A végrehajtási eljárás, melynek során a bíróság, illetve a végrehajtásra felhatalmazott szerv általában vagyoni kényszerrel juttatja érvényre a kötelezettség teljesítésére vagy biztosítására irányuló szankciót, rendkívül fontos része az igazságszolgáltatás folyamatának, mivel ha nem adott a végrehajtás lehetősége, céltalan a perlekedés. A felek azért szánnak pénzt és időt a pereskedésre, hogy alanyi jogukat igényformába öntve kielégíttessék követeléseiket. A teljesítésre kötelezett fél részéről azonban fennáll annak a lehetősége, hogy önként nem tesz eleget a bíróság határozatának. Ezen probléma megoldását jelenti az eljárási garanciákkal átszőtt, legitim állami kényszer alkalmazásával jellemezhető végrehajtási eljárás. Mivel a végrehajtás az adós számára jelentős jogkorlátozást jelent, rendkívül fontos ezen eljárás során a siker érdekében a hatékony érdemi jogorvoslatok biztosítása.
A bírósági végrehajtás során a jogorvoslatok különböző formáit egyrészt a végrehajtásról szóló törvény biztosítja, rendelkezésre állnak ugyanakkor a polgári perrendtartásról szóló törvényben biztosított végrehajtási perek is, amelyek dogmatikailag ugyan a peres eljárások közé tartoznak, azonban a jogirodalomban több szerző végrehajtási jogorvoslatként tekint rájuk.
A végrehajtási perek a szoros kapcsolat ellenére nem részei a végrehajtási eljárásnak, peres jellegüknél fogva jól elkülönülnek a végrehajtástól. Noha mind a Pp. a végrehajtási perekre vonatkozó XXV. fejezete, mind a 365. §-ában megfogalmazott utaló szabálya folytán alkalmazandó I-XIV. fejezete részletesen szabályozza a végrehajtási perekre (is) irányadó rendelkezéseket, az ítélkezés során számos olyan kérdés és probléma merül fel, amelyekre a válasz csak a vonatkozó bírósági gyakorlat ismeretében adható meg.
A Szerző bíró.
