A Nemzeti Jogvédõ Alapítvány esettanulmánya
1. Gesztenyéskerti csata 2003.
Amint emlékezetes a LELKIISMERET ’88 CSOPORT tüntetést kívánt tartani 2003. december 1-én a budai Gesztenyéskertben, onnan vonulva Medgyessy Péter akkori miniszterelnök házához. A rendezvény célja az volt, hogy tiltakozást fejezzenek ki a Medgyessy Péter és a román kormányfõ egy évvel korábbi, nemzeti érzületet sértõ koccintása miatt. Az elsõ, 2004. november 24-i bejelentés szerinti tüntetést a rendõrség – a bíróság által is megerõsített módon – megtiltotta a közlekedési rend aránytalan sérelmére hivatkozással, ezt követõen azonban a szervezet 2003. november 28-án újabb három tüntetésre vonatkozó bejelentést tett, amelyeket a BRFK határozatokkal nem tiltott be, ezért az ezek a rendezvények megtarthatóak lettek volna.
Ennek ellenére a hatalmas erõkkel felvonuló rendõrség erõszakosan feloszlatta a tüntetést, 51 embert elõállított, velük szemben rendzavarás szabálysértése miatt szabálysértési eljárásokat kezdeményezett. Kocsis Imrét, a LELKIISMERET ’88 CSOPORT elnökét három napos õrizet után figyelmeztetésben részesítették és egyben gyülekezési joggal való visszaélés miatt is szabálysértési eljárás alá vonták, a rendõrségi szakban nem jogerõsen 80 ezer forint pénzbírsággal sújtották.
Az ezt követõ jogi csata viszont a jogvédõk számára hozott sikereket: a 2004-ben megalakult Nemzeti Jogvédõ Alapítvány odaállt az ügy mellé és azóta is segíti a védelemre szorulókat.
A gyülekezési törvény adta jogánál fogva Kocsis Imre, mint a feloszlatott tüntetés egyik résztvevõje pert indított a BRFK ellen a tüntetés jogellenes feloszlatásának megállapítására.
Erre a perre tekintettel az összes megindult szabálysértési eljárást a bíróságok felfüggesztették. A rendõrség feloszlatási akciója keretében elõállított további 50 személlyel szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság a rendzavarás miatt indult szabálysértési eljárásokat azonban kivétel nélkül megszüntette 2005. õszén szabálysértés hiányában.
2005. december 1-ejei hatállyal Kocsis Imre szabálysértési felelõsségre vonhatósága a két éves elévülési idõ lejárta miatt megszûnt a feloszlatott tüntetés kapcsán az ellene gyülekezési joggal való visszaélés szabálysértése miatt indult szabálysértési eljárásban. A lefoglalt zászlók és transzparensek visszajárnak, az eljárás megszüntetésének van helye.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2004. június 9-én meghozott elsõfokú ítéletében jogellenesnek nyilvánította a LELKIISMERET ’88 CSOPORT által 2003. december 1-én, a budapesti Gesztenyéskertben tartott tüntetés rendõri feloszlatását. A BRFK fellebbezése eredményeképpen a másodfokú bíróság az elsõfokú ítéletet hatásköri hiba miatt hatályon kívül helyezte és új eljárás rendelt el a Fõvárosi Bíróság elõtt.
Ebben a perben 2005. december 9-én megszületett ítélet immár jogerõsen megállapította, hogy a 2003. november 28-án bejelentett, 2003 december 1. napján Budapesten, a XII. kerület BAH csomópont-Gesztenyéskert-Jagelló út- Stromfeld Aurél út- Medgyessy ház útvonalra tervezett rendezvényt a BRFK jogellenesen oszlatta fel. A bíróság kötelezte a rendõrséget 125 ezer forint perköltség megfizetésére.
