I. Bevezetés “A magánjogi tudomány legszínesebb és legváltozatosabb területe kétségkívül a kártérítés tana. Nincs még egy olyan része a magánjognak, ahol felfogásoknak oly sokféleségével, a véleményeknek oly szétágazóságával, az ellenmondásoknak oly szélsõségeivel találkoznánk, mint itt; de nincs még egy oly része sem, amely az ezerféle kérdéseknek oly kifogyhatatlan mennyiségét vetné felszínre és tartaná állandóan napirenden, mint ez.” E szavakkal kezdi Dezsõ Gyula az objektív felelõsségrõl szóló elsõ magyar nyelvû monográfiát. A XX. század elején igencsak idõszerûnek tûnt ez a kijelentés: a vétlen károkért való felelõsség lerombolni látszott a vétkességre alapított felelõsségi rendszer hosszú idõ óta szilárd bástyáját. A kártérítés jogalapjaként...
