Hagyaték

Mellesleg a háztartási munka is munka. Nem kellett bejárónőt fizetni például.

Elég fura hozzáállásra vallanak szittya14 hozzászólásai. Kiíváncsi lennék, akkor is ugyanez lenne-e a véleménye, ha az élettárs szót kicseréljük a feleségre.

Amúgy a jog és a joggyakorlat a háztartásban végzett munkát ugyanúgy elismeri, mint azt, ha valaki "csak" dolgozik és pénzt ad haza, mert vannak olyan életközösségek, ahol így oszlanak meg a feladatok.

szittya14

Nem kell ellenségesnek lenni a volt élettárssal szemben, és nem kell megsértődni azon sem, hogy pert indított. Valószínűleg azért volt rá szükség, mert a hagyatéki eljárásban ezt az igényt nem ismerted el. Azt, hogy jár-e neki valami, és ha igen, akkor mennyi, azt majd a bíróság eldönti.

Volt persze jövedelmük. De ez is: az elhunyt jóval gazdagabb volt (és minden más is) azt mutatja, hogy anyagilag semmit sem tett bele az élettárs, sőt. A főzés, mosogatás is munka, de ezt mindenki megteszi otthon. A másik fél pedig más munkákat végez el. Az életközösség idején szerezte ezeket az értékeket.
Én sem ismertem a jogi kereteket, csak ügyvédektől, a neten olvasgattam. Én pl. azt mondtam volna, hogy minden létező érték felét megkapja az élettárs. De nem így van, általában szinte semmit sem kap. A házastársi kapcsolat már egészen más jogi szempontból. (Ezért nem vesz el az ember mindenkit, akivel együtt él.)
Nem én voltam ellenséges az élettárssal szemben, hanem fordítva. 1 év után sem akart hazamenni, sértegetett, károkat okozott, stb., aztán beperelt. Pedig jóban voltunk. Szerintem erre ment ki az egész, erre a perre.

szittya14

„A főzés, mosogatás is munka, de ezt mindenki megteszi otthon.”

Aztán ezt a részét a törvénynek elolvastad-e? :-)

„(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben.....végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.”

És akkor még egy gyöngyszemre válasz:

„De nem így van, általában szinte semmit sem kap.”

És ez még bizony mindig nem így van, ne álmodozz!

„egy ideig ott lakhatott (jó kapcsolatban voltunk). Csak aztán nem akart kiköltözni, noha neki is van lakása. Már azt is nehéz volt elérni, hogy elmenjen.”

Azért csak kiderül a lényeg: úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött!
Egyszóval a tisztelt kérdező ki akarta tenni a lakásból, ahol élettársi közösségben életszerűen élt (nekem ez eszembe se jutott volna), aztán mikor elege lett és elment onnan, akkor beperelte a kérdezőt - megjegyzem teljesen jogosan - az anyagi igényei miatt. De semmi gond, talán a bírót nem fogja úgy kiosztani, mint ahogy itt mindenkit. És csak azért, mert egy ügyvéd azt mondta neki... :-D

Korábban Szomorú örökös rosszul/tévesen idézte, ezért a hatályos szabályozást most bemásolom (kiemelés tőlem):

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
6:516. § [Élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer]
(1) Ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül.
(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.
(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.
(4) Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére és a vagyonszaporulat élettársak közötti megosztására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A Ptk. 6:516. § (2) bek. alapján gondolnám, hogy ha az egyik fél jövedelme X, a másiké 2X, akkor 1:2 arányban oszlik meg a szerzés.

.
Első hozzászólásásban, 2020.12.03. 10:20-kor írta szittya14:
„A szülő halála után beperelt az élettársa, az együttélés alatt keletkezett vagyona feléért.”
Fenti jogszabályok alapján ez akár rendben is lehet.

Aztán:
„Viszont óriási összegeket emésztett fel az ügy eddig, és még szinte el sem kezdődött a jogi procedúra. Ha valami történik (pl. ellenkérelem), az egy, másfél havi fizetés.”
Szerintem akár egy keresetlevél, akár egy ellenkérelem megírására normális és elfogadható díjazás ~2-300ezer forint, főleg ha nagy összeg szerepel a perben. A szakértelmét fizeted meg, hogy nem neked kell kikeresned a jogszabályt, megírnod a beadványokat, stb..
Ezen kívül milyen más dologért kért (és mennyit) az ügyvéd? Mi az ami neked eltúlzottnak tűnik?

