A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, az új magánjogi kódex elválasztotta a szerződésszegéssel okozott kárfelelősséget a szerződésen kívüli kártérítési felelősségtől, a nem vagyoni kártérítés intézményét kiemelte a deliktuális jogból, intézményileg azt megszüntette és a személyiségi jogok megsértésének szankciójaként, sérelemdíj elnevezéssel szabályozza. Dolgozatomban az elméleti alapok mellett, a még éppen csak kezdeti gyakorlati problémákat is bemutatva igyekeztem a lehető legteljesebben feldolgozni a választott témát, kitérve az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtett, a bírói gyakorlatot jelentősen meghatározó elvekre is. A mű tartalmazza a jogintézmény elődjének tekinthető nem vagyoni kártérítés téma szempontjából jelentős áttekintését, a szakirodalomban/kommentár-irodalomban fellelhető párhuzamos, időnként ellentétes álláspontok ismertetését, és a gyakorlat által felvetett, vitatott problémák bemutatását. Ilyen vitás jogalkalmazói kérdések , például: a személyiségi jogsérelem megállapítása kiváltja – e automatikusan a sérelemdíjra való jogosultságot, hogyan kezelhetőek a bagatell igények, mennyiben befolyásolja a felróhatóság foka a sérelemdíj összegét. Mivel a gyakorlatot többek között a hatékony elméletekkel lehet legjobban segíteni, dolgozatomban arra keresem a választ, hogy a korábbi szabályozást és annak ellentmondásos bírói gyakorlatát megszüntető sérelemdíj új intézménye alkalmas lehet-e egy koherens, magas színvonalú, egységes ítélkezés megteremtéséhez, a törvényhozói céloknak megfelelően.
A Szerző bírósági titkár.
