Olvasni jó!

Kedves Mohos doktor,

Nem törvényszerű, hogy mindig egyre rosszabb a világ. Mindenesetre, amikor én voltam általános iskolás, meg gimnazista, nem volt divat ütni a tanárokat diákkörökben, hogy csak egy példát mondjak. Ide vezetett a dicsőséges liberalizmus.

Kacsa,

a kőszívű ember fiait Jókai szerintem nem gyerekeknek szánta volna. Meg 600 oldalakat olvastatni gyerekkel marha nagy túlzás. Olvassa, ha van kedve, de kötelezővé tenni baromság. A herri pottyer mégnagyob állatság, fantazmagóriákkal etetik a kis szerencsétleneket, sok hülyeséggel, amiből egy szó sem igaz. Törődnének inkább azzal az élettel, meg azzal a világgal, amiben élnek, ami adott, az is nagyon szép, szükségtelen kitalálni egy képzeletbeli világot, amiben kitalált idióták marhulnak.

„szükségtelen kitalálni egy képzeletbeli világot”

fura ezt hallani egy hívő ember szájából...:)))

„kitalált idióták”

ezt szorosan értelmezve szinte nem is nagyon marad szépirodalmi mű, amit elolvasni érdemes, hiszen valójában szinte minden regény minden karaktere kitalált...

„A herri pottyer mégnagyob állatság, fantazmagóriákkal etetik a kis szerencsétleneket, sok hülyeséggel, amiből egy szó sem igaz.”

ha meg már az árnyalt gondolkodásodat szoktad méltatni...
próbáld meg meglátni azt a HP-ben, amit képvisel,
„a lényeg ugyanaz: bátorság, szilárd jellem, kitartás, jóság” (ezt limmától vettem)

A hívő embernek mi köze van a kitalált világhoz? Én nem kitalált világban hiszek, hanem valakiben, aki egy létező személy. Az más kérdés, hogy szerinted nem létezik. Egyébként nemrég hallottam egy paptól, hogy sok ateista is átél az élete folyamán Isten-élményeket, csak mivel nem hisznek Benne, nemis gondolják, hogy amit átéltek, az ilyen Isten-élmény/Istentapasztalat volt, és valahogyan másképpen nevezik/írják le ezt az élményt/tapasztalatot, és hogy nekünk hívőknek nem az a dolgunk, hogy velük ezt vagy azt elhitessünk, mert hogy ők miben/kiben hisznek, az egyedül az ő dolguk, ezrét nekünk csak az a dolgunk, hogy ezeknek az embereknek segítsünk az "Isten-tapasztalatuk" felismerésében. Mondott erre egy példát is: egy ismerőse otthon üldögélt a szobájában, egyedül, úgy érezte, hogy ő most igazán boldog, minden rendben van, jól érezte magát a bőrében, és úgy gondolta, hogy jó lenne ezt valakinek megköszönni. Csak azt nem tudta, hogy ezt kinek köszönhetné meg. És a pap azt mondta, hogy ez pl. ennek az embernek az életében egy Isten-élmény volt. Most nyilván ebbe is könnyedén bele tudsz kötni, én is bele tudok kötni, de azt semmiképp sem jelenthetjük ki biztosra, hogy ez hülyeség, mert nincsen mialapján hülyeségnek tartani. Legfeljebb az ember nem hiszi el. Ha az ember a saját életét végignézi, szerintem talál benne ilyen vagy ehhez hasonló pillanatokat.

Na de kérem, kérem

ez mégiscsak egy jogi fórum

ide azoknak kell(ene) jönni, akik humán érdeklődésűek, szeretnek olvasni - szépirodalmat is.
Ha Impossible-t "hallgatom" arra kell gondolnom, hogy számára a Story-magazin az irodalom, ami korszerű, életigenlést sugall és jókedvű :-)

A harri pottyer "bátorság...stb" dolgait olyan írások is képviselik, amik közelebb állnak a realitáshoz.

limma,

ha neked az életigenlésről és a jókedvről a Story magazin jut eszedbe, az a te dolgod, nekem eszembe jut más is. :D

örülök :-)

Nos, sorold fel kedvenc műveidet, lélegzetvisszafojtva várom :-)

limma,

ha tudni véled, hogy a Story magazin a kedvencem, nyilván ismered a többit is, most akkor miért kéred, hogy soroljam fel?

és helyesen: lélegzet-visszafojtva

Óh, drága jégcsap, mivé is lennék nélküled.

Szóval, tessék, bizonyítsd mély műveltségedet - én bevallom, sok fontos könyvet nem olvastam még, szeretnék Tőled tippeket kapni. :-)

limma,

miért akarsz provokálni? Szerintem egyezzünk ki abban, hogy szerinted a Story magazin a kedvencem (ahogyan már mondtad is). Nem megyek bele provokációba.

Kedves Impossible,

limma csak arra akart rámutatni szerintem, hogy a katekizmuson kívül (és altalában a bibilián kívül) még semmiről nem nyilatkoztál elismerően...

Kacsa,

akkor limma tanulja meg, hogy ha kíváncsiak vagyunk valamire, akkor első körben kérdeznünk kell, nem pedig provokálnunk. :D
Én kiegyezem vele a Story magazinban, próbálja meg feldolgozni.

A Story magazin jó kikapcsolódás a szellemi munkában megfáradt agynak. Olyanokat írnak benne, amit másnapra elfelejt az ember. Attól, hogy valamit néha olvasunk, az nem jellemez bennünket szükségképpen. Illetve a Story magazin nem zárja ki Hegel, Kant, Heidegger, vagy ondjuk Jean-Marie Gustave Le Clézio olvasását, értését.

ondjuk=mondjuk

"Üdv minden könyvrajongónak!

Arra gondoltam, hogy talán örömet szerezne néhány embernek (és a jogászok igényes szórakozásához-művelődéséhez is hozzájárulna), ha lenne egy olyan topic a kollégáknak, amiben olvasmányélmé­nyeinket megoszthatnánk egymással. Nem elsősorban szakkönyvekre gondoltam, hanem olyan irodalmi művekre, melyeket elolvasásra érdemesnek tartotok. Jó lenne, ha nem csak címet írnánk, hanem egy rövid (1–2 mondatos) ajánlót amiben utaltok arra, hogy miért tartjátok érdekesnek a könyvet."

Már megint hova keveredtünk!

Szabó Magda műveit ajánlom, nagyon szeretem, majd minden könyvét olvastam, útleírásai is pazarok.
Olyan izgalmas a szerkesztése, hogy a végénél kezdi a dolgokat ,visszaemlékezésekből bontakozik ki a cselekmény és csak az utolsó lapnál bomlik ki minden utalás (mint egy jó kriminél - egyébként szerette Agatha Christie műveit olvasni, mint ahogy én is -kövezzetek meg).

Agatha Christie-t én is imádom...egy egész polcnyi van belőlük...
de csak a poirot-s sztorikat szerettem meg igazán...ms. marple-t nem annyira...

a tíz kicsi néger meg egyszerűen zseniális!

Hát az igen :-)
10-12 évesen olvastam először, okozott egy kis neurózist :-)

Én Rejtőt is nagyon szeretem :)

Anyám. Én egyetlen egy könyvet olvastam el végig egész eddigi életemben (a tankönyveken kívül).

Melyiket?

„Anyám. Én egyetlen egy könyvet olvastam el végig egész eddigi életemben (a tankönyveken kívül).”
Remélem vicc. Ha viszont igaz, akkor mondjuk inkább nem terjeszteném a helyedben... (Ez egy jogásztól elég gázos lenne)