Mi is az az üzemben tartó...?

Ettől szép a jog, hogy többféle képpen értelmezzük, és mindenki meg van győződve saját értelmezése helyességéről... A lenti megoldásokból kedvedre válogathatsz! :)

Komolyabbra fordítva:
A felelősségbiztosítás a jármű üzemeltetése körében okozott károkat téríti meg a kárért felelős személy helyett. A kárért felelős személy - mint minden veszélyes üzem esetében - az üzembentartó. Õ az, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja (vö: Ptk. 345. §).

A tulajdonos csak abban az esetben köteles kártérítésre, ha egyben üzembentartó is, tehát a lízingcég a saját maga által üzemeltetett autóknál igen, de a lízingbe adott járművek esetében nem. Mivel a lízingbe adott járművekkel okozott károkért - az érthetőség kedvéért a felelősségbiztosítást tegyük félre - a lízingcég kártérítési felelőssége sem állapítható meg, ezért a lízingcég helyett helytállni sem lehet , a GFB-nek pedig éppen ez a lényege.

(a Ptk. 339. § (1) általános felelősségi alakzata miatt lett biztosított a vezető is).

Szép ez a fejtegetés, de sem a gyakorlat sem a jogszabályok nem támasztják alá. A lízingelt autóknál is vagy így, vagy úgy kötnek szerződést, nálunk pl. az összes cégautó lízingelt, kivétel nélkül mindnek a lízingcég a GFB szerződője, mivel neki így flottakedvezménye van.

A veszélyes üzemeknek nem az "üzembentartója" hanem az üzemeltetője ("aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja" - azaz a járművet vezeti) az objektív felelősség kötelezettje, és a gépkocsinál ez a vezető. Csak mögötte jöhet a tulajdonos/üzembentartó.

Nem beszélve arról, hogy a kárkötelezettek elválnak a felelősségbiztosítás szerződőitől.

Az, hogy különböző üzembentartó és tulajdonos esetén ki a GFB szerződője az alant fekvő polgári jogi megállapodás határozza meg. Ilyen megállapodás mindig van, annak tartalma, ha máshogyan nem bíróság előtt megállapítható.

Köszönöm mindkettőtöknek. Én mostmár feladom, és rábízom magam a lízingcégre. Ha ő ugy látja, jó lesz ugy hogy ő mint tulajdonos lesz a szerződő, én alávetem magam. Valóban a flottakedvezmény miatt ők sokkal olcsóbban kapják meg a biztosítótol mint én. Az lesz a hátránya/előnye hogy a bónusz mindig A0 lesz.
köszi mégegyszer a tanácsokat.

Azért csak óvatos legyél! A biztosító ugyanis megköti a biztosítást, mert neki ez üzlet. Aztán ha csinálsz mondjuk egy komolyabb káreseményt, utána - többnyire perben - arra hivatkoznak, hogy nem az üzembentartó kötötte a biztosítást, így az érvénytelen. Habozás nélkül az addig befizetett díjat visszautalják, az autó pedig biztosítatlan marad. Sajnos ez az ügy jogi háttere.

Kedves Nagy Macska! A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint csak akkor a vezető a veszélyes üzemi tevékenyéség folytatója, ha egyben ő az üzembentartó is, minden más esetben az üzembentartó. A vezető csak a Ptk. 339. § alapján felel az általa okozott kárért, viszont a vezető nem biztosításkötésre kötelezett személy (csak biztosított). A Legfelsőbb Bíróság - többek közt, így csak példaképp: PK.40. számú állásfoglalás - az általam (is) képviselt álláspont mellett voksolt.

Mivel a piacvezető gépjáműbiztosító egyik vezető beosztású munkatársa voltam öt évig, így valószínűleg nem egyenlő ismeretekkel rendelkezünk a biztosítók belső működéséről "a biztosítási szerződések utólagos ellenőrzése káresemény esetén" c. részből. Amég nincs baj, addig mindenki happy. Aztán ha van, akkor mindenki keresi a kíbúvót.

