A hazai büntető eljárásjog fejlődéstörténetét illetően megbízható adatokkal csak Szent István idejétől rendelkezünk, de ezek is – a XIX. századi nagy “áttörésig” – mindössze jogtörténeti értékkel bírnak. Amint Angyal Pál írja, a modern magyar büntetőbíróságok szervezete és a tételes büntető eljárásjog kialakulása nem a régi magyar jogfejlődés, hanem a XIX. század folyamán kialakult kontinentális vegyes rendszer alapulvételével lett törvénybe foglalva.
A magyar büntetőeljárás történelmi rendszereit vizsgálva megállapítható, hogy azok nem mutatnak lényeges eltéréseket az európai jogfejlődés irányaitól. A fennmaradt történeti adatokból jogtörténészeink megállapították, hogy a bírói hatalom gyakorlása mindig központi helyet töltött be az adott társadalom életében, és már állami életünk legelső kezdeti időszakából is fontos emlékek maradtak meg a bíráskodásról, amelyek alapján jól nyomon követhető az egyes korszakokban bekövetkező fejlődés.
A tanulmány rövid, átfogó képet ad a magyar bűntetőeljárás történetének fejlődéséről. Ipolyi Arnold szavaival élve: „Ezen munka kévékbe kötözése a böngészett kalászoknak.” Arany János örökbecsű sorait idézve: „Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!” Ismerd meg múltadat, hogy legyen jelened és jövőd.
A Szerző bírósági titkár.