A LELKIISMERET ’88 CSOPORT vezetõje keresetének teljes egészében helyt adó ítélet indokolásában a bíróság kimondta, hogy a BRFK a többszörösen a gyülekezési törvénybe ütközõ módon járt el.
Amellett, hogy nem hozott a rendõrség alakszerû tiltó határozatokat, késve reagált a november 28-i új bejelentésekre, a BRFK tiltó határozatnak nem tekinthetõ értesítésének dátuma november 30., a közlésre pedig csak a törvényi határidõn túl, a tüntetés helyszínén került sor.
A feloszlatott rendezvény nem volt megegyezõnek tekinthetõ a korábban bejelentett és megtiltott rendezvénnyel, mivel más volt a hely, az idõ és a létszám. Téves tehát a rendõrség azon álláspontja, hogy már önmagában ezért feloszlatható volt a tüntetés.
A rendõrség mint egy lényeges alapjog érvényesüléséért felelõs államigazgatási szerv nem tekinthetett volna el az új bejelentések érdemi elbírálásától, ezért jogellenesen járt el akkor, amikor nem hozott alakszerû határozatokat a bejelentésekkel kapcsolatban és ebbõl következõen az alakszerû határozatokkal meg nem tiltott tüntetések feloszlatása is jogellenes volt.
A bíróság különös hangsúllyal utalt arra, hogy a határozatok elmaradása megfosztotta a kérelmezõt a jogorvoslati jogának gyakorlásától. Így csupán ezen perrel volt lehetséges a gyülekezési jogukban meggátolt személyek számára elvi elégtételt szolgáltatni.
A rendõrség azon védekezését is alaptalannak találta a bíróság, hogy a feloszlatásra okot adott volna az is, hogy a bejelentett 12 fõs létszám helyett 70-80-an jelentek meg a helyszínen. Ez a gyülekezési törvény szerint és a bíróság szerint sem feloszlatási ok.
A bíróság megállapította, hogy nem veszélyeztette a rendezvény békés jellegét az, hogy a tüntetés résztvevõi “markáns és határozott” véleményt fogalmaztak meg a rendõrökkel és az akkori kormánnyal kapcsolatban, a hangos politikai vélemény-nyilvánítás a tüntetések természetéhez hozzátartozik. Az indokolás szerint ugyan az intézkedõ rendõrökkel kapcsolatos vélemény-nyilvánítás nem szerencsés, de még ez sem feloszlatási ok. A résztvevõk erõszakosságára utaló jeleket a rendõrség nem tudott bizonyítani, de ilyen nem is volt.
A jogellenesen feloszlatott tüntetés rendõri intézkedés alá vont résztvevõit jogellenes fosztották meg személyes szabadságuktól, illetve gátolták meg abban, hogy az Alkotmány és az Európai Emberi Jogi Egyezmény által garantált gyülekezési jogukat gyakorolhassák. Emiatt személyhez fûzõdõ jogaikat megsértette a rendõrség, ezért nem vagyoni kártérítés illeti õket.
A polgári demokrácia egyik legfontosabb alapjoga, a gyülekezési jog témakörében iránymutató jellegû döntés született, amely nagyon komoly kihatással lehet a rendõrségi gyakorlatra.
%%%
2. Gesztenyéskerti csata 2005.
A két évvel ezelõtti események apropóján a LELKIISMERET ’88 CSOPORT idén ugyanolyan tüntetéseket jelentett be, mint két évvel korábban: megtesztelve a rendõrség fejlõdési képességét a gyülekezési jog területén.
Ennek különös súlyt adott az a jogszabályváltozás, amely szerint 2004. május 1-tõl betiltási okok körében az “illetõleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna” szövegrész helyébe a “vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható” szöveg lépett.
