Törvénytár
2002. évi XLIX. törvény
az Európa Tanács Strasbourgban, 1999. január 27-én kelt Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezményének kihirdetéséről *
1. § Az Országgyűlés az Európa Tanács Strasbourgban, 1999. január 27-én kelt Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezményét (a továbbiakban: Egyezmény) e törvénnyel kihirdeti.
(A Magyar Köztársaság megerősítésről szóló okiratának letétbe helyezése az Európa Tanács Főtitkáránál 2000. november 22-én megtörtént. Az Egyezmény a Magyar Köztársaságra nézve 2002. július 1-jén lépett hatályba.)
2. § Az Egyezmény eredeti angol nyelvű szövege és hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
„Criminal Law Convention on Corruption
PREAMBLE
The member States of the Council of Europe and the other states signatory hereto,
considering that the aim of the Council of Europe is to achieve a greater unity between its members,
recognising the value of fostering co-operation with the other States signatories to this Convention,
convinced of the need to pursue, as a matter of priority, a common criminal policy aimed at the protection of society against corruption, including the adoption of appropriate legislation and preventive measures,
emphasising that corruption threatens the rule of law, democracy and human rights, undermines good governance, fairness and social justice, distorts competition, hinders economic development and endangers the stability of democratic institutions and the moral foundations of society,
believing that an effective fight against corruption requires increased, rapid and well-functioning international co-operation in criminal matters,
welcoming recent developments which further advance international understanding and co-operation in combating corruption, including actions of the United Nations, the World Bank, the International Monetary Fund, the World Trade Organisation, the Organisation of American States, the OECD and the European Union,
having regard to the Programme of Action against Corruption adopted by the Committee of Ministers of the Council of Europe in November 1996 following the recommendations of the 19th Conference of European Ministers of Justice (Valletta, 1994),
recalling in this respect the importance of the participation of non-member States in the Council of Europe’s activities against corruption and welcoming their valuable contribution to the implementation of the Programme of Action against Corruption,
further recalling that Resolution No. 1 adopted by the European Ministers of Justice at their 21st Conference (Prague, 1997) recommended the speedy implementation of the Programme of Action against Corruption, and called, in particular, for the early adoption of a criminal law convention providing for the co-ordinated incrimination of corruption offences, enhanced co-operation for the prosecution of such offences as well as an effective follow-up mechanism open to member States and non-member States on an equal footing,
bearing in mind that the Heads of State and Government of the Council of Europe decided, on the occasion of their Second Summit held in Strasbourg on 10 and 11 October 1997, to seek common responses to the challenges posed by the growth in corruption and adopted an Action Plan which, in order to promote co-operation in the fight against corruption, including its links with organised crime and money laundering, instructed the Committee of Ministers, inter alia, to secure the rapid completion of international legal instruments pursuant to the Programme of Action against Corruption,
considering moreover that Resolution (97) 24 on the 20 Guiding Principles for the Fight against Corruption, adopted on 6 November 1997 by the Committee of Ministers at its 101st Session, stresses the need rapidly to complete the elaboration of international legal instruments pursuant to the Programme of Action against Corruption,
in view of the adoption by the Committee of Ministers, at its 102nd Session on 4 May 1998, of Resolution (98) 7 authorising the partial and enlarged agreement establishing the „Group of States against Corruption – GRECO”, which aims at improving the capacity of its members to fight corruption by following up compliance with their undertakings in this field,
have agreed as follows:
Chapter I
USE OF TERMS
Article 1
Use of terms
For the purposes of this Convention:
a) „public official” shall be understood by reference to the definition of „official”, „public officer”, „mayor”, „minister” or „judge” in the national law of the State in which the person in question performs that function and as applied in its criminal law;
b) the term „judge” referred to in sub-paragraph a above shall include prosecutors and holders of judicial offices;
c) in the case of proceedings involving a public official of another State, the prosecuting State may apply the definition of public official only insofar as that definition is compatible with its national law;
d) „legal person” shall mean any entity having such status under the applicable national law, except for States or other public bodies in the exercise of State authority and for public international organisations.
Chapter II
MEASURES TO BE TAKEN AT NATIONAL LEVEL
Article 2
Active bribery of domestic public officials
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law, when committed intentionally, the promising, offering or giving by any person, directly or indirectly, of any undue advantage to any of its public officials, for himself or herself or for anyone else, for him or her to act or refrain from acting in the exercise of his or her functions.
Article 3
Passive bribery of domestic public officials
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law, when committed intentionally, the request or receipt by any of its public officials, directly or indirectly, of any undue advantage, for himself or herself or for anyone else, or the acceptance of an offer or a promise of such an advantage, to act or refrain from acting in the exercise of his or her functions.
Article 4
Bribery of members of domestic public assemblies
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law the conduct referred to in Articles 2 and 3, when involving any person who is a member of any domestic public assembly exercising legislative or administrative powers.
Article 5
Bribery of foreign public officials
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law the conduct referred to in Articles 2 and 3, when involving a public official of any other State.
Article 6
Bribery of members of foreign public assemblies
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law the conduct referred to in Articles 2 and 3, when involving any person who is a member of any public assembly exercising legislative or administrative powers in any other State.
Article 7
Active bribery in the private sector
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law, when committed intentionally in the course of business activity, the promising, offering or giving, directly or indirectly, of any undue advantage to any persons who direct or work for, in any capacity, private sector entities, for themselves or for anyone else, for them to act, or refrain from acting, in breach of their duties.
Article 8
Passive bribery in the private sector
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law, when committed intentionally, in the course of business activity, the request or receipt, directly or indirectly, by any persons who direct or work for, in any capacity, private sector entities, of any undue advantage or the promise thereof for themselves or for anyone else, or the acceptance of an offer or a promise of such an advantage, to act or refrain from acting in breach of their duties.
Article 9
Bribery of officials of international organisations
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law the conduct referred to in Articles 2 and 3, when involving any official or other contracted employee, within the meaning of the staff regulations, of any public international or supranational organisation or body of which the Party is a member, and any person, whether seconded or not, carrying out functions corresponding to those performed by such officials or agents.
Article 10
Bribery of members of international parliamentary assemblies
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law the conduct referred to in Article 4 when involving any members of parliamentary assemblies of international or supranational organisations of which the Party is a member.
Article 11
Bribery of judges and officials of international courts
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law the conduct referred to in Articles 2 and 3 involving any holders of judicial office or officials of any international court whose jurisdiction is accepted by the Party.
Article 12
Trading in influence
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law, when committed intentionally, the promising, giving or offering, directly or indirectly, of any undue advantage to anyone who asserts or confirms that he or she is able to exert an improper influence over the decision-making of any person referred to in Articles 2, 4 to 6 and 9 to 11 in consideration thereof, whether the undue advantage is for himself or herself or for anyone else, as well as the request, receipt or the acceptance of the offer or the promise of such an advantage, in consideration of that influence, whether or not the influence is exerted or whether or not the supposed influence leads to the intended result.
Article 13
Money laundering of proceeds from corruption offences
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law the conduct referred to in the Council of Europe Convention on Laundering, Search, Seizure and Confiscation of the Products from Crime (ETS No. 141), Article 6, paragraphs 1 and 2, under the conditions referred to therein, when the predicate offence consists of any of the criminal offences established in accordance with Articles 2 to 12 of this Convention, to the extent that the Party has not made a reservation or a declaration with respect to these offences or does not consider such offences as serious ones for the purpose of their money laundering legislation.
Article 14
Account offences
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as offences liable to criminal or other sanctions under its domestic law the following acts or omissions, when committed intentionally, in order to commit, conceal or disguise the offences referred to in Articles 2 to 12, to the extent the Party has not made a reservation or a declaration:
a) creating or using an invoice or any other accounting document or record containing false or incomplete information;
b) unlawfully omitting to make a record of a payment.
