Kellemetlen.
De hát a gondnoksággal feladatok is járnak, nem minidig kellemesek.
Vissza is adhatod a gyámhivatalnak, aztán rendeljenek ki hivatásos gondnokot,
Esetleg próbálhatsz hatni az intézményre, hogy az ő érdekük is.
Vagy késik még egy kicsit az az útlevél.
Sajnos nincs jó ötletem.
2023 ősze óta próbálom megújítani a gondnokságom alatt álló, mozgásképtelen rokonom személyi igazolványát. A gondnokolt cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll.
A mozgó kormányablak elérhetetlensége, eszközhiány és hivatali visszapattintások miatt a személyi igazolványt végül „elengedtük” – volt TASZ, MEOSZ, ÉFOÉSZ -, ők is „elengedték”
Legyen útlevél. Végre lett orvosi igazolás, saját készítésű fotó is.
És most ott tartunk, hogy az intézmény hátráltatja a folyamat lezárását:
megtagadták az iratok postai – ajánlott, tértivevényes – elküldését, csak személyesen vehetők át. Az utazás nekem jelenleg nem megoldható és vállaltam volna a postázást minden felelősséggel és költséggel együtt.
Az iratok nem az intézmény tulajdonát képezik, azok a gondnokolt személyes iratai, amelyeket az intézmény csak őrzésre vett át. És most őrizgetik is, mint a 7fejű sárkány a királylányt.
A legnagyobb abszurditás:
számomra az okmány hiánya nem sürgős. A gondnoki határozattal minden hivatalos ügyet el tudok intézni, kórházi ellátás – sajnos sok a mentő...- sincs veszélyben.
Az intézménynek sürgős – feltehetően azért, mert az adminisztrációs rendszerükben hiányzik a „pipa” az adott cellában.
És most mégis ők akadályozzák, hogy végre pont kerülhessen az ügy végére.
OFF – múlt heti Kormányablak-gyöngyszem, kezemben a gondnoki határozattal:
Nem, nem tudok. És nem is kell neki útlevél – személyi igazolvány kellene, ami minden cselekvőképes magyar állampolgárt megillet. A sérülteket viszont nem.
Nem tud. És ha tudna is, nem lenne joghatályos, mert cselekvőképtelen.
(A többi hirtelen nem jut az eszembe. . )
Ez az egész egy kíméletlen labirintus.
Én vagyok benne az egyetlen, aki próbál kijutni, de minden ajtónál mások döntenek, és minden ajtó előtt újabb falat húznak. A rendszer nem azt kérdezi, mi lenne emberséges vagy méltányos, hanem hogy kit lehet a legkisebb ellenállással lepattintani.
És most ez ismét én vagyok.
Az intézmény részéről.
Akkor is, amikor végre mozdulna valami.
Nem értem, hogy amit egy egyszerű postai küldemény megoldana – és amivel végre lezárhatnánk ezt az abszurd történetet –, miért kell újra „utaztassuk meg a gondnokot” játszmává silányítani?
Belefáradtam. Azt hittem, végre megoldódik valami – de úgy tűnik, most újra elölről kezdjük.
(A gondnokolt ügyeinek az intézéséhez általában a gondnok "személyes iratai" kellenek. Már ha ez alatt személyigazolványt, lakcímkártyát, ilyesmit értünk.)
De mi köze ennek az iratok őrzéséhez?
Az azé, akinek az a feladata, vagy érdeke.
Az intézetnek nem kötelessége azokat postázni valószínűleg.
Meghatalmazhatsz bárkit, hogy menjen el érte.
..kinek a hatásköre? Gondnok? Vagy az intézet, ahol ellátják? (cselekvőképességet teljesen kizáró gondnokság)
A távolság 150 km, és megtagadta az intézet, hogy elpostázzák az iratokat - ajánlott, tértivevény (költségeket vállalnám) -, noha szükségem lenne rájuk egy hivatalos ügyintézéshez. Fáradjak be értük..sürgős lenne és jelen pillanatban nem tudok befáradni értük.