Egy gyermek erőszakos halála, az újszülőttek sérelmére elkövetett gyilkosságok, mint borzalmas és egyben szívfacsaró történések, mindig témát jelentenek, nagy sajtóérdeklődésre tartanak számot az adott közösségben. Épeszű ember számára felfoghatatlan, hogy mi késztet egy anyát arra, hogy a szülést követően végezzen csecsemőjével. Vajon milyen lehet egy ilyen ember személyisége? Milyenek lehetnek az életkörülményei, az életről alkotott felfogása? Ha tudjuk is az anya társadalmi helyzetét, esetleges kiszolgáltatottságát, akkor is felmerül a kérdés, hogy történhet az meg, hogy a gyilkosság helyett nem a helyes utat választja, például azt, hogy a kórházban elhelyezett inkubátorba teszi a csecsemőt. Mit gondolhat? Hogy soha nem fog kiderülni a tette, hogy tovább élheti az életét, következmények vagy lelkiismeret-furdalás nélkül? Vagy fel sem merülnek benne kérdések, csak az lebeg a szeme előtt, hogy a csecsemőtől és a vele járó szégyentől minél előbb „meg kell szabadulni”? Milyen indítéka lehet egy gyermekölést elkövető nőnek, milyen lelki folyamatok zajlódhatnak le benne? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a tanulmány, kitérve a szabályozás jogtörténeti előzményeire és érdekességeire, valamint a csecsemőgyilkosságokkal kapcsolatos nyomozás sajátosságaira.
A Szerző bírósági titkár.
