Kizárhatom az apát a gyerek életéből?

visszafele válaszolva: a gyermekemről gondoskodom...
Magam is ettől tartok, hogy nagyon bevállalós, a 800 km-re élő szülőkkel ... és féltem a gyermeket.
Már van egy huszonéves fiam...láttam és tapasztaltam eleget az életben.
Épp ezért fedezem fel megdöbbenéssel, hogy talán meglehetősen maipulatív történések ( valamilyen szinten ) áldozata lettem. Ettől eltekintve igyekszem a gyerek érdekeit nézni, hiszen ő semmiről nem tehet.
Épp azért koptatom a klaviatúrát, mert összetett az élethelyzetem ... hátha valaki valami okos megoldást tud javasolni, amiben a lehető legkevésbé sérül mindenki.

mondjuk elég bevállalós a kismama, vagy fel sem fogja, mire vállakozik, mint egyedülálló anya, mivel még a pociban van, nem kellett éjszakákat virrasztania, utána hullafáradtan kezdeni a másnapot, szóval, lehet változni fog az álláspontja a nagy egyedülállásról. Az anyagi vonzatáról nem is beszélve, egy gyerek felnevelése nem kis összeg, nem mindenki tudja egyedül előteremteni

nézd, a te problémád elég összetett, lentebb kaptál választ, hogy mik a jogi lehetőségeid. Egy gyermek megérkezése mindig okoz némi bonyodalmat (szerencsére még több örömöt), még a rendezett családoknál is.
Az biztos, hogy gyermeked minden életszakaszában másképpen kell a helyzetet kezelni (na meg a te élatszakaszaidban is).

• maximálisan tekintettel voltam és vagyok arra, hogy a hormonok stb... de minden nem írható ezeknek a számlájára...

"a gyerek érdeke hogy legyen apja, nem az apa kiváltsága hogy apa lehet" olvastam itt valahol a fórumon. Nos...mégis, az anya megteheti hogy nem nevez meg...az anya megteheti, hogy nem működik közre az apasági nyilatkozat megtételében...az apának csak a jogi procedúra marad...egyébként a szava a felelőssége stb semmit nem jelent a gyermek körül. Ha az anya nem akar közös felügyeletet akkor nem lesz. Ő meghozhat ilyen döntéseket egyedül a gyermek körül.
Nagyon jól megfogalmazta nem laikusként a blogíró itt a nagy magyar valóságot: http://seveled.cafeblog.hu/…gyeleti-jog/

"...közös szülői felügyeleti jog esetén a feleknek egyenlő jogaik és kötelezettségeik vannak, így kétszer is meggondolják, borsot törnek-e a másik orra alá, hiszen az ugyan olyan eszköztárral tud visszatámadni. Ha belegondolunk, valós… Mi az átlagos eset ma Magyarországon? A feleségnek elege van, meg akar szabadulni a férjétől, beadja a bontót, és ha a férje a feje tetejére áll, akkor sem kapja meg a közös szülői felügyeleti jogot, mert ezt a magyar jog kizárja. Vagyis válás után a feleség szinte azt tehet, amit akar – gyakorlatilag csak az óvoda, iskola választásban kell kikérnie az apuka véleményét, de mi van ha nem teszi? Semmi… Tehát akinek megvan erre az indíttatása, az a végsőkig szórakozhat apukával, vagy extrém módon ki is zárhatja a gyerekek életéből. Apuka marad a finanszírozó – mint tartásdíj fizetésre kötelezett egyén – és minden második hétvégén ingyen babysitter. "
"....nem igaz, hogy csak a férfiak negatív diszkriminációjának megszüntetésére szolgál a közös szülői felügyeleti jog bevezetése, hanem a gyermekek kiemelt érdeke is ez lenne"

Egyébként persze, hogy az én döntéseim is benne vannak a jelenben...ha az ember tudná, hogy el fog esni, akkor leül. Ha tudtem volna, hogy teherbe esik e nő, aki mert nem lehetett babája, orvosilag igazoltan neki, és már től volt a férjével négy sikertelen lombik-programon, szóval ha erre esély lett volna, akkor ott is meggondoltabb az ember... ahogyan az sem merült fel bennem, hogy ennyire kisajátítja a terhességet és a gyermeket is majd...hiszen én mindig megbeszélésre törekedtem és segítem ahogy tudom. Mert a történtek ellenére azt gondolom, nem egymás ellen, hanem a gyermekért vagyunk.Kár hogy semmi segítséget nem kaphatok, hogy ezt megértessem vel, hiszen ha papírom nincs, apa sem vagyok, ha nem élek egy háztartásban velük akkor pedig csak pár lényegi kérdésben lesz hozzászólásom, már persze ha erre lehetőséget kapok. Tehát nyugodt lét csak abban az esetben lehet a baba körül ha én nem vágok bele a hosszadalmas jogi harcba? Akkor pedig én leszek aki nem tett meg semmit a gyermekéért mert az anya azzal a helyzettel is sakkozhat majd. Ahogy ezzel is.

