ELSŐ SZÍNDARAB :
http://irm.gov.hu/?…
Kovács 2009. Február 06. 13:26
IGAZSÁGOS ÉS TÖRVÉNYES ? (Nyílt levél a magyar igazságszolgáltatás vezetőihez) Bevezetés Ha az igazságszolgáltatás rendszere szóba kerül, a vele szemben megfogalmazott legfontosabb követelménynek mindenki elsőre a törvényességet és az igazságosságot említi. Ugyanakkor az utóbbi időben sokan pontosan ezt a két feltételt kérdőjelezik meg. Saját példám alapján állíthatom, hogy ha a velem történtek nem csak egy egyedi és kivételes tévedés következménye, akkor a magyar szolgáltató és hatalmi rendszerek közül nem a sokat szidott egészségügy van a legrosszabb állapotban, hanem az igazságszolgáltatás. Nyugodtan állíthatom, hogy ma a bíróságokon az alperes és felperes, vagy az ügyész és vádlott között olyan valószínűséggel történik igazságos ítélet, mintha ezt egy feldobott érme fej-írás lehetősége döntene: 50-50 %. Az esetemben ez 3-ból 0 %. Ha nem az igazságosságot, hanem a törvényességet nézem, sajnos ez is messze elmarad a megkövetelt 100 %-tól. Igaz, hogy a magyar ember számára sem az Alkotmány, sem a Büntető eljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény nem biztosítja az igazságos bíráskodást, kizárólag azt, hogy mindenki ügyében pártatlan bíróság döntsön, illetve mindenkinek joga van a jogorvoslatra. Hogy ez mit ér, azt velem együtt már sokan megtapasztalták. Egy bíróság elvileg 3 tényező alapján ítélkezik. Ezek: - a történeti tényállás, - a törvényi tényállás és .- a bírói meggyőződés Mindhárom nagyon könnyen sérülhet, de természetesen elsősorban a harmadik, amit még számon sem lehet kérni a bírón, és a jogorvoslat sem tud kezelni. Az igazság kimutatására, a szabad bizonyítás igazságosságának megítélésére az egyetlen lehetőség: a történeti és törvényi tényállás szigorú logikai alapon való egybevetése lenne. Ennek a mai magyar igazságszolgáltatás egyáltalán nem felel meg. Ennek akadálya főleg az ügyészek, bírók szellemi képessége, szakmai tudása. Így aztán az ítéletnél a legfontosabb tényező a bíró meggyőződése marad, ami lutrivá teszi az igazságszolgáltatást. Hogy ez mennyire így van, jól jellemzi Dr. Lomnici Zoltán mondása: Az a jogrend alapja, ha tiszteletben tartják a tévedést is. Azt hiszem, ha egyszer őt is teljesen valótlan történeti tényállás alapján, néhány bíró alacsony logikai képessége és felelőtlensége alapján bizonyíthatóan teljesen ártatlanul ítélnék börtönbüntetésre, azonnal megváltozna a véleménye. Közlöm vele, hogy ehhez ma nem kell más, mint az, hogy egy ellensége hamis váddal feljelentse, és kifogjon néhány felelőtlen bíróságot. A másik akadály a jogorvoslat alacsony hatásfoka. Esetemben pl. elképesztő az, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem vizsgálatakor az egyértelmű bizonyítékok ellenére sem foglalkozhat az alsóbbfokú bíróságok ténymegállapításainak helyességével, és akkor is helyben hagyja az ítéletet, ha egyértelműen tudja, hogy egy szó sem igaz belőle. Sőt, a bíróságok által elkövetett szabálytalanságok sem adtak okot az ítélet megváltoztatására, mert ez is a történeti tényálláshoz tartozik. Tárgyalás (tárgyalás ?) 2003-ban az általam vezetett cég szerződés alapján tárolta, kezelte és értékesítette egy olasz cég magyar leányvállalata anyagát úgy, hogy az egyik vevő a saját cégünk volt. Pénzügyi elszámolási vita miatt a szerződést 2003. szeptember 30-án felbontottam, és felszólítottam a céget, hogy a raktárunkban tárolt anyagát (kb. 6 millió Ft értékben) vigye el. Ehelyett október 15-én a cég Bp-i irodavezetője feljelentett a rendőrségen, hogy aznap elsikkasztottam 25 millió Ft értékben a termékeiket, és a teljes raktárkészletet eladtam Ukrajnába. Miután a rendőrségen még aznap iratokkal bizonyítottam, hogy az eladás kb. 400.000.- Ft értékben a saját készletünkből történt magyar vevők részére, és a járőr igazolta, hogy a raktár tele van árúval, a rendőrség a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette, én pedig október 22-én a feljelentő részére átadtam az ügyvédük jelenlétében a készletüket. A saját árúkészletünket október 28-án a másik raktárunkba szállítottuk. A cég november végén megkifogásolta a rendőrségi határozatot, most már arra hivatkozva, hogy a sikkasztást azzal követtem el, hogy szeptember 29-én úgy vásárolt a cégünk az anyagaikból, hogy nem volt hozzá joga. Az ügyészség az írásos bizonyítékaink ellenére vádiratot állított ki, amely alapján ellenem büntetőeljárás indult, 25 millió Ft-os sikkasztás miatt. Az elsőfokú eljárás kabaréba illő volt, de a vége tragikusan alakult. A vádirat minden állítását hivatalos irattal (banki igazolás, szerződés, számla, szállítólevél, rendőrjárőri jelentés) cáfoltam, és ezzel szemben állt a feljelentő szóbeli tanúvallomása, bizonyíték nélkül. A bírónő diktafonba mondta a