A jogszabályváltozás oka az volt, hogy a közlekedés rendjének aránytalan sérelme megfogalmazás a rendõri szervek számára túl tág és önkényesen értelmezhetõ, alkalmazható lehetõséget adott a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvények megtiltására. Ezzel szemben a jelenleg hatályos korlátozási ok eleve kizárja a közlekedési szempontok spekulatív, visszaélésszerû és megtiltási okként történõ értelmezésének lehetõségét. A hatályos szabályozás csupán akkor teszi lehetõvé a közlekedési szempontokra hivatkozó megtiltását egy rendezvények, ha valóban nincs objektív lehetõség a közlekedés más útvonalra történõ eltereléssel történõ biztosításának
Sajnos megállapítható, hogy a BRFK a 2004. május 1. után továbbra is a megtiltási oknak már nem minõsülõ, „közlekedési rend aránytalan sérelme” fogalomkörében kimunkált rendõrségi gyakorlat érveit vonultatja fel alaptalanul a tiltó határozatainak indokolásában.
Így történt idén is, így a BRFK megint megtiltotta a 300 fõ járdán vonulására vonatkozó részt is feltételezõ tüntetés megtartását, a tiltó határozatot ismét jóváhagyta a – végzését a tervezett tüntetési idõpontot követõ napon meghozó – Fõvárosi Bíróság arra hivatkozással, hogy a kérelmezõ nem tudott érdemi ellenbizonyítással élni a rendõrségi fikcióival szemben. Például azzal szemben, hogy – mivel elképzelhetõ az, hogy néhány tüntetõ lelép az úttestre ezért – félpályás lezárás kell, így közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Ezzel a bíróság gyakorlatilag szakértõi kérdéssé minõsítette azt, hogy 300 ember KRESZ szabályok szerinti járdán való vonulása este 9 órakor Buda ezen idõszakban már nem forgalmas részén teremt-e olyan helyzetet, hogy a közlekedés – akár még részben akadályozott formában is – ne lenne más útvonalon biztosítható. Az alkotmányos alapjogok gyakorlásának közlekedéssel szembeni arányos keretek közötti elsõdlegességérõl szóló részletesen kifejtett jogi érveket a bíróság lesöpörte.
Gergényi Péter rendõrfõkapitány az utóbb megtett három – – a korábban megtiltott, több helyszínt érintõ rendezvény helyszínére szóló, de egyebekben (létszám, idõ) más tényállási elemeket tartalmazó – újabb bejelentés közül két bejelentés tárgyában tiltó határozatokat hozott, a gesztenyéskerti 100 fõre bejelentett gyûlés megtartását tudomásul vette, ezt rendezett körülmények között- bár hatalmas rendõri készültség árnyékában – megtartották.
A BRFK-nak ebben a körben megváltozott gyakorlata is igazolja azt, hogy két évvel korábban téves és jogellenes volt a három utóbb tett bejelentést önálló bejelentésekként nem elbírálni és emiatt feloszlatni a tüntetést.
Figyelemmel a bíróság rendõrségi tiltást jóváhagyó döntésére a második hullámban megtett három bejelentésbõl kettõt megtiltó határozatok egyikével szembeni bírósági felülvizsgálati kérelemben már a részletes jogi érvek mellett a rendõrségi fikciók cáfolására igazságügyi szakértõ kirendelését és szemle tartását indítványoztuk.
A rendõrhatóságnak a gyülekezési jog korlátozására irányuló alkotmányellenesen önkényes törekvését bizonyítja az ismételt tiltó határozatok indokolásából áradó hozzáállás, amely olyan nyilvánvalóan valótlan megállapításokra indította, amely szerint a demonstráció miatt a környék összes közútvonala szükségképpen lezárásra kerülne, ebben az esetben pedig az azon haladó tömegközlekedési és gépjármû forgalom ellehetetlenülne.
Ez a mondat amellett, hogy valótlan, rendkívül veszélyes is, mert erre hivatkozással a jogalkotó gyülekezési jog gyakorlásának körét tágító akaratával szembehelyezkedve gyakorlatilag egy bármikorra és bárhová szervezett rendezvény mindig megtiltható lenne Budapest belsõ kerületeiben, vagy bárhol másutt.
