Gürizés minimálbérért

Hölgyeim és Uraim!

A jogászképzés jó. Ezt higgyék el nekem. Aki alaposan végig csinálja, az elég felkészült lesz a végére.
A gyakorlat megszerzése meg utána jön. Sőt. Kár is volna ezzel terhelni az egyetemet. Nem oda való. Az egyetemen a gondolkodás módszertanát kell elsajátítani, megérteni a struktúrát, amely szabályai szerint az egyetem után majd a jogilag releváns valóságot kell értelmezni, megfejteni.
A jogászkodás ugyanis nem arról szól, hogy jogilag jó megoldásokat tudok generálni, hanem arról, hogy megértem a – az egyébként egyáltalán nem jogilag releváns - valóságnak azt a szeletét, amelyet jogilag szabályozni, rendezni kell. Ha ennek szerződéses keretei vannak, akkor úgy, ha peres keretei, akkor amúgy.
Nem véletlenül írtam korábban, hogy a jelöltség tanulóidő. És még utána is sokáig tanulunk. Meglátásom szerint – alapos ügyvédi képzést feltételezve - legalább 10-12 év kell ahhoz az egyetem után, hogy azt mondhassuk, hogy labdába rúghatunk egy-egy témában. ( És akkor is csak egy-kettőben....) És még onnan is sokáig lehet és kell fejlődni.

Tudják sose felejtem el amikor kb. fél éves jelölti gyakorlat után egy igazgatósági ülésen egy ügylet kapcsán elég hosszan ki kellett fejtenem a véleményem. Én voltam az egyedüli jogász, mert engem küldtek oda az irodánkból, mondván majd elég ügyes leszek. Az voltam. Csak éppen egyetlen igazgatósági tag - úgy 40 és 60 között – számára sem tudtam olyat mondani a fene nagy eszemmel, amelyet ők a fene nagy rutinjukkal már régen ne láttak volna előre. Azért kedvesen megveregették a vállam….

Higgyék el, az egyetem után kell egy jó csomó ügy ahhoz, hogy elkezdjék éretni a dolgokat. Sok elrontott ügy, és még több, ami sikerül.
Ehhez sok év kell, nem hat hét gyakorlat, meg nem is gyakorlatorientált képzés az egyetemen.
Hosszú idő fáradságos munkájával szerzik meg azt a rutint, amivel mondjuk egy vegyület hatásmechanizmusára épített kereskedelmi ügylet jogi vetületei kapcsán egyáltalán kérdéseket tudnak feltenni.
Viszont megéri. Ha már tudnak kérdezni, tehát ha látják a különböző szakterületek érintkezési pontjait a joggal, akkor nagyon jó szakemberek lesznek.
És – legalább is szakmai szempontból – boldogok. Azt hiszem valami ilyesmi a siker.

Csaba kollegához csatlakozva, a mi munkánk ettől lesz hivatás.

Üdv.

• udvarhelyi-

Nekem csak az jutott eszembe, hogy amikor gyakorlaton voltam az egyik ügyvéd ismerősömnél, kellett keresetlevelet írnom. Amit mindenfajta segítség nélkül, pusztán jogszabály alapján írtam meg. De ugyanígy történt a bíróságon, amikor végzéseket írtam. Mellesleg mindkét esetben aláírták az irományaimat.

Összesítve a dolgot, nagyon sokan panaszkodnak, hogy nincs gyakorlati képzés, de akkor mire van a kötelező hathetes gyakorlat? Természetesen nem lehet mindent megtanulni ezalatt, de attól még lehet hasznos tapasztalatokat szerezni. Sokan azonban elmismásolják, felesleges tehernek tekintik, azután ők kiabálnak a legjobban, hogy nem gyakorlati az oktatás. Persze ez egyáltalán nem Rexorra vonatkozik.
Másfelöl egy kicsit fejlett jogszabályértelmezési készség után már elég sok mindent el kell tudni intézni. Lehet, hogy a beadvány stílusa nem lesz tökéletes, de jogi oldalról attól még lehet az.

Harmadrészt, aki tényleg szereti (szeretné) a jogi pályát és nem teljesen vak, akkor magától fel kellene ismernie, hogy bizony itt az oktatáson kívül utána kell járni egy csomó dolognak. Ettől lesz ez hivatás, nem pedig csak tanulás.

Elnézést kérek, ha egy kicsit érzéketlennek tűnök e téren.

Az itt olvasottak alapján bennem az a vélemény alakult ki hogy szimpatikus az Ügyvéd úr hozzállása is, ugyanakkor azzal is egyet tudok érteni, hogy tényleg nem normális, ha valaki egy bizonyos kor felett a szülők támogatásából él. Természetes, hogy valaki ne azért válasszon munkát, mert rengeteget akar keresni, hanem azért hogy szeresse amit csinál. Ugyanakkor tényleg meg kell élni valamiből, és nagyon szomorú, mikor tehetséges emberek azért adnak fel egy pályát, és végeznek teljesen másfajta munkát, mert nem tudnak megélni. A piac törvényei tényleg azt diktálják, hogy miután óriási túlképzés van a jogászokból, hogy "fillérekért" lehet találni ügyvédjelölteket több nyelv ismeretével. Általánosan hangoztatott vélemény az is, hogy a bojtárkodás csak tanulóidő, amit le kell tölteni, és örüljön ha valaki pénzt kap ezért. Igen de megint beleütközünk abba, hogy mi van ha nincs senki mögöttünk aki finanszirozná ezt? EBben az esetben nincs más megoldás mint szakitani azzal, amit szeretnénk, és keresni olyan munkát, ahol megfizetik rendesen a pályakezdőket is. És sajnos ez nem az ügyvédi hivatás nálunk.

Az Ügyvéd úr felhozta példaként, hogy más országokban is tanulóidőnek tekintik a jelölti éveket. De ugyanakkor az érem másik oldala, hogy bár Nyugat Európában sem marcipánból van a kerités, de ott az átlagfizetés is összehasonlithatatlanul magasabb, és esetleg a szülőknek sem okoz megterehelést, hogy többet nyújtsanak. Másik részről a jogi oktatás sem túl jó nálunk. Valaki 5 évet ül az aegyetemen, kikerül, bemagolva rengetege dolgot, aminek semmi haszna nincsen, ami jószerivel semmit nem ér a gyakorlatban, hiszen egy keresetlevelet nem tud megírni. Kérdés miért van szükség ehhez 5 évre? Talán ezen is változtatni kellene. Legjobb tudomásom szerint az angolszász országokban komyol gyakorlati okatatás is folyik, és az ügyvédi irodákban nagyon is tisztességes fizetést adnak a kezdőknek is. Akik már nem is annyira kezdők, hiszen nem kell újra tanulniuk a jogot a gyakorlati oldalról is.

ELnézést kicsit én is bőlére eresztettem a mondandómat.