2020.12.04. 13:47-kor írtad:
„1 év után sem akart hazamenni, sértegetett, károkat okozott,”
Ezeket dokumentáltad, hogy felszólítottad az ingatlan elhagyására; esetleg használati díjat is kértél tőle arra az időre amit az elhunyt halála után ott tölt(ött); a károkat is rögzítetted, dokumentáltad és azok megtérítését is követelted tőle?
Beszéltél ezekről az ügyvédeddel, ezekre mit mondott, az ellenkérelemben ezek szerepelnek bármilyen módon?

.
Btw, olvastad a keresetlevelet? És az ellenkérelmet ami annak minden pontját tételesen cáfolja?

Érdekes, hogy sokan a bűnnel, a bűnelkövetővel, a bűnössel azonosulnak. Bocsánat, hogy amikor már eltüzelik egy évvel a szülőm halála után a bútorokat, miután megengedtem, hogy ott maradjon egy ideig, nem fizetik a számlákat, fenyegetnek, stb., akkor jobbnak látom kitenni az élettársat (akinek amúgy van saját lakása természetesen, nem hajléktalan), mielőtt lelakja, és ki tudja, mit követ még el. Ezek a tételek nem képezik az örökség tárgyát, ez a haláleset után történt.
Nem tudom, mi áll a dokumentumokban, nem is értek a joghoz. Csak nem gondoltam, hogy ennyiszer kell kiadni ilyen összegeket. Azt hittem, csak néhányszor. Ez már a perben forgó összeg jelentős része.
Nem gondolom, hogy pl. a főzés miatt megilletné az élettársat egy nagyobb összeg, összességében bőven jól járt, és a bíróságon, úgy tudom, szükség van bizonyítékokra, nem a vallomások döntenek.

szittya14

„Érdekes, hogy sokan a bűnnel, a bűnelkövetővel, a bűnössel azonosulnak.”

Fél infók alapján mit vársz el? Első hozzászólásodban mit is írtál?

„A szülő halála után beperelt az élettársa, az együttélés alatt keletkezett vagyona feléért. Állítólag nincs sok esélye nyerni.”

Egyébként helyből eddig az jött le a hozzászólásaidból, hogy ha már a szülőd meghalt (nem tudni, hogy anyukád vagy apukád), akkor szimplán húzzon az ingatlanból el az élettárs, mert az a te tulajdonod. Azt hiszem, hogy mindenki - teljesen jogosan - ezen a hozzáálláson háborodott fel.

„Bocsánat, hogy amikor már eltüzelik egy évvel a szülőm halála után a bútorokat, miután megengedtem, hogy ott maradjon egy ideig, nem fizetik a számlákat, fenyegetnek, stb., akkor jobbnak látom kitenni az élettársat.....mielőtt lelakja, és ki tudja, mit követ még el.”

Nyilván ez már kicsit más megvilágításba helyezi a történetet, de ettől még akkor is az első hozzászólásaid joggal verték ki a biztosítékot. És ha már említetted, akkor ezekre a fenti vádakra is vonatkozik, amit írtál: „a bíróságon, úgy tudom, szükség van bizonyítékokra, nem a vallomások döntenek.....Ezek a tételek nem képezik az örökség tárgyát, ez a haláleset után történt.” Ergo neked kell ezeket a vádakat bizonyítani, nem neki, hogy ő nem tett ilyet.

„akinek amúgy van saját lakása természetesen, nem hajléktalan”

De ez továbbra is fennáll, hogy ezért még nem rakhatod csak úgy önhatalmúlag ki, mert hogy neki van másik ingatlana.

„Nem gondolom, hogy pl. a főzés miatt megilletné az élettársat egy nagyobb összeg, összességében bőven jól járt”

Erre csak azt mondom, hogy moss, főzz, vasalj, takaríts te magad otthon, aztán majd eldöntheted, hogy ez mennyit ér egy háztartásban, ha épp nem neked kell őket elvégezni. Nem csak az számít a szerzett anyagi javakba, ha valaki elmegy egy munkahelyre termelő munkát végezni. Ezt égesd nyugodtan be a kis agyadba.

