INGATLAN LÍZING SÚLYOS KITÉTEL

Nézd nandy! A banknak nem ott kellene megakadályozni a vagyonvesztést, hogy pofátlan feltételeket alkalmaz, hanem a hitelképesség gondos vizsgálatánál. Igen, vizsgálja csak a lízingbevevő hitelképességét is, és ha nincs neki olyan, akkor ne kössön vele szerződést.

Tudod, hiába a szemét feltétel, ha az az alapján keletkezett - mondjuk 7-8 milliós - követelést úgysem tudják behajtani.

„Ha túlértékeltnek tartja az ingatlant, ne vegye meg, és ne adja nekem lízingbe.”

Ja, és ezzel veszítsen el egy lehetséges ügyfelet... Az ügyfél meg ide jön majd panaszkodni, hogy vajon miért érdekli a bankot az ingatlan értéke, és az, tud-e egyáltalán fizetni az ügyfél 20 éven át. :)

Nem tudom máshoz hasonlítani, mint a devizahitelekhez.

A bank x árfolyamon folyósítja a hitelt, aztán te x +/- 1 árfolyamon törleszted. A kockázat itt is a tiéd, nem a banké. Vagy kérdezzük meg, miért adnak devizahitelt, ha egyszer kockázatos az ügyfél számára?

Kedves kbs:
tudom, hogy ez már rég a jogászok közti eszmecsere., inkább ezt szeretem olvasni szemben azzal mint amikor valaki sárdobál a volt társára, és még ő van kiakadva a következmény miatt, oszt kér jogi tanácsot, segítséget.

Különösen Pjotr egyik-másik hozzászólása volt kellően magvas - Jaminának címezve.

„hanem a hitelképesség gondos vizsgálatánál”

Kérdés: a mai világban a bank vajon képes-e felmérni, hogy az ügyfél hosszú távon fizetőképes lesz-e vagy sem. Mert szerintem ehhez vátesz kell.
Vagy mondják azt, hogy csak menedzsertől felfelé adnak hitelt, a sima alkalmazott pedig felejtse el? Vagy mi alapján szortírozzanak?

A kedves ügyfelek csalásait se feledjük. Kedvenc "trükk" a valótlan tartalmú munkáltatói igazolás.

Ennek ellenszere újabban az, hogy APEH által kiadott jövedelemigazolást kérnek - sebaj, sokan arra is hajlandóak, hogy 1-2 évig magasabb jövedelemmel jelentsék be magukat (főleg vállalkozók, cégtulajdonosok). Ráadásul az APEH általában csak az előző évekről tud igazolást adni, tárgyévről általában nem.

Vagy amikor megkérdezik az eltartottak számát. Ilyenkor szokott a kedves ügyfél 1-2 gyerekről megfeledkezni.

Szóval sokszor maguk okozzák a saját később bekövetkező bajukat.

„A banknak nem ott kellene megakadályozni a vagyonvesztést, hogy pofátlan feltételeket alkalmaz, hanem a hitelképesség gondos vizsgálatánál. Igen, vizsgálja csak a lízingbevevő hitelképességét is, és ha nincs neki olyan, akkor ne kössön vele szerződést.”

A feltételek nem túl méltányosak esetleg, de nem pofátlanok azért szerintem. A hitelképességet éppen azért vizsgálja kevésbé, mert a lízing sajátosságaiból adódóan így, vagy úgy, de a pénzéhez jut. Egyébként mi lenne a nem pofátlan feltétel, azon kívül, hogy ő maga hasznosítsa? Az ingatlanpiaci mozgások rizikóját nyilván nem vállalja fel, ha meg talál rá madarat, nyilván újra lízingbe adja, de ezt nem lehet megkövetelni tőle.

Az az igazság, hogy elegem van néha az emberi butaságból, az emberek mindig csak a saját érdekeiket nézik, ráadásul a pillanatnyi érdeküket, nem törödve semmivel beleugranak mindenbe, alárínak bármit, úgy, hogy nem gondolkoznak, el sem olvasva mit írnak alá és utána meg jön a sírás meg az anyázás, hogy micsoda szemét a másik fél.
Ha az emberek több tizmilliós döntések elött nem csak a szines szórólapokat olvasnák el vagy esetleg a brokernet akadémiát vagy még azt sem végzett "szakértőkre" hallgatnának, akkor sokkal kevesebb gond lenne.
Jamina is azon háborog, amik szerintem nagyjából érthetőek és logikusak és ugyanígy működik mind hitelnél mind lízingnél.
Meg azon, hogy mennyivel jobb a lízingnél a bérlet, hát akkor béreljen.
Mert van amikor tényleg jobb a bérlet, pl. ha egy 15 millás lakást kit tudsz bérelni hosszú távra havi 50-70.000-ért rendesen berendezve, akkor azt nem érdemes megvenni, mert annak a lízingdíja 93000Ft havonta.

Egy fontos NEM kimaradt:

„vagy esetleg NEM abrokernet akadémiát vagy még azt sem végzett „szakértőkre“ hallgatnának, akkor sokkal kevesebb gond lenne”.