Kedves Ugyved ur,

en sem vitazni szerettem volna, es ugy gondolom ertekrendekrol nem is lehet. a fizetesek-anyagi helyzetek tekinteteben puszta tenyeket irtam le. On azt irta, hogy "amit a jelölt kollegák végeznek, az nem mérhető ellenértékkel."
Ehhez kepest Kala a gyakornoki ido alatt kapott dijazasrol szamolt be. Nem szeretnem megnevezni az ugyvedi irodat, pesten az egyik legkedvesebb baratnom 200 ftos oraberben gyakornok, mellette a jelolt 450 ftos oraberben dolgozik plusz egyutt jarnak ebedelni amit szinten az ugyved all.
Es ha jol ertettem On is fizet a jelolteknek.
Meg valami: az h a gyakornoki idom alatt a fonokom szerelmi eletet is rendezgettem es nem hagytam ott, egy oka volt: hogy mellette ö egyben a tanarom (!!!) is volt az egyetemen es nala szigorlatoztam. csak hogy erzekeltessem: elsöre megbuktatott.
es kesobb o volt legjobban meglepodve amikor kozte voltam annak a 16nak akik allamkozi osztondijat kaptak.
termeszetesen utana rogton elmentem onnan.
A masik 1 evet egy masik irodaban toltottem csaladi hangulatban, fizetes nelkul mert ott tenyleg orultem h ott lehettem es tanulhattam. Es ezt nem is kifogasolom.

ugy gondolom h a termeszetes kivalasztodas kulonosen jol fog latszani ebben a szakmaban. ezert valahol nem is nagy baj a jogasztulkepzes. Azok az ugyvedek akik a tanult jeloltekben a befektetes lehetoseget latjak, jol megfizetik oket, parternek tekintik oket es hasznaljak azok kulfoldi kapcsolatait. Akik pedig csak alkalmazottat szeretnenek jogasz vegzettseggel oda pedig kerulnek a tobbiek, minimalberert vagy ahogy a piac diktalja.

Szervusztok!
Volt szerencsém - az itt megjelent értelmezés szerint - gyakornokként, valójában adminisztrátorként eltölteni néhány évet még egyetemi éveim alatt egy nemzetközi ügyvédi irodánál. Annak idején még az elhelyezkedés is könnyebb volt, nem ontott 8 képzési hely évi 7000 jogászt.

A gyakornoki idő alatt egy életre megutáltam az ügyvédi ténykedést, maradtam az egyetem alatt oktatóink által oly nagy lenézéssel emlegetett közigazgatásnál. Nem jártam túl rosszul (1998-ban 69 900 Ft kezdő bér+Kt. szerinti extrák), noha azóta a béreket rendezték (100 000 Ft indulásként) és sorozatos létszámleépítések tépázzák a közigazgatási kart, még mindig jó helynek tartom. A baj csak az, hogy bejutni protekcióval lehet és erős kontraszelekció érvényesül.

Ha sikerül így elhelyezkedni, még az sem biztos, hogy a szakvizsgáig eltöltendő kötelező 3 évet 1 helyen fogod abszolválni..
Megint saját tapasztalat: első főnököm személyében rejlő okok miatt a fluktuáció főosztályán oly mértékű volt (5 év alatt 35 jogász), hogy magam is a vátás mellett döntöttem, amikor gyomorgörccsel jártam be. Tehát a közig. sem életbiztosítás.

Olvasgatva a topicot a magam részéről a gyakornokokkal kapcsolatos díjazási gyakorlathoz szeretnék egy megjegyzést fűzni. Én is voltam gyakornok, ügyvéd mellett, mint ahogy évfolyamom tagjai közül többen is. Az ismerettségi körömbe tartozók közül - velem együtt - mindenki kapott díjazást a munkájáért. Jelenlegi munkahelyemen a gyakornokok a mindenkori minimálbérnek megfelelő díjazásban részesülnek - értelemszerűen az itt töltött időnek megfelelő mértékben. Tapasztalataim, és ismerőseim beszámolói szerint ez sem egyedi jelenség. Valóban nagy jelentősége van annak, hogy kinek, milyen helyen (milyen körülmények, feltételek mellett) sikerül eltölteni a gyakorlati idejét, majd azt a három évet, ami a szakvizsga előtt szükséges. Érdemes alaposan körülnézni!

Kedves Nadja!

Nem kívánok vitázni Önnel az értékrendet, a „már-már” idealizmusomat illetően. Úgy sejtem, az élet néhány fontos dolgában kialakított álláspontjaink annyira különböznek egymástól, hogy további argumentációnak nem sok értelme volna.

Az, hogy mit engedhetek meg magamnak, - pláne mit gondolkodás és számolás nélkül - úgy vélem nem tartozik még e fórum nyilvánosságára sem. A demagóg megjegyzések otrombák, és cél nélküliek akárki mondja is őket akárkinek, függetlenül attól, hogy az ember naponta eszik-e éttermen, meg attól is, hogy mennyibe kerül egy liter tej stb.

A tényekkel azonban már lehet vitázni. Talán ennyit meg is érdemel a dolog.

A Kollegina szemmel láthatóan összetéveszti a gyakornoki státuszt az ügyvédjelölti státusszal. Egyetemistaként kizárólag az előbbire aspirálhat. Nem láttam még országot, intézményt, ahol ezért fizetnének. (Legfeljebb adnak némi költségtérítést stb.)

Egyébként meg ügyesen bűvészkedik a számokkal! Ha állátása szerint havi 80-100 E kell ahhoz, hogy megéljen, akkor a minimálbérért való „gürizés” mellett minden bizonnyal nem kell a szülők segítségét az előbbi összegért megint igénybe venni. Engedelmével megjegyzem, hogy magam – aki régen nem a minimálbérért „gürizem”- nem költök havonta 80-100 E Ft-ot saját céljaimra. (Igaz persze, hogy nem kell fogamzásgátlót vásárolnom, meg magán céllal olyan túl sok baráti összejövetel megszervezésére – amelyet esetleg finanszíroznom kéne - sem igen futja az időmből… )

Ja és még egy, ha maga annál a kollegánál volt gyakornok, ahol a fő feladata a kollega szerelmi életének megszervezése volt, azt gondolom rosszul választott. Ha
az ilyen feladatra való felkérések után még mindig ott maradt a kollegánál, sorozatosan rossz döntéseket hozott. Ezt kár összefüggésbe hozni a fizetési szokásokkal.
Mellesleg a bt. alapítás nem olyan munka, amelyet egy gyakornok szakmai felügyelet nélkül kockázatmentesen végezhet….

• udvarhelyi -

Nadja!

Nagyon sok dologban egyetértünk, néhány dolgot említettem már ezzel kapcsolatban, és alapvetően én nem értettem egyet az ügyvéd úrral.

