A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 2017. március 21. napján hatályba lépett módosítása jelentősen befolyásolta az adós lakóingatlanának árverésen történő értékesíthetőségét, hiszen az érvényesen tehető vételi ajánlat összegét 70%-ról 100%-ra emelte fogyasztóval kötött szerződésen alapuló követelés behajtása esetén, ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, lakóhelye ebben van, és a végrehajtási eljárás megindítását megelőző 6 hónapban is ebben volt.
Figyelemmel arra, hogy a módosítást követően az árverési hirdetményben feltüntetett lakóingatlanok utáni érdeklődés Magyarország egyes régióiban tovább csökkent, ezért kiemelten fontosnak tartom az ingóárverésekre vonatkozó jogszabályi háttér és a gyakorlatban felmerülő eshetőségek bemutatását, melyre kísérletet teszek tanulmányomban.
A tanulmány két nagyobb részből áll. Az első a hagyományos ingóárverésről szól, mely a teljesség igényével részletezi az eljárás menetét, az ingóság értékesítésének időpontjától kezdve a második ingóárverésig. A második részben az elektronikus ingóárverés kerül bemutatásra, kitérve az elektronikus árverési rendszer működésére és a gyakorlatban tapasztaltakra. Fentieken túlmenően kitérek az ingóság végrehajtást kérő általi átvételének, illetve az adós részére történő visszaadásának eseteire is.
A Szerző végrehajtási jogi szakjogász.
