Tisztelt Ügyvédnők, Ügyvéd Urak és Fórumozók!
Gondnokság alá helyezéssel kapcsolatban kérem véleményüket, várom javaslatukat és tanácsukat.
Magamról annyit, hogy ötven éves mérnök-tanár vagyok, és két éve egyedül nevelem kisfiamat. A házasság felbontását és a gyermekelhelyezést másodfokon a törvényszék is jóváhagyta, miután az igazságügyi pszichológus és pszichiáter szakértői vélemények is engem találtak alkalmasnak a gyermeknevelésre. A vizsgálatok ténye fontos az alábbiak szempontjából.
Családunkban – édesanyám halála után – sajnos sok vitás helyzet alakult ki a családi vállalkozást érintő cégügyekben és hagyatéki kérdésekben édesapám, húgom és köztem. Mindvégig a békés rendezésre törekedtem, peren kívüli megoldásokra kértem az érintett feleket, de ez csak ritkán vezetett eredményre. A megoldatlan ügyekre így – hosszas halogatás után – bírósági eljárást helyeztem kilátásba, mivel jogos követeléseimet érvényesíteni szeretném. Természetesen ez a család többi tagját kedvezőtlenül érintené anyagi tekintetben.
Néhány hete húgom és férje megkerestek, hogy beszélni szeretnének velem. Örültem neki, mert arra gondoltam, hogy átbeszéljük a dolgokat és egyezséggel zárjuk vitás kérdéseinket. Sajnos nem ez történt. Húgomék közölték, hogy amennyiben nem állok el követeléseimtől – amelyek megalapozottan jogosak – úgy gondnokság alá helyeztetnek. Állítólag már mindent előkészítettek, orvossal is ügyvéddel is konzultáltak, akik szerint helyén való kezdeményezésük. Azt mondták, hogy bizonyos orvosi dokumentumokat is megmutattak doktornő ismerősüknek. Ezek kb. 20 évvel ezelőtti kezelésemről szólhatnak. Az iratok még a szülői házban maradtak, úgy kerülhetett kezükbe, de természetesen én nem járultam hozzá, hogy másoknak mutogassák. Egy szöveges üzenetben - amit megőriztem - aztán azt is közölte húgom, hogy neki nagyon jó barátnője egy pszichiáter szakorvos, vélhetően ő nézte át az orvosi dokumentumokat. Nevén nevezte, így rögtön ráismertem. Ő volt az igazságügyi orvosszakértő a gyermekelhelyezési peremben, de ott tárgyilagosan járt el. Jelen esetben viszont véleményem szerint vét az orvosi etikának.
Édesapám szintén ezekkel az orvosi papírokkal zsarolt meg egy SMS-ben, amit szintén őrzök. Mindemellett még megítélésük szerint notórius pereskedő is vagyok. A bontóperen kívül nem volt még perem!
Véleményüket és tanácsukat kérem az esetemmel kapcsolatban az alábbi kérdésekre válaszolva.
1./ A jog világában sok minden megtörténhet, de előfordulhat-e az, hogy a törvény lehetőséget adjon a családtagoknak egy hozzátartozójuk gondnokság alá helyezésére nyilvánvalóan anyagi érdekekből? Milyen – a történetemhez hasonló - pertörténeti esetek léteznek? Teljesen komolytalannak és alaptalannak tartom a személyemet érintő ilyen kezdeményezést, mégis aggódom, mert még esélyét sem szeretném megadni, hogy elveszítsem gyermekemet.
2./ Mi a teendőm a doktornő ténykedésével? Hol van az orvosi etika, titoktartás és adatvédelem? Jó volna tudomására hozni valamilyen módon, hogy tartózkodjon az ilyen megnyilvánulásoktól. Szerintem neki ebből, mint orvos és szakértő is komoly problémái lehetnek.
3./ A személyes adatokat és diagnózist tartalmazó orvosi papírokat hogy szerezzem vissza? Ebben az adatvédelmi biztos tud segíteni?
4./ Édesapám 75 éves, ténylegesen komoly mentális problémái vannak, neki valóban gondnokság alatt lenne a helye. Ennek ellenére – vélhetően húgomék rábeszélésére - ő akar gondnokság alá helyezési eljárást kezdeményezni velem szemben. Kezdeményezzek én eljárást?
Előre is köszönöm segítségüket!