Vegigolvastam a topikot es ugy tunik en vagyok az egyetlen aki nem ert egyet az Ugyved Urral – es raadasul tobb ponton nem. Ez persze elofordulhat mert en a „masik“ oldalon allok: a jelolt-jelolt oldalon.
Szoval reszletesen:

„Sok helyütt pénzt kérnek azért, hogy jelöltet fogadjanak. Noha a fenti logika szerint ez elfogadható volna, én még sem tartom tisztességesnek, mivel kizárják ez által az ügyvédi pályáról azokat, akiknek a szülei nem elég tehetősek ahhoz, hogy fizessenek“."

“Mellesleg hadd jegyezzem meg, hogy huszonéves ember is „lóghat a szülein”. A szülök többnyire szeretik a gyermekeiket és örülnek, ha adhatnak neki. Elvégre ez a szülők feladata: gyereket nevelni. Az Önöké is ez lesz tiszteltre méltó Kollegáim! A jó gyerekeket hagyjuk „lógni” a jó szüleiken…. Ez nem anyagi kérdés…, ez életcél, értékrend stb. ………”

Hat szeretnem azzal kezdeni, h szegeden nappalin vegeztem es az evfolyamomon minimalis szamu hallgato engedhette meg maganak azt a luxust h fizetes nelkul bojtarkodjon. Valamiert ugy erzem h az ugyvedur elkepzelese ezen a teren (is, de errol lentebb) meglehetosen optimista mar-mar idealista. Egesz egyszeruen egy atlag szulopar keptelen eltartani a gyermeket 27-30 eves koraig!!! Ha csak egy gyermek van meg talan kisporoljak. De ez is tul megy az elvarasokon. Szerintem egyszeruen nem egeszseges 27-30 evesen anya meg apa penzen venni a ruhat, a fogamzasgatlot, a benzint es finanszirozni a barati osszejoveteleket.
Hogy az ugyvedur ezt orommel teszi meg a gyermekeinek affelol nincs ketsegem, mert nyilvan gondolkodas es szamolas nelkul megengedheti maganak, csakhogy ezzel egy nagyon szuk reteghez tarzozik!!!!! Kicsit relaisabban kellene nezni: ebben a korban a havi kiadasok jocskan a 80-100 E korul vannak. Nem ismerek egy csaladot sem az evfolyamtarsaim kozul akik ezt “eletcel, ertekrend” stb cimen siman elvallaljak. A masik oldalrol pedig: szerintem tobb mint “logas” az h “ertekrend es eletcel”-ra hivatkozva magamra koltom a penzt ahelyett h az atlagos esetben 45-60 eves szuleim ezt magukra kolthetnek miutan nekem 24 evig finansziroztak a tanittatasom, ugy h evekig etteremben sem ettek, nem hogy kulfoldon nyaraltak volna. (ugyanis ez a jellemzo!!!) ez persze azoknak az ugyvedeknek akik naponta etteremben esznek es fogalmuk sincs mennyibe kerul egy liter tej, vagy egy havi berlet a bkvra, eszebe sem jut!!!!!!

”Az ügyvédség nem üzlet tanult Kollegám! Az ügyvédség a jog, az igazság szolgálata, még ha manapság a médiából, a sajtóból nem is ez tükröződik. „

Sajnos a mediabol az tukrozodik altalaban ami a jellemzö. Talan az elso amit megtanultam – mert minden prof mosollyal adta elö h a jog bizony NEM az igazsag szolgalata, merthogy a jogos es igazsagos fogalom 2 kulonbozo dolog (lasd dr pokol bela binaris kodjait reszletekert…:-). Az ugyvedseg pedig –de ez csak az en velemenyem- messze nem az igazsag szolgaloja- habar nagyon szep lenne. Ez hasonlo ahhoz amivel sok naiv joghallgato beül az elsö elöadasra, aztan rajon h nem cask elet nem fair hanem a tanulmanyi osztaly sem.
a gazszerelök a konvektorokat ismerik az ugyvedek meg a jogot. de ennek az igazsaghoz semmi köze.

“De tényleg nem kérdés, hogy meg van-e a betevő vagy sem- hangozzék ez akármilyen keményen. Egészen egyszerűen azért nem, mert amit a jelölt kollegák végeznek, az nem mérhető ellenértékkel.“

Hat ennel a pontnal visszaemlekeztem az egyetem alatt eltoltott 2 ev gyakorlatomra es kulonosen felment bennem a pumpa. Az tortent ugyanis h az ugyved akinek dolgoztam (ingyen es bermentve HOLOTT nem igy egyeztunk meg.), rambizott egy bt alapitast. Marmint ennek a papirmunkajat a-tol z-ig. Kb egy napot dolgoztam vele mindent pikk-pakkra alairasra kesz allapotban tettem az asztalara. Csak megjegyzem h akkora gyakorlatom volt benne h vakon is alairta ill 4.30ra kerte az asztalara az 5oras megbeszelesre. Tehat eletettem, ugyfel megjon, ajto becsukodik, eltelik egy ora, ugyfel el, ugyved ki es kezeben ropogtatja az akkor meg vadonatuj 20ezrest h most kapott ilyet elöször, es azzal a mellenyzsebebe tette.
Tehat az Ügyved Ur szerint erezzem azt ellenerteknek h tudtam h hogyan kell bt-t alapitani? Ugyanis lehet h en vagyok beteg de ugy erzem annak egy resze nekem JARt volna.
Ugy erzem h annak h angol nemet felsofoku nyelvtudassal, egesz nap az ugyved levelit forditom, a hibait javitgatom, a titkarnoi (!!) teendoit ellatom, a szamitogepet kezelem, install fel-le, a gyereket hordom az ovodabol, letagadom a volt felesegenek a telefonba, a 2 baratnojevel kulon napra szervezek szinhazat es vacsorat, valahogy megiscsak van ellenerteke!! Mert ha nem lenne, akkor venne fel egy babyszittert, egy titkarnot (azt persze sok ugyved lesporolja a jelolton), meg egy szemelyi asszisztenst. Ugyanis az az ugyved-bojtar modell amit felvazolt az Ugyved Ur meglehetosen idealista. Meghozza annyira h egy ilyet sem ismerek.pedig kb 300an vegeztunk az evfolyamon, ennek kb harmada jelolt itt ott... Szep lenne, de sajnos nem ez a helyzet. Tisztelet a kivetelnek.

Mindezek ellenere azt mondom h a kamaratol nem szabad semmit varni, ill nem kell mert a jogasztulkepzes megteszi helyettuk a szelekciot. Az en evfolyamom ugy vegzett h 1 db keresetlevelet lattak 5 ev alatt. Kb 10 olyan emberke van velem egyutt akinek kulfoldi tapasztalata van es egyedul vagyok eddig aki LLM-et vegez. (tudtom szerint) azt h hanyan beszelunk 2 idegennyelvet megint nem kell sokaig szamolnom. Ez azt jelenti h pl itt az allasborzen kozetett allashirdetesre tobb ajanlatot is kaptam, marpedig gondolom nem ingyen gondoltak. Idokozben nemet allami osztondijat kaptam igy meg nem dolgozok. Es ide jonne meg valami: ingyen munka: ha en dolgozok napi 10-12 orat egy ugyvednek akkor tolem ne vonja le azt a havi 100at azon a cimen h de bizony en sokat tanulok tole – mert ha tanulni akarok akkor majd oda en befizetem, addig meg csak szepen tegye az asztalra, ugy mint minden rendes szakmaban. Meg a yale-n is jo eselye van az embernek 3-4 milliobol kihozni egy LLMet akkor tolem egy ugyved – sok esetben nevtelen- ne vonja le tanulopienz cimen. Es ami meg elgondolkodtato h a legnagyobb ugyvedi irodak es tanacsado cegek fizetnek a jelolteknek, ugyanis a jo hirnevuk nem engedi h ne tegyek, ill akiket ok varnak : a tanultabbak, ök többre ertekelik magukat es tudasukat annal, minthogy 3 evig ingyen dolgozzanak es a szuleikkel tartassak elmagukat.