Továbbra sem gondolom, hogy egy szegény ember boldogan fizet egy nagyobb összeget az elhunyt élettársának, aki a halál után nem sokkal elkezdett ellenségesen viselkedni. Abszurd, hogy mosogatás és egyéb házimunka miatt pénzt kellene kapnia. Ennyi erővel bárki beperelhetné a saját családját, gyerekét, mert főzött rá. Mások azért, mert kicserélték a villanykörtét. Ez kétirányú utca, és nem is azért teszik az emberek, hogy a halál után pénzt követeljenek érte az örökösön. Ez nem házasság, hanem csak együttélés, mindennapos jelenség. Nem igazán járul hozzá így az élettárs a vagyongyarapodáshoz, ill. ha igen, az elhunyt is hozzájárul a másik vagyongyarapodásához, megélhetéséhez hasonló mértékben.

"Egyébként helyből eddig az jött le a hozzászólásaidból, hogy ha már a szülőd meghalt (nem tudni, hogy anyukád vagy apukád), akkor szimplán húzzon az ingatlanból el az élettárs, mert az a te tulajdonod."
Az én tulajdonom, mivel én vagyok a leszármazott, én örököltem, az én szülőm dolgozott meg a házért, nem az aktuális élettárs, aki kapásból elkezdett ellenségeskedni, perelni, stb. Szép kis élettárs az ilyen... Sajnos láthatóan sok ilyen mások megkárosítását preferáló személy van, de szerintem az igazság az áldozatok oldalán áll.
Nem tudom, mi volt félreérthető, mi verte ki a biztosítékot, röviden leírtam a problémát.

szittya14

„Abszurd, hogy mosogatás és egyéb házimunka miatt pénzt kellene kapnia.”

És ha mindkét fél dolgozik reggeltől estig, ahogy mostanság a munkáltatók elvárják, szerinted ezt ki csinálja meg otthon? Nem véletlen, hogy ez bekerült a törvénybe.

„Az én tulajdonom, mivel én vagyok a leszármazott, én örököltem, az én szülőm dolgozott meg a házért, nem az aktuális élettárs, aki kapásból elkezdett ellenségeskedni, perelni, stb.”

Viszont akkor is az élettárs lakik még benne, mert életvitelszerűen az a lakása jelenleg, nem pedig te laksz benne, próbáld inkább ezt megemészteni. Ha viszont - ahogy írtam - a bíróval is így fogsz kakaskodni, akkor egyáltalán nem lesz olyan tuti számodra annak a bizonyos pernek a kimenetele.

És már megbocsáss, én is a rokonomat anno bérleti jogviszonnyal hoztam anyukám volt lakásába - ahol én voltam az egyedüli tulajdonos - hogy ne üresen álljon, majd nekem is küzdeni kellett a végén, hogy rendeződjön a helyzet, mert jogilag egyáltalán nem lett volna egyszerű kitenni onnan. Szerencsére ez már nálam a múlt.

„egy szegény ember boldogan fizet egy nagyobb összeget”
Ki mondta, hogy pénzt kell fizetned? Azt örököltél? Akkor viszont már nem vagy annyira szegény ember.

Béla, nem szívesen fizetnék őszintén szólva egy nagyobb összeget az ellenségemnek, aki a jóindulatom ellenére nem fizette a számlákat, eltüzelte a bútorokat, nem akart elköltözni, stb., miután megengedtem, hogy ott maradjon. Úgy, hogy nyilván semmit sem tett hozzá az elhunyt vagyongyarapodásához, és úgy, hogy erre szakosodott, 20 éve praktizáló ügyvédek vagy bármelyik cikk szerint semmit sem örököl általában az élettárs, csak azt, ami a nevén van, amit bizonyítani tud. Egyébként nekem még saját lakásom sincs, kocsim, és minimális a fizetésem, életem nagy részében meg kellett húzni a derékszíjat, nagyon jól jönne minden forint.
Az örökség általában a pénzről szól.

szittya14

„semmit sem tett hozzá az elhunyt vagyongyarapodásához”

Már megbocsáss, de milyen alapon állítod te ezt, amikor abszolút nem voltál jelen a mindennapjaikban, nem te voltál a pénzük kezelője, stb.? Ő a te szülőd élettársa volt, de ahogy elnézem, te már abba is beleköthettél lazán, hogy miért pont vele van együtt. Amennyire lassan adagoltad itt az infókat, a végén még kiderülhet az is, hogy a saját szülőddel se voltál jó viszonyban, csak most a markodat tartanád, amibe bekavart a volt élettárs.