Article 15
Participatory acts
Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish as criminal offences under its domestic law aiding or abetting the commission of any of the criminal offences established in accordance with this Convention.
Article 16
Immunity
The provisions of this Convention shall be without prejudice to the provisions of any Treaty, Protocol or Statute, as well as their implementing texts, as regards the withdrawal of immunity.
Article 17
Jurisdiction
1. Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to establish jurisdiction over a criminal offence established in accordance with Articles 2 to 14 of this Convention where:
a) the offence is committed in whole or in part in its territory;
b) the offender is one of its nationals, one of its public officials, or a member of one of its domestic public assemblies;
c) the offence involves one of its public officials or members of its domestic public assemblies or any person referred to in Articles 9 to 11 who is at the same time one of its nationals.
2. Each State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, by a declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right not to apply or to apply only in specific cases or conditions the jurisdiction rules laid down in paragraphs 1 b and c of this article or any part thereof.
3. If a Party has made use of the reservation possibility provided for in paragraph 2 of this article, it shall adopt such measures as may be necessary to establish jurisdiction over a criminal offence established in accordance with this Convention, in cases where an alleged offender is present in its territory and it does not extradite him to another Party, solely on the basis of his nationality, after a request for extradition.
4. This Convention does not exclude any criminal jurisdiction exercised by a Party in accordance with national law.
Article 18
Corporate liability
1. Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to ensure that legal persons can be held liable for the criminal offences of active bribery, trading in influence and money laundering established in accordance with this Convention, committed for their benefit by any natural person, acting either individually or as part of an organ of the legal person, who has a leading position within the legal person, based on:
a) a power of representation of the legal person; or
b) an authority to take decisions on behalf of the legal person; or
c) an authority to exercise control within the legal person;
as well as for involvement of such a natural person as accessory or instigator in the above-mentioned offences.
2. Apart from the cases already provided for in paragraph 1, each Party shall take the necessary measures to ensure that a legal person can be held liable where the lack of supervision or control by a natural person referred to in paragraph 1 has made possible the commission of the criminal offences mentioned in paragraph 1 for the benefit of that legal person by a natural person under its authority.
3. Liability of a legal person under paragraphs 1 and 2 shall not exclude criminal proceedings against natural persons who are perpetrators, instigators of, or accessories to, the criminal offences mentioned in paragraph 1.
Article 19
Sanctions and measures
1. Having regard to the serious nature of the criminal offences established in accordance with this Convention, each Party shall provide, in respect of those criminal offences established in accordance with Articles 2 to 14, effective, proportionate and dissuasive sanctions and measures, including, when committed by natural persons, penalties involving deprivation of liberty which can give rise to extradition.
2. Each Party shall ensure that legal persons held liable in accordance with Article 18, paragraphs 1 and 2, shall be subject to effective, proportionate and dissuasive criminal or non-criminal sanctions, including monetary sanctions.
3. Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to enable it to confiscate or otherwise deprive the instrumentalities and proceeds of criminal offences established in accordance with this Convention, or property the value of which corresponds to such proceeds.
Article 20
Specialised authorities
Each Party shall adopt such measures as may be necessary to ensure that persons or entities are specialised in the fight against corruption. They shall have the necessary independence in accordance with the fundamental principles of the legal system of the Party, in order for them to be able to carry out their functions effectively and free from any undue pressure. The Party shall ensure that the staff of such entities has adequate training and financial resources for their tasks.
Article 21
Co-operation with and between national authorities
Each Party shall adopt such measures as may be necessary to ensure that public authorities, as well as any public official, co-operate, in accordance with national law, with those of its authorities responsible for investigating and prosecuting criminal offences:
a) by informing the latter authorities, on their own initiative, where there are reasonable grounds to believe that any of the criminal offences established in accordance with Articles 2 to 14 has been committed, or
b) by providing, upon request, to the latter authorities all necessary information.
Article 22
Protection of collaborators of justice and witnesses
Each Party shall adopt such measures as may be necessary to provide effective and appropriate protection for:
a) those who report the criminal offences established in accordance with Articles 2 to 14 or otherwise co-operate with the investigating or prosecuting authorities;
b) witnesses who give testimony concerning these offences.
Article 23
Measures to facilitate the gathering of evidence and the confiscation of proceeds
1. Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary, including those permitting the use of special investigative techniques, in accordance with national law, to enable it to facilitate the gathering of evidence related to criminal offences established in accordance with Article 2 to 14 of this Convention and to identify, trace, freeze and seize instrumentalities and proceeds of corruption, or property the value of which corresponds to such proceeds, liable to measures set out in accordance with paragraph 3 of Article 19 of this Convention.
2. Each Party shall adopt such legislative and other measures as may be necessary to empower its courts or other competent authorities to order that bank, financial or commercial records be made available or be seized in order to carry out the actions referred to in paragraph 1 of this article.
3. Bank secrecy shall not be an obstacle to measures provided for in paragraphs 1 and 2 of this article.
Chapter III
MONITORING OF IMPLEMENTATION
Article 24
Monitoring
The Group of States against Corruption (GRECO) shall monitor the implementation of this Convention by the Parties.
Chapter IV
INTERNATIONAL CO-OPERATION
Article 25
General principles and measures for international co-operation
1. The Parties shall co-operate with each other, in accordance with the provisions of relevant international instruments on international co-operation in criminal matters, or arrangements agreed on the basis of uniform or reciprocal legislation, and in accordance with their national law, to the widest extent possible for the purposes of investigations and proceedings concerning criminal offences established in accordance with this Convention.
2. Where no international instrument or arrangement referred to in paragraph 1 is in force between Parties, Articles 26 to 31 of this chapter shall apply.
3. Articles 26 to 31 of this chapter shall also apply where they are more favourable than those of the international instruments or arrangements referred to in paragraph 1.
Article 26
Mutual assistance
1. The Parties shall afford one another the widest measure of mutual assistance by promptly processing requests from authorities that, in conformity with their domestic laws, have the power to investigate or prosecute criminal offences established in accordance with this Convention.
2. Mutual legal assistance under paragraph 1 of this article may be refused if the requested Party believes that compliance with the request would undermine its fundamental interests, national sovereignty, national security or ordre public.
3. Parties shall not invoke bank secrecy as a ground to refuse any co-operation under this chapter. Where its domestic law so requires, a Party may require that a request for co-operation which would involve the lifting of bank secrecy be authorised by either a judge or another judicial authority, including public prosecutors, any of these authorities acting in relation to criminal offences.
Article 27
Extradition
1. The criminal offences established in accordance with this Convention shall be deemed to be included as extraditable offences in any extradition treaty existing between or among the Parties. The Parties undertake to include such offences as extraditable offences in any extradition treaty to be concluded between or among them.
2. If a Party that makes extradition conditional on the existence of a treaty receives a request for extradition from another Party with which it does not have an extradition treaty, it may consider this Convention as the legal basis for extradition with respect to any criminal offence established in accordance with this Convention.
3. Parties that do not make extradition conditional on the existence of a treaty shall recognise criminal offences established in accordance with this Convention as extraditable offences between themselves.
4. Extradition shall be subject to the conditions provided for by the law of the requested Party or by applicable extradition treaties, including the grounds on which the requested Party may refuse extradition.
5. If extradition for a criminal offence established in accordance with this Convention is refused solely on the basis of the nationality of the person sought, or because the requested Party deems that it has jurisdiction over the offence, the requested Party shall submit the case to its competent authorities for the purpose of prosecution unless otherwise agreed with the requesting Party, and shall report the final outcome to the requesting Party in due course.
Article 28
Spontaneous information
Without prejudice to its own investigations or proceedings, a Party may without prior request forward to another Party information on facts when it considers that the disclosure of such information might assist the receiving Party in initiating or carrying out investigations or proceedings concerning criminal offences established in accordance with this Convention or might lead to a request by that Party under this chapter.