Hat ennyi lett volt, bocsanat h ilyen hosszura sikerult…

Nagyon örülnék neki, ha valaki leírná, hogy a diplomával jogi területen milyen feladatokat lehet elvállalni. Mert ugye aki most jött ki az egyetemről, nem lehet jogi képviselő, stb.
Előre is köszönöm.

Kedves Legislátor Kollegám!

Köszönöm mindenek előtt a kedves és méltató sorokat. Bízom benne, hogy sok olyan ügyvéd kollega van ebben az országban, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én. Magam legalább is többekkel találkoztam közülük.

Ami az előrejutást illeti, ha megenged pár gondolatot. Dicséretes az ambíciója a különböző diplomák, végzetségek megszerzését illetően.

Magam egy elég érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb 1994-ben. Akkortájt Finnországban tanultam és egy un. graduate képzésen egy kiegészítő diplomát szereztem nemzetközi kereskedelmi jogból. Mondanom sem kell, hogy életem egyik meghatározó élménye volt hosszabb ideig külföldön tanulni, más kultúrát megismerni, egy csomó nemzet fiaival - és nem utolsó sorban roppant csinos lányaival - mélyebb vagy felszínesebb barátságot kötni. Akkor azt gondoltam, hogy befejezem az egyetemet - közben egyéni tanrenddel a JATE-t , (ma SZTE) végeztem - és utána nyomban megyek vagy Londonba vagy Brüsszelbe. Ki is néztem két nagyon nagy presztízsű egyetemet, ahol mindkét helyen - azt hiszem könnyű - dolgom lett volna, mivel mind a felvételi kritériumoknak megfeleltem, mind pedig néhány tanárt ismertem ezekről a helyekről. Nemzetközi jogot akartam tanulni, illetve EU jogot.
Ekkor jött az V. év az egyetemen. Véletlenül egy ügyészségre kerültem, a vezető ügyész elég szigorúan vett mindent. (Azóta is hálás vagyok neki, noha büntető joggal nem foglalkozom.) Az a három hét gyakorlat ahhoz elég volt, hogy azonnal rájöjjek, hogy nem kell azonnal külföldre mennem, hanem inkább nekilátnom a gyakorlatnak, megtanulni mindent, amit az egyetemen tanultam újból, immár a gyakorlat fényében. Nagyon hasznos volt.
Az első gyakorlati évem végén már Olaszországban voltam ügyvédjelölt, a második végén meg Németországban. És ekkor tanultam igazán sokat. Biztos vagyok benne, hogy lényegesen többet, mint a kiszemelt LLM képzések akármelyikén.

Mindezt miért mondom? Mert közben - és azóta is - csinálom Szegeden a PhD-met. Sajnos elég lassan haladok vele, mert napi 11-13 óra munka mellett, csodás család mellett kevés idő jut egyéb feladatra. (Persze mindig vállalni kell, mindig magasabb célt kell kitűzni magunk elé, mint amiről azt gondoljuk, el tudjuk érni. )
Szóval, amiért ezt a hosszas felvezetést leírtam az az egyszerű ok, hogy bizony azt gondolom, hogy a rengeteg képzéssel, másoddiplomával vigyázni kell. Nem biztos, hogy az embernek arra van szüksége, hogy legyen 2-3 diplomája. A mi szakmánk, a jogászság bizony egy olyan nehéz szakma - és nehéz hivatás is egyben -, amely csak akkor művelhető jól, ha az ember nagyon sok energiát befektetett, éveket.
Engedje meg, hogy azt javasoljam, a szakjogász-képzések, a másoddiplomák helyett vesse bele magát a mélyvízbe. Meglátja, az élet által produkált sokféleség, az így megismert problémák szerteágazósága fogja igazán sok mindenre megtanítani, nem a szakjogász-képzés, nem a sokadik diploma.

Félre ne értse, nem a pallérozottság ellen beszélek, pusztán azt kívánom hangsúlyozni, hogy nagyon nagy energiát kíván az önmagában, ha meg akarjuk tanulni a szakmánkat jól, úgy ahogy csinálni érdemes.

Magam mindig olyan jelölteket szeretek felvenni, akik valamilyen képzésre járnak még a jelöltség mellett. ( Tehát, nyugodjon meg, lehet az ügyvédjelöltség mellett PhD egyéb képzéseken részt venni.) Azonban, hogy érzékeltessem a dologgal kapcsolatos különböző megközelítéseket, az egyik üzlettársam kifejezetten ellenzi, ha olyan valakit javaslok felvételre, aki mást is akar a jelöltség mellett csinálni.

Még valami. Ne számoljanak azzal, hogy a PhD képzést betudják a joggyakorlatba. Ha rajtam múlna, megtiltanám. A jelölti vagy jogászi gyakorlat valami egészen más. Legalább olyan fontos, de nem kiváltható.

Az oktatói tevékenység végezhető – magam is végeztem - és nagyon felüdít, sőt komoly kihívás. Mindenképpen csinálni érdemes.

Kedves Hajdú ( chabba) Kollegám!

Engedje meg, hogy Önnek is megköszönjem a kedves észrevételeit. Csak röviden a teljesítmény és a sémák közötti kapcsolatról hadd osszam meg Önnel álláspontomat.
Kicsit megszólítva érzem magam, amikor azt írja, hogy miért keresnek midig nappalin végzett jogászokat az ügyvédek. Magam is közéjük tartozom.
Higgye el az Ön teljesítménye előtt minden jó érzésű ember meghajol. Amiért mégis a nappalin végzett hallgatókat részesítik előnyben az egyszerűen az a tapasztalat, hogy egy picivel több és kb. ennyivel pontosabb elképzelése van a nappalis kollegáknak a jogról, amikor kijönnek az egyetemről.
Hangsúlyozom azonban, hogy ez olyan sztereotip elképzelés, amely nem helytálló általában, hanem mindig az egyes ember személyes kvalitásait vizsgálva nyomhat akármit is a latban. Az egyik tehetséges jelöltem pl. levelezőn végzett. Ugyan látszik, hogy mely tantárgyakat hallgatta a képzés miatt kevesebb óraszámban, mégis nagyon ígéretesnek tartom a kollegát, mert komoly elszántság van benne és biztos vagyok abban, hogy sokra viszi.

