Hagyaték

„egy szegény ember boldogan fizet egy nagyobb összeget”
Ki mondta, hogy pénzt kell fizetned? Azt örököltél? Akkor viszont már nem vagy annyira szegény ember.

szittya14

„Abszurd, hogy mosogatás és egyéb házimunka miatt pénzt kellene kapnia.”

És ha mindkét fél dolgozik reggeltől estig, ahogy mostanság a munkáltatók elvárják, szerinted ezt ki csinálja meg otthon? Nem véletlen, hogy ez bekerült a törvénybe.

„Az én tulajdonom, mivel én vagyok a leszármazott, én örököltem, az én szülőm dolgozott meg a házért, nem az aktuális élettárs, aki kapásból elkezdett ellenségeskedni, perelni, stb.”

Viszont akkor is az élettárs lakik még benne, mert életvitelszerűen az a lakása jelenleg, nem pedig te laksz benne, próbáld inkább ezt megemészteni. Ha viszont - ahogy írtam - a bíróval is így fogsz kakaskodni, akkor egyáltalán nem lesz olyan tuti számodra annak a bizonyos pernek a kimenetele.

És már megbocsáss, én is a rokonomat anno bérleti jogviszonnyal hoztam anyukám volt lakásába - ahol én voltam az egyedüli tulajdonos - hogy ne üresen álljon, majd nekem is küzdeni kellett a végén, hogy rendeződjön a helyzet, mert jogilag egyáltalán nem lett volna egyszerű kitenni onnan. Szerencsére ez már nálam a múlt.

Továbbra sem gondolom, hogy egy szegény ember boldogan fizet egy nagyobb összeget az elhunyt élettársának, aki a halál után nem sokkal elkezdett ellenségesen viselkedni. Abszurd, hogy mosogatás és egyéb házimunka miatt pénzt kellene kapnia. Ennyi erővel bárki beperelhetné a saját családját, gyerekét, mert főzött rá. Mások azért, mert kicserélték a villanykörtét. Ez kétirányú utca, és nem is azért teszik az emberek, hogy a halál után pénzt követeljenek érte az örökösön. Ez nem házasság, hanem csak együttélés, mindennapos jelenség. Nem igazán járul hozzá így az élettárs a vagyongyarapodáshoz, ill. ha igen, az elhunyt is hozzájárul a másik vagyongyarapodásához, megélhetéséhez hasonló mértékben.

"Egyébként helyből eddig az jött le a hozzászólásaidból, hogy ha már a szülőd meghalt (nem tudni, hogy anyukád vagy apukád), akkor szimplán húzzon az ingatlanból el az élettárs, mert az a te tulajdonod."
Az én tulajdonom, mivel én vagyok a leszármazott, én örököltem, az én szülőm dolgozott meg a házért, nem az aktuális élettárs, aki kapásból elkezdett ellenségeskedni, perelni, stb. Szép kis élettárs az ilyen... Sajnos láthatóan sok ilyen mások megkárosítását preferáló személy van, de szerintem az igazság az áldozatok oldalán áll.
Nem tudom, mi volt félreérthető, mi verte ki a biztosítékot, röviden leírtam a problémát.

szittya14

„Érdekes, hogy sokan a bűnnel, a bűnelkövetővel, a bűnössel azonosulnak.”

Fél infók alapján mit vársz el? Első hozzászólásodban mit is írtál?

„A szülő halála után beperelt az élettársa, az együttélés alatt keletkezett vagyona feléért. Állítólag nincs sok esélye nyerni.”

Egyébként helyből eddig az jött le a hozzászólásaidból, hogy ha már a szülőd meghalt (nem tudni, hogy anyukád vagy apukád), akkor szimplán húzzon az ingatlanból el az élettárs, mert az a te tulajdonod. Azt hiszem, hogy mindenki - teljesen jogosan - ezen a hozzáálláson háborodott fel.

„Bocsánat, hogy amikor már eltüzelik egy évvel a szülőm halála után a bútorokat, miután megengedtem, hogy ott maradjon egy ideig, nem fizetik a számlákat, fenyegetnek, stb., akkor jobbnak látom kitenni az élettársat.....mielőtt lelakja, és ki tudja, mit követ még el.”

Nyilván ez már kicsit más megvilágításba helyezi a történetet, de ettől még akkor is az első hozzászólásaid joggal verték ki a biztosítékot. És ha már említetted, akkor ezekre a fenti vádakra is vonatkozik, amit írtál: „a bíróságon, úgy tudom, szükség van bizonyítékokra, nem a vallomások döntenek.....Ezek a tételek nem képezik az örökség tárgyát, ez a haláleset után történt.” Ergo neked kell ezeket a vádakat bizonyítani, nem neki, hogy ő nem tett ilyet.

