Miért nem szeretik a mediációt a magyar jogászok?

Üdv!

Végigolvastam az alábbiakat és sajnos az a véleményem, hogy jónéhányan nincsenek tisztában a mediációs eljárás jogkövetkezményeivel.
Nemcsak hasznos konflikuskezelő technikákról van szó, hanem azon perelkerülő-megelőző hasznokról, hogy a felek mindenféle jogkövetkezmény nélkül beszélhessenek a problémáról, elismerhessenek jogokat, engedményeket tehessenek, aztán pl. ha a másik fél megegyezés nélkül feláll, később azt ne használhassa fel a bíróság előtti eljárásban. És persze, hogy a mediációs eljárás megindítása az elévülést megszakítja stb-stb. Sokkal kifizetődőbb mediációs eljárásban egyezséget kötni, mint beülni a másik fél ügyvédjéhez egyezkedni. Később mindenki kétszer meggondolja, hogy a megállapodás ellenére pereljen-e.

Hosszú távon angolszász mintára a Pp. gyökeres átalakaítása várható, nemcsak a mostani puha perköltségviselés kérdése esetén, hanem a kötelező mediáció bevezetésével. Nemcsak a kötelezővé tétel, hanem az is várható 10 éven belül, hogy, ha az egyik fél mediációs eljárást kezdeményez és a másik fél nem megy bele, hanem inkább perel, akkor pernyertessége esetén is viseli majd a perköltséget. Stb-stb. Hála a jó égnek, hogy konfliktusszerető nép vagyunk. Nincs azzal semmi baj, csak legyenek konfliktuskezelő megoldások.

Nincs min csodálkozni, a mediáció alig múlt 3 éves jogintézmény, egy pici-puha törvény néhány Pp-s bekezdés megtámogatásával.
Pici, mert elnagyolva alig szól valamiről, puha, mert bárkiből mediátort csinálhat mindenféle tapasztalat és előképzettség nélkül. Azért jogászként néha elgondolkodom, amikor egy tanítói diplomával valaki kereskedelmi jogi jogvitában vállal mediálást, hogy a sikeres megállapodást vajon hogyan öntik a jogi képviselő nélküli felek formába. De mondjuk a mediálásnak éppen ez a szépséges lelke, az a megállapodás is kötni fogja a feleket, hiába lesz jogi nonszensz a tartalma.

Nem tudok róla, hogy a mediátorok marketingjét valami is korlátozná a szabad piac farkastörvényein túl. A névjegyzék elérhető az IM honlapján és passz, a mediátor ott és úgy hírdeti magát, ahol és ahogy akarja. Még az OME etikai kódexe sem korlátozza... ehhez képest én sem sok mediálásra felhívó hírdetést láttam...

Egyébként jut eszembe, ez az új szakma is megoldást jelenthetne a levelezőn végzett jogászoknak, hogy azonnal komoly munkát végezhessenek, elvégre a többségük már rendelkezik 5 éves szakmai gyakorlattal az előzőleg megszerzett diplomájuk alapján. Azért az mégis más lenne, fenntartva azt is, hogy azért vannak olyan területek, amelyen jogászként sosem végeznék mediálást pl. válópert megelőző helyzetben, mert azt talán jobban tudja egy pszichológus, oda nem kell családjogban járatos és nagy empátiával rendelkező jogász. (Pszichológus-jogászok előnyben) Fenntartva azt is, hogy a legtöbb vitás élethelyzet megoldásához jogász helyett az adott területhez értő szakmabelire nagyobb szükség lehet...., de ha még jogász is, talán nagyobb lesz a siker lehetősége. Ez a válasz arra, hogy miért is indegenkednek úgy általában a mezei ügyvédek (az ügyvéd-mediátorok kivételével) a mediálástól.

A továbbiakban akkor foglalkozhatnánk az ügyvédek legújabb törvénybe iktatott tevékenységi lehetőségével a lobbizással is....

