Gondnokság...???

Kedves Mindenki,

Köszönöm a segítséget.... Elég kilátástalannak látom a helyzetet, a mentők tuti nem fogják elvinni, sajnos ismeretségi körből tudom hogy alig akartak elvinni valakit aki sokkal rosszabb állapotban volt, szóval ebebn én nem bízok...És hát az akarat nagyon szép dolog és tisztelem is, csak éppen amre történik bármi is addigra én anyagilag és lelkileg teljesen tönkre megyek... Háromnegyed év meg kb pont elég arra hogy visszaessen a depresszív fázisba és akkor viszonylag kezelhetőbb...És ha engem nem akar pl gyámnak mert megharagszik rám? Akkor kit jelölnek ki? És annak mi a dolga? Egyáltalán hogy működik ez az egész? Akkor egy vadidegen ember veszi fel pl a nyugdíját? És nekem kell ahhoz a vadidegenhez menni hogy adja már oda hogy a számlákat be tudjam fizetni? vagy mi? Meg ha addósságokba veri magát apu, minden számla az én nevemen van, a lakásnak a fele de azon apunak van haszonélvezet. Akkor rajtam fognak behjatani mindent?Köszönöm előre is Vica aki nagyon kétségbeesett

Kedves Vicababa,

a másik lehetőség a gyámhatóság mellett, ha ön indítja meg a gondnokság alá helyezési pert. Ez nyilván nem lesz túl népszerű lépés az édesapja szemében. A gyámhivatal is megindíthatja az eljárást, csak sokkal tovább tart (mármint mire elindul az eljárás). Ahogy vázolta a helyzetet, talán érdemes megfontolni, hogy a "gyorsabb",ámde "népszerűtlenebb" lépést választja az édesapja védelme érdekében

A helyzet az, hogy akarata ellenére senkit nem lehet orvoshoz vinni, csak ha magára vagy a környezetére veszélyes. Így, ha az édesapja önként nem megy orvoshoz, amit tehet, hogy ha úgy látja, akkor egy "zaklatottabb" esetnél hív hozzá háziorvost vagy mentőt. Ezt követően ők fogják eldönteni, hogy beviszik-e a pszichiátriára vagy sem. Ha úgy ítélik meg, hogy szükséges az orvosi felügyelet, akkor már nem fogják kérdezni, hogy akar-e menni vagy sem.

Az, hogy valakinek a belátási képessége milyen fokban korlátozott (cselekvőképességet korlátozó gondnokság) vagy esetleg teljesen hiányzik-e (cselekvőképességet kizáró gondnokság) orvosszakértői kérdés, a perben kirendelnek egy igazságügyi orvosszakértőt, aki ezt majd az édesapja vizsgálatával eldönti.

Azzal számoljon, hogy ha Ön indítja meg a pert, az jó esetben háromnegyed év (másodfokkal együtt) alatt zajlik le. Ha a gyámhatóságra "bízza" ez még tovább fog tartani.

Üdvözlettel,

Javítanám magam, mivel értelmetlen volt a mondatom első része. Szóval a gyámhivatalt kell keresni, nem a polgármesteri hivatal gyámügyi előadóját. Persze, ha az apukád lakóhelyén van gyámhivatal, akkor az valószínűleg a polgármesteri hivatal épületében működik, de nem biztos.

A gyámhivatalba kell bemenned, nem a polgármesteri hivatal gyámügyi előadúját, mivel a gondnoksági ügyek a gyámhivatal hatáskörébe tartoznak, nem a jegyzői gyámhatóság hatáskörébe.

Köszönöm szépen...holnap még próbálok futni egy két kört a háziorvosnál és az ideggondozóban...addig amig még kórházban van...Köszönök minden segítséget

Egyelőre csak annyi a dolgod, hogy megkeresd a polgármesteri hivatalban a gyámügyekben eljáró előadót, és vázold neki a problémát.

Tudnátok neekm valami közelebbit mondani erről? Eddig nem sok mindent találtam és az is zavaros..Mi enenk a menete és mit kell tennem pontosan? Köszönöm előre is

Igen, de ebben az esetben nem ti fogjátok elküldeni elmeorvos szakértőhöz, hanem a gyámhatóság.