Szerintem lezárhatjuk ezt a kérést, bár jótanácsként jelzem, hogy aki nálam szakvizsgázik, az a veszélyes üzemi felelősségre vonatkozó kérdés esetén nem árt, ha az általam (is) képviselt álláspont ismeretéről tesz némi tanúbizonyságot. Az egyetértés természetesen nem követelmény! :)

Igen érdekes oktatói felfogás, hogy a jogszöveg nyelvtani értelmével ellenkező álláspontot tanít valaki. De saját tanulmányaimra emlékezve kétségtelenül nem egyedi eset.:)

A biztosítónál eltöltött tapasztalat bizonyára sokat számít, de vajon miért van az, hogy nagy flottakezelők, és lízingcégek mind így kötnek biztosítást, a biztosító kivétel nélkül mindig fizet, vagy hogy nekem személyesen is fizetett a biztosító hasonló esetben, és az én biztosítóm is fizetett másnak, továbbá, hogy a biztosítóknál nyugodtan választhatsz a biztosítás megkötésénél, hogy az üzembentartó vagy a tulajdonos lesz-e a szerződő fél? Ugye itt nincs mit utólagosan ellenőrizni, hiszen a kötvényen feketén-fehéren szerepel minden.

De mondok még mást is, az üzembentartó bejegyzésénél a forgalmiba nem kell új biztosítást kötni, azt az okmányiroda nem kéri.

És mint mondtam nincs közvetlen összefüggés a GFB szerződője és az objektív felelősséget viselő személye között. Ugyanis hogy téged idézzelek a felelősség viselője nem feltételnül a "biztosításkötésre kötelezett személy (csak biztosított)." Ez egyértelmű a jogszabály szövegéből.

Tudok olyan esetet is, hogy a "nagypapát" be akarta valaki jegyeztetni üz.tartónak, és az oroszlános biztosító azt a tájékoztatást adta, hiába jegyeztetik be a bácsit, amelyik a fiatalabb annak a nevére kell megkötni a kötelezőt. A lízingcégek kombinált biztosításnak nevezik /casco+GFB/
Biztos igy" kikerülhető" az, hogy ne az üzembentartó kösse meg a szerződést.
Nálam már nincs mit gondolkodnom rajta, mert a GFB-vel megemelt január hónapra fizetendő lízingdíj számláját megkaptam.

Az, hogy ki kivel és miért köt biztosítást, sokkal nagyobb részben üzlet, és csak kisebb részben jog. Megkötik a lízingcéggel, mert sok szerződést hoz, és jó üzlet. Aztán kárnagyság kédése, hogy mikor dobják be, hogy nem az kötötte, akinek kellett volna.

Egy CASCO szerződést a biztosító az ajánlattételt követő 15 napon belül visszautasított, mert bekövetkezett a káresemény, kb. 1,5 mFt. Ehhez ugyebár joguk van a Ptk. 537. § (2) bekezdése alapján. Aztán némi huzavona után megírtam a biztosítónak, hogy az ország összes gépjárműfinanszírozással foglalkozó pénzintézetének megírom, hogy ha az adós náluk köti meg a behitelezett járműre a CASCO-t, akkor ők 15 napig bármikor élhetnek a felmondási jogukkal - kvázi 15 napig nem biztos, hogy van CASCO az autóra -, erre visító gyorsasággal kifizették az ügyfelem kárát. Hát így működik az üzleti szemlélet a biztosítási műfajban.

Ha elolvasod a PK. 40. állásfoglalást, elhiszed, hogy igazam van. A biztosító meg azzal köt biztosítást, aki odamegy hozzá, mert amég fizet, addig jó ügyfél, és üzlet. Két folyamatos perem is van pillanatnyilag, ahol a biztosító simán, bemondás alapján kötötte meg GFB-t. Persze megtörtént a kár, most pedig firtatják, hogy miért is az kötötte, aki kötötte. Bár mindkét eset ugyan ahhoz a biztosítóhoz kötődik, sajnos a jogszabály ellenében kötött biztosítás - és mindkettő az - ettől még valóban semmis. A MABISZ ugyan fizet, de ez nem vigasz a károkozó gépkocsi üzembentartója számára. A biztosító pedig készséggel vállalta a biztosítási díj visszautalását a 39,6 mFt-os kár megtérítése helyett.
Hmmm?

