Gyakorlatorientált alapképzés?

Sziasztok!

A PhD témabeli megjegyzésekre reagálva hoztam létre ezt a témát. Kíváncsi vagyok, hogy kinek milyen ötlete, érve, cáfolata van a gyakorlatorientált képzés kialakításáról, mellett, illetve ellen.

Joghallgatóként eléggé érzem az elméleti terhet (főleg most, az ötödik szemeszterben) a vállamon, és én is elgondolkoztam már azon, hogy jó-e ez így, ahogy van. No, nem panaszkodni akarok, mert szeretem, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy miként lehetne jobb akár.

(Remélem, senki sem fogja kihasználni az alkalmat és "lehurrogni" engem, mert gyanítom az itt végzett fórumozó jogászok többségének, azért nem volt annyi jogterülete, jogága terítéken az egyetemen, mint manapság nekünk. Hol tanultak mondjuk 10+ évvel ezelőtt pl. európajogot, nemzetközi magán- és közjogot, fogyasztóvédelmi jogot 1997 előtt stb? No offense!)

Véleményem szerint is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a gyakorlatra. Én sosem voltam magolós típus, a jogeset megoldás azonban mindig ment, szerettem is, és fogalmazni is jól tudtam írásban. Általában a jegyeim 3-as és 4-es körül voltak. Számomra szomorú, hogy azok kapnak ötöst az egyetemen általában, akiken ha megnyomnak egy gombot, akkor elhadarják a bemagolt szöveget és nem azok, akik a jogszabályokat a gyakorlatban alkalmazni tudják. Sokszor a Színházművészeti Egyetemre hasonlít a képzés, ahol az számít, hogy a bemagolt szöveget hogyan tudja a hallgató hatásosan előadni. Ennek a joghoz semmi köze nincsen. Sok olyan évfolyamtársam volt, aki végig ötös volt,mert vissza tudta mondani a bemagolt szöveget, de ha meglátott egy jogesetet, akkor leblokkolt. Ráadásul a bemagolt szöveggel kapcsolatban egy hét múlva azt sem tudta megmondani, hogy egyáltalán miről szólt.

A szorgalom, a kitartás, az akaraterő is egy-egy adottság, ezeket is becsülni kell. Nekem sajnos gondjaim vannak egyikkel-másikkal.

Hogyan lehetne gyakorlatibb a képzés? Sokat filozofáltam már ezen, s egyre jobban izgat azóta, hogy olvastam a De jure ezévi 6.-ik számát, melyben nagyon sok igazságra világítanak rá.

Az egyik ezek közül, hogy a jelenlegi jogász oktatási rendszer nagyon elaprózza a joghallgatót, mely miatt nem tudja teljesértékűen teljesíteni az adott állását, amit betölt. A dékánok - egyébként teljesen jól érvelve - arra hivatkoznak, hogy nem tudják, hogy mire lesz szükség 5 év múlva és a hallgatók elhelyezkedési esélyei romlanának, ha csak egy adott típusú munkakör ellátására készítenék fel a hallgatóikat. Viszont ez is csak lazán kapcsolódik ehhez a topikhoz.

„A megkérdezettek egytől egyig változtatnának az oktatás elméletre helyezett súlyán. [...] Ezalatt azt értik, hogy az órákon (előadások, szemináriumok) ne a tankönyvek szövegét ismételjék az oktatók, hanem a téma gyakorlati problémáira hívják fel a figyelmet, és jogesetek megoldása révén fejlesszék a tanulók képességeit mind a tanultak visszaadásában, mind a kérdések rendszerben kezelésében.” (De jure, 2008/6)

Ehhez mit lehetne hozzátenni?

Ha már így megnyílt ez a topic, akkor élek az alkalommal, hogy egyben kifejezzem gondolataimat arról, hogy miként látnám szükségesnek a magyar jogi felsőoktatás módosítását:

1)
szükséges lenne a finanszírozást új alapokra helyezni.
az állami fejpénzt megszüntetném, mert ezzel csak azt érjük el, hogy sok embert vegyenek fel, és tartsanak bent a képzésben.
a tandíjat utólag fizetettném, mégpedig a kereset x százalékában a diplomaszerzéstől számított y évig, kumulative számolva azon időt, amig keres. (tehát, ha közben elmegy pl. szülni, akkor az nem számít bele, ugyanígy, amig munkanélküli vagy keresete más okból nincs)
ezzel az egyetemek is ösztönözve lennének, hogy a hallgatókat minőségi oktatásban részesítsék, és hogy segítsék őket minél jobban fizető állást szerezni.
logikájában kb. olyan lenne, mint egy tanulmányi szerződés.