„20 éve praktizáló ügyvédek vagy bármelyik cikk szerint semmit sem örököl általában az élettárs, csak azt, ami a nevén van, amit bizonyítani tud.”

Ne ezekre az „ügyvédekre” hallgass, akik nyilván pénzmalmot látnak benned. Sőt a mindenféle cikkek sem mérvadók - lásd én is egy cikkben bukkkantam a törvényszövegre, ami nagyjából egyezett Grave7 törvényi idézetével, csak néhány dolog hiányzott belőle, mert nyilván az egy régebbi törvényi idézet volt. Egyszóval kizárólag a hatályban lévő törvények azok, amiket már ideidéztünk neked párszor, nos azon paragrafusok alapján fog a bíróság dönteni.

És mit is írtál korábban?

„Én azt sem értem, miért engedi a bíróság, hogy feleslegesen ilyen óriási kiadásai keletkezzenek valakinek, bizonyítékok nélkül, mert valaki beperli.”

Szóval majd a végén derül ki, hogy feleslegesen indult az az eljárás vagy az általad nem ismert bizonyítékok inkább a felperest fogják igazolni és akkor leszel még nagyobb bajban. Sajnos ezt végig kell járni, a végén meg a vesztes fizeti a költségeket.

Te idejöttél és egy hamis állítást próbáltál mindenkibe beletukmálni, miszerint ha nem voltak bejegyzett élettársak, akkor az élettárs nem örökölhet semmit. Na pont ez az, ami már alapból nem igaz, de te ezt soha nem fogod megérteni, mert csak akkor fogadsz el bármilyen választ is, ha az neked kedvező.

Mint ajánlottam, a bíróval lehetőleg már ne kakaskodj majd, mert annak már akár rendbírságot is joga van kiszabni, ha nem viselkedsz normálisan a tárgyaláson és az ellen végképp hiába kakaskodnál tovább, csak szaporodna.

Nagyon kevered a dolgokat. Mi sem mondtuk, hogy az élettárs örökölne. Továbbá erőlteted ezt a "fizetni" vonalat, pedig - ha csak nem volt a hagyatékban jelentős pénzösszeg - nem kell fizetned, természetben kell kiadni az élettársnak az ő vagyonát.

Az pedig, hogy neked ezzel a volt élettárssal szemben egyébként milyen problémád, milyen követelésed van, lehet, semmiben nem befolyásolja a perben elbírálandó igényét.

Egyébként a korábbiakból kiderülhetett, hogy nem én akarom megkárosítani a volt élettársat, hanem fordítva. Felőlem ma is lakhatna ott, korábban jóban voltunk. Aztán elkezdett ellenségeskedni hirtelen, eltüzelni, tönkretenni a drága bútorokat, kárt okozni a házban, nem fizette a számlákat (egyébként volt jövedelme, saját háza) Ez veszélyesnek, károsnak tűnt, akár több éven át folytathatta volna ezt, lelakva a házat, ezért megkértem, menjen haza. Nem akart, noha ez az én házam már. Értem, hogy élettárs volt, de ezek a kapcsolatok nem mindig mélyek, főleg akkor nem, ha haláleset után egyszercsak elkezd szemétkedni, kárt okozni (feleslegesen) az illető az elhunyt örökösének, akivel mindaddig jóban volt. Szerintem erkölcsileg nem érdemel örökséget egy ilyen élettárs. És ok minden más miatt sem (pl. nagy különbség volt a keresetük között, ezért gyarapodott az elhunyt vagyona). Én az ellenségemnek tekintem, és nagyon sok kárt okozott eddig, többek közt a per anyagi következményei miatt. Igazából neki kéne fizetnie nekem.

