1990. évi LXXXVII. törvény

az árak megállapításáról ^* 

Az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Az árakra vonatkozó közvetlen kormányzati beavatkozás csak ott indokolt, ahol a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására. A kormányzati beavatkozás kereteinek kijelölése céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

A törvény hatálya

1. § (1) E törvény hatálya kiterjed:

a) a gazdasági tevékenységet folytató jogi személyre, jogi személyiség nélküli gazdasági és egyéb társaságra, természetes személyre (a továbbiakban együtt: vállalkozó), valamint az általuk belföldön érvényesített árakra és díjakra, továbbá

b) a hatósági ár megállapítójára.

(2) A törvény hatálya nem terjed ki:

a) a jogszabályok alapján kötelezően igénybe vett szolgáltatások díjára;

b) a külön törvény felhatalmazása alapján szabályozott szolgáltatási díjakra;

c) ^*  a hegyközség által megállapított termőhelyi védőárra;

d) ^*  az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény alapján megállapított árakra;

e) ^*  a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény hatálya alá tartozó termékek vagy szolgáltatások árára;

f) ^*  a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény hatálya alá tartozó termékek vagy szolgáltatások árára;

g) ^*  pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvényben szabályozott szolgáltatási díjakra;

h) ^*  a távhőszolgáltatásról szóló törvény hatálya alá tartozó termékek vagy szolgáltatások árára;

i) ^*  a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény alapján meghatározott díjakra;

j) ^*  a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényben meghatározott helyi, valamint az elővárosi, regionális és országos közösségi közlekedési szolgáltatások áraira;

k) ^*  a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló törvényben meghatározott kényelmi díjra, és a nemzeti mobil fizetési szervezet által a központosított mobil értékesítésű szolgáltatás továbbértékesítése során alkalmazandó árrésre;

l) ^*  fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvényben meghatározott legkisebb kereskedelmi árrésre.

(3) E törvény alkalmazásában gazdasági tevékenység: nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében történő termelő vagy szolgáltatási tevékenység folytatása.

Általános rendelkezés

2. § Az árban, díjban (a továbbiakban együtt: ár), valamint az ár alapjául szolgáló értékesítési feltételekben a szerződő felek – a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben, valamint az ebben a törvényben foglaltak megtartásával, egymás méltányos érdekeit tiszteletben tartva és kölcsönösen együttműködve – állapodnak meg, ideértve a versenytárgyaláson vagy árverésen történő ármegegyezést is.

Bejelentési kötelezettség

3–6. § ^* 

Hatósági ármegállapítás

7. § (1) A mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra (a továbbiakban együtt: termék) az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban együtt: hatósági ár megállapítója) legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár) állapít meg. ^* 

(2) ^*  A termék hatósági árát az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben kell megállapítani, ha az árat a miniszter állapítja meg, vagy az árat a központi költségvetés támogatja. ^* 

(3) ^*  A taxiengedély érvényességi területe szerint illetékes települési önkormányzat – a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat – képviselő-testülete a területi kereskedelmi és iparkamarával egyeztetve, a fogyasztóvédelmi hatóság és a szolgáltatásban közvetlenül érintett szakmai érdek-képviseleti szervezetek véleményének figyelembevételével rendeletben megállapíthatja a személytaxi szolgáltatásért felszámítható árat és annak alkalmazási feltételeit. A személytaxi szolgáltatás díjszabását (díjtételeit) a képviselő-testület – a helyi körülmények mérlegelésével – legmagasabb hatósági árként vagy rögzített hatósági árként határozhatja meg. ^* 

(4) ^* 

(5) ^*  E törvény melléklete „I. Legmagasabb ár” pontjának „B) Szolgáltatások” alpontjában 40.30.90.0 SZTJ szám alatt szereplő „Távhőszolgáltatás csatlakozási díját” a települési önkormányzat – fővárosban a Fővárosi Önkormányzat – képviselő-testülete külön törvényben meghatározottak szerint rendeletben állapítja meg.

8. § (1) A legmagasabb árat – a (2) bekezdésben szabályozott kivétellel – úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is. ^* 

(2) A továbbfeldolgozók vagy továbbértékesítők részére értékesített egyes energiahordozók ára a külpiaci árak szintjén is meghatározható. ^* 

(3) A legalacsonyabb árat úgy kell megállapítani, hogy az legalább a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és támogatásokra is.

9. § (1) A hatósági ár megállapítása történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal.

(2) A hatósági árat alkalmazási feltételeivel (pl. a minőség, a határidő, a szállítások ütemezése, a megrendelés nagysága, a teljesítés helye, a fizetési feltételek) együtt kell megállapítani.

