„Melody90 2019.05.23. 16:54
Tisztelt Szakértők!
Megszűnt a biztosítási jogviszonyom, és jelenleg babát várok. A CSED és GYED jogosultsághoz szükséges 365 nap biztosítási jogviszonyhoz hiányzik kb. 5 hónap.
Ha ismerős vállalkozásában bejelentenek heti 4 óra munkaviszonyba, jól gondolom, hogy azzal meg lehet a szükséges 365 nap az ellátás igényléséhez?
Köszönöm előre is a segítséget.
”
T. Kérdező!
Igen, a munkaviszonyban álló alkalmazott biztosított, viszont az ellátás alapja az ezen jogviszonyban elért keresete lesz, ami heti 4 óra esetén igen kevés.
(Ha mégis kiugróan magas jövedelemmel jelentik be vizsgálhatják, hogy mennyit keres az ismerős vállalkozó, illetve a többi, heti 40 órában dolgozó munkavállaló...)
Az un. szivességi bejelentéssel kapcsolatban pl. az alábbi jogerős ítélet szülketett.
K.IV.11.014/2006/4.szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága
a dr. Farkas József ügyvéd által képviselt felperesnek a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Gyulai Munkaügyi Bíróság 2006. október 5. napján kelt 3.M.196/2006/23. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 24. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Legfelsőbb Bíróság a Gyulai Munkaügyi Bíróság 3.M.196/2006/23. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 /tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár határozatával 2005. szeptember 1. napjától törölte a felperes heti 40 órás, adminisztrátor munkakörre szóló munkaviszonya alapján létrehozott biztosítási jogviszonyát.
A határozat indokolása szerint a felperes által benyújtott terhességi-gyermekágyi segély megállapítására irányuló igény elbírálásakor célvizsgálatra került sor.
Ennek során az Ellenőrzési Osztály feltárta, hogy a felperes és egyéni vállalkozó között létrehozott munkaszerződés ún. színlelt szerződés, amely nem a tényleges munkavégzésre, hanem kizárólag a lehetségesen magas összegű társadalombiztosítási ellátás /terhességi-gyermekágyi segély, GYED/ megállapítására irányult.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes igazgatója a 2006. február 27. napján kelt 13886-05-1045/4/2006. számú másodfokú határozatával az első fokú határozatot - változatlan tényállás és jogi következtetés mellett - helybenhagyta.
A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát és megváltoztatását, az ellátásra való jogosultságának megállapítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a szerződés valós, tényleges munkavégzésre jött létre. Ha feketén történt volna az alkalmazás, akkor magasabb mértékű munkabért kaphatott volna. Betanított munkás által végzett munkát nem lehetne összehasonlítani más jellegű, összetett szellemi tevékenységgel. A határozat a szerződési szabadság elvét is sérti. A munkabér felső határa jogszabályban nincs megállapítva, a szerződés érvényessége szempontjából lényegtelen, hogy a munkavállaló milyen rokonsági fokban áll a munkáltatóval. A munkaszerződés törvényes, az írásba foglalt munkaszerződés valódiságát nincs joga a társadalombiztosítási szervnek megkérdőjelezni.
A megyei munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a társadalombiztosítási eljárás során a felperes úgy nyilatkozott, hogy adminisztrátorként a posta, a bank és a könyvelő felé járt el.
A rendelkezésre állt bizonyítási anyagot a megyei munkaügyi bíróság a felperes személyes meghallgatásával kiegészítette, ezt követően tanúként hallgatta meg munkáltatót, majd az egyéni vállalkozásával üzleti kapcsolatban álló társas vállalkozás üzletrész-tulajdonosát, és a társas-vállalkozás alkalmazottját.
A munkaügyi bíróság megkereste a Debreceni Munkaügyi Bíróságot az üzleti kapcsolatban álló tanú meghallgatása érdekében, és igazságügyi könyvszakértőtől szakvéleményt szerzett be abban a körben, hogy melyek a munkaviszony mellett, és melyek a munkaviszony ellen szóló érvek.
A bizonyítás eredményének értékelésével a megyei munkaügyi bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes munkálkodása a vállalkozásban már a munkaszerződés aláírását megelőzően is felmerült, és a munkaszerződés aláírását követően sem haladta meg a korábbi mértéket.
A helyes következtetés szerint a családi kapcsolat keretei között egymást segítő jellegű munkavégzésként kell értékelni a felperes tevékenységét.
A perbeli munkaszerződés feltételeinek megfelelő munkaviszony létrehozására reálisan nem irányulhatott a felperes akarata.
A megyei munkaügyi bíróság szerint a társadalombiztosítási szervek helyesen állapították meg a tényállást, és nem tévedtek az abból levont jogi következtetés tekintetében sem, amikor a nyilvántartott biztosítás törléséről rendelkeztek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § /1/ bekezdésében foglaltakat, felülvizsgálati kérelmét a bizonyítékok szabálysértő mérlegelésére alapította.
Állította, hogy a tanúk egyértelműen igazolták, hogy abban az időszakban éppen a másik kft-nél kifejtett tevékenysége miatt szükséges volt egy kisegítő alkalmazása, aki a megrendeléseket felveszi és továbbítja az üzem felé, illetőleg ellátja mindazokat a feladatokat, amelyek ilyen esetben szükségesek.
Ebben az időszakban nem volt ideje arra, hogy a korábban egyéni vállalkozásában végzett ilyen tevékenységét folytassa, hiszen új céget alapítottak 2004-ben különböző tevékenységek folytatására, és 2005 augusztusában teremtődött meg az a lehetőség az új cégnél, hogy a termelés felfusson. Ilyen esetben a tulajdonosnak - és különösen a termeléshez értő tulajdonosnak - folyamatosan jelen kell lennie a munkahelyen, hogy a termelés olyan színvonalon történjen, amely megfelel a piac mennyiségi és minőségi elvárásának.