A kiindulópont az, hogy míg a házastársak örökölnek egymás után, az élettársak nem. Csak ha be tudják bizonyítani a vagyonszaporulatban szerzett részüket. Ezt azonban nehéz bebizonyítani, és szubjektív, a bíróságok pedig általában tényekre, bizonyítékokra támaszkodnak. Valószínűleg egy jó ügyvéd jobban ért a szakmájához, mint egy laikus. Egy kiváló orvos is sokkal jobban ért hozzá, és inkább az ő véleménye a helyes, nem laikusoké, ha egy műtétről van szó.
A kérdést leírtam, ne azzal foglalkozzunk, hogy kinek ki szimpatikus, kinek milyen a stílusa, hanem magával a tárggyal, objektíven.
Miután az élettárs feleslegesen súlyos károkat okozott, fenyegetőzött, hazudozott rólam, stb., valószínűleg egy szó sem igaz abból, amit a perben állít, és nem lenne igazságos, ha örökölne. Szerintem egyébként sem érdemelné meg, még ha igaza is lenne ebben az öröklés ügyben. A megkárosítás, ellenségeskedés jóval a per előtt kezdődött, a haláleset után. Akkor még nem volt per. Már akkor megromlott a viszony, és egy 20 éves tapasztalattal rendelkező szakember szerint sincs öröklés ilyen esetben szinte soha, úgyhogy bennem fel sem merült, hogy igaza van ezen események után. Morálisan semmiképp sem tartanám igazságosnak, szerintem nem sokan fizetnének önként az őket megkárosító ellenségüknek.

Elnézést, ha félreérthető voltam korábban. Nem gondoltam, hogy le kellene írni minden körülményt, neveket, stb., csak a rövid kérdésre vártam választ. Nem az érdekelt, ki kivel szimpatizál, vagy ki preferálja a deviáns, másokat megkárosító, parazita életmódot, és ki szimpatizál a megkárosított áldozattal. Lehet, hogy elsőre úgy tűnik, én akarom megkárosítani az élettársat ebből a rövid kérdésből. De nem mindig az igazságérzet vezérli az élettársat vagy azt, aki beperel valakit, vezérelheti a kapzsiság vagy butaság is. Az élettársak közti kapcsolat sem mindig ugyanolyan idilli, hosszú. Ebben az esetben biztosan nem volt az. Az élettárs dolgozik, van saját háza, én évek óta munkanélküli vagyok, leszázalékolva, nehezen tudok dolgozni, nincs saját házam (az elhunytét is többen örököltük), nem a Rózsadombon lakom, alacsony volt a fizetésem, stb. Az élettársnak méltányos módon megengedtem, hogy ott maradjon, nyilván időbe telik az ügyek, költözés, stb. intézése. Ezután azonban gyorsan érthetetlenül, ok nélkül ellenségessé vált (valójában sokkal jobban járt volna, ha nem így tesz, tovább maradhatott volna), károkat okozott, fenyegetőzött, adósságot okozott, majd nem volt hajlandó kiköltözni, mikor ezek után megkértem rá, noha addig, a halálesetig jóban voltunk. Aztán még ő perelt be az örökségért, miután ő okozott károkat nekem...
Semmi sincs a nevén, semmi nem utal arra, hogy pénzt áldozott volna a szerzett javakba. A házimunka nem okozhatta a vagyongyarapodást, de elég nehézkes is lenne bebizonyítani, hogy egyáltalán ki mennyit főzött, mosott stb., az igazságszolgáltatás pedig bizonyítékokra, tényekre épül. (Lehet, hogy az elhunyt végezte el ezeket, lehet, hogy imádott főzni, stb.) Ill. számára is nyilván vagyongyarapodás lépett fel, ha az elhunytnál lakott, és nagyrészt valószínűleg nem ő fizette a kiadásokat.

Kedves Fórumtagok!
Édesapám szeptemberben elhunyt, gépkocsija biztosítását be kellene fizetni. Örökösök többen leszünk. Mi a teendő ilyenkor? Hagyatéki tárgyalás valószínű nem lesz, csak hagyatékátadó végzés, de addig biztosítatlan a gépkocsi (nem használja senki, bezárva áll, biztosítási esemény szerencsére kizárva). A jegyzőtől még semmi reakció nem jött a küldött levelünkre (leltárral), hogy egyáltalán dolgoznának az ügyön, vagyis mire meglesz a hagyatékátadás, már rég nem lesz biztosítás a gépjárművön.
Mi a helyzet ilyenkor? Mit lehet tenni? Egy halott nem fizethet, örökös pedig jelen pillanatban nincsen.
Köszönöm a tájékoztatást!

arthur9,

Ha a birtokos fenn kívánja tartani a biztosítást, akkor ezt egy nyilatkozattal megteheti a biztosító felé (általában akkor se szólnak, ha ennek hiányában is simán tovább van fizetve).