Hogy én is árnyaljam a dolgot: a Veszprémi Városi Bíróság, a Fejér Megyei Bíróság 1-1 ítéletéről, és a Budai KKB egy folyamatban lévő ügyéről tudok, ahol a biztosítás nélküli kocsi által okozott kár miatt a MABISZ megtérítési igényénél vizsgálta a bíróság azt, hogy az alperesek valamelyike tényleges tulajdonos (nem a bejegyzést vizsgálta, hanem magát a tul. jogot), vagy bejegyzett üzembentartó (nem a tényleges állapotot - ld. PK 40 - vizsgálta, hanem a bejegyzést ) volt-e, mert bármelyik esetén fizetni kell. A két ítélet egyébként annak ellenére nem marasztalta az egyik alperest, hogy nem volt vitás: ő vette meg a kocsit, már több, mint egy hónapja ő használta, de nem volt tulajdonos (mert nem tulajdonostól szerzett), nem volt üzembentartóként bejegyezve a nyilvántartásba, és ő okozta a balesetet.

Azért , mivel a szakv. még előttem van, megjegyzem ezt az álláspontot, de a nyelvtani értelmezéssel is ellentétes szerintem, meg az általam ismert gyakorlattal is.

Bocsika, a PK 40. Állásfoglalást hol lehet elolvasni?

Jobb híján itt, parancsolj:

