A felelősségre vonás akadályainak köre, és ezen belül a végszükség fogalma, helye, egyes jellemzői a büntetőjog azon területei közé tartozik, amely régóta vitatott a jogirodalomban. A végszükség – főként, ha természeti jelenség okozza – nehezen megfogható és a szabályozható. Először a XIX. század végén került a büntetőjogi érdeklődés középpontjába a Mignonette–ügy kapcsán, s számos hazai és nemzetközi jogeset mutatja, hogy a végszükség megállapítása, szabályozása gyakran épp annak lényege miatt ütközik nehézségekbe: itt ugyanis „a jog áll szemben a joggal”.
A tanulmány a végszükség fogalmát, fogalmi elemeit tárgyalja az új és a régi Btk., valamint a nemzetközi joggyakorlat, más európai büntető-kódexek és a büntetőjog történetének tükrében. Célja, hogy feltárja és értelmezze a törvénykönyvek és büntetőjogi irányzatok, jogtudósok és jogalkalmazók végszükségről alkotott nézeteit, szabályozási koncepcióit, és az ismertebb – főként hazai – jogeseteket.
A Szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója.