„"számára túl személyes ügy a terhesség"...és egyre kevésbé lehet vele érdemben bármi, a babát érintő kérdésről beszélni”
Lehet, hihetetlent írok, de ez elég normális helyzet. Majd lesz ez másként is, csak ne szekáld. Élje meg ezt az időt, ahogy neki a legjobb.
Majd kialakul idővel.

> A szabályok mindkét szülőt egyaránt "védik" - de inkább a gyereket.

Ebben igazad van, de a szabályok alkalmazására, a bírósági-gyámhatósági-oktatásügyi-stb gyakorlatra általában ez már egyáltalán nem igaz.

Én nem állítottam semmit. Élete tragédiája volt, hogy nem lehetett babája...most végre teljesül. Emberileg nem volna fair, ha el akarnám venni tőle. Mikor kiderült, hogy babát vár, engem állított választás elé, hogy ha nem vállalom, elmegy. Vállaltam, a közös otthon különféle javaslatain túl körülvettem mindennel, szeretettel, türelemmel is... aztán jött a "számára túl személyes ügy a terhesség"...és egyre kevésbé lehet vele érdemben bármi, a babát érintő kérdésről beszélni.

Nem tilos kérned, hogy nálad helyezzék el a gyereket. A többivel meg az a helyzet, hiába állítod az ellenkezőjét, a te választásaid, döntéseid jelentősen közrejátszottak a helyzet elődízésében.

• , esetemben Esetemben működő kapcsolatba fogant a baba, és örömmel alapítottam volna családot, az anya mégis egyedülálló anyaságot választotta. És nem tudom vele megértetni, hogy a gyermek még így sem egyszemélyes "projekt", és meg kellene beszélni a név-viselést stb, közös döntéseket kellene hozni, mert erre a reagálás az, hogy "cirkuszt akarsz? meg sem nevezlek akkor apaként". A dolgot bonyolítja, hogy a szabályok szerint születéskor a volt férj nevét kapja a baba, így nem tehettem apasági nyilatkozatot sem, már ha egyáltalán abban is együttműködött volna, és nem talált volna kifogást. Kijelentette, hogy szeretné ha lemondanék a felügyeleti jogomról, miközben én a segítségem ajánlom fel folyamatosan, az őssejtlevétel költségeit is magamra vállaltam, és a hétköznapokban is számíthatna rám. A jog viszont nem tesz különbséget, hogy a külön élő szülő miért nem él közös háztartásban a gyermekével, ha az anya nem akar majd közös felügyeleti jogot akkor ha eljutok odáig sem gyakorolhatom ezt. Egyelőre azt sem tudom, mivel hivatalosan sem tudom rendezni, hogy szülő vagyok, miképp alakul a baba születése körül és az azt követő időbwn bármi. Hiába gondoskodnék a gyermekemről és vennék részt szeretettel az életében és felelősséggel, belekényszerültem egy olyan helyzetbe amiben a szabályok sem biztatóak számomra.

Sehol nincs olyan a törvényben, hogy az "apa így" "az anya úgy". A szabályok mindkét szülőt egyaránt "védik" - de inkább a gyereket.

Nivel érintett vagyok a dologban, szerintem is az apákat is jobban védő, egyértelműbb szabályok kellenének. Nincs az jól, hogy hiába állna az ember vállszélességgel a gyermeke mellett. A nem együttműködő anyát is inkább védik a szabályok, a jog.

Hát ez eléggé szomorú. Honatyáink inkább ezekkel a dolgokkal foglalkoznának, mint ... (és akkor itt jönne egy igen hosszú lista)

Jól mondod. Önellentmondásos a szabály.

Csak laikus vagyok, de úgy tudom, hogy ha a jogszabályból nem is egyértelmű ("kivéve, ha a szülők kérelmére" - ebből azt a következtetést tudom levonni, hogy csak ha mindketten kérik), a gyakorlat az: ha bármelyik szülő tiltakozik ellene, akkor nincs közös felügyelet.