„akinek amúgy van saját lakása természetesen, nem hajléktalan”

De ez továbbra is fennáll, hogy ezért még nem rakhatod csak úgy önhatalmúlag ki, mert hogy neki van másik ingatlana.

„Nem gondolom, hogy pl. a főzés miatt megilletné az élettársat egy nagyobb összeg, összességében bőven jól járt”

Erre csak azt mondom, hogy moss, főzz, vasalj, takaríts te magad otthon, aztán majd eldöntheted, hogy ez mennyit ér egy háztartásban, ha épp nem neked kell őket elvégezni. Nem csak az számít a szerzett anyagi javakba, ha valaki elmegy egy munkahelyre termelő munkát végezni. Ezt égesd nyugodtan be a kis agyadba.

Érdekes, hogy sokan a bűnnel, a bűnelkövetővel, a bűnössel azonosulnak. Bocsánat, hogy amikor már eltüzelik egy évvel a szülőm halála után a bútorokat, miután megengedtem, hogy ott maradjon egy ideig, nem fizetik a számlákat, fenyegetnek, stb., akkor jobbnak látom kitenni az élettársat (akinek amúgy van saját lakása természetesen, nem hajléktalan), mielőtt lelakja, és ki tudja, mit követ még el. Ezek a tételek nem képezik az örökség tárgyát, ez a haláleset után történt.
Nem tudom, mi áll a dokumentumokban, nem is értek a joghoz. Csak nem gondoltam, hogy ennyiszer kell kiadni ilyen összegeket. Azt hittem, csak néhányszor. Ez már a perben forgó összeg jelentős része.
Nem gondolom, hogy pl. a főzés miatt megilletné az élettársat egy nagyobb összeg, összességében bőven jól járt, és a bíróságon, úgy tudom, szükség van bizonyítékokra, nem a vallomások döntenek.

Korábban Szomorú örökös rosszul/tévesen idézte, ezért a hatályos szabályozást most bemásolom (kiemelés tőlem):

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
6:516. § [Élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer]
(1) Ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül.
(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.
(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.
(4) Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére és a vagyonszaporulat élettársak közötti megosztására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A Ptk. 6:516. § (2) bek. alapján gondolnám, hogy ha az egyik fél jövedelme X, a másiké 2X, akkor 1:2 arányban oszlik meg a szerzés.

.
Első hozzászólásásban, 2020.12.03. 10:20-kor írta szittya14:
„A szülő halála után beperelt az élettársa, az együttélés alatt keletkezett vagyona feléért.”
Fenti jogszabályok alapján ez akár rendben is lehet.

Aztán:
„Viszont óriási összegeket emésztett fel az ügy eddig, és még szinte el sem kezdődött a jogi procedúra. Ha valami történik (pl. ellenkérelem), az egy, másfél havi fizetés.”
Szerintem akár egy keresetlevél, akár egy ellenkérelem megírására normális és elfogadható díjazás ~2-300ezer forint, főleg ha nagy összeg szerepel a perben. A szakértelmét fizeted meg, hogy nem neked kell kikeresned a jogszabályt, megírnod a beadványokat, stb..
Ezen kívül milyen más dologért kért (és mennyit) az ügyvéd? Mi az ami neked eltúlzottnak tűnik?

2020.12.04. 13:47-kor írtad:
„1 év után sem akart hazamenni, sértegetett, károkat okozott,”
Ezeket dokumentáltad, hogy felszólítottad az ingatlan elhagyására; esetleg használati díjat is kértél tőle arra az időre amit az elhunyt halála után ott tölt(ött); a károkat is rögzítetted, dokumentáltad és azok megtérítését is követelted tőle?
Beszéltél ezekről az ügyvédeddel, ezekre mit mondott, az ellenkérelemben ezek szerepelnek bármilyen módon?

.
Btw, olvastad a keresetlevelet? És az ellenkérelmet ami annak minden pontját tételesen cáfolja?

„egy ideig ott lakhatott (jó kapcsolatban voltunk). Csak aztán nem akart kiköltözni, noha neki is van lakása. Már azt is nehéz volt elérni, hogy elmenjen.”

