Humor a jogban

Büntető, vmi bagatell ügy (talán lopás), bíró kérdésére visszaeső delikvens tárgyaláson:

Drága Bíró Úr, én ártatlan vagyok, annyira megbántam!

Jegyzőkönyv:

"Ezután a tanú öt perc szünetet rendel el."

Kiskorút hallgat meg az ügyész büntetőügyben. Zajlik a párbeszéd, szó szerinti részlet a jegyzőkönyvből:

"Ügyész: Kicsit félek anyutól, ha itt lenne, nem merném ezt elmondani."

No comment :))))

:) Nekem is tetszett.

Azért nem volt ez rossz...

Sokáig nem hittem el azt a sztorit, amit a Be. szemináriumon hallottam egy megyei bírőnőtől, aki az eljárásjog száraz pirítósát remek humorával vajazta meg. De a minap az ügyvédjelölt feleségem jelenlétében is megtörtént:)

Sok vádlottas tárgyalás, még több tanúval.

Egyik-másik kevés sikerrel pályázná meg az MTA elnöki székét, illetve a hiányzó bátorságot alkohollal pótolja.

Konkrét szitu:

XY tanú bejön, személyi adatok felvétele stb...

Bíró: Ismeri-e a vádlottakat?

Tanú elborult tekintettel az ügyészre, meg a fogalmazóra néz: Ezt a kettőt nem ismerem:)))

Hát élőben jobban hangzott, de a csoport meghalt a nevetéstől a gyakon is, én meg otthon!

.-)

:))

Olyan határozatlan vagyok ma... Vagy nem is...?

Nemtom hová rakni, de ki kell írnom magamból...

Mivel ez a topic megérdemli a komolysága miatt, így hát tessék:

Közokt.tv. 118.§.

(4) ......... Az igénylést az ellátott és - jogszabályban meghatározott nyilvántartások szerint - igazolt feladatok után lehet benyújtani. Az igénylés benyújtásának elmulasztása - kivéve, ha az igazolási kérelmet elfogadják - jogvesztő. ......

Kettéáll a fülem....

:-)))

A kedvencem a korlátozott cselekvőképesség bírói megállapításánál lévő lábjegyzet a pp könyvünkben, miszerint sajnos nem került be a törvénybe a bíróságok részéről érkezett azon kezdeményezés, hogy korlátozható legyen a perindítási joga annak, akin "elhatalmasodott a perlési téboly". tündéri. elképzelem, ahogy a monthy python ezt megfilmesíti...

Guthy Soma (alias Gutius) Dr. a II. világháború előtt talán hat kötetet is kiadott a témában. Nekem csak egy van meg, de majd ideírom valamennyinek a bibliográfiai adatait, esetleges példányinformációkat (OSZK-ban biztos megvan). A másik, ami rendelkezésemre áll, az egy angol nyelvű kötet:

IRVING, Ronald (compilator): 'The law is a ass.' An illustrated anthology of legal quotations. (London) Duckbaks 2001. Third edition. XIII+225+XI p.

A címen egy kicsit meghökkentem, mert rájöttem, hogy az "a ass" az nem "an ass"

• ként értelmezendő, (így rájöttem arra, hogy ugyanazon szó esetén az 'a' és az 'an' megkülönböztető szereppel bírhat, ami nekem teljesen új volt. Egyszóval: ez esetben szamárról van szó, és nem farpofáról:))).

the big cat: mármint ezt kell nézni itt:
http://www.jogiforum.hu/publikaciok/152

Valóban, igyekeztem is felhívni a bevezetőben a figyelmet, hogy ezek a történetek nem kifejezetten állnak stabil talajon, és némelyik könnyen lehet, hogy a csatornákban élő óriás-aligátor közvetlen rokona. Viszont szerintem viccesek, vagy éppen igényelnek némi gondolkodást, így akár még fikcióként is érdekesek lehetnek. Ha bárkinek van hasonló szövegekről, forrásokról tudomása, vagy van egy jó vicce, az ne tartsa magában! :)

Hol, mi, miért, ki????

Nos, angol nyelvű világhálós oldalakat végiglapozva, úgy tűnik, ez egy nem megtörtént ügy. Ez egyfajta urban legend, amelyet kifejezetten hamisként tartanak nyilván. Mindenestre Dahl tollára illő eset 1994-ből. Itt a városi szóbeliség sajátos megnyilvánulásának lehetünk tanúi (a témára lásd: Dobos Ilona: Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség.
Bp., Gondolat 1988.) Ez az egész nemcsak a jogtudósok, hanem-inkább-a néprajztudósok számára adhat munkát.

Az ötödik oldalon a Roland Opus-ügy kifejezetten megdöbbentett, sőt sokkolt. A Roland Opus-ügy, avagy a végzet hatalma.

Nem tudom, hogy hányan olvastátok, de nekem nagyon tetszett. Többször hangosan felnevettem. De voltak tényleg tanulságos ügyek. Egészen új távlatok nyíltak meg előttem, úgy érzem.