Article 29
Central authority
1. The Parties shall designate a central authority or, if appropriate, several central authorities, which shall be responsible for sending and answering requests made under this chapter, the execution of such requests or the transmission of them to the authorities competent for their execution.
2. Each Party shall, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, communicate to the Secretary General of the Council of Europe the names and addresses of the authorities designated in pursuance of paragraph 1 of this article.
Article 30
Direct communication
1. The central authorities shall communicate directly with one another.
2. In the event of urgency, requests for mutual assistance or communications related thereto may be sent directly by the judicial authorities, including public prosecutors, of the requesting Party to such authorities of the requested Party. In such cases a copy shall be sent at the same time to the central authority of the requested Party through the central authority of the requesting Party.
3. Any request or communication under paragraphs 1 and 2 of this article may be made through the International Criminal Police Organisation (Interpol).
4. Where a request is made pursuant to paragraph 2 of this article and the authority is not competent to deal with the request, it shall refer the request to the competent national authority and inform directly the requesting Party that it has done so.
5. Requests or communications under paragraph 2 of this article, which do not involve coercive action, may be directly transmitted by the competent authorities of the requesting Party to the competent authorities of the requested Party.
6. Each State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, inform the Secretary General of the Council of Europe that, for reasons of efficiency, requests made under this chapter are to be addressed to its central authority.
Article 31
Information
The requested Party shall promptly inform the requesting Party of the action taken on a request under this chapter and the final result of that action. The requested Party shall also promptly inform the requesting Party of any circumstances which render impossible the carrying out of the action sought or are likely to delay it significantly.
Chapter V
FINAL PROVISIONS
Article 32
Signature and entry into force
1. This Convention shall be open for signature by the member States of the Council of Europe and by non-member States which have participated in its elaboration. Such States may express their consent to be bound by:
a) signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or
b) signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by ratification, acceptance or approval.
2. Instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe.
3. This Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date on which fourteenth States have expressed their consent to be bound by the Convention in accordance with the provisions of paragraph 1. Any such State, which is not a member of the Group of States against Corruption (GRECO) at the time of ratification, shall automatically become a member on the date the Convention enters into force.
4. In respect of any signatory State which subsequently expresses its consent to be bound by it, the Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of the expression of their consent to be bound by the Convention in accordance with the provisions of paragraph 1. Any signatory State, which is not a member of the Group of States against Corruption (GRECO) at the time of ratification, shall automatically become a member on the date the Convention enters into force in its respect.
Article 33
Accession to the Convention
1. After the entry into force of this Convention, the Committee of Ministers of the Council of Europe, after consulting the Contracting States to the Convention, may invite the European Community as well as any State not a member of the Council and not having participated in its elaboration to accede to this Convention, by a decision taken by the majority provided for in Article 20d of the Statute of the Council of Europe and by the unanimous vote of the representatives of the Contracting States entitled to sit on the Committee of Ministers.
2. In respect of the European Community and any State acceding to it under paragraph 1 above, the Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of deposit of the instrument of accession with the Secretary General of the Council of Europe. The European Community and any State acceding to this Convention shall automatically become a member of GRECO, if it is not already a member at the time of accession, on the date the Convention enters into force in its respect.
Article 34
Territorial application
1. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, specify the territory or territories to which this Convention shall apply.
2. Any Party may, at any later date, by a declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, extend the application of this Convention to any other territory specified in the declaration. In respect of such territory the Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of receipt of such declaration by the Secretary General.
3. Any declaration made under the two preceding paragraphs may, in respect of any territory specified in such declaration, be withdrawn by a notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe. The withdrawal shall become effective on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of receipt of such notification by the Secretary General.
Article 35
Relationship to other conventions and agreements
1. This Convention does not affect the rights and undertakings derived from international multilateral conventions concerning special matters.
2. The Parties to the Convention may conclude bilateral or multilateral agreements with one another on the matters dealt with in this Convention, for purposes of supplementing or strengthening its provisions or facilitating the application of the principles embodied in it.
3. If two or more Parties have already concluded an agreement or treaty in respect of a subject which is dealt with in this Convention or otherwise have established their relations in respect of that subject, they shall be entitled to apply that agreement or treaty or to regulate those relations accordingly, in lieu of the present Convention, if it facilitates international co-operation.
Article 36
Declarations
Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, declare that it will establish as criminal offences the active and passive bribery of foreign public officials under Article 5, of officials of international organisations under Article 9 or of judges and officials of international courts under Article 11, only to the extent that the public official or judge acts or refrains from acting in breach of his duties.
Article 37
Reservations
1. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, reserve its right not to establish as a criminal offence under its domestic law, in part or in whole, the conduct referred to in Articles 4, 6 to 8, 10 and 12 or the passive bribery offences defined in Article 5.
2. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession declare that it avails itself of the reservation provided for in Article 17, paragraph 2.
3. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession declare that it may refuse mutual legal assistance under Article 26, paragraph 1, if the request concerns an offence which the requested Party considers a political offence.
4. No State may, by application of paragraphs 1, 2 and 3 of this article, enter reservations to more than five of the provisions mentioned thereon. No other reservation may be made. Reservations of the same nature with respect to Articles 4, 6 and 10 shall be considered as one reservation.
Article 38
Validity and review of declarations and reservations
1. Declarations referred to in Article 36 and reservations referred to in Article 37 shall be valid for a period of three years from the day of the entry into force of this Convention in respect of the State concerned. However, such declarations and reservations may be renewed for periods of the same duration.
2. Twelve months before the date of expiry of the declaration or reservation, the Secretariat General of the Council of Europe shall give notice of that expiry to the State concerned. No later than three months before the expiry, the State shall notify the Secretary General that it is upholding, amending or withdrawing its declaration or reservation. In the absence of a notification by the State concerned, the Secretariat General shall inform that State that its declaration or reservation is considered to have been extended automatically for a period of six months. Failure by the State concerned to notify its intention to uphold or modify its declaration or reservation before the expiry of that period shall cause the declaration or reservation to lapse.
3. If a Party makes a declaration or a reservation in conformity with Articles 36 and 37, it shall provide, before its renewal or upon request, an explanation to GRECO, on the grounds justifying its continuance.
Article 39
Amendments
1. Amendments to this Convention may be proposed by any Party, and shall be communicated by the Secretary General of the Council of Europe to the member States of the Council of Europe and to every non-member State which has acceded to, or has been invited to accede to, this Convention in accordance with the provisions of Article 33.
2. Any amendment proposed by a Party shall be communicated to the European Committee on Crime Problems (CDPC), which shall submit to the Committee of Ministers its opinion on that proposed amendment.
3. The Committee of Ministers shall consider the proposed amendment and the opinion submitted by the CDPC and, following consultation of the non-member States Parties to this Convention, may adopt the amendment.
4. The text of any amendment adopted by the Committee of Ministers in accordance with paragraph 3 of this article shall be forwarded to the Parties for acceptance.
5. Any amendment adopted in accordance with paragraph 3 of this article shall come into force on the thirtieth day after all Parties have informed the Secretary General of their acceptance thereof.
Article 40
Settlement of disputes
1. The European Committee on Crime Problems of the Council of Europe shall be kept informed regarding the interpretation and application of this Convention.
2. In case of a dispute between Parties as to the interpretation or application of this Convention, they shall seek a settlement of the dispute through negotiation or any other peaceful means of their choice, including submission of the dispute to the European Committee on Crime Problems, to an arbitral tribunal whose decisions shall be binding upon the Parties, or to the International Court of Justice, as agreed upon by the Parties concerned.
Article 41
Denunciation
1. Any Party may, at any time, denounce this Convention by means of a notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe.