Azért csak kiderül a lényeg: úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött!
Egyszóval a tisztelt kérdező ki akarta tenni a lakásból, ahol élettársi közösségben életszerűen élt (nekem ez eszembe se jutott volna), aztán mikor elege lett és elment onnan, akkor beperelte a kérdezőt - megjegyzem teljesen jogosan - az anyagi igényei miatt. De semmi gond, talán a bírót nem fogja úgy kiosztani, mint ahogy itt mindenkit. És csak azért, mert egy ügyvéd azt mondta neki... :-D

szittya14

„A főzés, mosogatás is munka, de ezt mindenki megteszi otthon.”

Aztán ezt a részét a törvénynek elolvastad-e? :-)

„(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben.....végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.”

És akkor még egy gyöngyszemre válasz:

„De nem így van, általában szinte semmit sem kap.”

És ez még bizony mindig nem így van, ne álmodozz!

Volt persze jövedelmük. De ez is: az elhunyt jóval gazdagabb volt (és minden más is) azt mutatja, hogy anyagilag semmit sem tett bele az élettárs, sőt. A főzés, mosogatás is munka, de ezt mindenki megteszi otthon. A másik fél pedig más munkákat végez el. Az életközösség idején szerezte ezeket az értékeket.
Én sem ismertem a jogi kereteket, csak ügyvédektől, a neten olvasgattam. Én pl. azt mondtam volna, hogy minden létező érték felét megkapja az élettárs. De nem így van, általában szinte semmit sem kap. A házastársi kapcsolat már egészen más jogi szempontból. (Ezért nem vesz el az ember mindenkit, akivel együtt él.)
Nem én voltam ellenséges az élettárssal szemben, hanem fordítva. 1 év után sem akart hazamenni, sértegetett, károkat okozott, stb., aztán beperelt. Pedig jóban voltunk. Szerintem erre ment ki az egész, erre a perre.

Elég fura hozzáállásra vallanak szittya14 hozzászólásai. Kiíváncsi lennék, akkor is ugyanez lenne-e a véleménye, ha az élettárs szót kicseréljük a feleségre.

Amúgy a jog és a joggyakorlat a háztartásban végzett munkát ugyanúgy elismeri, mint azt, ha valaki "csak" dolgozik és pénzt ad haza, mert vannak olyan életközösségek, ahol így oszlanak meg a feladatok.

szittya14

Nem kell ellenségesnek lenni a volt élettárssal szemben, és nem kell megsértődni azon sem, hogy pert indított. Valószínűleg azért volt rá szükség, mert a hagyatéki eljárásban ezt az igényt nem ismerted el. Azt, hogy jár-e neki valami, és ha igen, akkor mennyi, azt majd a bíróság eldönti.

Mellesleg a háztartási munka is munka. Nem kellett bejárónőt fizetni például.

Volt az élettársnak is jövedelme? A vagyontárgyat az elhunyt az életközösség alatt szerezte?

Ezek hozzátartoznak az élethez, mosogatás, főzés, ahogy a másik oldalról a javítás, anyagi javak, autó, a lakhatás biztosítása, stb. Mindenki ezt teszi otthon, a szülők, nagyobb gyerekek is, ingyen. Nem penderítettem ki az utcára, sőt, egy ideig ott lakhatott (jó kapcsolatban voltunk). Csak aztán nem akart kiköltözni, noha neki is van lakása. Már azt is nehéz volt elérni, hogy elmenjen. Meglepetésként ért a per is.
Tehát ha elmosogatok néha, és a másik is elmosogat, és a másik hal meg előbb, akkor csak az számít, hogy én elmosogattam néha, és máris megszerezhetek kész vagyonokat a másiktól? Szerintem ez nem logikus.

Igen, tényleg nevetséges, hogy az öreget ellátja, mosogat rá, meg takarít meg, főz, meg minden 20 éven át, és amikor meghal az öreg, akkor az örökösök simán kipenderítik az utcára. Így megy ez.

Nevetséges lenne, ha azért, mert az élettárs néha elmosogatott, rész járna neki a másik megszerzett értékeiből. Csak mert együtt éltek. Millió ilyen eset van. Bocs, ha nem akarok kompromisszumot akkor, ha igaztalanul beperelnek, és nem fizetek milliókat. Vagy ha ki akarnak rabolni az utcán, vagy beköltözni a házamba. Gyakorlatilag mindenkinek ki kéne fizetnie ezen értékek felét, ha igazatok lenne, csak mert együtt éltek, mosogatott az illető, stb. Egyébként meg logikailag ugyanilyen lenne, ha én perelném be a volt élettársat, hiszen ott lakott, valószínűleg sokkal többet költött rá az elhunyt, mint fordítva, rengeteg pénzt félretehetett az élettárs.