PK 40. szám
A közös károkozók a károsulttal szemben akkor is egyetemlegesen felelnek, ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, és a károsult az egyik veszélyes tevékenység folytatójának a házastársa.
A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint: aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebbôl eredô kárt megtéríteni, s a felelôsség alól csak külsô elháríthatatlan ok bizonyítása esetén mentesül.
Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, a felelôsség másként érvényesül a külsô és a belsô viszonyban. A károsult harmadik személy és a közös károkozók (külsô) viszonyában ugyanis a Ptk. 344. §-ának (1) és 345. §-ának (1) bekezdése alapján az egyetemleges és vétkesség nélküli (tárgyi) felelôsség szabálya az irányadó, míg a közös károkozók egymás közti (belsô) viszonyában a felelôsség általános (Ptk. 339. §) szabályait kell alkalmazni.
Ha tehát a két gépjármû összeütközésénél az utcai járókelô károsodik, kárát a két gépjármû üzembentartója a Ptk. 345. §-a alapján, vagyis vétkességre tekintet nélkül köteles megtéríteni. Ezenkívül a Ptk. 344. §-a (l) bekezdésének az egyetemleges felelôsségre vonatkozó szabálya is érvényesül velük szemben, ami azt jelenti, hogy a károsult kárának megtérítését - választása szerint - mindkettôjüktôl vagy bármelyiküktôl követelheti.
Mindkét károkozó perlése esetén az egyetemleges marasztalás csak a Ptk. 344. §-ának (3) bekezdésében megállapított feltételek alapján mellôzhetô.
Ha a károsult harmadik személy kárát az egyik gépjármû üzembentartója téríti meg, ennek a károkozásban részt vett másik gépjármû üzembentartójával szemben érvényesíthetô megtérítési igényére a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdése értelmében már nem a vétkesség nélküli, hanem a felelôsség általános szabályai az irányadók. Kettôjük egymás közti viszonyában tehát a kár a Ptk. 344. §-a (1) bekezdésének megfelelôen magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg.
Ugyanez az alapja és módja a felelôsség viselésének akkor is, ha a gépjármûvek összeütközése közben közösen okozott kár nem a kívül álló harmadik személyt, hanem az egyik vagy másik, esetleg mindkét gépjármû üzembentartóját érte.
Ha a károsult személy a felvetett esetben nem utcai járókelô, hanem az egyik gépjármû utasa volt, ôt a felelôsségi szabályok alkalmazása szempontjából rendszerint kívülálló harmadik személynek kell tekinteni. Kárának megtérítését tehát a gépjármû utasa is mindkét gépjármû üzembentartójától követelheti az egyetemleges tárgyi felelôsség alapján.
Abban az esetben azonban, ha a károsult utas történetesen az egyik gépjármû üzembentartójának házastársa, a felelôsségi szabályok alkalmazása már nem ennyire egyszerû. A felelôsség kérdése ugyanis aszerint alakul, hogy a károsult házastárs üzembentartónak tekinthetô-e vagy sem.
Bár a gépjármûvet rendszerint a tulajdonos tartja üzemben, egyedül a tulajdonjog alapján az üzembentartói minôség nem dönthetô el.
Azon az alapon tehát, hogy a gépjármû az egyik vagy másik házastársnak a különvagyona, éppúgy nem lehet a tulajdonos házastársat feltétlenül üzembentartónak tekinteni, mint ahogy a Csjt. 27. §-a alapján fennálló vagyonközösségbôl folyó közös tulajdonosi minôség sem alkalmas egymagában arra, hogy ez alapon mindkét házastársat üzembentartónak lehessen tekinteni.
A különvagyonba vagy a házastársi közös vagyonba tartozó gépkocsi üzemeltetési költségeinek viselése ugyan a Csjt. 32. §-a értelmében a házastársak közös terhe, ez azonban még nem teszi az együttélô házastársakat közös üzembentartókká, és nem alapozza meg az egyik házastárs által üzemben tartott gépjármû mûködése közben keletkezett kárért a károsult harmadik személlyel szemben (külsô viszony) fennálló egyetemleges felelôsségüket. Az egyik házastárs terhére megítélt ilyen kártérítési összeg a házastársak egymás közti (belsô) viszonyában a házassági vagyoni igények rendezése során kerülhet elszámolásra.
A házastársak tehát pusztán együttélésük ténye és az ahhoz kapcsolódó házassági vagyonjogi viszonyok alapján (ex lege) nem tekinthetôk közös üzembentartóknak.
Az üzembentartó személyének megállapításához rendszerint a gépjármû forgalmi engedélye és a rendôrhatósági nyilvántartás adatai adnak komoly segítséget. Azt ugyanis, akinek a nevére a forgalmi engedély szól, aki a gépjármû-nyilvántartásban szerepel, az ellenkezô bizonyításáig üzembentartónak kell tekinteni. Üzembentartó azonban olyan személy is lehet, akinek nincs forgalmi engedélye, és neve a gépjármûnyilvántartásban sem szerepel.
A kárért való felelôsség szempontjából a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése értelmében azt kell üzembentartónak tekinteni, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja. A folytatás ismétlôdô, rendszeres és tartós tevékenységet jelent, s hogy ez mikor áll fenn, azt csak az eset körülményei alapján lehet eldönteni.
Az együttélô házastársat tehát - a tulajdonjogtól és hatósági engedélytôl függetlenül - akkor kell közös üzembentartónak tekinteni, ha a fokozott veszéllyel járó tevékenységet - adott esetben a gépjármû vezetését - mindketten rendszeresen folytatják.
Ha az adott tényállás szerint az összeütközött gépjármûvek egyikének mindkét házastárs az üzembentartója volt, akkor a károsult házastárs a felelôsség szempontjából már nem tekinthetô harmadik személynek, kárának megtérítését tehát nem a Ptk. 345. §-a alapján és nem is az egyetemleges felelôsség szerint, hanem a 346. § (1) bekezdése értelmében a felelôsség általános szabályai szerint követelheti. Ilyen esetben házastársának a közösen üzemeltetett gépjármû vezetése közben tanúsított felróható magatartása az ô terhére esik, és a másik gépjármû üzembentartójától csak magatartása felróhatóságának arányában követelhet kártérítést.
Ugyanez a megoldás akkor is, ha a gépjármûnek egyedül a károsult házastárs az üzembentartója, aki a másik házastársnak csak alkalomszerûen engedte át a vezetést.
Ha azonban a károsult házastárs nem üzembentartó, hanem csak utas, és üzembentartónak a gépjármûvet vezetô házastársát kell tekinteni, akkor a károsult házastárs kárának megtérítését - a tárgyi felelôsség és a közös károkozásból származó egyetemleges felelôsség alapján - választása szerint mindkét jármû vezetôjétôl, vagy bármelyiküktôl követelheti.
Együttélô házastársaknál alig képzelhetô el, hogy a károsult házastárs a kártérítési igényét a saját házastársával szemben akár külön, akár a másik gépjármû üzemben tartójával együtt érvényesítse. A rendszerinti eset az, hogy a károsult házastárs ilyen esetben egyedül a másik gépjármû üzembentartóját perli kárának megtérítése iránt.
Az ilyen perben a kárért egyetemleges felelôsséggel tartozó alperes nem hivatkozhat arra, hogy a felperes kárának megtérítését a közös károkozásban felróhatóan részes házastársától követelje, s ôt a bíróság felróhatóság hiányában vagy annak kisebb foka alapján egészben vagy részben mentesítse a felelôsség alól.
A perben álló alperes ugyanis a felperes káráért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján vétkességére tekintet nélkül felel, hacsak külsô elháríthatatlan okot nem tud bizonyítani.
A bíróság tehát ilyen esetben az alperest a felperes teljes kárának megtérítésére kötelezi, és az alperesnek csak ahhoz van joga, hogy a kifizetett kártérítési összeget, magatartásának felróhatósága arányában, a Ptk. 344. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a felperes házastársától visszakövetelhesse.
E megtérítési igényen alapuló követelés behajthatóságának kockázatát a dolog természeténél fogva az elmarasztalt gépjármû-üzembentartó viseli, s ebben a viszonylatban a károsult házastárssal szemben fennálló tartozásnak a másik házastárssal szemben fennálló megtérítési követelésbe való beszámítása sem kerülhet szóba.

