Mi a jog?

Nem azt tanítják, hogy nincs válasz, (kinél tanultál jogbölcseletet?) hanem az a legjellemzőbb álláspont, hogy több - kvázi egyenértékű - válasz lehetséges.

ebből összefoglaltunk néhányat, hogy segítsünk a kérdezőnek.

Jó lenne, ha valami konstruktív hozzászólást is hallhatnánk tőled.

pl. miért nincs válasz? (indoklás) vagy tudod mit (ha már vitatkozunk), mondj egy jogtudóst, aki szerint expressis verbis nem létezik a kérdésre válasz, én minden ilyenre mondok ötöt, aki rendelkezett valamilyen definícióval.

Fogjatok kezet Bélával!
Megoldottátok a "Mi a jog problematikáját." Ki is nyomtatom, innentől kezdve ez a kérdés megválaszolása nem lehet kétséges. Gratulálok. Ez tényleg szép teljesítmény. El kellene küldenetek a jogi egyetemek jogbölcseletet oktatóinak is, mert még szerintem azt tanítják, hogy a "Mi a jog ? " kérdésre nincs válasz.

jog (mint jogosultság): ld alanyi jog
jog (mint rendszer): a jogi normák társadalmi elvárásokra és az adott kultúrára épülő logiai-nyelvtani-történeti kapcsolatösszessége.
jog (mint norma) ver. 1.: mindazon szabályok összessége, amit a társadalom joginak tekint... (fából vaskarika) ... mert ennek következtében az állami kényszereszközökkel való kikényszeríthetőség lehetősége kapcsolódik hozzá.
jog (mint norma) ver. 2.: azok a szabályok, amelyeket a jogszabályok alkotására feljogosított szervek a jogszabályalkotásra előírt eljárás követésével hoztak létre.
jog (mint norma) ver. 3.: .... és nem ütközik természeti - isteni - emberjogi - alapjogi - stb (tehát más "felettes") normával.

valahogy így

Egyébként meg KBS definíciója miért ne lenne jó? Én lényegében már csak a szavakat szaporítottam. De az övét marhaságnak nevezni... pfff.

Mit csinál a szivárvány?

A jog csendben működő erők produktuma, amely mélyen gyökerezik a népek közös tudatában. Naturálisan fogalnazva a jog nem szubjektív törekvés, hanem a társadalom által elfogadott, megkövetelt, megszegése esetén szankcionált norma.

Szerintem vannak nagyjából elfogadható meghatározások (amely nem egyenlő a definícióval, mivel az egy rövid körülírása a fogalomnak), bár tökéletes, mindenki által communis opinio doctorumnak tekintett meghatározása a jognak nincs. Maga a jog szó mesterséges konstrukció, idegen elem a magyarban. Az alanyi jog ugyanis igazság, vagy juss; a tárgyi jog pedig törvény volt. A nyelvújítás korában a right, a droit, a pravo, a drept (bár ez utóbbi lehet későbbi...)mintájára alkották meg, amelyek jobbot, illetve jogot jelentettek, így a magyarban a jobból képezték a jog szót, mivel akkorára a törvény és az igazság sok egyéb jelentéssel is bírt, és a törvénytudományi (jogtudományi) műnyelv sok új kifejezéssel gazdagodott.

Ha igazad van, akkor eszköz, ha nincs igazad, akkor akadály.. :-))

Mint minden elvont, mesterséges konstrukciónak, így a jog fogalmának sem létezik objektív definíciója. A felhasználó, megismerni vágyó szempontjai szerint persze alkotható jogfogalom, de agyakorlati alkalmazáshoz ez kevéssé tesz hozzá, sőt, a fogalom gátjává válhat az alkalmazásnak, korlátozhatja a funkciót.

Lehet egyszerű definíciót adni, mint KBS-é volt, de az egyszerű definíció meg esetleg lényeges tartalmi elemeket hagy figyelmen kívül.

A tudományos meghatározások másik módszere a lényeges jellemzők csokorba gyűjtése, de itt ugye ismét felmerül, mi a lényeges szubjektív szemszögből, illetve a jellemzők kizárók, megengedők, vagy is-is. Aztán már szét is van bombázva a definíció.

(Pokol Béla könyveit meg kihagynám ebből, érdemi választ ott erre a kérdésre nem lehet találni, de valójában szinte semmi másra sem)

Fontenus,

nem naivitás elvárni, csak nincs sok értelme. Majd a (jog)történész vagy a klasszika-filológus lefordítja Iavolenust, másnak nincs is rá nagyon szüksége.

A jog fogalmának kérdését ill. a jog tudományosságát legalább akkora mértékű nézeteltérések és paradigma-különbségek övezik (és övezték mindig is), mint manapság az analitikus és kontinentális filozófia, vagy a metafizika és fenomenológia közti, gyakorta "vérre menő" vitákat.
Máshogy értelmezi a jogszabályt a pozitivista, mint a hermeneuta jogtudós, és máshogy az analitikus moralista (jog)filozófus - az ilyen értelemben eltérő gondolkodásnak főleg a büntetőjogban van nyoma és jelentősége; de ez így jó, mert ha vita van, tudomány is van - a (filozófiai) gondolkodás vége az lenne, ha választ kapnánk a legfontosabb kérdésekre.
Nem feltétlenül kell választ adni mindenre. Persze nem ennek tudatában kell NEM válaszolni dolgokra... :)

Dr. Attika,

ha már valóban képtelenek meghatározni a helyes fordítását, akkor szvsz egyszerűen ne határozzák meg! Tanuljanak meg latinul, és ez alapján induljanak ki a meghatározásokból, normákból és miegyebekből. Gondolom, naivitás ilyent elvárni a mai jogász-társadalomtól és úgy általában tudományos kutatóktól (tisztelet a kivételeknek)...