2. Such denunciation shall become effective on the first day of the month following the expiration of a period of three months after the date of receipt of the notification by the Secretary General.
Article 42
Notification
The Secretary General of the Council of Europe shall notify the member States of the Council of Europe and any State which has acceded to this Convention of:
a) any signature;
b) the deposit of any instrument of ratification, acceptance, approval or accession;
c) any date of entry into force of this Convention in accordance with Articles 32 and 33;
d) any declaration or reservation made under Article 36 or Article 37;
e) any other act, notification or communication relating to this Convention.
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Convention.
Done at Strasbourg, this 27th day of January 1999, in English and in French, both texts being equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary General of the Council of Europe shall transmit certified copies to each member State of the Council of Europe, to the non-member States which have participated in the elaboration of this Convention, and to any State invited to accede to it.
Büntetőjogi Egyezmény a Korrupcióról
PREAMBULUM
Az Európa Tanács tagállamai és az aláíró más államok,
figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti szorosabb egység megteremtése,
felismerve a jelen Egyezményt aláíró többi állammal való együttműködés erősítésének fontosságát,
meggyőződve egy olyan közös büntetőjogi politika kialakításának szükségességéről, melynek elsődleges célja a társadalom védelmének biztosítása a korrupcióval szemben, többek között megfelelő jogszabályok és megelőző intézkedések elfogadásával,
hangsúlyozva azt, hogy a korrupció fenyegeti a jogbiztonságot, a demokráciát, az emberi jogokat, aláássa a megfelelő közigazgatás, a tisztesség és a társadalmi igazságosság elveit, akadályozza a gazdasági fejlődést, torzítja a versenyt és veszélyezteti a társadalom demokratikus intézményeinek, valamint erkölcsi alapjainak stabilitását,
meggyőződve arról, hogy a korrupció elleni hatékony küzdelem fejlett, gyors és jól működő nemzetközi együttműködést követel meg a büntetőügyek területén,
üdvözölve a korrupció elleni küzdelem területén a nemzetközi együttműködés és megértés további fejlesztésére irányuló, a közelmúltban tett kezdeményezéseket, ideértve az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, a Világkereskedelmi Szervezet, az Amerikai Államok Szervezete, az OECD, az Európai Unió által meghozott intézkedéseket,
figyelembe véve a Korrupció elleni Akcióprogramot, amelyet az Európai Igazságügyi Miniszterek XIX. Konferenciájának (Valetta, 1994) ajánlásait követően az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága 1996 novemberében fogadott el,
emlékeztetve a nem tagállamok részvételének fontosságára az Európa Tanács korrupció ellenes tevékenységében, és üdvözölve értékes közreműködésüket a Korrupció Elleni Akcióprogram végrehajtásában,
emlékeztetve továbbá az Európai Igazságügyi Miniszterek XXI. Konferenciáján (Prága, 1997) elfogadott 1. számú határozatra, amely a Korrupció Elleni Akcióprogram gyors végrehajtására hívott fel, és javaslatot tett különösen egy olyan büntetőjogi egyezmény minél korábbi elfogadására, amely biztosítja a korrupciós bűncselekmények összehangolt büntetendővé nyilvánítását, erősíti az együttműködést az ilyen bűncselekményekkel szembeni büntetőeljárások során, valamint hatékony, minden tagállamnak és nem tagállamnak azonos alapokat biztosító ellenőrzési rendszer felállítását teszi lehetővé,
figyelembe véve, hogy az Európa Tanács állam- és kormányfői 1997. október 10–11-én, Strasbourgban megtartott Második Találkozójukon akként határoztak, hogy közös válaszokat keresnek a növekvő korrupció kihívásaira, és egy akciótervet fogadtak el, amelyben a korrupció elleni küzdelem – ideértve annak a szervezett bűnözéssel és a pénzmosással való összefüggéseit – területén való együttműködés támogatása céljából megbízták a Miniszteri Bizottságot, hogy rövid időn belül alkosson meg a Korrupció Elleni Akcióprogrammal összhangban álló nemzetközi jogi eszközöket,
tekintettel továbbá a Korrupció Elleni Küzdelem 20 vezérelvéről szóló (97) 24. számú, a Miniszteri Bizottság 1997. november 6-án megtartott 101. ülésén elfogadott határozatra, amely kiemeli a Korrupció Elleni Akcióprogram végrehajtásához kapcsolódó nemzetközi jogi eszközök előkészítésére irányuló munkálatok rövid időn belüli befejezésének szükségességét,
tekintettel a Miniszteri Bizottság 1998. május 4-én megtartott 102. ülésén elfogadott (98) 7. számú határozatra, amely felhatalmazást ad a „Korrupció Elleni Államok Csoportjának – GRECO” felállításáról szóló kibővített részmegállapodás létrehozására, amelynek célja a tagok korrupció elleni küzdelméhez szükséges eszközkészlet fejlesztése, az ezen a területen vállalt kötelezettségek teljesítésének figyelemmel kísérése,
megállapodtak az alábbiakban:
I. Fejezet
ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
1. Cikk
Értelmező rendelkezések
Jelen Egyezmény alkalmazása szempontjából:
a) a „köztisztviselő” kifejezést azon állam nemzeti jogában szereplő „hivatalos személy”, „köztisztviselő”, „polgármester”, „miniszter” vagy „bíró” fogalmának megfelelően kell értelmezni – összhangban az adott ország büntetőjogi szabályaiban alkalmazott fogalommal –, amely államban a kérdéses személy ezt a hatáskörét gyakorolja;
b) az a) pontban meghatározott „bíró” kifejezés magában foglalja az ügyészeket és az igazságszolgáltatási feladatokat ellátó személyeket is;
c) egy másik állam tisztviselőjét érintő eljárásban a büntetőeljárást lefolytató állam csak saját nemzeti jogának megfelelően alkalmazhatja a köztisztviselő fogalmát,
d) a „jogi személy” fogalma alatt minden olyan jogalanyt érteni kell, amelynek az alkalmazandó nemzeti jog szerint ilyen státusza van, kivéve az államokat vagy az állami hatalmat gyakorló más szerveket, és a nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezeteket;
II. Fejezet
NEMZETI SZINTEN MEGHOZANDÓ INTÉZKEDÉSEK
2. Cikk
Hazai köztisztviselők aktív vesztegetése
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménynek minősüljön köztisztviselője vagy más részére szándékosan, közvetlenül vagy közvetve történő bármilyen jogtalan előny ígérete, felajánlása vagy nyújtása annak érdekében, hogy a köztisztviselő hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen.
3. Cikk
Hazai köztisztviselők passzív vesztegetése
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménynek minősüljön, amennyiben azt szándékosan követik el, ha köztisztviselője közvetlenül vagy közvetve, maga vagy más részére jogtalan előnyt kér vagy fogad el, vagy ilyen előny ígéretét vagy felajánlását elfogadja annak érdekében, hogy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen.
4. Cikk
Hazai közgyűlések tagjainak vesztegetése
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménnyé nyilvánítsa a 2. és 3. Cikkben meghatározott magatartásokat, ha az olyan személyt érint, aki jogalkotási vagy közigazgatási tevékenységet gyakorló nemzeti közgyűlés tagja.
5. Cikk
Külföldi köztisztviselők vesztegetése
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménnyé nyilvánítsa a 2. és 3. Cikkben meghatározott magatartásokat, ha az olyan személyt érint, aki más állam köztisztviselője.
6. Cikk
Külföldi közgyűlések tagjainak vesztegetése
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménnyé nyilvánítsa a 2. és 3. Cikkben meghatározott magatartásokat, ha az olyan személyt érint, aki más állam jogalkotási vagy közigazgatási tevékenységet gyakorló közgyűlésének tagja.