2)
átalakítanám a felvételi rendszert. LSAT tesztszerrű felvételit vezetnék be, egységesen az országban. így jobban ki lehet szűrni, hogy ki mire alkalmas. (attól tartok, hogy kb. ugyanannyi summás tudná megcsinálni, mint amennyi rités...)

3)
az évet nem szemeszterre, hanem trimeszterre vagy modulokra (pl. 4 vagy 6) osztanám, mindegyik végén vizsgaidőszakkal. (én még úgy jártam az egyetemet, hogy kétszer 6 hét örűlt kemény munka egy évben és a maradék időben buli - sok hasznos idő megy kárba...persze buli is kell, de talán egy évben elég belőle 4-6 hónap, nem pedig 10)

4)
ezzel együtt sűrűsödne az óraszám természetesen. nem csak heti egy nap 90 percet tartanának egy tárgyból, hanem heti kettőt, hármat.

5)
a szigorúbb felvételi miatt egyébként is már csökkent létszámú évfolyamot kb 30 fős csoportokra osztanám.
az órákra előre kell készülni. a tanár nem előad, hanem kérdésekkel világítja meg a már elolvasott anyag rejtett mélységeit. a hallgatók aktiv részvételét külön kell értékelni, az pedig a végső jegybe beszámít.(1/4 vagy 1/3os súlyozással)

6)
minden modul vagy trimeszter végén open book vizsga, ami azt jelenti, hogy a tanár által meghatározott forrásokat lehet használni a vizsgán. a kérdések főleg jogeset megoldások: pl. "te most egy ügyvéd vagy, aki ügyfelének írja tájékoztatást az alábbi ügyben..."
a vizsga főleg írásbeli.
versenyvizsga, ami azt jelenti, hogy a dolgozatokat egymáshoz képest rangsorolják, és aztán pl. a felső 10-20% kap jelest, a következő 20-30% jót stb. az utolsó 10-20% bukik...
ha valaki csal a vizsgán, akkor hallgatótársával szúr ki közvetlenül...
csalás esetén éppen ezért, nem pusztán elégtelen jár, hanem x számú eset után eltanácsolás.

7)
tantárgyak besorolása: kötelező, kötelezően fakultatív (az adott modulban vagy trimeszterben egyet vagy többet közülük fel kell venni) és fakultatív (nem kötelező felvenni)
kötelező tárgyak köréből ki kell venni a jogtörténeti és egyéb tárgyakat és a másik két csoportba elhelyezni őket.
kötelezők: alkjog, b.jog, p.jog, be, pp, ket, szakig, EU jog, nk-i jog, GT (teljesség igénye nélkül azok, amik tutira ide kerülnének)

8)
alapképzés 3 év + 2 év gyakorlat német mintára: 6 hónap ügyvédi iroda, 6 hónap bíróság, 6 hónap ügyészség, 6 hónap közig. (gyakornok ösztöndíját/fizetését az németországban az állam állja, Mo.-n ez egy érzékeny pont lenne sajnos...)
5 év után államvizsga. írásbeli és szóbeli vizsga. open book, jogesetmegoldás.

asszem ez minden:)))
az oktatói kart most szándékosan hagytam ki...

nem állítom, hogy kivitelezhető lenne jelenleg, de ebbe az irányba kéne törekedni szerintem...