Semmiképpen sem vagyok ellene annak, hogy a majdani bevételek terhére megelőlegezzek 10-20, vagy akár 30 E Ft-nyi évi tagdíjat. Nagyon jó lenne létrehozni egy olyan szakmai szervezetet, amelyik a marketing problémával foglalkozna. Magam nem vagyok egy szervezet felépítő típus, de szívesen csatlakozom hozzá és dolgozom is érte, ha avatott személyek látnak neki.

Ugyanakkor ott az az 51%-nyi jogász, akinek minden marketing nélkül bekopogtat az ajtaján az ügyfél. (a több, mint 3000 jegyzett mediátorból ez tehát több, mint 1500-at érint). Nekik nem kell marketing, csak az, hogy maguk is elhiggyék: sok esetben ez a választandó eljárás. Nem arról beszélek, hogy a jogászok forduljanak "laikus mediátorhoz", hanem hogy maguk ismerjék fel a dolog jelentőségét és használják. Ha ezt megteszik, akkor megtörténik az áttörés. Azután (persze az előtt is!) jöhetünk mi, laikusok a magunk marketingjével, hogy hozzánk is forduljanak. Úgy gondolom, 1,1 millió ügyből jut is, marad is.

KBS-nek: l. 51%! Egye náluk!

Hogy folytassam a resztoran párhuzamot: a reforméletmód népszerűsítése a kizárólag vegakaját forgalmazó éttermeknek elsődleges érdeke, hiszen az ő forgalmuk csak ebből áll. A többieket nem zavarja különösebben, ha az kedves vendég lángolt cukkini helyett inkább bélszínt eszik véresen - csak náluk egye.

Kedves jogász és nem jogász mediátor kollégák!

A topik címéből én is azt érzem, hogy a magyar mediátoroknak van egy kis üldözési mániájuk.

Az alapvető probléma valóban abban áll, hogy a mediáció a nagyközönség részére teljesen ismeretlen jogintézmény.

Vannak már különböző mediátor egyesületek, közösségek, de olyannal még nem találkoztam, akik a mediáció marketingjével foglalkoznának.

Egy ilyen egyesület létrehozásával lehet hogy minden problémánk megoldódna?!

Az igazságügyi szakértők és az ügyvédek kamarákba tömörülnek és éves szinten tizen - huszon-egynéhányezer forintos tagdíjat fizetnek.

Véleményem szerint a mediátori bevételek is megérnének ennyit.

A tagdíjakból lehetne egy kiadványt készíteni (és egy honlapot), amelyben csak az tagdíjat fizető egyesületi tag mediátorok szerepelnének, a többi bevételből különböző fórumokon a mediációt magát lehetne futtatni.

A jogászoknak sem lehetne aggályuk, mert részvétel egy névjegyzékben véleményem szerint nem jelent reklámot.

A mediáció megismerésének 10-15 éves idejét 3-4-5 évre lehetne így csökkenteni.

Szívesen fogadnám erről a véleményeiteket a gyulavarigy@citromail.hu címen és ezen a fórumon is.

Üdv:
GyGy

Magyarországon hosszú ideig nem voltak kínai éttermek. Senkinek sem hiányoztak, vagy csak nagyon keveseknek. Azután lettek és érdekes, olyanok is elmennek kínait enni, akik pl. nem utaztak el Prágába a 70-es években csak azért, mert ott lehetett a szocialista táborban egyedül kínai étterembe menni. Szóval vannak dolgok, amikről nem tudván, nem is érdeklődünk iránta.
Egyébként szívesen csatlakozom Megadott ötletéhez: lássuk, mennyire nyitottak a jogászok?

Kedves fórumozók! Már megint, ahogy mondani szokták "sok a duma". Nincs ügyfél, nincsenek tisztában, rossz a szabályozási környezet, sajnos, sajnos, nincs mit tenni. De hogy most mit csináljunk a helyzet megváltoztatásáért, arról nem sok szó esik. Például csináljuk azt, hogy szervezzünk egy ügyvéd - "laikus" mediátor találkozót, és dolgozzunk ki egy kölcsönösen előnyös megoldás tervezetet. Megadott és gondolom Megabear is szeretettel várja email címére az inkognitótól mentes jelentkezéseket, amelyekre természetesen inkognitótól mentes válaszokat küldenének a dolog megszervezése érdekében. De ha az bizalomépítőbb, akkor a címekre érkező inkognitós üzenetekre előbb mi küldünk inkognitó mentes válaszokat. Csak kezdődjék már el valami.