7. Cikk
Aktív vesztegetés a magánszektorban
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménynek minősüljön az üzleti tevékenység keretében szándékosan elkövetett, a magánszektorban működő szervezetet irányító, vagy abban dolgozó személy, vagy bárki más részére, közvetlenül vagy közvetve történő bármilyen jogtalan előny ígérése, felajánlása vagy átadása annak érdekében, hogy kötelességét megszegve intézkedést tegyen vagy ne tegyen.
8. Cikk
Passzív vesztegetés a magánszektorban
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménynek minősüljön, ha az üzleti tevékenység keretében a magánszektorban működő szervezetet irányító, vagy abban dolgozó személy szándékosan, közvetlenül vagy harmadik személy közreműködésével, magának vagy másnak jogtalan előnyt kér vagy fogad el, vagy ilyen előny ígéretét vagy felajánlását elfogadja annak érdekében, hogy kötelességét megszegve intézkedést tegyen vagy ne tegyen.
9. Cikk
Nemzetközi szervezetek tisztségviselőinek vesztegetése
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménnyé nyilvánítsa a 2. és 3. Cikkben meghatározott magatartásokat, ha azok olyan személyt érintenek, aki nemzetközi vagy nemzetek fölötti szervezet – amelynek az adott Szerződő Fél tagja – személyzeti szabályzata szerinti tisztségviselőnek, szerződéses alkalmazottnak minősül, valamint más, a tisztségviselő vagy ügynök által végzett tevékenységnek megfelelő feladatot ellátó személyt érint, függetlenül attól, hogy az adott szervezet keretében vagy azon kívül dolgozik.
10. Cikk
Nemzetközi parlamenti közgyűlések tagjainak vesztegetése
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménnyé nyilvánítsa a 4. Cikkben meghatározott magatartásokat, ha azok olyan nemzetközi vagy nemzetek fölötti szervezet parlamenti közgyűlési tagot érintenek, amelynek az adott Szerződő Fél tagja.
11. Cikk
Nemzetközi bíróságok bíráinak és tisztségviselőinek vesztegetése
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménnyé nyilvánítsa a 2. és 3. Cikkben meghatározott magatartásokat, amennyiben azok olyan nemzetközi bíróságon bírói tisztséget betöltő személyt vagy nemzetközi bíróság tisztviselőjét érintenek, amelynek joghatóságát az adott Szerződő Fél elfogadja.
12. Cikk
Befolyással üzérkedés
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – szándékos elkövetés esetén bűncselekménnyé nyilvánítsa, ha ellenszolgáltatásként jogtalan előnyt ígérnek, adnak vagy ajánlanak fel közvetlenül vagy közvetve olyan személynek, aki azt állítja vagy megerősíti, hogy képes jogtalan befolyást gyakorolni a 2., a 4–6, és a 9–11. Cikk szerinti személy döntéshozatalára, függetlenül attól, hogy az előnyt számára vagy másnak ígérik, adják, illetőleg ajánlják fel; ugyanígy bűncselekménnyé nyilvánítsa az ellenszolgáltatásként járó ilyen előny kérését, elfogadását, valamint ígéretének vagy ajánlatának elfogadását; tekintet nélkül arra, hogy tényleg befolyást gyakorolt-e, illetőleg arra, hogy a feltételezett befolyás elérte-e a kívánt eredményt.
13. Cikk
Korrupcióból származó jövedelem tisztára mosása
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménnyé nyilvánítsa az Európa Tanácsnak a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló 141. számú Egyezmény 6. Cikkének 1. és 2. bekezdésében meghatározott magatartásokat az ott meghatározott feltételek szerint, ha az alapbűncselekmény jelen Egyezmény 2–12. Cikkeiben szabályozott bűncselekmény, amennyiben az adott Szerződő Fél nem tett fenntartást, illetőleg nyilatkozatot ezekre a bűncselekményekre vonatkozóan, illetve a pénzmosásra vonatkozó jogszabályaiban nem minősíti azokat súlyos bűncselekményeknek.
14. Cikk
Számviteli bűncselekmények
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – a következő cselekményeket, illetőleg mulasztásokat büntetőjogi vagy más szankcióval sújtsa, amennyiben azokat szándékosan követik el abból a célból, hogy a 2–12. Cikkben meghatározott bűncselekményeket – amennyiben azok vonatkozásában az adott Szerződő Fél nem tett fenntartást vagy nyilatkozatot – elkövessék, vagy azokat leplezzék:
a) olyan számla vagy más számviteli bizonylat készítése vagy felhasználása, amely hamis vagy nem teljes információt tartalmaz,
b) fizetés bizonylattal való alátámasztásának jogellenes elmulasztása.
15. Cikk
Részesség
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, melyek ahhoz szükségesek, hogy – belső jogával összhangban – bűncselekménynek minősüljön a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolódó bűnsegély és felbújtás.
16. Cikk
Mentesség
Jelen Egyezmény rendelkezései nem érintik más szerződésnek, jegyzőkönyvnek vagy statútumnak, illetve végrehajtásuk érdekében kiadott normáknak a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseit.
17. Cikk
Joghatóság
1. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, melyek ahhoz szükségesek, hogy megállapítsa joghatóságát a jelen Egyezmény 2–14. Cikkében meghatározott bűncselekmények vonatkozásában, amennyiben:
a) a bűncselekményt részben vagy egészben a területén követték el;
b) az elkövető állampolgára, köztisztviselője vagy nemzeti közgyűlésének tagja;
c) a bűncselekmény érinti köztisztviselőjét, nemzeti közgyűlésének tagját, illetve a 9–11. Cikkek szerinti személyt, amennyiben az egyben az állampolgára is.
2. Mindegyik Szerződő Fél az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozattal az aláíráskor, illetve a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányok letétbe helyezésekor kinyilváníthatja, hogy fenntartja magának azt a jogot, hogy a joghatóságra vonatkozó 1. b) és c) pontokban foglalt rendelkezéseket nem, vagy csak különös esetekben, illetve feltételekkel alkalmazza.
3. Amennyiben a Szerződő Fél élt e cikk 2. bekezdésében foglalt fenntartási lehetőséggel, olyan intézkedéseket kell tennie, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megállapítsa joghatóságát az Egyezmény alapján meghatározott bűncselekmények vonatkozásában, amennyiben a bűncselekmény feltételezett elkövetője a területén tartózkodik, és a kiadatási kérelem kizárólag az elkövető állampolgársága miatt nem teljesíthető a másik Szerződő Fél részére.
4. Jelen Egyezmény rendelkezéseit nem lehet akként értelmezni, hogy az kizárja a Szerződő Fél belső joga szerint meghatározott büntetőjogi joghatóságának gyakorlását.
18. Cikk
Jogi személyek felelőssége
1. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, melyek ahhoz szükségesek, hogy az aktív vesztegetés, a befolyással üzérkedés és a pénzmosás jelen Egyezményben meghatározott bűncselekményével kapcsolatban a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek, ha azt olyan természetes személy – akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy egyik szervének tagjaként eljárva – követi el a jogi személy javára, aki vezető jogkörrel rendelkezik a jogi személyen belül, amely jogkörnek az alapja
a) a jogi személy képviseletének joga;
b) a jogi személy nevében döntések meghozatalának joga;
c) a jogi személyen belüli ellenőrzés joga,
valamint ha ez a természetes személy felbujtóként vagy bűnsegédként vesz részt az említett cselekmények elkövetésében.
2. Az 1. bekezdésben már meghatározott eseten túl mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a szükséges intézkedéseket, melyek biztosítják, hogy a jogi személy felelősségre vonható legyen abban az esetben is, ha az 1. bekezdésben említett természetes személy részéről gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés elmulasztása teszi lehetővé, hogy a felügyelete alá tartozó természetes személy a jogi személy javára elkövesse a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekményeket.