Amúgy... ius... biztos vagyok benne, rómaiak (ha feltámadnának) megrökönyödnének ius modernkori definitióján, merthogy náluk "valahogy" másként hangzana.:)))

Legislator,
Engel Pálnak igaza van. Az ember lehetőleg mennél jártasabbnak kell lennie saját szakterületén.

Fontenus

A regula fordítása majdnem jó. Helyesen: A ius civilében (civiljogban, római /magán/jogban) minden meghatározás veszélyes, mert kevés az olyan, amelyet ne lehetne a visszájára fordítani. (Digesta, 50.17.133., ha nem tévedek). Egyébként meg bravó a fordításért, mivel az egyes szavak nem jogi latin értelmét kevésbé ismerem. Még szegény Engel Pál mondta egyszer nekem: "ha középkorász akarsz lenni, úgy kell olvasni az oklevelet, mint a napilapot." (Ti. hogy a latint kapásból magyarul felolvasni).

Semmilyen célokra.

Kapásból... Ehhez képest egy napja nem voltál képes egy ilyen egyszerű, tipikus szerkezetű meghatározásról elmondani, mi is a bajod vele.

Egyébiránt nem állítottam, hogy ez egy tökéletes és hibátlan definició lenne, mindössze azt mondom, hogy használható. Ha nem is tudományos célokra.

Nekem első évfolyamon világossá vált, hogy a jog fogalmát soha nem fogják a jogászok meghatározni. Te egyből adtál egy fogalom meghatározást, amit kapásból cáfolni lehet. A "marhaság" jelző igazából arra vonatkozik, hogy amit leírtál egyrészt nem úgy van, másrészt arra, hogy nem árt néha elmélkedni megnyilatkozást megelőzően. De ha nincsennek meg a korábbi tankönyvek, miből?

Ezt nevezem én mélyenszántó, majd hogy nem túlzóan aprólékos kritikai elemzésnek. [Elsimerően csettint]

Amit írtál Béla.

Nocsak. És mivel van problémád, Tanult Kollégám? A genusszal vagy a diferentia specificával?

Fontenus!
Nem értelmetlen a fordításod. Itt egyszerűen arról van szó, hogy mint ahogy hivatkoztuk többen a jogtudomány erre a kérdésre nem tud meghatározott fogalom meghatározást adni ma és szerintem nem is fog soha. Éppen ezért neked sem konkrét megfogalmazáson kellene a fejedet törni, hanem a jog fogalmát elfogadni.
Írtad, nem jogásznak készülsz. A jogi egyetemen sem találták meg az előadók e három betű pontos meghatározását, akkor pont miért neked kellene. Dr. KBS kollégánk egy nagy marhaságot írt .Azt , ha szabad javasolnom ne vedd figyelembe!

Nema. Csak nem közjog.

Ehh... azt hiszem, egész értelmetlen a fordításom!

"Minden közjogi meghatározás veszélyes, mert
kevés olyan van, hogy ne tegyen kárt."

Ezt két féléves latintanulás mondatja velem.:)

Kérlek, javítsd ki, ha tévedek, Legislator!

Egyébként a római jog irtózott a fogalmi meghatározásoktól, mivel Iavolenus is mondja a Digestában: "Omnis definitio in iure civili periculosa est, parum est enim, ut non subverti posset."

A www.index.hu-n elég sokat foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy tudomány-e a jogtudomány. A legizgalmasabb válasz itt: Sajó András akadémikus Kritikai értekezés a jogtudományról, Bp., 1983, Akadémiai kiadó, 215 p.
Az 1945 előtti jogirodalom egyik legjobb könyve: Joó Gyula: A magyar törvény fogalma és jogi természete jogtörténeti és összehasonlító alapon. Kecskemét, 1908, Sziládi László könyvnyomdája, 292 p.

Biztosan tudom, van rá irodalom.

De életszerűbb, ha élet gyakorlatiassága felől szemléljük meg egy bizonyos dolgot vagy objektivációs rendszert, jelen esetben jogot.

Ugyanakkor utána fogok nézni a felsorolt könyveknek.

Fontenus

A választ megtalálod bármely nagyobb itthoni közkönyvtárban, többek között ezekben a kiadványokban:

Szilágyi, Péter. Jogi alaptan. Budapest: Osiris, 2001. 213-229. old.
*
Pokol, Béla. A jog elmélete. Budapest: Rejtjel Kiadó, 2001. 13-21. old.
*
(kisebb módosításokkal)
Pokol, Béla. Jogelmélet. Budapest: Századvég Kiadó, 2005. 11-19. old.
*
Hart, H. L. A. A jog fogalma. Budapest: Osiris, 1995. 11-29. old.

A jogi kultúráról és a különböző rétegek jogtudatáról és jogismeretéről azt hiszem, Visegrády Antal írt elég jókat A jog- és állambölcselet alapjai c. összefoglalójában (a szöveghelyre nem emlékszem).

Hirtelen ez volt eszemben, de hidd el, könyvtárnyi irodalma van ennek a kérdésnek.

Minden jót