A Vht. általánosságban teszi végrehajthatóvá az adós ingatlanát a pénzkövetelés behajtása céljából: az ingatlan attól függetlenül végrehajtható, hogy kinek a tulajdonában, illetve kezelésében van, hogy milyen az ingatlan jellege, művelési ága. Nem képezi továbbá akadályát az ingatlan végrehajtás alá vonásának az ingatlant terhelő jog vagy tilalom, így a bűnügyi zárlat tényének ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése sem.
Az adós tulajdonában lévő ingatlan tehát korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható annak tulajdoni formájától függetlenül, így a természetes személy, avagy a jogi személy adósok, sőt az állam tulajdonában lévő ingatlanok is. Kiterjedhet a végrehajtás az adós egész ingatlanára vagy annak csupán meghatározott tulajdoni illetőségére. Ugyanakkor az ingatlan-végrehajtás a végrehajtási cselekmények között az utolsó helyet foglalja el. A Vht. 7. §-ában foglalt fokozatosság és arányosság elvével összhangban a törvény védi az adós ingatlan tulajdonát. Amennyiben a végrehajtás egyéb módjai eredményre vezetnek, úgy az ingatlan végrehajtás alá vonásának nem lehet helye. Ha azonban belátható időn belül megtérülés nem várható, úgy a végrehajtást kérő – a Vht. 8. §-ában foglalt rendelkezési jogának megfelelően – kérheti az ügyben eljáró végrehajtónál, hogy egyéb végrehajtási cselekmények (letiltás, hatósági átutalási megbízás) foganatosításával párhuzamosan az adós ingatlanára is folytassa a végrehajtást.
A tanulmány az ingatlanárverésekkel, mint az ingatlanok eredeti tulajdonszerzési módjának speciális esetével összefüggő legfontosabb problémákat mutatja be a hatályos jogszabályi rendelkezések, valamint az ingatlanárverésekkel összefüggésben kialakult bírói gyakorlat mentén.
A Szerző bírósági titkár.