3. A jogi személy felelősségének az 1. és 2. bekezdés alapján történő megállapítása nem zárja ki a bűncselekményt elkövető, vagy felbujtóként, illetőleg bűnsegédként részt vevő természetes személy büntetőjogi felelősségének megállapítását.
19. Cikk
Büntetések és intézkedések
1. Figyelemmel a jelen Egyezményben foglalt bűncselekmények súlyosságára, mindegyik Szerződő Fél biztosítja a 2–14. Cikkekben meghatározott bűncselekmények vonatkozásában hatékony, arányos, és visszatartó erejű büntetések és intézkedések alkalmazását, ideértve – amennyiben a bűncselekményt természetes személy követi el – azokat a szabadságelvonással járó büntetéseket is, amelyek kiadatáshoz vezethetnek.
2. Mindegyik Szerződő Fél biztosítja, hogy a 18. Cikk 1–2. bekezdésének megfelelően felelősségre vont jogi személyeket hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi vagy nem büntetőjogi szankciókkal és intézkedésekkel lehessen sújtani, ideértve a pénzügyi szankciókat is.
3. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy lehetővé tegyék a jelen Egyezmény szerint meghatározott bűncselekményekből származó jövedelmek, valamint eszközök, vagy az azoknak megfelelő értékű vagyon elkobzását, illetve elvonását.
20. Cikk
Szakosított hatóságok
Mindegyik Szerződő Fél megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a korrupció elleni küzdelemre személyek, illetve egységek szakosodjanak. Biztosítani kell – az adott Szerződő Fél jogrendszerének alapelveivel összhangban – az említett személyek, illetve egységek számára a feladataik hatékony és minden jogellenes befolyásolástól mentes elvégzéséhez szükséges függetlenséget. A Szerződő Fél biztosítja, hogy a szakosított egységek tagjai megfelelő képzésben részesüljenek, és feladataik teljesítéséhez megfelelő anyagi források álljanak rendelkezésre.
21. Cikk
A nemzeti hatóságokkal való, illetve a nemzeti hatóságok közötti együttműködés
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy jogszabályainak megfelelően biztosítsák hatóságaik és köztisztviselőik együttműködését nyomozó és vádhatóságaikkal:
a) akként, hogy hatóságaik és köztisztviselőik saját kezdeményezésükre értesítik nyomozó és vádhatóságaikat, amennyiben megalapozottan feltételezhetik, hogy a 2–14. Cikkekben meghatározott bűncselekményt követtek el, vagy
b) akként, hogy nyomozó és vádhatóságaik kérésére ellátják azokat minden szükséges információval.
22. Cikk
Az igazságszolgáltatással együttműködők és a tanúk védelme
Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat az intézkedéseket, melyek ahhoz szükségesek, hogy biztosítsák a hatékony és megfelelő védelmet azok számára, akik
a) a 2–14. Cikkekben meghatározott bűncselekmények elkövetésével kapcsolatban információt szolgáltatnak, vagy más módon együttműködnek a nyomozó és vádhatóságokkal;
b) ezen bűncselekményekre vonatkozóan tanúvallomást tesznek.
23. Cikk
A bizonyítékok összegyűjtését, valamint az elkobzást elősegítő intézkedések
1. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy elősegítsék a jelen Egyezmény 2–14. Cikkeiben meghatározott bűncselekményekre vonatkozó bizonyítékok összegyűjtését, valamint a 19. Cikk 3. bekezdése szerinti intézkedés során a korrupcióból származó jövedelem, eszközök, valamint az ezek értékének megfelelő vagyon azonosítását, felkutatását, zár alá vételét és lefoglalását, ideértve a belső jogszabályoknak megfelelő különleges nyomozati eszközök alkalmazását is.
2. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a bíróság vagy más hatóság elrendelhesse a banki, pénzügyi vagy kereskedelmi iratok átadását, vagy lefoglalását az 1. bekezdésben foglaltak végrehajtása céljából.
3. A banktitok nem lehet akadálya az 1–2. bekezdésekben meghatározott intézkedések alkalmazásának.
III. Fejezet
A VÉGREHAJTÁS ELLENŐRZÉSE
24. Cikk
Ellenőrzés
A Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) ellenőrzi jelen Egyezmény végrehajtását a Szerződő Feleknél.
IV. Fejezet
NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS
25. Cikk
A nemzetközi együttműködés alapelvei és szabályai
1. A Szerződő Felek a nemzetközi együttműködésre vonatkozó nemzetközi szerződések rendelkezéseinek, valamint egységes vagy kölcsönös jogi szabályozásukon alapuló megegyezéseik, valamint belső jogszabályaik előírásainak megfelelően, a lehető legszélesebb körben együttműködnek egymással a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás, illetve eljárás során.
2. Amennyiben a Szerződő Felek között az 1. bekezdés szerinti nemzetközi szerződés vagy megegyezés nincs hatályban, e fejezet 26–31. Cikkei alkalmazandók.
3. E fejezet 26–31. Cikkei alkalmazandók az esetben is, ha azok az 1. bekezdés szerinti nemzetközi egyezményeknél, megállapodásoknál kedvezőbbek.
26. Cikk
Kölcsönös jogsegély
1. A Szerződő Felek a legszélesebb körben kölcsönös jogsegélyt nyújtanak egymásnak, haladéktalanul megtéve a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények felderítésére vagy nyomozására a belső joguk szerint hatáskörrel rendelkező hatóságaik által előterjesztett megkeresések elintézéséhez szükséges intézkedéseket.
2. Az 1. bekezdés szerinti kölcsönös jogsegély teljesítése megtagadható, amennyiben a megkeresett Szerződő Fél úgy véli, hogy a megkeresés teljesítése alapvető érdekeit, nemzeti szuverenitását, biztonságát vagy közrendjét veszélyeztetné.
3. A Szerződő Felek a jelen fejezet szerinti együttműködést banktitokra hivatkozva nem tagadhatják meg. A Szerződő Felek belső joguk értelmében megkívánhatják, hogy az együttműködésre irányuló megkeresést, ha az banktitok feloldását is maga után vonná, akár bíró, akár más, bűncselekményekkel kapcsolatban eljárni jogosult igazságügyi hatóság, beleértve az ügyészt is, engedélyezze.
27. Cikk
Kiadatás
1. Jelen Egyezményben meghatározott bűncselekményeket bármely, a Szerződő Felek között hatályban lévő kiadatási szerződés szerinti kiadatási bűncselekménynek kell tekinteni. A Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy ezeket a bűncselekményeket, mint kiadatás alapjául szolgáló bűncselekményeket a közöttük megkötendő valamennyi kiadatási szerződésben kiadatási bűncselekményként tüntetik fel.
2. Ha a Szerződő Fél szerződés meglététől teszi függővé a kiadatást, és olyan Szerződő Fél intéz hozzá kiadatási kérelmet, amelyikkel nincs kiadatási szerződése, jelen Egyezményt a kiadatás jogi alapjának tekintheti az Egyezményben meghatározott bűncselekmények körében.
3. Azon Szerződő Felek, melyek a kiadatást nem teszik szerződés meglététől függővé, az Egyezményben meghatározott bűncselekményeket kiadatási bűncselekményeknek tekintik.
4. A kiadatásra irányadók a megkeresett Szerződő Fél jogszabályaiban, valamint hatályos nemzetközi szerződéseiben foglalt feltételek, ideértve a kiadatás megtagadására vonatkozó okokat is.
5. Amennyiben az Egyezmény alapján meghatározott bűncselekmény miatt a kiadatást kizárólag a kiadni kért személy állampolgársága alapján vagy azért tagadják meg, mert a megkeresett Szerződő Fél a bűncselekményt saját joghatósága alá tartozónak ítéli, a megkeresett Szerződő Fél – kivéve, ha a megkereső Szerződő Féllel másként állapodott meg – az eljárás lefolytatása érdekében az ügyet saját, hatáskörrel rendelkező hatóságai elé terjeszti, és annak eredményéről a megkereső Felet megfelelő időben értesíti.