Kacsa11, ha te ezeket komolyan is gondolod, akkor tényleg találó nevet választottál magadnak: kacsa - te egy állat vagy. :D

Impossible,
Kacsa legalább érdemben hozzászólt a témához, te pedig valószínűleg most olvastál először a magyartól eltérő jogi képzésről? ez tényleg lehetetlen :-)

ad 1)
ez az utólagos tandíjfizetés papíron jól néz ki, de én továbbra is az előre fizetett tandíj híve vagyok (+diákhitel). A tandíj mértékét ne az állam határozza meg. Az államilag finanszírozott helyeket (különöseg a jogász szak esetében) természetesen megszüntetném.

ad 6)
Legutóbbi külföldi tapasztalataim szerint egy jogesetmegoldó vizsgán egyébként olykor a hallgatók nem 10–20%, hanem 50–60% elbukik. Ez függ az eset komplexitásától, néha a hallgatók felkészültségétől, a rendelkezésre álló időtől és a javítást végző professzor szigorúságától is.
Egy átfogó esetnél az időzavar és a stressz hatása alatt pedig a tökéletes, pontos, precíz és minden pontjában helyes megoldás gyakran lehetetlen, ilyenkor a legjobb érdemjegy is ritkán kerül kiosztásra.

Kedves Eweol,

1)
a finanszirozàs megvàltoztatàsàval kapcsolatban nincsenek hatàrozott elképzeléseim. nekem megfelelne a te ötleted is...
de a finanszirozàst én mindenképpen az irànyba módosítanàm, hogy ne arra buzditsa az egyetemeket, hogy minél több embert felszivni és benntartani...
azoknak a hallgatóknak, akik alkalmatlanok a szakmàra, is sokkal jobb, ha 18-20 éves korukban derül ez ki, és még el tudnak menni màsik egyetemre (és el is kell menniük, mert nincs diploma a kezükben), mintha csak 23-25 éves korukban, amikor màr azt hiszik értenek valamihez, diplomàjuk is van róla, de a szakma, munka stb. döbbenti öket rà arra, hogy ez nem az ö asztaluk (ha egyàltalàn ràdöbben).
szociàlis feszültséget, egyéni frusztràciót lehetne elkerülni hosszabb tàvon.

6)
versenyvizsgàn (ami egyébként csak az értékelés milyenségétöl az, nem pedig a vizsga formàjàtól), ahol nem pontozzàk az egyes vàlaszokat, és ezért nincsenek is ponthatàrok,
hanem a dolgozatokat egymàshoz mérik, és rangsorba àllitjàk
ott nincs ilyen buktatàsi aràny, még akkor sem, ha egyébként open book volt a vizsga jogesetmegoldós kérdéssel (tipikusan szükre szabott idövel).

mivel a dolgozatokat a legrosszabbtól a legjobbig rangsoroljàk, utàna màr egy a tanàr, tanszék vagy egyetem àltal megàllapitott formula alapjàn osztàlyozzàk. elsö x szàmú legjobb jeles...utolsó y szàmú dolgozat bukta.

ezt szoktàk kombinàlni egy abszolút minimummal.
ez azt jelenti, hogy bàrmi van, aki ezen minimum alatt teljesit, bukik...akàr mind.
aki ezen minimumot meghaladja, az àtmegy...akàr mind.
a rangsorolàs utàn màr csak 2-5ig osztàlyoznak.

ez utóbbi sem rossz megoldàs szerintem, az elsö kevésbé emberbaràt...

az "open book" vizsgákat mindenképp be kellene vezetni szerintem is.
és az is nagyon jó ötlet, hogy az órákra előre kelljen készülni, nem pedig előadást hallgatni.
nekem egyetlenegy szemináriumvezetőm volt az egyetemen, aki alkalmazta az utóbbi módszert, nekem nagyon bejött.
és ő volt az egyetlen, aki jogeseteket adott fel a szemináriumi dolgozatokon.
érdekes, hogy azok az évf. társaim, akik mindent be tudtak biflázni, de egy hét múlva semmire nem emlékeztek, ill. zavarba jöttek a gondolkodtató kérdésektől, ezen a szemináriumon nem szerepeltek túl jól.

Kedves vivi1111,

pontosan erröl van szó...hogy a vizsga ne a szorgalmat mérje, ne az emlékezötehetséget, hanem valamiféle szakmai képességet és tudàst.
ennek fejlesztésére a jelenlegi oktatàsi rendszer, lemérésére pedig a jelenlegi vizsgàzatàsi rendszer alkalamatlan.

