azt is feltételezné, hogy az összes jó tanuló életképes, rugalmas, intuitív és gyorsan kapcsol. De ez általában nem így van, sőt, inkább igaz, hogy aki 5 évet csak tankönyvet lát, a gyakorlatban semmit nem tud. Rexor és Naina írta jól, amivel maximálisan egyetértek. Én rite-vel úgy találtam munkát, hogy be kellett várnia az irodának, mivel akkor a hat. idejű szerződésem az előző helyen még nem járt le. Ugyanerről a helyről indultam szakvizsgázni, és lekopogom, itt is fogom befejezni a vizsgákat. Most egy xy intézményben vagyok kihelyzett jogász egyszem magam. Tehát megbízik a főnököm a "szakértelmemben", és szabadon járhatok el több milliós ügyekben. Ami ehhez kellett, 1: hogy 25 évesen már volt 5 éves munka-tapasztaltom, 2: benyeletem a minimálbért, 3: dolgoztam/ok napi 12 órát.
Bocs Sherlock, ha ellentmondok - egy „cum laude“ azért még a teljesíthető kategóriába tartozik -, de ami másnak 2 hét szigorlatra, az dolgozó embernek max 4 nap, és olyankor a cél, a tv. bemagolása, nem az adott tanár órán elmondott szösszenetinek elemzése... és igen, a 2-es jegy.

Az sem mindegy hol, kinél, mikor, milyen tárgyból vizsgázol, aznap milyen front, "vörös napok" stb. van...

"Nálunk az elégtelen és az elégséges között ugye, szakadéknyi a különbség. Az elégséges és a jeles között, kérem, csupán nüanszok jelentik a, hogy úgy mondjam, differenciát."

"Álláskeresési praktikák tanácsadás"

Bezony, ez nem ördögtől való ötlet, kb egy hetes volt, ha jól tévedek.

Több okból is jó:

1, Addig sem otthon eszed a kefét, meg netezel, hanem emberek között vagy, sokkal szomorúbb sorsúakkal is találkozol, s máris nem is olyan rossz a helyzeted.

2, Ingyen lehet telefonálni állás ügyben.

3, én tanultam egy adag rámenősséget is, sőt kaptam egy "tuti" tippet, mely életem legviccesebb "állásinterjúját" eredményezte.

4, A főtanácsadó hölgy egy kedves kis mitugrász volt jó értelemben, de ismert mindenkit a megyei kórház igazgatójától elkezdve a multi titkárnőjéig.

Szóval egy vagy két hét nem a világ, és jól is elsülhet.

Mi volt azon a vicces állásinterjún? -úgyis sokakat érdekel(ni fog).

Pl. engem:-D

Szia, Lewho, ritkán jársz erre.

lewho,

csatlakozom Sherlock-hoz, mi volt vicces? érdekel. :)

No akkor közkívánatra:

Az egyik praktika a "házaló ügynök" módszer.
Ennek lényege, hogy kinézed azon céget, ahol reményeid szerint tárt karokkal fognak várni, csak még arról sem tudnak, hogy a világon vagy, s felhívod a legfőbb atyaúristen vezetőt, igazgatót, stb-t. Titkárnőnek sem mondasz semmit, csak fontos ügyben szeretnél beszélni a góréval. Nos, én is felhívtam a megyei kórház vezetőjét, szépen elmeséltem, hogy találkozni szeretnék vele állás ügyben, mikor mehetek, hova stb. Mondta, hogy szerdán fél kilenckor, ide meg ide. óóóóóóóóóóóóóóóóóóó, mondtam magamban, remek, majd a személyes varázsom meggyőzi fantasztikus tudásomról.

Adott nap, becsülettel felöltözvén megyek a kórház igazgatóságára, illően kopogok a titkárnőnél, látom, hogy az igazgató épp lép be egy terembe, hangosan köszönök. Az igazgató barátságosan int, menjek be előtte, no nagy levegő, nosza neki!

A teremben 5 ember ült egy szép hosszú asztalnál (3 a túloldalon, 2 velük szemben), hellyel kínáltak, leültem én is. Gondoltam magamban, szép nagy bizottság fog felvételiztetni, de itt biztos ez a szokás.

Az egyik jólöltözött aztán belekezdett a mondókájába, kezdte ecsetelni valami szerződés elemeit, telefonközpont üzemeltetése, vagy vmi ilyesmi. No, majd biztos véleményezni kell a tervezetet, ez lesz a vizsgafeladat! Hegyeztem a fülem, árgus szemmel figyeltem, bőszen jegyzeteltem. Majd megszólalt a másik fél - a kórház - , aki előadta az aggályait, megkezdődött az üzleti tárgyalás... Itt már nagyon melegem volt. Mikor foglalkoznak már velem? Úgy 30 perc után a diri fogja magát, elnézést kér, kirohan, én utána. A titkárnőnél utolérem, elmondom, miért jöttem, jóember végigmér, menjek a jogászához, ő nem tud velem foglalkozni!!!

VAZZE!

(nem mondom, hogy a főjogász 1,5 perc alatt közölte, hogy sorry, de jót röhögtek a sztorin. )

Egy kórházban jogászkodni... ez nekem is régi álmom. :-)

:)))

Sziasztok!

Szerintem sokat számít a jó önéletrajz és motivációs levél. Interneten is lehet vadászgatni tippeket erre, de tényleg jó ötlet a munkaügyi központ.

Azt megtanulni, hogy hogyan tudod jól eladni magad az interjúkon szerintem egyféleképpen lehet: interjúkra kell járni. Ez a leghatásosabb.

Egyébként sokat számít a proaktivitás is. Én egyszer felhívtam egy irodát, ami annyit hirdetett magáról, hogy nemrég nyílt, hogy nem keresnek-e ezt és ezt. Interjú is lett belőle azonnal. Szóval lehet elébe menni is a dolgoknak.

„„Nálunk az elégtelen és az elégséges között ugye, szakadéknyi a különbség. Az elégséges és a jeles között, kérem, csupán nüanszok jelentik a, hogy úgy mondjam, differenciát.“” - ez pontosan így volt/van!!!!! :D:D:D

Üdv.:

Mivel kezdünk visszatérni a témához... :)

Az idősebbektől kérdezném, főleg akik nem 6 hétig gyakornokoskodtak. Ti hogy tudtatok gyakornoki helyet szerezni?

Nekem az a legnagyobb problémám, hogy szinte mindenhol 6 lezárt félévet kérnek; ami persze annyiból jogos, hogy másodévesen még nem nagyon tanult jogot az ember, de szerintem most is odatalálnék a földhivatalba, stb. Másrészt pedig, ilyenkor még elég nehéz "pluszt nyújtani" a többiekhez képest, mivel mindenki legalább egy nyelvvizsgával kerül be és érettségije van; még esetleg a munka lehetne, de én nem tudtam válogatni "fiatalabb" koromban, így 15 éves korom óta segédmunkás vagyok nyaranta.

Egyszóval, hogyan/hol érdemes "kilincselni"?