Sajnos igen, az önkéntességgel nagyon is azok vannak, és igazából én csak annyit szeretnék elérni hogy valahogyan orvoshoz kerülhessen...És félek elkezdeni ezt az eljárást ugyanis régebben amikokr igy elborult már közölte hogy ha bármmit csinálunk (akkor édesanyám még élt) akkor megöl bennünket...Tudom hogy nagyon nehéz az ügy, de én csak neki szeretnék jót, viszont félek a következményektől...Az egyetlen mód a gondnokság lenne? Sajnos nem tudom megoldani hogy 24 órán keresztül legyen mellette valaki, ráadásul senkire nem hallgat...

Igen, csak a kérdező leírásából azt látom, hogy itt az önkéntességgel komoly problémák lesznek. :)

Köszönöm a pontosítást.

Annyit tennék hozzá, hogy nem csak zárt intézetek vannak hanem akár önként is be lehet vonulni idősek "fizetős" otthonába., magas színvonalú az elhelyezés-, az ellátás- és állandó a nővéri felügyelet.

Az a helyzet, hogy emiatt zárt intézetben még nem fogják őt elhelyezni véleményem szerint, ugyanakkor a gondnokság alá helyezés csak félmegoldás lesz. Viszont egyetértve az előttem szólóval: kezdeményezni kell.

Édesapjával kapcsolatban a gyámhatósághoz kell fordulni, majd a gondnokság alá helyezésről a bíróság dönt egy igazságügyi pszichiáter szakorvos véleményezése alapján., sajnálatosan nem egyik napról a másikra való az eljárás.

De ha gondnokság alá is helyezik az Édesapját, a leírt problémák okán a kijelölt gondnoknak a nap 24 órájában álandóan mellette kell(ene) lennie: időben és mindig beszedje a gyógyszereit, valamint a telefont rendre kinni a kezéből stb.

Jobb lenne intézetben elhelyezni a bácsit ahol megfelelő a gondozás és a felügyelet.

Egyben javasolt ezen témában elolvasni az egyik-másik topicot, mert mások esetéből és a válaszokból sokat lehet tanulni, hasznosítani.

Valamint a pszichiáter kezelőorvosával külön is beszélni, ő mit mond, javasol.

Monalisa
laikus hozzászóló

Sziasztok!!
Ne mbiztos hogy jó helyre írom a problémát, de teljesen kétségbe vagyok esve. A történet lényege hogy apukámat régebben kezelték pszichiátrián, meg az ideggondozóba is járt rendszeresen, végül több probléma miatt is, de főként a pszichés dolgok miatt leszázalékolták ha jól emlékszem 10 évvel ezelőtt...Az orvosa kb ebebn az időben nyugdíjba ment, apu ezután már nem ment oda többet. Nem vagyok orvos de a tünetei alapján bipoláris személyiségzavara lehet, egyszer teljesen depressziós, máskor teljesen fel van pörögve. Ezekkel az időszakokkal van a probléma, ilyenkor kifordul teljesen önmagából. Nme hagy aludni senkit, éjjel 2-3 órakor telefonálgat, a telefonszámlánk most 100 ezer FTnál tart, mindenféle dolgot kitalál, hogy majd abból pénzt keres, mindenféle számomra ismeretlen és ismerőst megatál hogy menjen neki vásárolni dolgokat...Magától nem akar orvoshoz fordulni, kijelentette hogy ő nem elmebeteg és ezzel a téma lezárva. Milyen lehetőségeim vannak hogy mégis orvoshoz kerüljön? Most éppen kórházban van, mivel nem fiygelt oda magára és egy nagyon erős fájdalomcsillapitót szedett 2 hónapig és kilukadt a gyomra.A sebész szerint ez még nemelegendő ok hogy pszichiátert hivjanak hozzá konzultálni. 2 évvel ezelőtt is volt kórházban, akkor úgy volt hogy átmegy a pszichiátriára de meggondolta magát. Ez a 22es csapdája hogy mivel nem akar megteheti hogy nem megy, de nincs olyan állapotban hogy döntsön magáról...Tudna nekem valaki segíteni?
Előre is köszönöm,
Vica