Ha nem kívánja, akkor bejelenti a halál tényét, kéri a biztosítás megszüntetését, igazolja a halotti anyakönyvi kivonattal. Az nem baj, ha ez a birtokos közeli hozzátartozó, esetleg várható örökös.

Feltehetőleg erre sem szüntetik meg, és kivonatni sem lehet a forgalomból a jogerős hagyatéki végzésig, de ez elég lehet , hogy se a biztosítási díjat, se fedezetlenségi díjat ne követeljék az örökösökön utólag.

Egyébként a legegyszerűbb felhívni az adott biztosítót, elmondani mit akartok, és megmondják mi a teendő. Valszeg az lesz, hogy a jogerős h.v.-ig semmi.

(kieg.: viszont arra figyeljetek, hogy jogerős h.v. után 30 napotok van rendezni az autót. Ha se forgalomból nem vonatjátok ki, se biztosítást nem köttök rá, akkor fedezetlenségi díj fog ketyegni, ami kegyetlen drága.)

Kedves drbjozsef!
Köszönöm szépen!

Kedves Jogi szakértők !

Soha nem kellett még örökösödési dolgokkal foglalkoznom, ezért nem is értek hozzá. Sajnos most eljött az idő..
Röviden: unokatestvérem sajnos fiatalon elhunyt, szüleitől kapott egy lakást, közben sajnos ők is elhunytak. Unokatestvéremnek van egy élettársa. Nem igazán szereti senki mert egy igen furcsa ember. Most hogy meghalt az unokatesóm elvitte a városból az urnát messzire az ő rokonai sírjába, mert hogy akkor nem kell sírhelyet vennie, apukámmal pedig megvetette az urnát...lényeg a lényeg azt sem tudtuk mi van a lakással esetleg magára íratatta-e az unokatesómmal, de most kiderült hogy még mindig 1/1-ben az unokatesóm nevén van. van egy olyan érzésünk hogy meg akarja szerezni. Unokatestvérem utolsó élő rokona az én édesanyám, gyereke nincs testvére nincs, szülei meghaltak, csak az élettárs van. Mi ilyenkor a helyzet? Köszönöm a segítséget.

BREEGEE

Ha nincs végrendelet vagy egyéb kacifánt, akkor a leírásod alapján édesanyád a kizárólagos örökös.

Ha unokatestvéred esetleg végrendelkezett, akkor meg a végrendelet szerint.

Figyelmeztetés: nem vagyok jogász, cdak erre jártam.

BREEGEE,

Főszabály szerint az élettárs nem örököl.

Ugyanakkor élettársi vagyonközösség alapján lehet megtérítési igénye az ingatlannal kapcsolatosan.

Mit jelent, hogy a szüleitől kapott? Ajándékozási szerződéssel szerezte? Ha igen, akkor ahhoz az élettársnak nincs köze, legfeljebb annak a felét követelheti, amennyit igazolhatóan a közös, élettársi vagyonból ráfordítottak a lakásra.

Jó lenne, ha édesanyád is érdeklődne a helyi önkormányzat illetékes osztályán, ahol az elhunyt utolsó lakcíme volt. Ők állítják össze a hagyatéki leltárt, nézze meg, mit jelentett be az élettárs.

Kedves Drb József !

Igen ráíratták a szülei még életükben, holtig tartó haszonélvezettel, ami azóta bekövetkezett haláluk miatt megszűnt. Most beszéltem az önkormányzattal és a hölgy azt mondta az élettárs be se volt oda jelentve. Most valami nyilatkozatot küldenek ki neki amin állítólag nyilatkoznia kell hogy ismer-e örököst. Januárban folytatódik az ügy mert ma vannak utoljára. Azt viszont nem tudom hogy van-e végrendelet.