A felperes álláspontja szerint a perben szokatlan módon igazságügyi könyvszakértő bevezetésére is sor került, az alperesi indítványra; azonban az igazságügyi könyvszakértő abban a kérdésben nem tudott állást foglalni, hogy a felperesnek kitöltötte-e a munkaidejét az ottani foglalatosság, vagy sem, ugyanis ez könyvszakértői módszerrel nem állapítható meg.
A munkaügyi bíróság tehát figyelmen kívül hagyta ítélete meghozatalánál mind a tanúvallomásokat, mind pedig az igazságügyi könyvszakértő véleményét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § /1/ bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból helytálló jogi következtetést vont le.
A perben rendelkezésre állt iratanyag alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes 2000. július 25-től 2005. május 12-ig egyéni vállalkozó volt, vállalkozásában a társadalombiztosítási járulékot a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapján fizette.
2005. május 12. napjával egyéni vállalkozását megszüntette és biztosítása szünetelt több, mint 30 napon túl.
2005. szeptember 1. napjától nevelőapjával, egyéni vállalkozóval napi 8 órás munkaviszonyt létesített, a minimálbér kétszeresének megfelelő 114.000 Ft munkabér-megjelöléssel.
A felperest ezen összegű munkabérrel /járulék-alappal/ jelentette be, adminisztrátori munkakörben.
Helyesen emelték ki a társadalombiztosítási szervek, hogy sem munkába lépése előtt, sem a szülési szabadságra menetele után, adminisztrátora nem volt.
Vállalkozásában 9 fő alkalmazottat foglalkoztatott, átlagosan 60.000 Ft-os munkabérért.
Az is megállapítható volt, hogy a felperes foglalkoztatása előzetes orvosi, alkalmassági vizsgálat nélkül történt.
A 2005. szeptember 1. napjától 2005. október 30. napjáig terjedő időszakban a felperes 36 munkanapra és 8 nap rendes szabadságra összesen 2 x 114.000 Ft összegű jövedelemben részesült, amelyek után a közterhek átutalása megtörtént.
A felperesnek 2005. október 31. napján született meg a gyermeke, és a szülés napjától havi 114.000 Ft alapulvételével igényelte a terhességi-gyermekágyi segélyt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg, hogy a 8 hónapos terhes felperes és nevelőapja között nem jött létre munkaviszony.
A munkaszerződést kizárólag azért kötötték, hogy a korábbi biztosítása alapján, a legkisebb összegű munkabér alapján járó társadalombiztosítási ellátást a kétszeresére emeljék, illetve a szülési szabadság - a 26 hét terhességi-gyermekágyi segély - lejártát követően a maximális összegű gyermekgondozási díjra való jogosultságot a felperes megszerezze.
Arra is figyelemmel voltak a munkaszerződés kötésének időpontjában, hogy az igénylő biztosítása több, mint 30 napot szüneteljen; így érhető el az, hogy a pénzbeli ellátás alapján nem az előző év, hanem közvetlenül a szülési szabadságot megelőző időszak munkabére alapján kelljen az ellátást megállapítani.
A feltárt tényekből és körülményekből logikusan és okszerűen következtetett arra az alperesi hatóság és a munkaügyi bíróság, hogy és a felperes között megkötött munkaszerződés színlelt szerződésnek minősül; tényleges munkaviszony nem jött létre.
A színlelt szerződés nem hozott létre társadalombiztosítási jogviszonyt sem, annak társadalombiztosítási bejelentése az 1997. évi LXXX. törvény /a továbbiakban: Tbj./ 55. §-a alapján jogsértő /szívességi/ bejelentésnek minősül.
A szerződéskötés nem a munkajog rendeltetésszerű használatára, hanem a biztosítási jogviszony harmadik alanya - az egészségbiztosítási pénztár - kötelezettségének kiváltására irányult.
„A színlelt megállapodás mögöttes tartalma és célja is megállapítható volt, a magasabb összegű pénzbeli ellátásra való jogosultság megszerzése.”
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy korábban, 2004. évben még lehetőség volt a Tbj. 34. §-a szerint a társadalombiztosítási ellátás pénzbeli ellátásainak megszerzésére; a Tbj. 39. § /2/ bekezdésének megfelelő, nagykorú személy a társadalombiztosítási igazgatási szerveivel megállapodást köthetett. Ez a lehetőség a hatályos jogszabályi rendelkezés szerint azonban már nem adott, egészségbiztosítás által fizetett készpénzellátásokra az egészségbiztosítási pénztár magyar állampolgárral megállapodást már nem köthet.
A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletet a Pp. 206. §-ának megsértése miatt támadta.
Ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csak akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte; ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp. 206. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes; a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a megyei munkaügyi bíróság jogerős ítélete a Pp. 206. §-ának /1/ bekezdéséből folyó ezen törvényi kritériumoknak megfelelt; az irányadó tényállás teljes körű megállapítása, széleskörű bizonyítási eljárás lefolytatása és a bizonyítékok egyenkénti, a maguk összességében történő értékelése és mérlegelése alapján döntött a megyei munkaügyi bíróság az alperesi határozatok jogszerűsége tárgyában. A jogerős ítélet indokolása a Pp. 221. § /1/ bekezdésének megfelelő tartalommal logikus és okszerű indokát adta a döntésnek.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. 270. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § /1/ bekezdése szerint kötelezte.
Az eljárás az 1997. évi LXXXIII. törvény 61. § /9/ bekezdése szerint illetékmentes.
Budapest, 2007. október 10.
Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró
A kiadmány hiteléül:
tisztviselő -