Ezzel ugyan koncepcionálisan ellent mond az alábbi jogszabály:

72. § (3) Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti, feltéve, hogy a megszüntetés a gyermek fejlődése szempontjából is indokolt.

Azaz a szülő kérelmével ellentétesen is fenntarthatja a bíróság a közös felügyeletet.

Jogászok, valaki öntene egy kis tiszta vizet?

Köszönöm valoapa.

Tehát a jog szerint mindegy, hogy az apa válvetve a gyermeke mellett állna és nem az ő hibájából nem él a gyermekével közös háztartásban, ha az anya ezzel akar sakkozni és nem egyezik bele a közös felügyeletbe, akkor az apa önhibáján kívül sem gyakorolhatja azt?

"korrekt"....

Éppúgy mint az apasági nyilatkozat. Ha a nő nem akarja ezt együttműködésben megcsináltatni akkor az apának csak a jogi út marad.

Ez a nekem laikus olvasónak azért rejt egy félmondatnyi lehetőséget: "Nem szünetel a szülői felügyelet, ha a szülők vagy a bíróság a közös szülői felügyeletről döntött."
Tehát vagy a szülők vagy a bíróság... és nem úgy van fogalmazva, hogy a szülők közös akarata szerint a bíróság.
Persze lehet, ez hajszál, amibe kapaszkodni lehet.

Ezen az oldalon /http://www.ugyved.hu/csaladjog.php/ találtam ilyet is: "Ha a különélő szülők nem tudnak megegyezni a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog tekintetében, a döntés - a tizenhatodik életévét betöltött kiskorú tartózkodási helyének kijelölése kivételével - a bíróság hatáskörébe tartozik.

A bíróságnak és a gyámhatóságnak a szülői felügyelettel kapcsolatos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia."

És a témában jogos felvetéseket találtam itt: http://seveled.cafeblog.hu/…gyeleti-jog/

(Az előző ApaLennék-nek szólt)

Az elhelyezés után csak akkor nem fog szünetelni a felügyeleti jogod, ha a szülőtársad is kéri a közös szülői felügyeletet:

http://net.jogtar.hu/…jegy_doc.cgi?…

72. § (2) Ha a házasság felbontása vagy a gyermek elhelyezése iránti perben a gyermeket a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyik szülőnél elhelyezték, a felügyeletet ez a szülő gyakorolja, kivéve, ha a szülők kérelmére a bíróság a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg közös szülői felügyeletet rendelt el, illetve a szülőknek a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségét jóváhagyta.

91. § (3) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való döntés kivételével szünetel a szülői felügyelete annak a szülőnek, akinek gyermeke a különélő másik szülőnél van elhelyezve, de szülői felügyeleti jogát a bíróság nem szüntette meg. Nem szünetel a szülői felügyelet, ha a szülők vagy a bíróság a közös szülői felügyeletről döntött.

„a mi megkérdezésünk nélkül dönthet-e a családsegítő szolgálat ilyen ügyben?”
A gyermekjóléti szolgálat nem dönthet a család (vagy bíróság, ill. gyh) helyett. A velük való együttműködés sem kötelező, csak ha erre köteleznek. (Pl. védelembe veszik a gyereket)
Viszont, nem árt arra számítani, hogy ezt a gondot is fel lehet olyan módon turbózni, hogy végül akár kötelezés, vagy, akár a kapcsolattartás szűkítése legyen belőle. (Hogy azzal már ne is ijesztgesselek, mi van akkor, ha az eljáró szolgálatok és hivatalok ügyintézői nem bírnak a kompetenciahatáraikon belül maradni.) Szóval, ha megkeresnek, jó, ha együttműködőek lesztek.
(Ill., sztem az itt leírt pár sorod sem győzne biztosan meg arról egy jó szakembert, hogy helyesen jártok el. Tehát, lehetséges, valóban hogy szükségetek lenne némi segítségre, és átgondolásra.)

Sziasztok!