Ha Ön csakugyan annyi mindent elért, amennyit ír magáról, akkor bizony függetlenül attól, hogy éppenséggel levelező képzésen van/volt, a megalapozott tudása, teljesítménye, az elszántsága predesztinálja arra, hogy komoly ívű pályát fusson be. Csak legyen türelemmel! (Ez volt az egyik legfontosabb dolog, amit annak idején Olaszországban megtanultam az ottani principálisomtól: legyek türelmes. )

Végül kedves Kirby kollegám figyelmébe hadd ajánljam, hogy az általa hivatkozott „sztárügyvéd” kar egy, legfeljebb másfél tucat ügyvéd kollegából áll. Ez nincsen egy ezreléke sem a teljes ügyvédi karnak…. Fel a fejjel….:)

Üdv.,

• Udvarhelyi -

Tisztelt Ügyvéd Úr!

Megtisztelő, hogy az én hozzászólásomra reagált elsőként. Annyiban egyetértek, hogy az ügyvédjelölti tanulóévek nem a nagy pénzek leakasztását jelentik (és még utóbb sem könnyű befutni), és ez minden, jelölti éveket magukban foglaló hivatásban (orvoslás példának okáért) így van. Viszont ha mindenki így állna a jelöltekhez, mint Ön, akkor másabb lehetne az álláspont. Az tény, hogy az ügyvédjelölt tanulni kíván principálisától. De tény az is, hogy a kisebb rutinfeladatokat a jelölt is elvégezheti, így az ügyvédnek több ideje marad arra, hogy érdemi munkát végezzen.
Az én helyzetem némileg talán kedvezőbb, mint egykorú pályatársaimé, mivel nekem a jog másoddiploma lesz az igazgatásszervezői mellé. És én már a Corvinus Államigazgatási Karán tanítok tanársegédként közigazgatási jogot (de természetesen a közalkalmazotti jogviszony meghosszabbításához feltétel a jogi diploma megszerzése). Én némileg már dolgoztam (a közigazgatási) gyakorlatban többféle kisebb beosztásban, de fontosnak érzem a jogi szakvizsga megszerzését. Viszont PhD. fokozatot is kell szereznem, ha előre akarok jutni a pályán (és egy szakjogászi sem ártana). Viszont, ahogy hallom, a bíróságok kifejezetten nem alkalmaznak olyanokat bírósági fogalmazónak, akik PhD.-ra járnak. (Meg ha oktatok, nem lehetséges emellett napi 8 órát a bíróságon tölteni). Meg, ha jól olvastam az egyik hozzászólót, az ügyvédjelölt sem vállalhat más állást (nem tudom, hogy az oktatói tevékenység kivétel-e ez alól?) És, amennyire én tudom, a 3 év PhD. csak fele időben (1,5 év) számítható a joggyakorlatba. Azért bízom benne, hogy legalább ügyvédjelöltnek elmehetek az oktatás és a PhD. mellett...

Tisztelt Ügyvéd úr!

Kissé meglepett a hozzászólása, jó értelemben, ugyanis amikor jelölti-gyakornoki állást kerestem, ilyen tisztességes, korrekt hozzáállással még egyetlen állásinterjúmon sem találkoztam. Fogadja őszinte nagyrabecsülésem!

Ön azt írta, hogy ebben a szakmában a teljesítmény és a tudás számít. Ezek után nem értem, miként fordulhat elő ennyire széles körben az a gyakorlat, hogy nagyon jó nevű, elismert ügyvédek, cégek keresnek jelölteket azzal feltétellel, hogy kizárólag XY egyetemen, nappali tagozaton végzett jogászok jelentkezhetnek. Ez pont a valódi teljesítmény ellen van, mivel formalitásokra épül.

Jómagam egyébként már azzal is elégedett lennék, ha a jelölti állásom révén képes volnék finanszírozni az ezzel járó költségeket, a tisztálkodást, a ruházkodást, a BKV bérletet, az ebédemet. Az önálló életről már elég régóta nem álmodozom, és a szüleim is szívesen látnak, bár támogatni egyálalán nem tudnak.
13 éves korom óta ügyvéd akarok lenni, az egész életemet erre tettem fel. Az idáig felmutatott teljesítményem jeles, pedig levelezősként dolgozom is, és tizedannyi idő alatt tudok csak felkészülni, mint a nappalisok. De pont ez nem érdekel senkit sem.

"Az ügyvédség a jog, az igazság szolgálata,"
Ez egy idea. Mindenki tudja a szakmában, hogy NEM az igazság, hanem a jog szolgálata, előbbivel tehát egyetértek, utóbbival nem. Mindenki tudja, nem azért léteznek pl. sztárügyvédek, hogy a végtelen igazságot szolgálják, hanem az óriási jogi tudásuk és tapasztalatuk felhasználásával "segítik" az ügyfelet....

Én, hangsúlyozom, nem szeretnék ügyvéd lenni. Aki erre vágyik, azért számoljon azzal is, hogy nem elég a 3 év jelölti idő, mert utána mit kezd? Kellő ügyfélkör hiányában hiába van a kezében a papír. Ügyvéd Úr azért nem érzi át kellő mértékben sokak helyzetét, mert lehet, nem volt része ezek némelyikében. Említette, hogy nagypapája is ügyvéd volt. Jelölti idő alatt - amennyiben ott dolgozott - legalább a munkával visszaadott valamit szüleinek, utána pedig az ügyfélkör nem hiszem, hogy probléma lenne. Nem irigylem, nem is sajnálom tőle, de a más viszonyok csökkenthetik az ember empátiára való hajlandóságát:-)

Tisztelt Ügyvéd Úr!

Ügyvédi hivatással kapcsolatos eszmefuttatásával maradék nélkül egyetértek. Valóban, hivatás és nem munka az, amelyet választottunk. Egyetértek Önnel abban is, hogy ez áldozatokkal jár és soha nem mondhatjuk azt, hogy "készen vagyunk". Magam is a folyamatos tanulás híve vagyok: a jogi diplomán túl a második szakmai képesítésem megszerzésén munkálkodom, ezen kívül szakvizsgázom és már tervezem a következő képzésen (szakjogászi) való részvételemet is. A munkát soha nem utasítottam el: kertészeti segédmunkás, bolti eladó, pincér, pultos, tanár - csak, hogy néhány munkakört említsek életemből. A szakvizsgaidőszakomat lehet, hogy pincérként fogom eltölteni. Ezt nem élem meg szégyenként.

A fentiek miatt úgy gondolom, joggal szólhatok hozzá a témához, bár magam nem vagyok ügyvédjelölt. Azonban a pénztelenség nem csupán a jelölteket, de valamennyi pályakezdő jogászt érinti.