Már magyarázták. Nincs hozzá ügyfél. Nem igénylik.
Hogy is mondjam... Az éttermek igen nagy százalékában kínálnak vegetáriánus kosztot is - mégis, csak a vendégek elenyésző hányada kér belőle. Ugye, azért nem a konyhafőnök a hibás?

Néhány morzsa a miniszteri beszámolóból, ami szöget üt az ember fejébe:
Hazánkban évi 1,1 millió(!!!) bírósági ügy érkezik(2001-ben). Mediációs eljárás viszont csak 721 (2004-ben) volt.
A bejegyzett mediátorok 51%-a jogász! Ha szeretik és ha hisznek benne, akkor miért nem csinálják? Na ezt magyarázzátok meg nekem!
Ha meg nem szeretik és/vagy nem hisznek benne, akkor miért regisztráltak oly sietve?

Köszönöm szépen a javasolt cikkeket!

http://www.mkogy.hu/…98/18998.pdf címen megtaláltam a Kvt.44.§ által előírt, a 2 éves gyakorlati tapasztalatokról beszámoló im-i jelentést. Nagyon tanulságos.

„Azt egy kicsit furcsának tartom, hogy nem kell a mediációs tevékenységhez jogi végzettség”
Ez azért van, mert a közvetítés nem jog, hanem érdek alapú megoldásokra törekszik. Az a lényeg, hogy a felek ismerjék föl a valódi érdekeiket, vegyék észre, hogy ezek illeszkednek-e valamilyen módon egymáshoz és ennek megfelelően találjanak megoldásokat. A felek állapodnak meg egymással. A közvetítő nem a jogi lehetőségeket tárja föl, hanem a kommunikációs zsákutcákat oldja meg.

„A négy fajtából az egyikhez kell.” Az eü közvetítés van képzéshez kötve, de ezt egy korábbi (2000-es) tv. szabályozza. Pécsett zajlik ilyen képzés.

Egyébként 2002. évi LV: tv.

www.mediacio.lap.hu

Sziasztok! A mediációval kapcsolatosan említettétek azt, hogy az emberek nincsenek tisztában annak lehetőségével. Nos, az igazság az, hogy alapvető jogintézményekkel nincsenek tisztában sajnos. Véleményem szerint a középiskolában a végzős osztályoknak kellene tanítani jogi ismereteket, és azon belül a problémák megoldásának kezelési lehetőségeit is. A tanári munkám során lépten nyomon tapasztalom azt, hogy a kamaszok, de a szüleik is keverik a polgári jogi és a büntetőjogi fogalmakat. Biztos tudjátok, hogy a családsegítő szolgálatoknak is van jogi tanácsadási szolgáltatása, talán még ott lehetne irányítani az embereket a mediáció felé. (Persze a családsegítőbe nem azok járnak tanácsért, akik meg tudják fizetni az ilyesmit.) Azt egy kicsit furcsának tartom, hogy nem kell a mediációs tevékenységhez jogi végzettség, esetleg más végzettséget azért előírnak? Hol lehet bővebben olvasni erről a témáról a neten? (Köszi előre is)

A négy fajtából az egyikhez kell. Most meg nem mondom, melyikhez. (Már ha nem vagy jogász - mert akkor valóban nem kell további végzettség.)

Olyannyira, hogy ő érte el, hogy ne kelljen semmilyen képzés hozzá. Elég durva volt.

„törvénybe iktatott jogintézmény.”

Inkább törvényben szabályzott.
Számos ügyvéd, ügyvédi iroda is foglalkozik mediációval. Eörsiék pl. az elsők között kezdték, maga Eörsi nyomta is a törbényt a parlamentben erősen.