A gyülekezési jog a véleménynyilvánítási szabadság egyik legmarkánsabb megvalósítási formája. A gyülekezési jog gyakorlása során a demonstrálók véleménynyilvánítási szabadságukat gyakorolják annak érdekében, hogy mások tudomására hozzák álláspontjukat a közélet valamely kérdésérõl. Ezzel a joggal Budapesten ésszerûen elvárható módon leginkább a belsõ kerületekben lehet élni, hiszen itt van lehetõség arra, hogy mások is megismerhessék az alkotmányosan kifejezett véleményt.
Álláspontunk szerint a térkép alapos tanulmányozása után az is egyértelmû, hogy ha a bejelentés pl. többezer fõre és az úttestre szólt volna, akkor is megvolna a lehetõség a közúti és gyalogos közlekedés más útvonalon történõ biztosítására a bejelentett rendezvénnyel érintett idõszakban megfelelõ közlekedésrendészeti szervezéssel (pl. Hegyalja út-Németvölgyi út stb.).
Ilyen szervezést a rendõrség hatalmas erõkkel és szervezéssel érdekes módon el tudja végezni abban az esetben, ha a Lánchidat egész napra a közúti közlekedés elõl elzáró kormányrendezvényt szerveznek, vagy ha a melegfelvonulás zajlik a belváros egy fõ gerincútvonalát képezõ Andrássy úton napközben, illetve csúcsforgalom idején vagy a Kendermag Egyesület szintén fõ közlekedési útvonalakat igénylõ felvonulásain.
A rendõrségi tiltó határozatok emellett rendszeresen elkövetik azt a hibát is, hogy a tüntetéseket a bejelentésben megjelölt helyszínen és idõben való megtartását tiltja meg.
A gyülekezési törvény 8. § (1) bekezdése félreérthetetlenül rögzíti, hogy mindössze a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy idõben való megtartását lehet megtiltani. Mindezért a törvény betûjét, és szellemét is sérti tehát, ha egy rendezvény egészének megtartását azért tiltják meg, mert az útvonal egy részén a rendezvény esetlegesen közlekedési zavarokkal járna. A rendõrhatóság csak a legszükségesebb mértékig alkalmazhat korlátozást. Még ha valós is lenne – mint ahogy nem az – a rendõrségi hivatkozás arra, hogy a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, akkor is csak azt tehetné meg, hogy a bejelentett idõpontban való megtartást tiltja meg, mivel ezek a felhozott körülmények már például este 21-22 óra után már egyáltalán nem állnak fenn. Ez a jogkorlátozó hatósági módszer nem ad lehetõséget arra, hogy például egy az Országgyûlés mûködésének veszélyeztetésére hivatkozva a Kossuth téren megtiltott megmozdulást a belváros más részein vagy Hûvösvölgyben tartsanak meg, méghozzá az eredetileg megadott idõpontban.
A most született határozatok további elementáris hibákban szenvednek.
A bíróság is rámutatott végzésben arra, hogy a rendõrhatóság nem adott megfelelõ jogorvoslati tájékoztatást, mivel nem hívta fel a jogi képviselõ nélkül eljáró kérelmezõ figyelmét arra, hogy a jogorvoslati kérelmet a rendõrhatósághoz kell benyújtani, ezzel kérelmezõ Alkotmány 57. §-a szerinti hatékony jogorvoslati jogát korlátozta.
%%%
Ha a figyelmeztetés hiánya miatt a bíróságra nyújtja be felülvizsgálati kérelmét a bejelentõ, akkor azt idõveszteséget okozva a bíróság továbbítja a rendõrségnek, így a kérelem elbírálása akár két napot is csúszhat, akár úgy is – ahogy ez az idei esetben történt -, hogy a bírósági döntés a tervezett tüntetést követõ napon születik meg.