Ma Magyarországon kevesebb az a család, amely megengedheti magának a további 4 év finanszírozását, mint aki nem. Aki gond nélkül megengedheti magának, még kevesebb. A jószándék kétségkívül minden családban meglenne, azonban ez nem erkölcs és életelvek kérdése, hanem pénzkérdés.

Ebből következően a végzett jogász saját maga próbálja a kenyerét megkeresni. És itt döntenie kell. Ha a megélhetést választja, nem telik a joggyakorlati idő. Ha elmegy jelöltnek, nem él meg. És hiába az elhivatottság és a szakmai alázat, a realitás elől nem lehet elmenekülni: jön a villanyszámlás, a főbérlő és korog a gyomor. Sajnos, az elhivatottsággal és a jövő reményével nem lehet fizetni a boltban. Nincs mód arra sem, hogy más munkát is vállaljon, egyrészt, mert a nap az ügyvédjelöltnek is 24 órából áll, másrészt a jogszabály és a Kamara is tiltja.

Az Ön által említett német rendszer megoldás lehet a problémára. Az egyetemi évek alatt azonban volt mód ösztöndíj megszerzésére, diákhitel, támogatások igénybe vételére, melyek megélhetésünket bizonyos fokig fedezték. Jelenleg a jelöltnek ilyen „garanciák”, eszközök nem állnak rendelkezésre. Úgy vélem, e rendszer bevezetését örömmel venné a jelöltek jelentős része, és támogatná a Kamarát – mint egyetlen kellő súllyal rendelkező szervezetet – az ezzel kapcsolatos jogszabályalkotás kezdeményezésében. Mindezidáig nincsen hírem ilyen jellegű kezdeményezésről, távol álljon tőlem az a feltételezés, hogy azért, mert a Kamaránál a jelenlegi helyzet megfelelő.

Ezen – vagy más hasonló – kezdeményezés megvalósulásáig marad a hatályos jogi szabályozás. Az elvégzett munkáért munkabér jár. Egy ügyvéd sem csodálkozik azon, hogy a titkárnője munkabért kér (pl. nettó 100e Ft), azonban – betanulási időszakra hivatkozással - megtagadná a jelölttől, aki adott esetben elvégzi ezt a munkát is és még mást is. A jelölt munkája bizonyára értéket hordoz, ha az ügyvédnek megéri a jelöltet felvenni.

Az elvégzett munkáért járó munkabér után a munkáltató fizeti meg a közterheket. És nem a jelölt, mint több esetben előfordul. Kétlem, hogy bármilyen oktatási célra történő hivatkozás elfogadható lenne az APEH számára.

Tisztelt Ügyvéd Úr! Hozzászólása megerősített abban, hogy vannak ügyvédek, akik valóban emberként kezelik jelöltjeiket és valóban szem előtt tartják a jelölti státusz lényegét, az oktatást. Az Ön által is hivatkozott empátiára utalva, kérem, vegye figyelembe, „lázongásunk” nem arról szól, hogy pályakezdőként – hézagos tudással és tapasztalatok nélkül – rögtön meg akarunk gazdagodni. De egyrészt a jelöltet is köti a fizikai tény: valamiből élni, lakni, enni kell a gyakorlati idő alatt is, másrészt – a hivatása iránt érzett kellő alázat mellett – a jelöltnek is van önbecsülése.

Munkájához további sok sikert kívánok.

Õszinte tisztelettel:

Dr. Huszár Adrien

szia mindenkinek!
szóval a témához csak annyit, hogy amennyiben valakinek sikerül elhelyezkednie egy ügyvédnél és ezért még pénzt is kap, örüljön. én leadtam az igényeimből. persze az egyteme után (2004. júl. szeged cum laude, 2 nyelvvizsga, eujog) úgy gondoltam, hogy annyi mindennel rendelkeze, hogy minimálbérért el sem megyek sehova. nem isvettek fel sehova. erre az utolsó felvételi interjú előtt eldöntöttem, hogy mindegy, csak legyen, aztán ha gyakorlatom is lesz, majd tán váltok. végül egy ügyvédnél dolgozom br 70e ft-ért, ami ne 56eft. ezenkívül semmi sem jár. eltelt majd 2 hónap és mondtam, hogy nov1-től 5600-ért felnőttbérletet kell vennem, erre a jó munkám miatt, úgy döntött, fizeti.azt is mondta, hogy majd emel is, ha úgy látja, megfelelő a gyakorlat, de 2 hó után már ez is valéami.
és higgyétek el, örülhetek, hogy ez is van, mert gyakorlatom lesz és még valamennyi pénzt is kapok. le kell adni az igényekből, mert akkor nem lesz munkátok. ez a nagy szomorú helyzet...de talán ez a rész kifizetődő, ha végzünk, leszakvizsgázunk...de addig is ezt kell tűrni és higgyétek el, minden munkatípus, ahol gyakornoki idő kell, így működik, a gyakornok gürizik és a főnök pénzt keres. de azt hiszem, rájöttem, hogy jól van így, mert nem úgy jövünk ki az egytemről, legyen az a legjobb Mo-on, hogy mindent tudunk, én itt döbbentem meg, hogy nem is tudok semmit sem...más az élet.aki ehhez nem alkalmazkodik időben, elhappolják előle a minimálbéres, ám fizető helyet mások, akik erre rájöttek (mint én) és azoknak marad a "tapasztalatszerzés célából fizetett munka", ahova én nem jelentkeznék soha, inkább 3 éven át kevés, mint semmi...

Kedves Kolleginák, Kollegák!

Õszintén szólva nem gondoltam volna, hogy visszhangot vált ki mindaz, amit írtam. Kíváncsiságból - az esti mailek megválaszolása után - benéztem ide újfent és örömmel láttam, hogy bizony foglalkoztatják Önöket azok a kérdések, amelyeket felvetettem.

Akkor vegyük sorra!

Legislator fedőnevű kollega volt kedves némi elhivatottságról tanúbizonyságot tenni válaszában, ezért engedjék meg, hogy az ő felvetéseire reflektáljak legelőbb.

Bizony az elhivatottság a legfontosabb, ha nem az egyetlen ok, ami miatt érdemes ügyvédnek lenni. Az elhivatottság konkrétan annyit jelent, hogy az ember kötelességének érzi azt, hogy amit elvállalt, megtegye. Nem azért, mert jól fizet, hanem mert elvállalta. Ezt nem igen várják ma el egy szakmában sem, de az ügyvédet erről kéne megismerni. Na meg az elhivatottság nem utolsó sorban jelent komoly szakmai becsvágyat is. Ezek természetesen jellemzik az ügyvédpalántát is. Legalább is jellemezniük kéne.
Én ugyanis nem gondolom, hogy ez a szakma arról szólna, hogy akármennyi pénzt kell keresni. Hál' Istennek, a tudást - pláne a jogi tudást -, ha tényleg eredményes, rendkívül jól megfizetik. Nem is álmodnak arról, hogy mennyire jól.
Sok kollegára felnézek, mi több sokat közülük a mesteremnek tartok, de egyikkel sem beszéltem még arról, hogy miért jó zsíros ügyeket vállalni. Ez komoly ügyvédek között nem szokott felvetődni. Tudják azért, mert ez nem kérdés egy igazi, elhivatott ügyvéd számára. ( Szegény elhivatott ügyvédet még nem láttam persze….)
Ha a tudásommal segíteni tudok, adnom kell, pénzt meg kérek attól, aki meg tud fizetni. Ha jó a tudásom, ha használható, akkor bizony sokan jól meg fognak fizetni és keveseknek kell ingyen adnom.