A kárért való felelôsség szempontjából a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése értelmében azt kell üzembentartónak tekinteni, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja. A folytatás ismétlôdô, rendszeres és tartós tevékenységet jelent, s hogy ez mikor áll fenn, azt csak az eset körülményei alapján lehet eldönteni.

És ez a lényeg. Ez pedig - adott esetben - független a tulajdonosi minőségtől, és nem azonos a - pillanatnyi - vezető fogalmával sem.

Jó, de ebből egyálétalán nem következik, hogy ki a biztosítás megkötésére kötelezett, és az eredeti kérdés szempontjából ez a lényeg.

Véleményem szerint egyébként a PK erősen vitatható, mitöbb, olyan durva jogbizonytalanságot teremtene, ha alkalmaznák a gyakorlatban ami rendezetlen helyeztek sorát hozná el.

Azt állítja, hogy üzembentartónak lehetne tekinteni bárkit, aki üzemszerűen működteti a gépkocsit. Miközben az üzembentartói minőség a hatóság konstitutív bejegyzési aktusával jön létre, tehát nem lehet senkit annak tekinteni, semmilyen körülményel között. Ha egyébként így volna bárki a közhiteles nyilvántartáson kívül is bizonyíthatná, hogy ő volt az üzembentartó, és a megfelelő jogokkal rendelkezik az autóval kapcsolatban.

A probléma a PK-val is az, ami általában felmerül az üzembentartói minőség kapcsán. Az üzemeltető és az üzembentartó fogalma keveredik, a kárfelelősség szempontjából irelváns, ki az üzembentartó, tekintve, hogy jogszabály rendezi hogy az mit jelent, és annak kárfelelősségtartalma nincs, az az üzembertartói státusz létrejöttét megalapozó kötelmi jogcímnek van.