Az új közigazgatási eljárási törvény szellemiségével ellentétesen nem tartalmaz tájékoztatást a rendõrségi határozat jogorvoslati záradéka arra vonatkozó megállapítást, hogy bár a bírósági felülvizsgálati eljárásban elõzetesen illetéket nem kell leróni, de kedvezõtlen bírósági döntés esetén milyen összegû illetékkel (ez jelenleg 16.500,- Ft) és rendõrségi jogtanácsosi munkadíjjal (ez jelenleg átlagosan 5000,- Ft) kell számolnia a kérelmezõnek. Ebben a körben jelezzük, hogy megfontolandónak tûnik a gyülekezési jog gyakorlását tiltó határozat elleni bírósági eljárás tárgyi költségmentessé alakítása, ez lenne elvárható egy demokratikus alapjogokat kiemelten fontosnak tartó államban.
A tiltó határozatok rendszeresen utalnak arra, hogy a rendezõk alacsony száma is okot adott a tiltásra, pedig a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendõri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 4. § (6) bekezdése szerint, ha a szervezõk által tervezett rendezõi létszámot a közrendvédelmi szerv kevésnek tartja, – tájékoztató jelleggel – erre köteles felhívni a szervezõ figyelmét. Ilyen jellegû – jogszabály által tehát kötelezõen elõírt – figyelemfelhívást a szervezõ nem kapott, ez is hangsúlyosan utal a rendõrhatóság eljárásának jogellenességére és jogkorlátozó motivációira.
A mostani eljárások kapcsán bukkantunk egy súlyos – de a jogalkalmazó szervként jelen ügyben eljáró rendõrhatóság felelõsségét egyáltalán nem mentõ – jogalkotási mulasztásra hiányosságra. A rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendõri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 4. § (5) bekezdése a gyülekezési törvény hivatkozott 2004. május 1-tõl hatályos módosítása ellenére az eltelt másfél évben nem változott. E szerint a közrendvédelmi szerv – figyelemmel a törvény 8. §-ára – tájékozódik, hogy a bejelentett rendezvény tervezett ideje és helye nem veszélyezteti-e súlyosan népképviseleti szerv, vagy bíróság zavartalan mûködését, illetõleg nem jár-e a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével.
Egy demokratikus jogállamban elképzelhetetlen, hogy egy ilyen súlyú alkotmányos alapjog gyakorlását szélesebb körben lehetõvé tevõ törvénymódosítást ne kísérje azonnal a végrehajtási rendelet megfelelõ tartalmú módosítása. A hivatkozott BM rendelet módosítására megalkotása óta nem került sor, annak ellenére, hogy azóta a gyülekezési törvényt négyszer módosították.
A jogalkotási törvény szerint ez az alkotmányellenes jogalkotói mulasztás a belügyminiszter és igazságügy-miniszter hibájának egyaránt betudható.
További anomáliát okoz a rendõrségi gyakorlatban az, hogy nem világos a rendõrségi gyakorlat abban, hogy ki ellen kell a tiltó határozat elleni bírósági felülvizsgálati kérelmet benyújtani.
A vonatkozó 15/1990 (V.14.) BM rendelet ellentmondásban van a gyülekezési törvény 8. § (1) bekezdésével, mivel az utóbbi jogszabályhely a rendõrség, mint szerv hatáskörében utalja a tiltási jogkör gyakorlását, a BM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint a közterületen tartandó rendezvény megtartására vonatkozó bejelentés elbírálására a rendezvény helye szerint illetékes rendõrkapitányság, a fõvárosban a Budapesti Rendõr-fõkapitányság vezetõje jogosult.
A BM rendelet 8. §- a ugyanakkor arról szól, hogy a rendezvény megtiltásáról szóló határozat bírósági felülvizsgálata során, valamint a feloszlatás jogellenességének megállapítása iránt indított perben, ha a bíróság szükségesnek tartja a felek meghallgatását, a rendõrséget a vezetõ által kijelölt személy képviseli.