Csakhogy semmi nem megy azonnal. Az ügyvédi hivatásba való beletanuláshoz nem négy év kell, nem az az idő, amíg a szakvizsgáig eljutunk. Sokkal több. Emlékszem, a nagyapám mindig azt szokta mondani - tudomásom szerint ő a legöregebb ügyvéd ma az országban 93 éves -, hogy ő maga 6 évig volt jelölt még a háború előtt, mert úgy látta, hogy kell ennyi ahhoz, hogy megtanulja a szakmát. Én magam ma akkor vagyok boldog, ha úgy tudok befejezni egy munkanapot, hogy meg tudom mondani, mit tanultam aznap és kitől. Legyenek biztosak benne, minden nap van valami újat tanulnom.

Fogadják el, még a szakvizsga is kevés. Onnantól nagyon sokat kell még tanulniuk.

Kedves Legislator barátom! Bizony az ügyvédjelöltség nem arról szól, hogy meg tudjunk élni. Éhezni persze nem kell. De tényleg nem kérdés, hogy meg van-e a betevő vagy sem- hangozzék ez akármilyen keményen. Egészen egyszerűen azért nem, mert amit a jelölt kollegák végeznek, az nem mérhető ellenértékkel. Még pedig azért nem, mert közben úgy tanulnak, hogy a másik – a principális – fizet.
Sok helyütt pénzt kérnek azért, hogy jelöltet fogadjanak. Noha a fenti logika szerint ez elfogadható volna, én még sem tartom tisztességesnek, mivel kizárják ez által az ügyvédi pályáról azokat, akiknek a szülei nem elég tehetősek ahhoz, hogy fizessenek. Úgy vélem, hogy – noha az előbbi álláspont a jelölti hely pénzbeli értékét illetően nem helyes - ebből nem következik az, hogy a jelöltségért tisztes fizetés járna. Úgy vélem, hogy idősebb – még ha csak pár évvel is - kollegaként azzal tartozom a jelöltjeimnek, hogy emberszámba, kollegaszámba veszem őket, beavatom az ügyek rejtelmeibe, megosztom velük a szakmai aggodalmaimat és közben figyelek arra, hogy a lehető legtöbbet tanuljanak, na meg nem utolsó sorban, mint vezető, azon vagyok, hogy mindenkiből a maximumot hozzam ki. Ezzel emberség, felebaráti szeretet, kollegialitás okán tartozom, nem azért mert munkaviszony van közöttünk.

Az ügyvédség nem üzlet tanult Kollegám! Az ügyvédség a jog, az igazság szolgálata, még ha manapság a médiából, a sajtóból nem is ez tükröződik. Az ügyvédség a társadalom olyan sajátos szelete, ahol mindig az az értékesebb, akinek nagyobb rutinja van. Mert itt kérem a rutin számít, a tapasztalat. Sok tehetséges és jó képességű kollega közül mindig annak illően magasabb a díja, aki tapasztaltabb. Ez jól van így. ( Megjegyzem az orvosoknál is hasonlóképpen van.) És még valami: ez nem fog változni.

Most elérkeztünk a lényeghez: az ügyvédség - az ügyvédjelöltség pláne - akkor működik jól, ha a gyakorlójában nem kevés alázat van. Elengedhetetlen, hogy alázattal viseltessünk a nagyobb tudással szemben, a problémákkal, az - nehéz - ügyekkel szemben. Csak alázattal lehet tanulni. Ha pedig nem tanulunk, el se kezdjük a hivatásunk!
Ha ezt nem tudjuk, nem értjük, nem akarjuk megérteni, olyanok leszünk, mint egy popsztár, aki kiad két lemezt és aztán eltűnik, mert elmúlik a divatja.
Mellesleg hadd jegyezzem meg, hogy huszonéves ember is „lóghat a szülein”. A szülök többnyire szeretik a gyermekeiket és örülnek, ha adhatnak neki. Elvégre ez a szülők feladata: gyereket nevelni. Az Önöké is ez lesz tiszteltre méltó Kollegáim! A jó gyerekeket hagyjuk „lógni” a jó szüleiken…. Ez nem anyagi kérdés…, ez életcél, értékrend stb. ………

És még valami: autót mosni nem szégyen. Persze, ha tárgyalás helyett vagy szerződésírás helyett is ezt kell tenni, akkor nézzenek nyomban másik principális után.

Kedves Kyrbi kollegám! Sehol sincsen egyenlőség a világon. ( Ezt csak a kommunisták hirdették, de ma már senki sem hinne nekik.) Az ügyvédi pályán a legkevésbé. Aki fiatal, akinek tanulni kell, annak bizony kedvesebb szava van, így szerveződni sem igazán tud. Ez a társadalomnak az egyik olyan szegmense, ahol a teljesítmény, az egyéni érdem a lehetőségekhez képest a leginkább honoráltatik. Itt kevés dolog jár alanyi jogon. Csaknem semmi. Ennél fogva szervezkedni nem igen érdemes. Itt rangja van annak, aki valamit elért, aki nem érte el még, annak pedig küzdeni kell, ahogy a szakma előírja, nem pedig úgy, ahogy a szakszervezetek….. Ennél fogva az első lépes: rosszul fizető négy év ügyvédjelöltként….

Kedves Nikolett! A diploma önmagában nem ér sokat. (Noha ne legyen rosszabb, mint cum laude és jó, ha van egy külföldi is…..) Az ember ér sokat, az akarata, a becsvágya, a tervei, az elszántsága. Ezzel már nem fog éhen halni.

