„Büntetőjogunk a bűnfelelősség elvén működik. Egy embert a bűnössége szerint büntetünk, azt kérdezzük, milyen mértékben tehetjük felelőssé a cselekedeteiért. Ez bonyolult. A középkorban egyszerűbb volt, csak a tett szerint büntettek: a tolvajnak levágták a kezét. Mégpedig minden esetben. Mindegy volt, hogy pénzsóvárságból lopott-e, vagy mert különben éhen halt volna. A büntetés akkoriban nem matematikázás volt, minden egyes bűncselekménynek előre pontosan meg volt szabva a büntetési tétele. Mai büntetőjogunk bölcsebb, jobban igazodik az élethez, de közben nehezebb feladatot is ad. (Ferdinand von Schirach)”
A nyomozás tudományaként számon tartott kriminalisztika speciális tudást és ismeretanyagot jelent, melynek alkalmazására büntető, szabálysértési, közigazgatási vagy esetlegesen a fegyelmi ügyekben is egyaránt sor kerül.
Többrétűségét igazolja többek között az is, hogy nem kizárólag a bűncselekmények, szabálysértések, vagy fegyelmi ügyek múltban történt eseményeinek feltárását, rekonstruálását tűzi ki célul, de fontos szerepe van a jogszabályi háttéranyag és az egyre rohamosabban fejlődő technikai tudás összehangolásával a jogszabálysértő cselekmények megelőzésében is, mely miatt számomra a legérdekesebb bűnügyi tudomány.
A kriminalisztika felderítésre vonatkozó hazai történeti hátterét, valamint a kifejezését eredetét tekintve „hungarikumnak számító rendvédelem” és a bűnmegelőzés hazai kialakulását szeretném tanulmányomban bemutatni, mint összefüggő folyamatot, kitekintve a kriminalisztika öt “klasszikus” kriminalisztikai szakértői területére is.
A Szerző bírósági titkár.