Eweol,

Attól, hogy a magyartól eltér egy oktatási rendszer, és hogy a miénk nektek nem tetszik, még nem lesz helyeselhető a külföldi. :D Nyilván van min javítani, változtatni, de ez külföldön is így van, semmi sem tökéletes. Igen, a tökéletesség felé kell haladni, de figyelembe lehet venni azt is, hogy ami máshol beválik, az nem biztos, hogy itt is jó lenne. Annak a rendszernek is megvannak a maga előnyei, de a hátrányai is. "Kacsa11" hozzászólása például számos ponton kifogásolható, ezért inkább bele se kezdtem. A gyakorlatorientált képzés, mint ötlet, nagyra becsülendő, csakhogy az általa taglalt kivitelezéssel már problémák vannak. Nemcsak az a kérdés, mit kellene másképp csinálni, hanem az is, hogy HOGYAN kellene. És ez a nehezebb dolog.

Kedves Impossible,

szerintem az 1es és 8as az igazàn problémàs. de nélkülük is kivitelezhetö a többi...
a többit kivitelezni meg inkàbb elhatàrozàs kérdése, de amig az egyetemek annak örvendenek, hogy még mindig bekkelik bolognàt, addig tényleg nincs mirökl beszélni...

az én javaslatom egy fajta keveréke a német és amerikai jogi képzésnek...irod, hogy azokon is van mit vàltoztatni...érdekelne, hogy szerinted mit.
csak mert pl. az amerikai jogi oktatàs fövonala nem vàltozott kb 120 éve.
a finanszirozàs most legyen màs kérdés. 100 éves tàvlatban ez természetesen mindenhol vàltozik. és németorszàgban màr van igény a finanszirozàs módositàsàra. de ez nem érinti az oktatàst.

a magyar jogi oktatàs - meglàtàsom szerint - annyira ótvar, hogy nem érdemes belekezdeni a javitgatàsàba.
(egyébként is ha egyes elemeket módositgatsz csak, akkor ezen módositàs hatékonysàgàt alààsod azzal, ha nem nyúlsz màshoz, és igazitod hozzà a többi dolgot)
ezt ami van össze kell gyürni és új lapon az egészet újra kell irni...
a jelenlegi rendszert egy màsik politikai rendszer màsféle igényeinek fényében alakitottàk ki. ma ez nem àllja meg a helyét (ha összemérjük a magyar jogi karokat a külföldiekkel, akkor meg különösen siralmas a helyzet), és javitgatàssal sem fogja.

Kacsa,

Lehet itt felvillantani ezt-azt, és lehet, hogy szerinted ez így jó lenne, de szerintem nem. Az nyilvánvaló, hogy változtatni kellene, de nem így. Most én is felsorolhatnám 8 pontban, miért hülyeség, amit összehordasz, de nincs hozzá türelmem. Csak egy példát mondok. Az írásbeli vizsgák már eleve túlsúlyban vannak a szóbelihez képest, a hallgatóknak épp az a problémájuk, hogy képtelenek beszélni, nem szokják meg a szereplést, ami sokkal lényegesebb annál, minthogy pl 45 percnyi idő alatt eltökölészel valamit egy A4-es lapon. Sokkal személytelenebb is, az írásbeli vizsgán nincs alkalom párbeszédre. A párbeszéd hiányának az is hátránya, hogy kevésbé lehet a hallgatót nevelni. A másik, hogy attól még, hogy Amerikában 120 éve működik valami, az egyrészt nem jelenti, hogy nálunk is működne (mint már korábban is írtam), másrészt az önmagában nem igazolja valaminek a helyességét, hogy régóta fennáll. A többi pontodhoz inkább hozzá sem szólok, mint pl. ahhoz, hogy kirúgnád a hallgatókat csalás miatt. Az a benyomásom, hogy ez tüneti kezelés lenne, hiszen inkább arra kellene törekedni, és úgy kellene megszervezni az oktatást, olyan szellemben kellene NEVELNI (és nem csupán oktatni) a hallgatókat, hogy el se jussanak addig a pontig, hogy úgy érezzék, csalniuk kell. A te javaslatod nem megoldás, hanem csupán megtorlás, fontosabb lenne a megelőzés.