Baráti üdvözlettel,

• udvarhelyi - ( miklos@udvarhelyi.hu)

V. Nikolett: Igen, ez a diploma sokat ér. De csak az vágjon bele a joghallgatói, később jelölti/fogalmazói létbe, aki nem divatból, hanem elhivatottságból választja a pályát. Sajnos, alig vannak ilyenek.
Udvarhelyi ügyvéd úr: Én megértem a nézeteit, hiszen a saját szemszögéből nézi a dolgot. Egyet is értek abban, hogy a szakvizsga teszi a jogi diplomát "működővé". De nézze, kérem. Az orvosokkal is ugyanígy van, és ismereteim szerint ők legalább azt a bruttó 100.000 ft diplomás minimálbért megkapják (tán többet is). Én még csak mostanában fogom a jogot elvégezni, de a végzettektől olyasfélét hallok, hogy nettó 50.000-ért alkalmazzák havonta őket, mintha még diplomájuk se lenne! Mondhatja erre Ön, hogy az ügyvédség az üzlet, és a piac törvényei szerint 50.000-ért is boldogan vállalják (mert legalább nem nekik kell fizetni hogy dolgozhassanak, hisz divat ez a megoldás).
Ha valaki szerzett egy diplomát, tessék azt tiszteletben tartani, megbecsülni. Aki koldus, mert koldusfizetést kap, hogyan tanúsítson álláshoz méltó magatartást? Ne mondja nekem, hogy annyira rosszul megy maguknak, hogy ezt ne lehetne megoldani. Az ügyvédjelölt is ember, bruttó 100.000-ből sem lehet ma megélni. Huszonéves ember nem lóghat a szülei nyakán. Rendes lebonyolódásban igaz, amit a principálisokról ír, bár minden érdekelt megérdemelné e nevet. De hallok olyat is, hogy ezek a "principálisok" megalázzák az ügyvédjelölteket, autót lemosatni, lottóért szaladni küldik őket, tehát éppen semmi hasznosat sem tanulhatni az efféle "ügyvédtől". (Az egyik egyetemi hallgató kollegám ügyvédi irodában vállalt adminisztratív állást, zsebében igazgatásszervezői diplomával, jogi diplomájától időben nem túl távol. Egy GYES-ről visszajött 30 év körüli ügyvéd kolléganő /aki ismerte az illető életrajzát / gúnyosan megkérdezte: Te vagy az új KIFUTÓFIÚ? Szent meggyőződésem, hogy a barátom joghallgatóként többet tud a jogról, mint ez a Gt.-be belesavanyodott társasági jogászné.) Persze, sok kiváló, és etikus ügyvéd van, de sok olyan, akire a macskámat sem bíznám, nemhogy még pert.

"Szóval, így tessenek akarni itten érdekvédelmet a fizetések ügyében."

Ez a mondat tetszett a legjobban, egyetem alatt is kiderült, hogy leginkább a szakma nem akceptálja az önszerveződést és érdekérvényesítést, pláne, ha nem az ő érdeke. Már miért ne lehetne érdekvédelmet létrehozni és érvényesíteni? Egy dolog miatt nem jön létre, mert utána a betyárok is összetartanak alapon meg lennének bélyegezve a szerveződő jelöltek, és annyi a karriernek. Meg ki foglalkoztatna olyan jelöltet, aki többet akar mint 40000-50000 forint?? Ha meg lenne szabva, hogy X összeget keressenek a jelöltek, már látnám a felvételi beszélgetéseket: nos, mennyit hajlandó visszaadni a kötelező béréből?:-)))

Csatlakoznék, azért a fizetekéseket az uralkodó árakhoz célszerű mérni, vagyis valóban butaság azt várni, hogy a szakvizsga előtt bárki is fejlődésnek indulna, félre tudna tenni vagy autót, yachtot, nyaralót fenntartani lenne képes, de azért az élelmiszer-ruha-lakhatás hármas nem ártana, ha kijönne belőle, főleg, hogy 3 évről van szó.

Az ügyvéd úr igencsak letörte az itteniek lelkesedését, pedig szerintem csak részben van igaza.
Gondoljunk csak bele, sokan ismerősök közül 18 éves kor után dolgoznak, már egyetem alatt is bosszantott, hogy rajtam kívül szinte minden volt osztálytársnak van kocsija, mehet étterembe, utazgathat, mert van pénze. Aztán átverekedjük az öt évet, és mi van? Semmi. Nem mondom azt természetesen, hogy annyit kellene keresni, mint egy ügyvédnek, de ez túlzás. Az ügyvéd úr által leírtak beválnak egy gazdag papa-mama esetén, de 24 évesen azért jól esne, ha nem ők tartanának el.... Ja kérem, hogy a gazdagok menjenek ügyvédnek?
Reggel 8-tól este 8-ig minimálbérért?:-)) Ezért nem mentem ügyvédhez, de a szakvizsgát természetesen le szeretném tenni. Nem mondom, hogy így sokat keresek, de nem használnak ki olyan mértékben, mint ahogy gyakornokság alatt tették, mert azért két évet lehúztam úgy ügyvéd mellett.

Ja, meg hogy mennyit ér az más kérdés, de szerintem egyetlen diploma sem minimálbért ér.

Az árufeltöltést nem a fizetést miatt jegyeztem meg, bármennyiért - akár még, legalábbis egy ideig még ingyen is szívesen dolgoznék ügyvéd mellett, de egyelőre még olyat sem találtam.

Tényleg hisztek abban, hogy olyan sokat ér ez a diploma?

Kedves ifjú Kollegák!

Csak véletlenül benéztem ide, mert valamit kerestem ezen az oldalon és látom, hogy itt arról diskurálnak, hogy kicsi a fizetés....

Ajánlom mindenki szíves figyelmébe azt a tényt, hogy szakvizsga nélkül a jogi diploma vajmi keveset ér, t.képpen nem jelent kész végzettséget. Értelmes állás nem igen van, ahol szakvizsga nélkül el lehet helyezkedni.
Ami ennél fontosabb viszont: amíg szakvizsgája nincsen a jogásznak, addig nem felel semmiért. Ahogy mondom: semmiért. Felel viszont helyette a principális. Õ ellenben mindenért, ismétlem: mindenért; azért is ha a jelölt meggondolatlanul nyilatkozik egy tárgyaláson, vagy ami még rosszabb elfelejt megjelenni.

Még fontosabb viszont, hogy én még nem láttam olyan jelöltet, aki úgy tudott volna akármilyen feladatot elvégezni, hogy abból ne kétszer annyit tanult volna, mint amennyit a principálisa profitált. Hát akkor t.képpen minek mi az ellenértéke, legyenek kevesek nekem megmondani.

Magam elég sokfelé jártam Európában ügyvédként, úgy értem dolgoztam számos országban. Tanult kollegáim szíves figyelmébe ajánlom, hogy azon országban, ahol nincsen törvényi minimálbér, illetve a jelölti viszony nem szükségképpen munkaviszony, ott többnyire fizetés sem jár a jelölteknek pontosan abból a megfontolásból kiindulva, hogy a jelöltség része a jogászképzésnek.

Még a nagyon gazdag Németországban is csupán egy ösztöndíjszerű juttatás jár a jelöltnek (referendar), amelyet az állam fizet.

Szóval, így tessenek akarni itten érdekvédelmet a fizetések ügyében.

Végül engedtessék meg javasolnom, hogy aki nem tud túllépni a fizetési problémán, az bizony keressen magának más pályát.
Valamelyikük egy hozzászólásban nagyon bölcsen mondta, hogy itt hosszú távon kell tervezni. Különben valóban az árufeltöltői pozíció a kifizetődő. (Ezt egy másik ifjú titán írta egy másik hozzászólásban.)

Sok sikert Önöknek a szakvizsgákon!

Üdv.
Udvarhelyi Miklós ügyvéd