28. Cikk
Közvetlen információcsere
Saját nyomozásának vagy eljárásának sérelme nélkül a Szerződő Fél előzetes megkeresés hiányában is közölhet egy másik Szerződő Féllel információkat, amennyiben úgy ítéli meg, hogy ezzel segítséget nyújthat a címzett Szerződő Félnek a jelen Egyezményben meghatározott bűncselekményre vonatkozó nyomozások vagy eljárások elrendelésében vagy lefolytatásában, illetve amennyiben ez azt eredményezheti, hogy ez a Szerződő Fél a jelen fejezetben foglalt megkeresést terjesszen elő.
29. Cikk
Központi hatóság
1. A Szerződő Felek olyan központi hatóságot, vagy – amennyiben szükséges – több központi hatóságot jelölnek ki, amely felelős az e fejezet alapján történő megkeresések megküldéséért, fogadásáért, az ilyen megkeresések teljesítéséért vagy a hatáskörrel rendelkező hatósághoz történő továbbításáért.
2. Mindegyik Szerződő Fél az aláíráskor, illetve a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányok letétbe helyezésekor közli az Európa Tanács Főtitkárával az 1. bekezdés szerint kijelölt központi hatóság(ok) nevét és címét.
30. Cikk
Közvetlen érintkezés
1. A központi hatóságok egymással közvetlenül érintkeznek.
2. Sürgős esetben az igazságügyi hatóságok, ideértve az ügyészséget is, a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó megkereséseket vagy közléseket közvetlenül küldhetik meg a megkeresett Szerződő Fél hasonló hatóságainak. Ilyen esetben a megkereső Szerződő Fél központi hatósága egyidejűleg másolatot küld a megkeresett Szerződő Fél központi hatóságának.
3. A jelen cikk 1. és 2. bekezdése szerinti minden megkeresés vagy közlés a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezetén (Interpol) keresztül is küldhető.
4. Amennyiben a megkeresés a 2. bekezdésben foglaltaknak megfelelően érkezett, és a hatóságnak nincs hatásköre a megkeresés teljesítésére, azt továbbítja a hatáskörrel rendelkező hatóság részére és erről a megkereső Felet közvetlenül értesíti.
5. Amennyiben a jelen fejezet 2. bekezdése szerinti megkeresések vagy közlések kényszerintézkedéseket nem tartalmaznak, azokat a megkereső Szerződő Fél illetékes hatóságai közvetlenül küldhetik meg a megkeresett Szerződő Fél illetékes hatóságainak.
6. Mindegyik Állam az aláíráskor, illetve a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányok letétbe helyezésekor az Európa Tanács Főtitkárát tájékoztathatja arról, hogy az eljárás hatékonysága érdekében az e fejezet szerinti megkereséseket a központi hatóságához kell intézni.
31. Cikk
Tájékoztatás
A megkeresett Szerződő Fél haladéktalanul tájékoztatja a megkereső Felet a jelen fejezet szerinti megkeresések alapján tett intézkedéseiről, valamint azok végeredményéről. A megkeresett Szerződő Fél szintén haladéktalanul értesíti a megkereső Felet azon körülményekről, amelyek a kért intézkedés teljesítését meghiúsíthatják vagy előreláthatólag jelentősen késleltethetik.
V. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
32. Cikk
Aláírás és hatálybalépés
1. Jelen Egyezmény aláírásra nyitva áll az Európa Tanács tagállamai, valamint azon nem tagállamok számára, amelyek részt vettek kidolgozásában. Ezen államok az Egyezményt magukra nézve kötelezőnek nyilváníthatják:
a) a megerősítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélküli aláírással; vagy
b) a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás fenntartásával tett aláírással, a megerősítést, elfogadást, jóváhagyást követően.
2. A megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
3. Jelen Egyezmény az azon időpontot követő három hónapos időtartam lejárta utáni naptári hónap első napján lép hatályba, amikor tizennégy állam az Egyezményt az 1. bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelően magára nézve kötelezőnek ismeri el. Minden olyan állam, amely nem tagja a Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO), az Egyezmény megerősítése időpontjában az Egyezmény vele szembeni hatálybalépésével egyidejűleg automatikusan tagjává válik.
4. Azon aláíró államok vonatkozásában, amelyek később ismerik el az Egyezményt magukra nézve kötelezőnek, az Egyezmény az 1. bekezdés rendelkezéseivel összhangban álló, az Egyezmény kötelező jellegét elismerő nyilatkozat megtételétől számított három hónap eltelte utáni hónap első napján lép hatályba. Minden olyan állam, amely nem tagja a Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) az Egyezmény megerősítése időpontjában, az Egyezmény vele szembeni hatálybalépésével egyidejűleg annak automatikusan tagjává válik.
33. Cikk
Csatlakozás az Egyezményhez
1. Az Egyezmény hatálybalépését követően az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Egyezmény Szerződő Államaival folytatott tárgyalás után, az Európa Tanács Statútuma 20.d Cikkében meghatározott többségi döntéssel, valamint a Szerződő Államoknak a Miniszterek Bizottságába delegált képviselőinek egyhangú szavazatával csatlakozásra hívhatja meg az Európai Közösséget, valamint azon nem tagállamokat, amelyek nem vettek részt az Egyezmény kidolgozásában.
2. Az Európai Közösség, valamint az 1. bekezdés szerint csatlakozni kívánó bármely állam vonatkozásában az Egyezmény a csatlakozási okmányoknak az Európa Tanács Főtitkáránál történő letétbe helyezésének napjától számított három hónap eltelte utáni naptári hónap első napján lép hatályba. Az Európai Közösség, valamint bármely csatlakozó állam, amennyiben nem tagja a GRECO-nak a csatlakozáskor, automatikusan annak tagjává válik azon a napon, amelyen az Egyezmény reá nézve hatályba lép.
34. Cikk
Területi alkalmazás
1. Az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányok letétbe helyezésekor minden állam meghatározhatja azt a területet vagy területeket, amelyeken jelen Egyezményt alkalmazni kell.
2. Mindegyik Állam bármely későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatában kiterjesztheti az Egyezmény alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott más területre. Az ilyen terület vonatkozásában az Egyezmény a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvételét követő három hónapos időtartam lejártát követő naptári hónap első napján lép hatályba.
3. Az előző két bekezdés alapján tett nyilatkozat az abban megjelölt bármely terület viszonylatában az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel visszavonható. A visszavonás attól a naptól számított harmadik hónap utáni naptári hónap első napjától hatályos, amelyen a Főtitkár az erről szóló értesítést átvette.
35. Cikk
Más egyezményekhez és megállapodásokhoz való viszony
1. Jelen Egyezmény nem érinti a speciális tárgyú többoldalú nemzetközi egyezményekből származó jogokat és kötelezettségvállalásokat.
2. Az Egyezményben részes Szerződő Felek két- vagy többoldalú megállapodásokat köthetnek egymással az Egyezményben szabályozott kérdésekben az itt szabályozott rendelkezések kiegészítése vagy megerősítése, illetve az abban foglalt elvek alkalmazásának megkönnyítése céljából.
3. Amennyiben két vagy több Szerződő Fél már kötött szerződést vagy megállapodást a jelen Egyezményben szabályozott kérdések valamelyikéről, vagy más módon rendezte kapcsolatait abban a tárgyban, jogukban áll jelen Egyezmény helyett az ilyen megállapodást vagy szerződést alkalmazni, illetve kapcsolataikat ezeknek megfelelően szabályozni, amennyiben ez a nemzetközi együttműködést megkönnyíti.