10. § (1) A hatósági ár megállapítása – ideértve az áralkalmazási feltételeket is – hivatalból vagy az árat érvényesítő vállalkozó kérelmére történhet. Ez utóbbi esetben a kérelmező köteles a hatósági árra vonatkozó javaslatát a hatósági ár megállapítója részére egyidejűleg megküldeni. A hatósági ár megállapítója – mindkét esetben – további adatokat kérhet.

(2) ^*  A hatósági ár megállapítójának megkeresésére az országos gazdasági kamara tájékoztatást ad a kérelemmel érintett termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatos forgalmi és árviszonyokról.

(3) ^*  A hatósági ár megállapítója a kérelem, illetve a kért adatok kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles az ármegállapítást közzétenni vagy a kérelem elutasításáról a kérelmezőt értesíteni.

11. § (1) ^*  A hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. A jogszabályban rendelkezni kell arról, hogy a hatósági ár mikor lép hatályba; e rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet.

(2) A legmagasabb hatósági árnak a szerződés megkötését követően bekövetkező emelése esetén jogszabály kivételesen előírhatja, hogy az emelt legmagasabb hatósági ár az érvényes szerződés részévé válik. A felek azonban az új ártól lefelé – közös megegyezéssel – eltérhetnek, a szerződésben kikötött ár fenntartásával vagy megváltoztatásával.

12. § Ha hatósági árat állapítottak meg, a szerződésben

a) a legmagasabb árnál magasabb árat és

b) a legalacsonyabb árnál alacsonyabb árat

érvényesen nem lehet kikötni.

13. § ^*  Ha a felek az árban nem állapodtak meg, és a termékre hatósági ár van hatályban, az utóbbi az irányadó. A hatósági ár az irányadó akkor is, ha a felek a jogszabály megsértésével más árban állapodtak meg.

14. § A hatósági árnak a szerződés megkötése és teljesítése között bekövetkezett megszűnése esetén a szerződést – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a kikötött áron kell teljesíteni.

15. § ^*  A lakosságot közvetlenül érintő hatósági ár változtatásáról a hatósági ár megállapítója legkésőbb az ár hatálybalépésével egyidejűleg köteles a lakosságot tájékoztatni.

16. § A hatósági árakra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a hatósági ár megállapítója határozattal ^* 

a) megtiltja a jogszabályt sértő ár további alkalmazását, és egyidejűleg kötelezi a vállalkozót a jogszerű ár alkalmazására, valamint

b) kötelezi a vállalkozót a hatósági árra vonatkozó rendelkezések megsértésével elért többlet árbevételnek a sérelmet szenvedett részére történő visszatérítésére, ha pedig ennek személye nem állapítható meg, az állam javára történő befizetésére,

c) ^*  bírságot szab ki a hatósági árakra vonatkozó rendelkezéseket megsértő vállalkozással szemben. A bírság legkisebb összege a jogsértő magatartással elért anyagi előny, maximális mértéke pedig annak kétszerese,

d) ^*  a 7. § (3) bekezdése szerinti rendelkezések megsértése esetén az 1997. évi CLV. törvény alapján fogyasztóvédelmi bírság kiszabása kezdeményezhető.

17. § (1) ^*  A hatósági ár megállapítójának a 16. §-ban szabályozott eljárására a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) ^*  A hatósági ár megállapítójának határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.

(3) ^* 

(4) ^* 

18. § ^* 

Vegyes rendelkezések

19. § A gazdaság egészét vagy jelentős részét érintő és az árak alakulására ható adózási, pénzügyi vagy egyéb szabályozási eszköz változása esetén a Kormány – legfeljebb hat hónapra – az árakra vonatkozóan rendelkezhet a nem hatósági árak körében is. ^* 

19/A. § ^*  A gyógyszerpiac átmeneti zavarainak elhárítása, kiküszöbölése vagy a gyógyszerpiac egyensúlyának fenntartása érdekében tehető intézkedésekről külön törvény rendelkezik.

20. § ^* 

21. § Az e törvényben foglaltak nem érintik a külön jogszabályok szerinti polgári jogi igény érvényesítésének, illetőleg szabálysértési vagy büntetőeljárás megindításának lehetőségét.

Hatálybalépés; átmeneti szabályok

22. § (1) Ez a törvény az 1991. évi január hó 1. napján lép hatályba.

(2)–(4) ^* 

23. § A törvény hatálybalépése nem érinti a mellékletben felsorolt termékekre vonatkozóan korábban kiadott hatósági ármegállapítások érvényességét.

24. § ^*  Ez a törvény a termékek tevékenység szerinti, új statisztikai osztályozásáról (CPA, magyarul TESZOR) és a 3696/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 451/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. október 29-i 1209/2014/EU bizottsági rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.

Melléklet az 1990. évi LXXXVII. törvényhez ^* 

Hatósági áras termékek

I. Legmagasabb ár

A) Termékek ^* 

B) Szolgáltatások ^* 

II. ^*