vallomásokat saját átfogalmazása szerint, viszont a saját megjegyzéseit, kérdéseit nem, és a több hónap múlva lévő tárgyaláson már nem emlékezett már arra sem, hogy miért napolta el a tárgyalást. Amikor a feljelentő tanúvallomására akartam reagálni, és azt cáfolni, a bírónő nem engedte, mondva, hogy a vallomásban szereplő állítások nem tartoznak a vádhoz, nem kell cáfolnom. Az egyik ilyen állítás volt az, hogy a szeptember 29-i vásárlás nem csak jogtalan volt, hanem szabálytalan is. Miután a perbeszédben az ügyész a vádirat állításait kénytelen volt kizárni, a vádat úgy módosította, hogy a szabálytalan vásárlás miatt követtem el a sikkasztást. Történt mindez úgy, hogy erre vonatkozóan semmilyen bizonyítási eljárást nem folytattak le, amikor pedig én akartam cáfolni ezt a vádat is, a bírónő nem engedte, mert már lezárta a bizonyítási eljárást. Az ítélet: egy év börtön. Az ítélet kb. 15 állítása teljesen ellentmondott a nyomozati anyag írásos bizonyítékainak, de ezeket meg sem említette. Kimondta viszont, hogy a bíróságot meggyőzte a feljelentő tanúvallomása. Érthetetlen, hogy úgy mondott ki bűnösnek 25 millió Ft értékben elkövetett sikkasztásban, hogy a raktárban a saját raktárkészletünkkel együtt sem volt soha ilyen mennyiség. Másodfokon a Fővárosi Bíróság döntött. A fellebbezés egyrészt arra alapult, hogy az ítélet állításait cáfoltuk iratokkal (pl. partnerek tanúvallomásával), másrészt arra, hogy az állítólagosan elsikkasztott anyagot senki nem vizsgálta sem értékében, sem mennyiségében. Természetesen kifogásoltuk az eljárás jogszerűtlenségét is. A Fővárosi Bíróság az ítéletet helybenhagyta azzal a változtatással, hogy a büntetésemet indoklás nélkül fél évre csökkentette. Az ítélet a beadott bizonyítékainkat nem is említette, új bizonyítási eljárást nem rendelt el. Az elsikkasztott anyag mennyiségének ellenőrzését azért nem tartotta fontosnak, mert én egyszer már kijelentettem, hogy szeptember 30-án a raktárban 22 millió Ft értékű anyag volt, és teljesen mindegy, hogy 22 vagy 25 millió Ft. Az, hogy ebből az anyagból 16 millió Ft a saját cégünké volt, illetve a fennmaradó 6 millió Ft-ot átadtuk a feljelentőnek, senkit nem zavart. Következett a Legfelsőbb Bíróságnál a felülvizsgálati kérelem, amelyet szintén elutasítottak, mivel nekik el kell fogadniuk az alsóbb fokú bíróságok ténymegállapításait. Az ügyhöz tartozik még, hogy természetesen az ügyészségen feljelentettem a feljelentőmet hamis vád és hamis tanúzás miatt, mellékelve a bírósági jegyzőkönyveket és az tanú által elmondott 30 db állítás írásos cáfolatát. A feljelentést az ügyészség vizsgálat nélkül elutasította (ugyanígy a pótmagánvádas eljárást is), arra való hivatkozással, hogy a tanú nem tehetett hamis vallomást, ha azt a bíróság elfogadta, és ez alapján ítéletet hozott. Befejezés (nem fejezem be !) Amikor jogi végzettségű emberektől kérdeztem, hogy mit lehet csinálni, szinte kivétel nélkül azt mondták, hogy bele kell nyugodni, hogy ilyen a magyar igazságszolgáltatás. Országosan ismert ügyvéd még azt is mondta: nincs mit tenni, irány a temető. Mit is kellene elfogadnom ? 1. Egy cég annak érdekében, hogy konkurensként a köreit ne tudjam zavarni a piacon, teljesen hamis váddal feljelentett. 2. A nyomozó szervek a bizonyítékok átgondolása nélkül foglalt állást. 3. Az ügyészség olyan vádiratot állított ki, aminek minden mondatát cáfolták a nyomozati iratok, majd amikor a tárgyaláson ez kiderült, a feljelentő tanúvallomása alapján új vádat fogalmazott meg. 4. A bíróság telesen mellőzte az írásos bizonyítékok értékelését, a feljelentő tanúvallomását pedig bizonyítás nélkül fogadta el. 5. A bíróság szerint úgy sikkasztottam 25 millió Ft értékben, hogy még a saját cégünk készletével együtt sem állt ennyi a rendelkezésre, elsikkasztható készlet pedig 0 Ft értékben volt. 6. A bírósági tárgyalásokon kiderült, hogy a bírónő úgy foglalkozott gazdasági bűncselekménnyel, hogy fogalma sincs szerződésről, szállítólevélről, számláról, átutalásról. 7. A bíróság olyan vád alapján hozott ítéletet, aminek cáfolatára nem adott lehetőséget. 8. A felsőbb bíróságok teljesen értelmetlenül és formálisan foglaltak állást, át sem gondolva az ügyet. 9. A bűn üldözésére hivatott ügyészség azért nem tartja a bizonyított hamis tanúzást bűncselekménynek, mert azt a bíróság elfogadta. 10. Mindezek következményeként: büntetett előéletű személy lettem, 5 éve nem tudok a szakmámban dolgozni, a cégünk és a családunk tönkrement, a feljelentő pedig kihúzott mellel learatta a 7 év alatt kialakított vevőkört. Már csak azért sem lehet ezen a ponton befejezni, mert ki kell derülnie: valamilyen módon végül ki lehet-e kényszeríteni a magyar igazságszolgáltatásból a törvényes és igazságos ítélkezést, vagy végképpen reménytelen ezt elvárni ?