Kedves Impossible,

látom a stilusod szintje zuhan...azért még válaszolok neked:
szerintem én nem ezt-azt villantottam fel, hanem egy teljes rendszert írtam le pontokba szedve.
részleteket nem fejtettem ki, mert már így is elég hosszú lett.
azt viszont leírhatnád, hogy szerinted miért nem müködne ez a hibrid rendszer, amit "összehordtam".

egyetemen embereket nevelni...másképpen: 20-25éves felnőtt embereket nevelni...
legalábbis érdekes ötlet.
nem kevered össze a felsőoktatást a középoktatással, a professzort pedig az édesapjával?

szereplés: más egyetemeken ezt nem autoditakta módon sajátítja el a hallgató a szóbelin (már ha elsajátítja), hanem felvehető kurzusként oktatják...
nk-i perbeszédmondó versenyeken meg is látszik a különbség...ők tudnak szerepelni, pedig személytelen írásbeli vizsgáik vannak...
mi meg a szóbeli vizsgáinkkal megyünk a levesbe.

asszem azt te sem vitatod, hogy mind a német, mind az amerikai jogi oktatás szinvonala magas. jóval magasabb, mint a magyar.
ha náluk működik, akkor nálunk miért nem?

csalás esetén eltanácsolás...versenyvizsgáról beszélünk! próbáld meg ebbe a kontextusba helyezni a gondolatot...
írod, hogy fontosabb lenne a megelőzés...hát, ha már csináltál volna versenyvizsgát, vagy láttál volna ilyet valaha (fel kell ugyanis tennem, hogy nem), akkor tudnád, hogy a csalást ennél hatékonyabban nem nagyon tudod megelőzni. kiváncsi vagyok tudod-e vagy ki tudod-e találni, hogy vajon miért...

szerepléshez még annyit, hogy az aktiv órai részvétellel sokkal többet gyakorolja a hallgató a szereplést, mint félévente 15 percben egy szóbeli vizsgán.

arról nem is beszélve, hogy a magyar joghallgatók zöme (tisztelet a kivételnek) nem tud fogalmazni. pedig egy jogász (általában) többet ír, mint beszél...

és írásban sokkal nehezebb meggyőzőnek lenni, mint szóban, ugyanis nem támaszkodhatsz a non-verbális kommunikáció eszközeire. csak az van, amit leírtál és ahogy leírtad. a hangsúlyozás, gesztikuláció stb. nem látszik a papíron.
ettől sokkal nehezebb meggyőzően írni, és ezért nem árt egyrészt külön kurzuson tanulni, másrészt gyakorolni.

Kacsa :D

Kezded feli az agyam ezzel a töméntelen marhasággal. :D Természetesen nem a személyed ellen irányul, amit írok, félre ne érstd, egyáltalán nem célom, hogy megbántsalak, hiszen itt elvileg érv kell érvre feleljen, és így is tartom helyesnek. Néha elragadtatom magam, való igaz, és átlépni látszom a magam számára is előírt határt. Talán ennyi még belefér, ha néha nyers vagyok. :) Egyszerűen felemésztené az energiámat minden egyes gondolatodra részletesen reagálni, ezért nem teszem meg, bár nehezen tudom megállni. :D Ami a versenyvizsgás ötletedet illeti, hót nagy ostobaságnak tartom. Hogy miért? Nos, több szempontból is. Ezek közül - csak hogy rövid legyek - a legfontosabb: Semmi értelme nincs annak, hogy a kevésbé jók megbukjanak. Ez nem ösztönző hatású. Itt is a megtorlást tartod egyedül szemelőtt, mint a csalás esetében. Itt is és a csalásnál is az a helyzet, hogy csak az okozatot nézed, az okot pedig teljesen figyelmen kívül hagyod. Nem azért csalnak, mert muszáj csalni, hanem azért, mert úgy érzik, hogy muszáj, különben nem mennek át a vizsgán. A gondolkodással, az egészhez való hozzáállással van a probléma. Ugyanis miért gondolja valaki, hogy csalnia kell? Azért gondolja, mert anélkül nem megy. Miért nem megy? Mert felkészületlen. Miért felkészületlen? Az oktatás miatt. Én úgy gondolom, hogy a rosszul vizsgázók leginkább nem önmagukat, hanem az oktatókat minősítik. A vizsgázó hallgató visszatükrözi az oktatás színvonalát. Ne a tükröt tegyük felelőssé a visszataszító tükörkép miatt, ha nem tetszetős külsejű ember áll előtte. :)