36. Cikk
Nyilatkozatok
Bármely állam az aláíráskor, illetve a megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló nyilatkozat letétbe helyezésekor úgy nyilatkozhat, hogy az 5. Cikknek megfelelően a külföldi köztisztviselő, a 9. Cikknek megfelelően a nemzetközi szervezetek tisztviselőjének, valamint a 11. Cikknek megfelelően nemzetközi bíróságok bíráinak és tisztviselőinek aktív és passzív vesztegetését csak olyan mértékben nyilvánítja bűncselekménnyé, amennyiben a tisztviselő vagy bíró kötelességének megszegésével tesz, vagy nem tesz valamit.
37. Cikk
Fenntartások
1. Bármely állam az Egyezmény aláírása vagy a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányoknak az Európa Tanács Főtitkáránál történő letétbe helyezése alkalmával kinyilváníthatják, hogy fenntartja azt a jogot, hogy – belső jogával összhangban – részben vagy egészben nem nyilvánítja bűncselekménnyé a 4., 6–8., 10. és 12. Cikkekben meghatározott magatartásokat, vagy az 5. Cikkben foglalt passzív vesztegetést.
2. Bármely állam az aláíráskor, illetve a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányok letétbe helyezésekor kinyilváníthatja, hogy él a 17. Cikk 2. bekezdésében biztosított fenntartás lehetőségével.
3. Bármely állam az aláíráskor, illetve a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésekor kinyilváníthatja, hogy visszautasíthatja a 26. Cikk 1. bekezdésén alapuló kölcsönös jogsegély iránti kérelmet, amennyiben a megkeresés olyan bűncselekményt érint, amelyet a megkeresett Szerződő Fél politikai bűncselekménynek tekint.
4. Egyetlen állam sem tehet az 1., 2. és 3. bekezdés alkalmazásakor több mint 5, az említett bekezdésekben szereplő rendelkezéshez fenntartást. Más fenntartás nem tehető. A 4., 6. és 10. Cikkekhez tett azonos természetű fenntartásokat egy fenntartásnak kell tekinteni.
38. Cikk
A fenntartások és nyilatkozatok érvényessége és felülvizsgálata
1. A 36. Cikk alapján tett nyilatkozatok és a 37. Cikk alapján tett fenntartások az Egyezménynek az érintett állam vonatkozásában történt hatálybalépésétől számított három évig érvényesek. A nyilatkozatok és fenntartások azonban azonos időtartamra megújíthatók.
2. A nyilatkozatok és fenntartások érvényességének lejárta előtt 12 hónappal az Európa Tanács Főtitkára tájékoztatja erről az érintett államot. Legalább három hónappal a lejárat előtt az állam tájékoztatja az Európa Tanács Főtitkárát arról, hogy nyilatkozatát vagy fenntartását megtartja, módosítja vagy visszavonja. Az említett tájékoztatás hiányában az Európa Tanács Főtitkára értesíti az adott államot, hogy nyilatkozatának vagy fenntartásának érvényessége további hat hónappal meghosszabbodott. Ha az érintett állam az ilyen időszak lejártát megelőzően elmulaszt értesítést adni a nyilatkozat vagy fenntartás megtartásáról vagy módosításáról, a nyilatkozat vagy fenntartás hatályát veszti.
3. Amennyiben egy Szerződő Fél a 36–37. Cikkeknek megfelelő nyilatkozattal vagy fenntartással él, annak megújításakor vagy kérésre, a megtartást alátámasztó indokokról tájékoztatja a GRECO-t.
39. Cikk
Módosítások
1. Jelen Egyezmény módosítását bármelyik Szerződő Fél javasolhatja. A javaslatot az Európa Tanács Főtitkára közli az Európa Tanács tagállamaival és azon nem tagállamokkal, amelyek a 33. Cikk rendelkezései értelmében csatlakoztak a jelen Egyezményhez vagy a csatlakozásra meghívást kaptak.
2. Minden módosítási indítványt közölni kell a Büntetőjogi Kérdésekkel Foglalkozó Európai Bizottsággal is, mely az indítványozott módosítással kapcsolatos véleményét közli a Miniszteri Bizottsággal.
3. A Miniszteri Bizottság a javasolt módosítást és a CDPC véleményét megvizsgálja, és az Egyezményben részes nem tagállamokkal folytatott konzultáció után azt elfogadhatja.
4. A Miniszteri Bizottság által a 3. bekezdés szerint elfogadott módosítás szövegét meg kell küldeni a Szerződő Feleknek elfogadás végett.
5. Bármely, a 3. bekezdésnek megfelelően elfogadott módosítás az azt követő 30. napon lép hatályba, amelyen valamennyi Szerződő Fél értesítette a Főtitkárt az elfogadásról.
40. Cikk
A viták rendezése
1. Az Európa Tanács Büntetőjogi Kérdésekkel Foglalkozó Európai Bizottságát tájékoztatni kell a jelen Egyezmény alkalmazásáról és értelmezéséről.
2. A Szerződő Felek között a jelen Egyezmény alkalmazása és értelmezése tekintetében felmerülő bármely vita esetében a Szerződő Felek a vitás kérdéseket tárgyalások vagy a választásuk szerinti bármely más békés eszközök útján törekednek elrendezni, ideértve az érintett Szerződő Felek közötti közös megállapodás értelmében a vitának a Büntetőjogi Kérdésekkel Foglalkozó Európai Bizottság elé vagy a vitában érintett Szerződő Felekre kötelező döntést hozó választott bíróság elé, illetőleg a Nemzetközi Bíróság elé terjesztését is.
41. Cikk
Felmondás
1. Jelen Egyezményt bármely Szerződő Fél, bármikor felmondhatja az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozattal.
2. A felmondás a Főtitkárhoz eljuttatott értesítés kézhezvételét követő három hónapos időtartam lejártát követő naptári hónap első napján lép hatályba.
42. Cikk
Jelentés
Az Európa Tanács Főtitkára jelentést tesz az Európa Tanács tagállamai és valamennyi, az Egyezményhez csatlakozott állam számára:
a) az Egyezmény minden aláírásáról;
b) minden megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;
c) a jelen Egyezmény 32. és 33. Cikkeivel összhangban történt minden hatálybalépésről;
d) a 36. vagy 37. Cikk alapján tett minden nyilatkozatról vagy fenntartásról;
e) a jelen Egyezménnyel kapcsolatos minden értesítésről, nyilatkozatról vagy más okmányról.
Fentiek hiteléül az erre kellőképpen felhatalmazott alulírottak a jelen Egyezményt aláírták.
Készült Strasbourgban, 1999. január 27-én, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amely az Európa Tanács levéltárában marad letétbe helyezve. Az Európa Tanács Főtitkára hiteles másolatot küld az Európa Tanács valamennyi tagállamának, jelen Egyezmény kidolgozásában részt vett nem tagállamoknak, valamint valamennyi, az Egyezményhez történő csatlakozásra meghívott Államnak.”
3. § (1) *
(2) A Magyar Köztársaság az Országgyűlés felhatalmazása alapján az Egyezmény megerősítéséről szóló okirat letétbe helyezésekor a következő nyilatkozatokat tette:
„A 29. Cikk 2. bekezdése értelmében Magyarország tájékoztatja az Európa Tanács Főtitkárát, hogy központi hatóságként a Magyar Köztársaság Igazságügyi Minisztériumát, valamint a Legfőbb Ügyészséget jelöli ki.”
„A 30. Cikk 6. bekezdése értelmében Magyarország tájékoztatja az Európa Tanács Főtitkárát, hogy a hatékonyság miatt a IV. fejezet szerinti megkereséseket a központi hatóságok valamelyikéhez kell címezni.”
4. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, azonban az Egyezmény rendelkezéseit 2002. július 1-jétől kell alkalmazni.
