Olvasni jó!

Vivi,

mindig tudtam, hogy kedvelsz. lol

Frances Mayes:Napsütötte Toszkána

még kéne egy olyan is , hogy olvasni Téged nem jó:D:D

Kéne egy olyan topic is, hogy olvasni nem jó. :D

Az Édentől keletre c. könyvet is olvastam Steinbecktől, de az Érik a gyümölcsöt is csak ajánlani tudom. Bár én furamód két régi, ma már alig olvasott szerző regényein tudok a legjobban kikapcsolódni, Eötvös az egyik, és Kemény a másik. Persze, nekem gimnazistaként is Janus volt a kedvenc költőm, és a magyar barokk a kedvenc irodalmi korszakom, értők szerint ezeket a korszakokat alig páran kedvelik, főleg abban a korban.

Igen, csípem Malkovichot, de most éppen az egy(két) emberöltővel korábbi filmre gondoltam, amit boldogult gimis koromban filmklubban láttam. Burgess Meredith volt a főszereplő.

limma,

bezony :) Melkovich hihetetlen jó benne, persze ő mindig jó :)

Ildikóka

nekem is tetszett a kis könyv és a belőle készült film is anno.

Édentől keletre - t is érdemes elolvasni.

Impi,

:-)))), lolz.

Most állok neki John Steinbeck Of Mice and Men c. rövid kis könyvének, nagyon régen már olvastam, kicsit nosztalgiázom... :)

Leg,

tudom, én is b.tam már be... lol

Hello, Hantaboy:-),

Én eddig (többnyire) csak balról jobbra haladó írásokat olvastam, max. előfordult még felülről lefelé haladó is:-D.

Benedek IStváűn: Aranyketrec

Egyszer a végétől az eleje felé, aztán amikor az elején kiderült, hogy az kieséses alapon sem lehet a vége, akkor mégegyszer, elölről. Így kétszer? :D

(A "kétszer"-nek is legalább két értelme van.)

Olvastam az Ulysses-t, kétszer is.

Valaki biztos. :D

De szerintem nagyobb esély van arra, hogy inkább azt szeretik, amit írt... lol

James Joyce-t szereti valaki?

wasp,

nem vagyok büszke arra, hogy nem birok sokat olvasni. Nem birok sokat olvasni. Megfájdul a nyakam, elfárad a szemem, felidegesít a rengeteg betű, nincsen türelmem hozzá, egyszerűen alkalmatlan vagyok erre. Ez van. Lehetne talán ezen javítani, de én nem efelé törekszem, inkább elfogadom, hogy ez így van. És ha ez negatívum vagy gyengeség vagy rossz, akkor is felvállalom, én nem tudok sokat olvasni. Megteszem, ha muszáj, de nem okoz élvezetet, sőt nekem csak megterhelés a sok olvasás. Az életben rengeteg más dolog is van. Teljesedjen ki mindenki abbban, bontakoztassa ki abban a tehetségét, amihez kedvet érez. Ez szabadság, és a szabadságot áldozatok árán is vállalni érdemes.

olvasás és fantázia

Az irodalmi művek valamilyen szintű ismerete szerintem elvárt egy jogásztól (Nehéz művelt emberekkel úgy vitatkozni, beszélgetni, ha nem érted a célzásokat, utalásokat, hiszen nem olvastad az adott könyvet.)

Én is jártam úgy nemrég - noha viszonylag sokat olvasok - hogy jó társaságban büdösbunkónak kellett magam éreznem, mert egy alapművet nem ismertem.

Oké, valószínűleg csak engem zavart a dolog, és persze nem szükségszerű, hogy másnak is égjen ilyen helyzetben a pofája.

Nem ügy, de nem is dicsőség, ha valaki társaságban nem tud hozzászólni az irodalom témájához - legalább alapszinten. Szóval nem értek egyet, na. viszont nem kényszerítek rá senkit arra, hogy olvasson, csak nem gondolnám, hogy bármilyen hiányosság ok lenne a büszkeségre.

Ismeritek Benedek Elek: Vége jó, minden jó meséjét?
Amolyan Szépség és szörnyeteg-szerű, de olyan jó filmet lehetne belőle csinálni, hogy csuda :-)

:-)))

Kacsa,

"az olvasás csak a fantáziátlan embereknek unalmas…"

Akinek van fantáziája, az olvasás nélkül is nagyon jól elfantáziálgat. Akinek nincs fantáziája, annak csak az olvasás marad, mi szórakoztathatja. Ezt is mondhatjuk nyugodtan. Én viszont nem skatulyáznám be ennyire az embereket, szerintem a fantázia nincsen ennyire szoros összefüggésben az olvasás megélésével.
Aki jól tud írni, az gazdag fantáziájú lehet, és én inkább írok. De ez a van fantáziája/nincs fantáziája dolog egy értékítélet, ami eléggé szubjektív, ezért itt általánosítani eléggé nehézkes, és nem érdemes.

Az embernek vannak képességei, meg vannak igényei. Nekem nincsen képességem arra, hogy ezer oldalakat elolvassak, és nincsen igényem arra, hogy ezer oldalakat elolvassak csupán szórakozásból. Arra van igényem, hogy meghallgassak embereket, ez történik az olvasás során is, de mivel nem birok hosszú szövegeket elolvasni, inkább meghallgatom szóban, amit lehet, ez nekem még szórakoztatóbb is az olvasásnál. Ekkor ugyanis sok esetben lehet reagálni, és láthatod jobban magát az embert is, nemcsak a gondolatait. Azért az ember a gondolatai mögött van, a leírt gondolat még mindig nagyon távoli attól, aki írta.

A végére egy kis vicces anekdota:

Amikor indult a Nyugat című folyóirat, plakátokon hirdették, hogy: az intelligens emberek a Nyugatot olvassák.

Karinthy meg odaírta alája: a többiek pedig írják.

Összeállt a fejemben a lista, hogy mely szerzők műveiről írok majd ide: akkor Musilon kívül Böll, Kundera, Le Clézio, Irvine Welsh, valamint Wilder lennének a kiválasztottak. Na, milyen a lista?:-)

Imp, ha csak egyet olvastál, akkor a Biblia és a Katekizmus közül melyik maradt ki? :)

Valaki egyszer írt egy könyvet arról, hogy hogyan beszélgessünk (színvonalasan) általunk soha nem olvasott művekről:-).

Sőt, Kacsához csatlakozva azt kell mondanom, hogyha tudományos pályára kívánsz lépni, talán a tudományok közül a jog a leginkább olvasásigényes (együtt mondjuk a történettudománnyal és a teológiával). (Nem tizen írnak egy háromoldalas közleményt, ahol már a lektor is szerző, mint az orvosok esetében. Így lehet az embernek felhízlalt publikációs listája. És érdemes egyszer megnézni, hogy mondjuk egy színvonalas római jogi tanulmány hány nyelvből, és mennyi forrást használ fel. És mondjuk tízszer olyan hosszú, mint a fentebbi példa).