Hét éve váltunk el. A bírósági döntés szerint 2 hetente van láthatási jogom, de lehetőség szerint minél többet van velem a lányom. Volt feleségemnek új házasságából született még 2 gyermeke. Én is élettársi kapcsolatban élek, párom és családja sajátjaként szereti gyermekemet. A lányom eddig mindig szívesen jött hozzánk. Volt feleségem nevelési módszerei megkérdőjelezhetőek ( a gyereknek minden meg van engedve, csak foglalkozni ne kelljen vele, közben manipulálni, ellenünk nevelni próbálja ). Mikor nálunk van a lányom, aki 8 éves, igyekszünk minél többet beszélgetni, közösen játszani, tanulni, jóra nevelni ( alapvető viselkedés pl. mindenhol köszönni, kérni, megköszönni stb. ). Mivel otthon nem ezt látja, tanulja, tőlünk ezt "dirigálásnak", "szekálásnak" veszi. A lányom nekem ezt nem jelzi problémaként, nem tűnik sértődöttnek. Otthon anyja elmondása szerint már panaszkodva mesél, aki erre felháborodottan reagál. Újabban azzal fenyegetőzik, hogy a családsegítőnél kérvényezni fogja, hogy párommal és családjával többet ne érintkezhessen. Kérdésem, hogy csak az ő szavára alapozva, az ő véleményét figyelembe véve a mi megkérdezésünk nélkül dönthet-e a családsegítő szolgálat ilyen ügyben?

Az elhelyezés nem kérdés, emberileg sem tenném meg ennek támadását, hisz oly rég vágyott gyermekre...ezzel azonban nem szűnik meg a felügyeleti jogom tudtommal,azt csak akkor szüneteltetik vagy szüntetik meg ha a külön élő szülő veszélyezteti a gyermeket; de utána fogok jogilag ezeknek a dolgoknak járni. Támogatni tartási díj megítélése nélkül is tisztességesen támogatom a gyermekem.
A mi és hogy volt, miért ....?
A jelenben az a lényeg, hogy a szülés rendben legyen, egészségesek legyenek.
A gyermekem viszont nem hagyom... mint apának vannak jogaim, gondolom.

"Ha szembesül vele, hogy nem az ő egyszemélyes játéka és beleszólok a névviselésbe is és a felügyeleti jogomról sem mondok le...ez milyen konfliktust szül majd?"

Nagyon egyszerűt. Kérni fogja a gyermek nála való elhelyezését, amit a bíróság nyilvánvalóan meg fog ítélni, Neked pedig szünetelni fog a felügyeleti jogod. Emellet vélhetően - mivel külföldön dolgozol - igen tetemes gyerektartás-díjat is megítélnek majd.

Akármilyen kegyetlenül hangzik, sajnos a gyermeked az ő "egyszemélyes játékszere".

Sajnálom...

Az sem kizárt, hogy pontosan ennyit akart csak tőled. Biztos vagy benne egyébként, hogy orvosilag igazolhatóan nem lehet gyereke? Nem csak a férjénél volt bibi?

Sziasztok!

Beleolvasgattam az írásokba, történetekbe és azt gondolom, megírom a velem a jelenben is zakó történetet, érdekel, mit szóltok hozzá.