Kacsa,

A másik hozzászólásodhoz:

Te azt tényleg komolyan gondolod, hogy szóban a non-verbális kommunikáció eszközeinek segítségével meg lehet nyerni egy vitát? :D Másrészt írásban van időd mindent átgondolni, szóban általában nincs. Jön a kérdés, mondanod kell azonnal a választ. Élesebb a helyzet. Egy vizsga is élesebb, mint egy tanóra: az ember idegesebb, van tét, egy ilyen helyzetben nehezebb megfelelően beszélni, mint órán. A neveléshez pedig: igen, 20-25 éves embert lehet nevelni, erre a szakmára. Úgy gondolom, hogy a felsőoktatási intézményeknek általában - különösen a jogi karoknak - nem annyiban merül ki a feladatuk, hogy leadják az anyagot; alakítani kell az embert, nevelni kell, hogy ne diplomagyár legyen az egyetem, hanem megfelelő emberek kinevelésének, kiképzésének a helye.

Kedves Impossible,

1)
ne haragudj, de amit leirtàl ide az zöldség.
versenyvizsga nem ösztönöz jobb teljesitményre? és miért a jók buknànak meg?
ezt a megtorlàs dolgot meg nem értem honnan szedted...
egy versenyvizsgàn a csaló közvetlenül szúr ki hallgató tàrsàval, hiszen azzal, hogy a csaló jobb jegyet szerez a csalàs révén, a többiek rosszabbat fognak szerezni. ezért a többi hallgató nem fogja megtürni a csalókat...
és aki ennyire közvetlen módon szúr ki hallgatótàrsaival, annak szerintem nem egyetemen a helye.

azzal egyetértek, hogy a rossz jegyek rossz oktatàst is takarhatnak. (én nem lennék ennyire sarkos, mint te, nem feltétlen a korrelàció)
de ha kicsit belegondolsz versenyvizsgàn a fenti premissza értelmezhetetlen. (hiszen az évfolyam x %-a mindenképpen jelest kap, y %-a meg megbukik, ezért nem lesznek csak rossz jegyek vagy csak jók - és mivel senki nem akar megbukni, de nincs is egy abszolút minimum, ezért mindenki keményebben dolgozik - kicsit vakon, mivel nincs egy biztos alsó mérce, amihez igazodhatnànak -, amivel egyébként pont a relativ minimumot emelik, és ezért még keményebben kell dolgozniuk, ha nem akarnak megbukni, amivel tovàbb emelik a lécet és igy tovàbb...)

szóval bàr egyetértek azzal, hogy rossz jegyek takarhatnak rossz oktatót, de ez màr értelmezhetetlen versenyvizsga esetében.

2)
én nem csak, hogy komolyan gondolom, de nap mint nap làtom...80-90%-àt annak, amit mondasz, nem szavakkal mondod...hanem non-verbàlis eszközökkel. hogy mennyire vagy szóban meggyözö, sokban függ ezért attól, hogy mennyire tudod jól hasznàlni a non-verbàlis eszközeidet.
valakinek ezt a természet adta...valakinek nem. de meg lehet tanulni.

amikor a tanórai produktum a jegyed 20-30%-àt adja, akkor azt nem nevezném tét nélkülinek...
biztos nem vettél még részt ilyen óràn...(és valszeg versenyvizsgàt sem csinàltàl még), ezért nem tudod, hogy mennyire stresszes minden óra. egyébként az órai munkàkat is egymàshoz mérik...
ha egyszerüen akarom megfogalmazni (sarkitva), akkor minden óra egy csata, amit a tàrsaiddal vivsz meg...
ez elég kiélezett helyzet szerintem...
ràadàsul az óràn tényleg érvelned kell, és nem kérdésre, hanem a tàrsad érveire...mig vizsgàn csak elszavalod amit bemagoltàl...