A jogszabályszövegből egyértelmű, hogy kell lennie egy kötelmi jogcímnek, amely alapján a járművet minimum üzemeltetheti, ha ilyen van, akkor üzembentartóként bejegyezhető(! - de nem kötelező bejegyezni, csak akkor ép nem lesz üzembentartó), ami alapján a jármű forgalomban tartásával, közlekedésben való részvételével kapcsolatosan felmerülő jogokat (elsősorban a hatósági eljárásokban való részvételt) a tulajdonos helyett az üzembentartó gyakorolhatja(! - ismét megengedés, de nem kötelezés, azaz az alant fekvő kötelmi jogviszonyban a felek rendelkezhetnek másként). A közlekedésben való részvétel kitétel nem a használatot jelenti, vagy azt, hogy vezetheti, hiszen világosan kimondja a jogszabály, hogy erre kötelmi jogcímnek kell létrejönnie, tehát nem az üzembentartás konstitutív bejegyzéséből következik, továbbá a használat jogcíme jóval szélesebb, mint a közlekedésben való részvétel, a vezetés lehetősége pedig a vezetői engedélytől és a kötelmi jogcím meglététől függ, és nem az üzembentartói minőségtől.

Akkor egy harmadik álláspont: véleményem szerint a kárfelelősség szempontjából a PK 40 az irányadó - és a bírói gyakorlat szerint is - ugyanis a Korm. r. üzemben tartó fogalma csak a Korm. r.-re vonatkozik, a Ptk. üz.t. fogalmát a PK értelmezi. Viszont abban a kérdésben, hogy ki jogosult/köteles a biztosítást megkötni, ki felel a MABISZ felé, ha nem volt biztostás, arra nézve a PK nem alkalmazható, mert a Korm. r. - speciális szabályként - külön üz.t. fogalmat használ, azt kell alkalmazni.

Rendben, persze, én is ezt mondom, a lényeg, hpgy a rendelet által alkalmazott üzembentartó fogalom nem egyenlő a Pk. által alkalmazott üzembentartó fogalommal, és szerencsés lenne a hangalakilag megegyező szavak helyett a különböző fogalmakra különböző szavakat használni.

Szerintem meg a Korm. r. egésze reformra szorulna, annak ellenére, hogy épp most újult meg.

Tisztelt Tagság !
Egy nagyon nagy kéréssel jöttem ide !
Kérem aki tudja jogszabályait az alábbi problémámnak, segítsen !
Történet: 2012-ben szerettem volna eladni Ford Transit tip. haszongépjárművemet.Lett egy közvetítőn keresztüli vevő jelölt, aki meg szerette volna venni, de az átíratást, egy későbbi időpontban tette volna és a köztes időre, Üzembentartói Szerződést kötöttünk. A vásárlásával, gondok lettek, mert a vételárat nem kaptam meg. Az autómat Rendőrség segítségével visszaszereztem és az Üzembentartóit 2013 elején kb 3 hónappal a bejegyzés után, visszavontam a Kormányablaknál. Most, 2018-ban pert indított ellenem a majdnem vevő, hogy azt a költséget, amit a vállalkozásában használta az autómat ( súlyadó,,,,javítási költségek,,,stb ) fizessem meg neki, jogtalan gazdagodás címen. Azzal érvel a Bíróságon, Ő javíttatta az autót ezért jobb lett az állapota és így, én gazdagodtam. De hááát hónapokig használta vállalkozásában a furgonomat ! Nem az Üzembentartónak kötelessége a közterhek fizetése és az esetleges javítás? Vagy ha sorra kerül, a műszaki vizsgára történő felkészítés és vizsgáztatás ? Mint vállalkozó, a jármű költségeit szerintem, mint minden vállalkozó kiadásokban könyvelte és az adóalapját csökkentette ! Szóval, nem tudom mit tegyek ! Ha bérelt volna hónapokra egy ilyen Ford Transitot, az igen sokba került voplna neki ! Ha én meg kéne fizessem a költségeit, akkor ingyen használta az autómat a vállalkozásában ? Haszonszerzési céllal ,,,,kérem, aki tud megoldást, jogszabályt, segítsen ! Utólag visszakérheti az Üzembentartó a járműre költött közterheket és költségeket ? Előre is köszönöm a segítséget !

String12

Szerintem erre már kaptál választ március 02-án egy másik topikban, sőt el is fogadtad:

„Immaculata 2018.03.02. 18:46
Nem kérheti vissza, a plusz ráköltést, pedig egyeztetnie kellett volna a tulajdonossal.”