:-* Drága, bearanyozod a napom :)

:) Rádnéztem, és azt hittem, hogy ezen már túl is vagy. ;)

„mert neki azt mondták, hogy tuti ő fog nyerni”

Nekem is azt mondták, ha megveszem azokat a csodaszereket olyan szép leszek három hónapon belül, hogy a napra lehet nézni..... még gondolkodom :D

wers

„Szittya14-el? Nem tűnik kompromisszum késznek. De már folyik a per, majd a bíróság megmondja.”

Sőt a végtelenségig fog fellebbezni, mert neki azt mondták, hogy tuti ő fog nyerni
és a végén lehet jóval többet fog a bíróságnak kifizetni, mint a volt élettárs követelése.

„hidd el, valahogy muszáj lesz vele kompromisszumot találni”"

Ez idézet akart volna lenni Szomorúkától, csak elbénáztam.

„De már az is hiba a rendszerben, hogy ilyen perek elindulhatnak, bizonyítékok nélkül.”

Jajjjjistenem! Hiszen éppen erre valók a bíróságok. Majd a végén kiderül.

Nem vagyok jogász, de én az élettárs helyében bíznék abban, hogy neki adnak igazat. Csak az a kérdés, hogy a keletkezett vagyonból mennyit ítélnek meg neki.

hidd el, valahogy muszáj lesz vele kompromisszumot találni"

Szittya14-el? Nem tűnik kompromisszum késznek. De már folyik a per, majd a bíróság megmondja.

szittya14

„Az erre a területre szakosodott ügyvéd azt mondta, nincs semmi esélye nyerni.”

Ha azt mondta volna, hogy esélyed sincs, akkor neki nem sok pénze lett volna eddig se belőle. Hülye lett volna azt mondani. Tudod, nekem is van egy jó ügyvédem, de ő sosem állít ilyet, ha tudja, hogy a másik félnek is lehet esélye nyerni. Sőt azt is konkrétan megmondja nekem, ha nincs igazam, viszont mindig kihozza belőle a legjobbat és én ezért fizettem meg mindig eddig is, ennyi!

„De már az is hiba a rendszerben, hogy ilyen perek elindulhatnak, bizonyítékok nélkül.”

Egy fizetési meghagyás kibocsátásához nincs szükség bizonyítékra, ha ellene mondasz, akkor perré alakul. Ő állít valamit, te pedig az ellenkezőjét és ezt fogja a bíróság tisztázni és ne vegyél mérget rá, hogy csakis a te javadra, mert nem tudhatod, mi van az ő kezében, mint aduász - nyilván azt azért nem osztotta meg veled.

Mellesleg anyukámnak is az utolsó élettársa 5 évig volt együtt vele - úgy tudom, hogy ez a minimum idő, ami után követelhet bármit is - és ő is benyújtott követeléseket, pedig ők se voltak bejegyzett élettársak. Később úgy sikerült leállítani a szándékát, hogy bizonyítottan nagyon sok minden értéket anyukám korábbi kizárólagos vagyonából eltüntetett és értékesített, amíg bejárása volt az ingatlanba. Amikor ezekkel szembesítettem, akkor egyből más hangnem volt közöttünk.

De azt azért te sem gondolod komolyan, hogy nem jár neki semmi a közösen együtt töltött évek után csak azért, mert az „erre szakosodott” ügyvéded azt mondta!

Egyébként meg olvasgasd egy kicsit magát a törvényt, ami erre vonatkozik éppen (ha már az ügyvéded erre nem hívta fel a figyelmedet):

„3:96. § [Élettársak közti törvényes vagyonjogi rendszer]

(1) Szerződés eltérő rendelkezése hiányában az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén azonban bármelyik élettárs vagy örököse követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulatnak a megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, ami házastársak esetén különvagyonnak minősülne.

(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben valamint – eltérő megállapodás hiányában – a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.

(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha az bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.

(4) Az élettárs a vagyonszaporulatból őt megillető részesedésre elsősorban természetben tarthat igényt.”

Erre szakosodott. Az élettárs alapvetően nem örököl semmit. Csak ha bizonyítani tud. Az ő nevén is van valami... Ha nem áll fenn hasonló, akkor meg ajándékozás esete áll fent, saját akaratából adott pénzt. Persze a jog meglehetősen relatív. (Pl. a halálraítéltek kb. 5-10%-a ártatlan.) De már az is hiba a rendszerben, hogy ilyen perek elindulhatnak, bizonyítékok nélkül.

Te szittya14, ez az ügyvéd nagyon furcsákot mond...

szittya14

„csökkenti az esélyeit a per megnyerésére, ha az élettárs még csak be sincs jegyezve.”

Erre azért ne vegyél mérget.