Kacsa,

Kifejezetten keresem már azokat a pontokat, ahol egyet tudnánk érteni, de a mostani hozzászólásodban sem találtam ilyet. :)

Senki sem mondta - én sem -, hogy a jók bukjanak meg. Azt mondtam, hogy az, ha a rosszakat megbuktatod, az nem ösztönző hatású. Nem azért kell tanulni, hogy ne bukj meg. Ha igen, akkor az már egy elhibázott filozófián alapuló oktatás eredménye. És igen, amiről te beszélsz, az megtorlás, hiszen rossz eredmény esetén büntetnél. Szerintem ne a hallgatókat csesztessük az oktatók hibái miatt. Sarkosan mondtam, mert úgy is gondolom: az oktatók hibája, ha a hallgató hülye. Eleve hülyéket nem kellene felvenni egyetemre. A pontrendszer pl. pont ezért baromság. Az oktatóknak kéne személyes találkozón kiválasztani a szerintük alkalmas jelölteket. Látom, bele vagy buzulva a versenyvizsgába. :D

Abnormális dolognak tartom azt a felvetésedet, hogy minden egyes tanórát stresszben kelljen eltölteni. Épp elég arra a vizsga. A vizsga pedig nem a bemagolt anyag felmondásának helye, hanem egy beszélgetés az oktató és hallgató között a tanultakról az én - ideális egyetemről kialakított - elképzelésemben. A hallgatóból nem diktafont kell csinálni, hanem gondolkodó embert. A non-verbális kommunikáció mindenhatóságáról vallott nézetedhez pedig annyit mondanék, hogy amikor pl. idézel egy jogszabályt, arra alapozva az álláspontodat, szerintem teljesen mindegy, hogyan kalimpálsz közben a kezeiddel, hogyan nézel a többiekre és milyen a hanglejtésed, nem ettől lesz igazad - ha igazad lesz -, hanem attól, hogy megfelelően támasztottad alá a mondandódat.

A versenyvizsga szerintem is felesleges. Elég az órák menetét átalakítani, a tananyagot némileg modernizálni, de ezen kívül mást én nem nagyon változtatnék. A piac meg majd elvégzi a szelekciót.

Talán érdemes lenne megfontolni a jogi oktatás kétszintű átalakítását, hogy valaki a magyar jogi alapokat elsajátítsa itthon (3 év alatt a lényeges magyar jogi tárgyakat fókamászásban is meg lehet tanulni), majd egyetemi szintű képzést már egyéb helyen végezhessen, specializálódva. Akkor a BA lehetne a mostani elméleti megközelítésű, a master pedig gyakorlatorientált. Anélkül, hogy valaki bevasalja az alapvető ismereteket, nem fog eligazodni később sem, valamennyire szükség van, szvsz.

"Semmi értelme nincs annak, hogy a kevésbé jók megbukjanak." (2008.09.17 00:53)

igazad van pontatlanul idéztem vissza.

de miért nincs értelme annak, hogy a rosszabbak bukjanak?
mindenki menjen àt? ez a nagy ötleted?

és még egyszer: versenyvizsgàn fogalamilag kizàrt a korrelàció a tanàr és a hallgató teljesitménye (hibài) között.
egyszerüen: mivel a jegyek ugyanolyan eloszlàst mutatnak minden tàrgyból és minden évfolyamon, ezért nem fox làtni különbséget tanàr és tnaàr között...
az oktatàs szinvonalàt màsképpen mérik.

belebuzulàs: ezt a témàt te pécézted ki magadnak:))) én még megemlitettem 7 màsikat ezen kivül...

tanórai stressz: nem egészen ugyanaz, mint a szintje, mint egy vizsgàénak.
nem tudsz leblokkolni töle...inkàbb az a fajta nyomàs, ami munkàra sarkall, nem pedig arra, hogy àtaludjàl egy elöadàst...