A fenti ellentmondásosság súlyosan alkotmányellenes, mivel a gyülekezési jogot gyakorló polgár számára követhetetlenné teszi azt, hogy kivel áll igazából jogviszonyban.
Ez pedig azzal járhat hogy ha a betiltott tüntetés szervezõje bírósági felhívás ellenére nem módosítja a BRFK ellen benyújtott kérelmét a rendõrfõkapitány elleni kérelemre, akkor a kérelmet a bíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.
A fentiekbõl az következik, hogy Budapest területén a BRFK vezetõje jogosult határozatot hozni, de paradox módon a nemperes eljárásban a rendõrség, mint szerv jár.
Az ügy ott válik igazán érdekessé, hogy a Lelkiismeret 88 Csoport két évvel korábbi bejelentése szerinti tüntetést a BRFK, mint szerv tiltotta meg és az eljárás is ez alapján folyt, az idei határozatokat pedig a rendõrfõkapitány hozta. Ez a megtévesztõ rendõrségi gyakorlat is súlyosan sérti a jogállami normákat.
Végül a bíróság 2005. december 5-én hozott döntésével megsemmisítette Gergényi rendõrfõkapitány második tiltó határozatát, amely a 21 órától kezdõdõ háromnegyedórás járdán vonulást tiltotta meg 100 ember részvételével. Ezzel a fõkapitány mûködési ideje alatt most másodszor került sor politikai rendezvényt megtiltó rendõrségi határozat hatályon kívül helyezésére, mint ismeretes korábban csak az iraki háború elleni béketüntetés ügyében született ilyen kedvezõ határozat, de ekkor még a gyülekezési törvény szerinti korábbi tiltási ok volt alkalmazható (közlekedési rend aránytalan sérelme).
A bíróság végzése egyértelmûen megállapítja, hogy a rendõrség tévesen indult ki abból, hogy a járdára bejelentett tüntetés résztvevõi szükségképpen lelépnének az úttestre és ezért egy forgalmi sávot le kellene zárni. A rendõrség jogosult ugyan járdára bejelentett tüntetést biztonsági okból lezárni egy kétszer egysávos úttest egyik forgalmi sávját, de ez nem zárja ki azt, hogy – figyelemmel a tüntetés relatíve rövid idejére – a rendõrség a szükséges forgalomszervezési intézkedésekkel a közlekedést ne tudná egy forgalmi sávon biztosítani.
Ezek a forgalmi intézkedések nem haladják meg a Budapest közútjain szokásos baleset, útépítés vagy más forgalmi akadály esetén felmerülõ rendõri intézkedéseket, illetve azok hatásait. Ilyen körülmények alapján tévesen állította a tiltó határozat azt, hogy a tömegközlekedés ellehetetlenülne.
A bírósági kontroll ezúttal is mûködött. A bejelentett tüntetés megtarthatóvá vált. Mivel a megsemmisítõ határozat a tervezett tüntetési idõpontot követõen született meg, ezért a gyülekezési törvény 9. § (3) bekezdés alapján a jogellenesen megtiltott tüntetés bármikor megtarthatóvá vált, csupán a tervezett idõpont elõtt 24 órával kell bejelentést tenni, amelyet a rendõrség köteles tudomásul venni.
3. Összegzés
A gesztenyéskerti csaták tehát tovább folynak a jog eszközeivel: most már a tét a gyülekezési jog demokratikus jogállami normák szerinti gyakorolhatóságának kivívása. Ezen az úton úgy tûnik sikerült megint egy jelentõs lépést tenni. Bízunk benne, hogy a megfelelõ következtetéseket minden érintett levonja.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd
kuratóriumi ügyvezetõ
Nemzeti Jogvédõ Alapítvány
www.nemzetijogvedo.hu