A közvetítés éppen annyira szolgáltatás, mint az ügyvédi tevékenység: törvénybe iktatott jogintézmény. De persze teljesen igaz és korábbi megnyilvánulásaimban én is azért ágáltam, hogy ne az államra várjanak az érdekeltek, hanem maguk igyekezzenek mindent megtenni a közvetítés ismertté és gyakorlattá tételére. A kérdés, amit fölvetettem éppen az, hogy kik az érdekeltek?

Jó. Én a kötelező közvetítést is mereven ellenzem.
Azért igen ritka szolgáltatás az, amelynek az ismertté tételét, népszerűsítését nem a szolgáltatók vállalják, hanem az államtól várják el.

Kedves KBS!
Jogász berkeben nagyon fontos a fogalmi tisztaság. Az egyeztetés és a közvetítés két, merőben más dolog. Ezért is hívják őket máshogy. Ugyanakkor, temészetesen, dönthessenek a felek, mit akarnak, de nem egy országban létezik kötelező mediáció. A felek ugyanis manapság többnyire azért akarnak pert, mert úgy tudják, ez az egyetlen lehetőség. Valójában nem a pert, hanem a megoldást akarják és ha világossá válik számukra, hogy ehhez van rövidebb, közvetlenebb út, biztosan azt fogják akarni. Mint korábban már magam is mondtam, vannak kivételek, részben a törvény emeli ki őket, részben egyes ügyek természete kívánja meg, hogy bírói döntés deklaráljon bizonyos alapvető érdekeket. De a bíróságok idejét kitöltő ügyek zöme nem ebbe a kategóriába tartozik és sokat közülük meg lehet oldani közvetítői eljárás során, a bíróság teljes kihagyásával.
Egyébként a 2002. évi LV. törvény 44. § előírta, hogy két év után értékeljék a tapasztalatokat és terjesszenek be hatástanulmányt a kormánynak. Hogy ez megtörtént-e és ha igen, akkor mi állt benne, jó volna tudni.

nem kötelező maga az eljárás, csak az, hogy feltüntesd, volt-e ilyen folyamatban. ha nem, nem.

gondolom, senki nem dicsekszik vele, ha alaki hiba miatt dobják vissza a keresetlevelét, mert az rettentő kínosnak számít ügyvédberkekben, azért nem hallhattál róla.

Mivel a pontos jogszabályhelyt is közölted (!), így lehet hogy én egy már idejemúlt szöveget olvashattam. (Az a baj, hogy esetenként egy már nem aktuális írást nem vonnak ki a net-ről, aztán ha terjedelmes, az ember nem lapoz a végére a dátum végett...

Tehát ha ez az előzetes közvetitői eljárás MÁR kötelező, akkor meg miért nem követelik meg a bíróságok?!

Mert én olyant még nem olvastam soha és sehol, hogy valaki amiatt panaszkodott volna: egy bíróság visszadobta a keresetlevelét ezen kötelező alaki kellékének hiánya miatt.

Akkor meg miért panaszkodnak hogy "annyira" le vannak terhelve a bíróságok, miközben "0" információ a mediációról - úgy nagy általánosságban.

Kedves Monalisa,

nem lehet, hogy arra gondolsz, hogy a Pp. 121. § (1) f) pontja alapján a keresetlevélen fel kell tüntetni, hogy a felek között volt-e közvetítői eljárás folyamatban?

mondjuk ez egy régebbi rendelkezés, alapvetően már 2003. márciusától szerepel a kereset kötelező alaki kellékei között.

Vadalma

Kedves K.B.S.!
Uttörő becsületemre valahol itt a net-en olvastam róla még a múlt év második felében, de nem az ezen levelezős Fórumban!

Egy elég terjedelmes értekezés volt a Ptk. készülő reformjáról, és ott volt azon kitétel miszerint bírósághoz fordulás előtt be kelljen mutatni az eredménytelen meditálásról a papírost.

A lényeg: mindkét félnek előnyös lehet a gyors és költségkimélő eljárás a viták lezárásához, és ha mégsem jutnak egymással egyről a kettőre, akkor is jelentősen előszűrt mennyiségű "pör" zúdulna a bíróságok nyakába.

Van a meditációról is egy web-lap, és ott az egyik linkben...