felvételi:
abban egyetértünk, hogy a felvételi jelenleg nem megfelelö. azt màr leirtam, hogy miért van ez igy
(jó pénz sokat felvenni és sokat bent tartani minél tovàbb - és itt màr àttérünk a finanszirozàsra...làtod? minden mindennel összefügg, mert ez egy rendszer: vagy az egészhez nyúlsz hozzà, vagy ha csak bizonyos részekhez, akkor nagyon körültekintöen. én az egészhez nyúlnék, mert ez esetben azokkal a premisszàkkal és összefüggésekkel, amik a jelenlegi rendszerben léteznek, és amiket te is fel-fel emlegetsz, nem kell foglalkozni, mert az új rendszerben màr nem müködnek - pl. ha a hallgató hülye, akkor az oktató hibàja - az én rendszeremben ez nem függ össze - remélem màr làtod miért...)

amit te leirtàl: hogy személyes elbeszélgetés...minden jelentkezövel? idöben ez mennyi lenne? 40ezer munkaóra?
vagy ha több tanàr, akkor meg hol van az egységes felvételi feltétel?

abban is egyetértünk, hogy a hallgatót gondolkodàsra kell serkenteni...
csak azt nem értem, hogy ez miért ellenérve az én àltalam felvàzolt rendszernek. úgy gondolod, hogy az nem serkent gondolkodàsra, amikor az óràkon folyamatosan disputàzol, a vizsgàn meg ugyanezt folytatod???

kommunikàció:
én a tényekkel szoktam érvelni, nem a jogszabàllyal, mert azt a biró - optimàlis esetben - ismeri. (sajna nem mindig van igy) a tényeket kell neki úgy bemutatni, hogy a szàmodra elönyös jogszabàlyhelyet és értelmezést vàlassza ki...
megbotrànkozva làttam, hogy a magyar hallgatók a perbeszédmondóversenyen a jogszabàlyhelyet mondjàk vissza. elmondjàk, bemutatjàk, hogy "mi a jog". de azt nem, hogy mik azok a tények, amelyek az adott jogszabàlyhely alkalmazàsàt tennék szükségessé.
a komment amit a végén rendre kapnak: "hasznàld bàtrabban a tényeket, azokkal érvelj, köszönjük szépen, de a jogszabàlyt magunk is ismerjük."
amikor pedig az àllitàsod valósàgàról akarod meggyözni a birósàgot ("ügyfelem erröl nem tudhatotott, mert...") akkor bizony fontos a non-verbàlis kommunikàció is.

Kedves bandeeraz,

alapjaiban egyetértek az àltalad mondottakkal, hiszen az felöleli az én 3,4,5 és 7es pontjaimat, és érinti a 8ast, bàr ott màr làtszik, hogy elképzeléseink nem teljesen egyeznek.:)

én a 2est is hozzàdobnàm: avagy a felvételi rendszert is szükségesnek làtom vàltoztatni annak érdekében, hogy maga az oktatàs és a tananyag vàltoztatàsa a kivànt hatàst kifejtse.

az 1est (finanszirozàs) most hagyjuk, mert nagyon sok mindentöl függ, amikbe talàn bele sem làtunk...
(ettöl függetlenül a jelenlegi rendszer nem megfelelö, csak màst kitalàlni innen nehéz)

a versenyvizsgàról meg màr elmondtam érveimet, nem ismételném meg...

A felvételin semmi nem múlik. Ausztriában és Franciaországban pl. nincs is felvételi vizsga, mégis jó egyetemeik vannak.

Kedves bandeeraz,

ez a középiskolàk szinvonalàtól is függ...
az USA-ban van felvételi, mert a gimik elég alacsony szinten vannak...
màshol meg nincs, mert jó a középoktatàs.

szerintem mi ebböl a szempontból süllyedünk...jelenleg a kettö között lehetünk valahol.

Sajnálattal jelentem be, hogy belefáradtam a hosszas vitába, ezért ebből a topicból - mint rendszeres hozzászóló - egyelőre kiszállok. Kacsa, neked még annyit, hogy az érveid eléggé meggyőzően hatnak, sok sikert kívánok további védelmezésükhöz. A többiekével összehasonlítva viszed a pálmát. Én már azért nem reagálok, mert nem látom értelmét annak, hogy belemenjek egy rendkívül részletes fejtegetésbe. Ehhez már valóban kevés a tapasztalatom.

Kedves Impossible,

köszönöm, élveztem a szócsatát!