Elmúlt év elején kerültem közelebbi kapcsolatba egy a baráti társaságomban épp váló hölggyel. Számomra a kapcsolatunk olyan volt, mintha végre megtaláltam volna akit keresek...
Tudtam róla, hogy volt férjével már több sikertelen lombik programon vannak túl és orvosilag igazoltan nem lehet babája.
Júliusban mégis megtörtént a csoda. Kedvesem választás elé állított a hír bejelentésekor...de számomra egyértelmű volt, hogy vállalom Őt is, a babát is. Azonnal tervezgetni kezdtem, hogy miképp és hol teremtsük meg a családi fészket...de az öröm helyett három hónap poklot kaptam, semmi javaslatom, kedvességem, figyelmem stb nem volt jó a számára...Én mind jobban igyekeztem megértő lenni, tekintettel lenni az állapotára, míg végül tarthatatlanná vált számomra az egész és egészségi problémáim is adódtak a stressznek köszönhetően.Ekkor hagytam gondolkodási időt, aminek hallgatólagos eredménye az lett, hogy berendezkedett egyedülálló anyának.
Mára ott tartunk, hogy csak jól érezte magát velem, de nem ígért semmit a kapcsolatunkat illetően.
Azzal tisztában lehetett, hogy én komolyan gondoltam vele, így eléggé nem fair ez a dolog sem szerintem.
Az apasági nyilatkozat tételében nem igazán lelkesen működött közre, míg aztán érdeklődésemre a hivatalban megtudtam, hogy mivel a papírforma szerint a válása óta nem telt el 300 nap, így a volt férje nevére anyakönyvezik a picit és majd mindhármunk nyilatkozata kell a névváltozáshoz, illetve az apasági nyilatkozathoz.
Persze a leendő anyuka a saját vezetéknevéhez válogat utónevet, én pedig mindenképp szeretném ha az én-, vagy a kettőnk vezetéknevét kapná...de alkalmat sem találok erről beszélni vele. Főleg, hogy szeretné ha lemondanék a felügyeleti jogomról.
Azt mondta : " a terhesség számára túl személyes ügy" és ki is zárt mind a babavárás örömeiből és felelősségéből.
Amit tehettem, hogy mikor elrendeztem az őssejt-levételhez a szerződést akkor épphogy pár pillanatra a pocakjára tehettem a kezem.
Mivel minden javaslatom hiábavaló volt a közös fészek kialakítására, maradtam külföldi munkahelyemen; és fenntartásokkal nézek a következő hónapok elé. Március elején születik meg a gyermekem, aki mellett nem vasárnapi apukaként szerettem volna szülő lenni.
Most azt mondja, annyit lehetek majd vele, amennyit csak akarok.... de a jelenlegi kisajátító viselkedése vajon fog- e változni?
Ha szembesül vele, hogy nem az ő egyszemélyes játéka és beleszólok a névviselésbe is és a felügyeleti jogomról sem mondok le...ez milyen konfliktust szül majd?
Nem támaszt-e mindig épp adódó nehézséget ha a gyermekemmel szeretnék lenni?
És ezer és ezer kérdés merül fel bennem kirekesztve a gyermekem körüli teendőkből, örömből, és felelősségből.
Néhány nappal ezelőtt épp a "passzivitásom" vágta a fejemhez...Ő, aki önkényesen kivonult a kapcsolatunkból, elzárkózott azelől, hogy több időt tölthessek a Pocaklakó közelében, Ő, aki meghazudtolja az együtt töltött időt...
Tudom, hogy sok férfi viselkedése kifogásolható kapcsolatban, gyermekvállalásban-, nevelésben...de vagyunk szerintem jónéhányan a másik oldalon is...

sió!!!!!

Más és más és mindenkinek a saját baja a legnagyobb legfájóbb..... És aki nincs ebbe benne az nem tudja ezt átérezni :( Mint ahogy Én sem tudom milyen az mikor a két szülő együtt van és boldogok!!!Bárcsak eltudnám képzelni és mesélni tudnék róla de sajnos nem :(

Nálunk nem volt védekezés!!!!!!!És ezt apuka is tudta...De nem csak a nőnek kötelező védekezni úgy mond itt is két félen alapszik a dolog!

Elfogja sajnos mérgesíteni mivel nagyjából ismerem az apukát előre félek a telefontol :( Nem vagyunk beszélő viszonyba az apukával nem tudok mit meglovagolni.Nagyszülőkkel szoktam beszélni az apuka tudta nélkül de ő se mellém se a fia mellé nem áll...Hiszen tanácstalan szegénykém ebben az ügyben mivel kedves apuka tagadta ,hogy nem tőle van stb....De az anyukája nem egy buta ember tisztában van vele hogy ez nem így van....a fellelöségtől menekül a fia.Nem szeretnék rá erőltetni semmit sem ez nem egy üzlet vagy egy tárgy ez egy élő kis ember akinek van apukája is!!!

Lehet hogy nagyon ennél jobban elmérgesedik a helyzet de muszáj volt megtennem hiszen joga van az apukájához engem ......... magasról de a gyereket ne csak azért mert tőlem van kb ez a helyzet !!!!

Én anno azt is felajánlottam hogyha nem biztos a gyerekbe ami vicc és jó takaró volt számára akkor mennyünk el csináltassuk meg a DNS-tesztet nah erre egyből óckodot ő nem megy sehova !!!!! Meg azzal is próbált etetni hogy a gyerek 1 éves koráig nem is tudják meg csinálni a dns tesztet minden elől ki akar bújni!

Szerintem még fel sem fogta hogy van még egy gyereke hiszen még soha nem látta!!!!!!!!!!! :(

Mona1977

Talán igen eljön az idő mikor apukák észbe kapnak csak ne legyen túl késő......Próbálok helyt állni de apukát nem tudok pótolni:(

Téged sem irigyelek hogy így viselkedik a kisfiadnak az édesapja :( És a kislányodé aki sok bánatot kapott :(

Milyen férfi embernek tartják magukat ezek az emberek!!!

Figyelembe venni az ő akaratukat és a nőkét ki veszi figyelembe ?

Szomorú.............